tag:blogger.com,1999:blog-49996684495260780642024-03-13T11:38:14.421+00:00To the Moon and back (Harry Styles AU) ~ BefejezettAlexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.comBlogger64125tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-9946771125269791492016-10-01T18:23:00.000+01:002016-10-01T18:23:16.890+01:0064. Fejezet*Szeretlek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-RdfjL5pNiRk/V-6IUpdXyeI/AAAAAAAAJD8/H53LZRHNgikv1rMN89CdW01OMBpeYf22gCLcB/s1600/14457465_1184731761588228_8252371968730818014_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-RdfjL5pNiRk/V-6IUpdXyeI/AAAAAAAAJD8/H53LZRHNgikv1rMN89CdW01OMBpeYf22gCLcB/s200/14457465_1184731761588228_8252371968730818014_n.jpg" width="196" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>A fejezet dala: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ySVh0E1a9Kc" target="_blank">Christina Aguilera - Say Something</a></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lépteim instabilak,
ahogyan a lélekjelenlétem is. A levegőt szaporán kezdem el
kapkodni, és valahogyan feltörnek az emlékeim, amikor a hasonló
esetekre készítettek fel. Erre nem lehet. Nem lehet felkészíteni
senkit sem, hogy egy ember a vérében feküdve fájdalmakkal küzd,
s fagyos tekintettel rámered. Beljebb merészkedem, a fejem jobbra,
majd balra fordul, de azonnal konstatálom, hogy ketten vagyunk az
iroda fagyos falai között. A hideg kiráz, lúdbőr keletkezik a
testem felszínén, s nagyot nyelek a látványnak köszönhetően,
míg a lábaim ingadozva visznek előre a falnak támaszkodó, ülő
személy felé, aki sápadt arccal, eltátott ajkakkal, s mocskos
mosollyal az arcán néz rám. Bőre kissé verejtékes, melyhez a
haja hozzátapad az idő során. Zilált külseje, és a körülötte
keletkezett kisebb vértócsa gyomorforgatóan hat rám, míg az
orromba a vér és a füst kellemetlen egyvelege kúszik.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A szelíd kis Lea –
mormolja, a nevemet szinte köpi, majd az arca eltorzul, s köhögni
kezd. Vér csörgedezik le az ajakin, az állán, s válik lassan
eggyé a ruhájával. Hangja halkan szól, de még a saját vérével
körülvéve sem finomkodik a szavakkal. – Mindenki már csak rád
vár.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miről beszélsz,
Flor? – guggolok le tőle tisztes távolságba, hogy a tekintetünk
könnyedén találkozzon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevet, de nem olyan
erőteljesen, hogy az teljes mértékben elérjen hozzám. Kezét az
oldalához szorítja, fejét a falnak veti, s a szemhéjait egy
pillanatra lehunyja, s mélyen magába szívja a levegőt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem vagy ostoba –
ingatja meg alig észrevehetően a fejét. – Harry ezt imádta
benned. A mocskos ártatlanságod, azt, hogy nem tudott átverni,
azt, hogy ott voltál, amikor kellettél. Még engem is kilöktél a
szerepemből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Milyen szerepből? –
oldalra csuklik a feje, a mellkasa lassan emelkedik, és süllyed.
Mögöttem léptek hangja jelzi Niall közeledését, akire a vállam
felett nézek. Megáll az asztalnál és ott kezd kutakodni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, ne okozz az
utolsó perceimbe csalódást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niallre nézek, aki
hasonlóan értetlenül hallgatja a lány szavait, míg a keze az
asztalon pihenő papírok között lavíroz. Visszafordulok a lány
felé, aki egyre laposabbakat pislog, a szája olykor megrándul, s a
vérző hasfalánál a szorítása is látszólag gyengülni kezd.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem kellene hívnod
egy mentőt, Niall?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te is tudod, hogy ide
senkit nem hívhatunk – rázza meg a fejét kissé. – És
szerintem te sem akarod, csak a régen ismert lelkiismereted tér
vissza.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit nem mondasz el? –
állok fel, s közelebb lépek hozzá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, Lea... Lea –
egyre halkabban, mondhatni, hogy saját maga visszhangja a lány. –
Gondolkozz, csak egy picit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mocskos, fanyar vigyorra
húzódik a szája, a haja az arcába omlik, s ismételten egy
fintort mutat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gondolataim cikázni
kezdenek, míg a lányra meredek, s a rossz érzés ismételten
teljesen átjárja a testemet. A szívem fájdalmasan kezd sajogni,
míg a levegőt kapkodni kezdem. Zúg a fejem, a napokban történtek
eggyé olvadnak, nehezen tudom beazonosítani a cselekmények
sorrendjét, ahogyan az emberek száját a szavak, a kemény
vérfagyasztó fenyegetések elhagyják. Majd megjelenik előttem a
kép, amikor Harry elviharzik Florral az oldalán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hova vitték? –
lépek közelebb nem törődve semmivel. Nevetése köhögésbe
torkollik. – Hova vitték, Harryt? Ne szórakozz velem – fogom
meg az állánál fogva, s arcát magam felé fordítom, hogy erőtlen
pillantásával engem lásson.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha nem utálnálak
ennyire, se mondanám el – köpi az arcomba a szavakat, mire másik
kezem kegyetlenül csúszik a sebére. A vére elborítja az
ujjaimat, míg ő felkiált, a szemhéjait összecsukja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Flor, életed utolsó
perceiben legyél fair, és gondolj arra, hogy veszélyben van a
férfi, akihez kötődsz!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elveszem a kezemet, mire
visszateszi az övét, s könnyes arccal néz rám. Arcán harag,
fájdalom, gyűlölet, megvetés és valahol a szeretet jele is
megmutatkozik. Reménykedem abban, hogy a száját kinyitja, és
elmondja, hogy mindent elmond. Igyekszem nem naiv lenni, de élete
utolsó perceiben, mélyen remélem, hogy jót fog cselekedni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmam sincs, hogy
hova vitték – motyogja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne hazudj!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea – fogja meg
Niall a felkaromat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Engedj – sziszegem
az arcához közel a szavakat, de semmit nem tesz. – Niall, az
Isten szerelmére! A gyerekem apja veszélyben van, de pedig
szabotálod a dolgot. Az ő felükön játszol? Vagy még mindig a
rendőrség oldalán állsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kék íriszeibe meredek,
amelyek semmilyen jelet nem adnak. Még soha nem adott nekem az
eddigi beszélgetéseink során rendes választ arra, hogy még
mindig szándékában áll Harryt a rácsok mögé küldeni, de azt
hiszem, hogy ez jelenleg teljesen lényegtelen, hiszen nincs kétségem
afelől, hogy az élete forog kockán. Emiatt sem tűröm, hogy Flor
egy apró irányt se mutasson nekünk. Ha ezt úgy kell elérnem,
hogy fájdalmat okozok neki, megteszem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tudod, hogy segítek
megtalálni Harryt...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy learasd a
babérokat, és lecsukasd utána? – teszem fel a kérdést, bár
valójában nem várok rá választ. – Nem érdekel –
visszafordulok a lány felé, aki egyre erőtlenebbé válik.
Leguggolok újfent, és mélyen a szemeibe nézek, amelyek szinte már
valószínűsítem, hogy ködösen néznek vissza rám. Látszik,
hogy kezdi eszméletét veszteni. – Flor, valamit mondj. Hova
mehettek? Mit emlegettek Henryék a legtöbbet?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ajkait eltátja, apró
mozzanat követi ezt, de már csak egy utolsó lélegzet, a feje
lebukik, a keze pedig leesik a padlóra. Kinyújtom a kezemet, a
szemhéjait lecsukom, s felállok. Niall követ a pillantásával, de
én csak gyorsan gondolkodni kezdek, az általam ismert helyek
pörögnek le a fejemben újra, s újra, míg a papírokat fötröm,
és a fiókokat rántom fel.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A ház – nézek
Niallre, aki értetlenül mered rám. – A birtok alatt van egy föld
alatti járat. Ott tartotta fogva Lukeot! A birtok üres amúgy is, és biztos vagyok abban, hogy amíg nem érek oda, kegyetlenül bánnak Harryvel!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem fogják megölni, Lea. Oda fogunk érni!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És ez sem rajtad fog múlni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szinte futólépésekben
hagyom el a helyiséget. Niall a nevemet ismételgeti, de nem
érdekel. Így is már túl sok időt pazaroltunk el, túl sok időbe
fog telni, amíg a birtokhoz érünk. A torkom összeszorul, s a
horrorisztikus képzeleteimet inkább el is üldözöm, s mélyen
reménykedem abban, hogy időben érünk oda.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bemászok a vezető
ülésbe, a motor pedig azonnal felbőg. Niallnek szinte másodpercei
vannak, ahogyan beszáll mellém. Mégsem várom, hogy becsukja az
ajtót, és esetlegesen be is kösse az övét. Szinte porfelhőt
hagyok magam után az úttesten, pár sofőr a dudára könyököl,
de elengedem a fülem mellett a dolgot, és a gázra lépek még
erőteljesebben.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A fékre taposok, a
kesztyűtartó felé nyúlok, míg Niall értetlenül áll a dolog
előtt, én előkapok egy fegyvert, amit Harry mindig is itt tartott.
Kilököm az ajtót, a lábaim a betont érik, és a nyitott kapun
szinte beszáguldok fejvesztve. Kocsik állnak a főbejárat előtt,
de egy lélek sincs jelen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, nem ronthatsz be
csak így. Egyből lelőnének! – elkapja a felkaromat, mire a
körém fonódó ujjakra meredek egy másodperc erejéig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, kérlek, ne
baszakodj velem! Harry odabenn van, és kétségem sincs afelől,
hogy Liam is. A barátaid! Hogy lehetsz ilyen nyugodt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Terhes vagy, itt sem
kellene lenned – mutat rá a valóságra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lehetséges, de akkor
te is otthon ülnél és várnád a csodát. – rántom ki a kezemet
a szorításából. Tudom, hogy túlságosan is keményen fogalmazok,
de elegem van az istápolásából. Soha nem bocsájtanám meg
senkinek, s magamnak sem, ha Harrynek komoly sérülése keletkezne,
vagy még rosszabb dolog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megnyújtom a lépteimet,
a pár lépcsőfokon szinte felszaladok, míg a nyitott ajtón is
belépek. A fegyvert biztosan fogom a kezemben, ahogyan azt a
képzésen elsajátítottam. A ház szinte érintetlen, nem igen
lehet látni, hogy itt a maffia emberei is megfordultak. Niall követ,
de én határozottan a konyha irányába megyek. Nem igazán figyelek
arra, hogy a lépteimet miként is teszem meg, hiszen biztos vagyok
abban, hogy várnak rám az első perctől kezdve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lépcsőfokokon
határozottan megyek le, a hideg közegbe, ahol gyér fény
biztosítja a látáshoz szükséges viszonyokat. Jobbra pillantva a
már általam ismert helyiségből fény árad, s férfihangok
szűrődnek ki, de egymás szavába vágnak, így semmit sem értek
meg belőle. Hátranézek Niallre, aki hasonlóan hozzám, egy
fegyverrel a kezében lépked. Ő már jobban figyel a halk lépteire,
velem ellentétben. Visszafordítom előre a fejemet, s a lámpával
bevilágított helyiség ajtajából árnyék közeledése tűnik
fel. Nem hátrálok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csatlakozott hozzánk
a kis menyem is – egy mély, Harryéhez eléggé hasonlító hangot
hallok meg, és a tulajdonosa ki is lép az árnyékából. –
Gyerek beljebb nyugodtan – vigyorodik el, s alapból ráncos arcán
még több ránc keletkezik a mosolyának köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még mindig a ravaszon
tartva az ujjamat lépek közelebb, Niallre pillantok, aki nincs már
mögöttem, ám ez sem tántorít el. Ahogyan a takarásból kilépek,
meg is indulok Harry irányában, aki a földön térdelve, hátra
kötözött kezekkel, felduzzadt, véres arccal mered rám. Haja az
arcába lóg, verejték és vörös vér egyvelege borítja a testét,
amelyről hiányzik a felsője.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szemeim könnybe
lábadnak, nagyot nyelek, a tekintetünk pedig nem engedi el a
másikét. Már is a fejemet vesztem, és csak arra tudok
koncentrálni, hogy mellé essek és a karjaimba vonjam. Mellkasa
neki is sűrűm emelkedik, zöld íriszeiben fájdalmat látok
megvillanni, én pedig feladva engedek a gyengeségemnek és a
könnyeim utat törve maguknak gördülnek végig az arcomon, míg a
nyakánál egyik kezemmel átölelem, s ujjaim a hajában vesznek el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mennyire romantikus
pillanat – veti oda Henry az egyik sarokból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igazán remek lányt
sikerült találnod, fiam – az öreg felé nézek, akinek a nevét
sem tudom, de nem is érdekel. Csak az undort és a megvetést
táplálom feléje. – Nincs is szebb tudat annál, hogy a második
unokám is meg fog születni, aki reményeim szerint fiú lesz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Soha nem fogod látni!
– szűri a fogakat szaggatott lélegzettel Harry a fogai között.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fiam – hátra tett
kezekkel, méreg drágának tűnő öltönyben mászkál, míg Harryt
méregeti. Közeledni kezd felénk, de felemelem a kezemet, s a
fegyver csövét pontosan felé tartom. – Ugyan, édesem, egy
család vagyunk – széttárja a kezeit, míg Luke és Henry
felröhögnek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sejtelme sincs arról,
hogy mi a család fogalma! – kiáltok fel, míg egyik kezemmel
mindig ölelve Harryt, aki több sebből is vérzik. A felrepedt
száján már megalvadt a vér, míg az öklök nyomai a testét
borítják.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért neked talán
van? – néz végig megvetően rajtam. – A fiam szinte kivásárolt
téged, ha nem akarom onnan kezdeni a mesét, hogy te jöttél, hogy
eláruld őt. Ez az ostoba még arra sem volt képes, hogy lássa,
soha nem érdemelne meg egy ilyen lányt, és nem csak nyaralási
szándékkal jöttél.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry teste megfeszül az
érintésem alatt, de én biztosan tartom a fegyvert, ám az öreg
nem rendül meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Annyira ostoba, mint
az anyja volt – jelenti ki. – Azt hitte, hogy egy lövéssel
végezhet velem! Nem győződött meg arról, hogy valóban megölt-e.
Ilyen embert nevezzek a fiamnak, és fogadjak a családomba, aki meg
akart ölni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem vagyok a fiad! –
sziszegi Harry, s vérben forgó szemekkel mered az apjára. –
Anyát pedig ne merd a szádra venni! Egyetlen rossz döntése volt,
hogy szóba állt veled!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remélem ezt te is
hallottad, mert ezek szerint te is olyan ostoba vagy, mint a volt
feleségem. De nem egy kis szócsata miatt jöttem ide – ingatja
meg a fejét, s a felé tartott fegyver egy másodperc töredékére
sem tántorítja el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha van magában
emberség, elenged minket!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevet és ismételten
felénk fordul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, Lea, Lea …. –
még mindig nevet. – Tudod, már ott leírtad magad, hogy egy
maffia körében mozgó fiúhoz épültél be, és naivan elhitted,
hogy Harry soha nem jön rá. Eléggé mulattató volt a kettőtök
kapcsolatát végigkísérni, ahogyan Luke karjaiba szaladtál, vagy
éppen Henry és Harry cseréjét könnyedén elhitted. Nem szokásom
megkegyelmezni annak, aki az életemre próbál törni. Nem, nem...
de most már ezzel is tisztában vagy. Viszont van egy ajánlatom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ajánlat? – Harry
hevesen rázza a fejét, én pedig a lehetetlennél is közelebb
igyekszem hozzá, de Luke odalép, és egyszerűen, könnyedén ránt
fel és vonszol a másik sarok irányába. A váratlan közeledésének
köszönhetően a fegyver kiesik a kezemből, és messze tőlem hever
a beton kemény, hideg felületén. A dohos szag az orromba kúszik,
s rángatózni kezdek Luke szoros kezei között, amelyek a csontig
ható fájdalmát okozzák.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem lesz semmilyen
ajánlat! Engedjétek el, engem akartok, őt engedjétek el! –
próbál meg Harry felállni, mire Henry a combját eltalálja egy
golyóval.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne! – kiáltok fel,
a könnyeim folyamatosan gördülnek végig az arcomon
megállíthatatlan iramban. Fáj látni, ahogyan Harry arca eltorzul,
a vére pedig elkezdni megszínezni a nadrágját, s a betonon is
nyomot hagy maga után.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mindig egy túlbuzgó
gyerek volt – rántja meg a vállát könnyedén Henry, én pedig
még erőteljesebben próbálok Luke ellen fellépni. – Te is
kaphatsz, ha nem bírsz magaddal – közelíteni kezd felém. –
Még jár Luke és az én részemről is egy-egy golyócska – húzza
végig az állam vonalán a fegyvere csövét, mire elrántom a
fejemet, ő pedig mélyről jövően felröhög.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elég lesz fiúk, ne
legyetek tiszteletlenek – szól rájuk az öreg. – Az ajánlatom,
hogy hazajössz velünk, kihordod a gyereket, aztán távozhatsz,
vagy nem... – fröcsögi a szavakat. – Részletkérdés.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry felmordulva
ismételten megpróbálkozik a lábra állással, de még egy golyót
kap ugyan abba a combjába. Ordítás, még több vér és teljesen
leül a földre. Keservesen sírok, nem érdekel, hogy kik a
szemtanúi, s kik nem. Az ajtó felé pillantok, ahonnan egy fegyver
kibiztosításának a hangja visszhangot ver a falak között. Niall
feszesen fogja a fegyvert Henryre, aki hasonlóan már a szőke srác
felé tartja a sajátját.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elég lesz ebből –
kimérten mondja, és fogalmam sincs, hogy mire várt eddig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kezdtem hiányolni a
másik rendőrségi embert a csapatba – nevet fel Luke a hátam
mögül, mire hasba könyökölöm, s kirántom magam a fogságából.
Elnyúlok a saját fegyveremért, és elsőként Lukera lövök, aki
a hasához kap. Közeledni kezdek Harry felé, akinek már könnyek
sorakoznak enyhén borostás arcán. Ekkor még egy fegyver elsül,
és Henry, Luke mellé lép, de Niall az ajtó fedezékéből lő a
srácra, akit hasonlóan eltalál, ám vele szinkronban még egy
fegyvernek a hangja hasít a levegőbe, és a golyó célt találva
Harry mellkasába fúródik. Felkiált, én is vele együtt, eldobom
a sajátomat, és felé nyúlok kapkodó sírás közepette, míg ő
is egyre erőteljesebb hangon ad a fájdalmának. Magamhoz ölelem,
nem érdekel már semmi, senkire sem figyelek, csak Harryt szorítom
magamhoz, akinek könnyei a pólómon hagynak nyomot a vérével
együtt. Kezeim a háta mögött
gyorsan mozognak, s szabadítják ki a kötéllel összefogott
csuklóit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, Harry nézz
rám! – feje az ölembe csúszik, a szemei lusta pislogásba
kezdenek. – Ne, csukhatod be a szemed, bébi, nem teheted ezt –
megfogom a kezét, a hasamra simítom, míg másikkal az arcát
simítom újra, s újra végig. A nevét ismételgetem, a könnyeim
az arcára esnek, s eggyé válva gördülnek tovább az övéivel. –
Nem adhatod fel, Harry. Nem teheted ezt! – ujjai kissé
megmozdulnak, ezzel a pocakomat megsimítja, míg a levegőt
kapkodja, s nagyot nyel. Mindent kizárok, csak rá koncentrálok,
lejjebb hajolok, az ajkaink egy pillanat erejéig összeérnek. Niall
szavait valahonnan messziről hallom, hogy már hívta a mentőket. –
Mindjárt jönnek, és rendben leszel. Fel fogsz épülni, hallod? –
megfogom a kezét, az ujjaink egybefonódnak, megszorítja, de messze
nem olyan erős, mint ezelőtt volt. A tekintetünk egybekapcsolódik,
majd a szájára pillantok fátyolos szemekkel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– <i>Szeretlek </i>– erőtlen suttogás mindössze, amit hallat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne! Harry, ne...! –
keserves zokogás tör fel belőlem, ahogyan arcát a kezeim közé
veszem, de semmit sem reagál, a mellkasa nem emelkedik fel
ismétlődően, a csodás ajkai nem formálják már a vallomásának
édes szavát, s mélyen búgó hangja már nem kúszik a fülembe. –
Kicsim, Harry.. – csuklik el a hangom, s arcomat az övéhez
simítva minden hitemet elvesztem, úgy, ahogyan őt is a fagyos,
komor betonfalak fogságában.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;">~ The End ~</span></b></i></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com31tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-310716604596866942016-09-24T10:47:00.001+01:002016-09-24T10:47:38.868+01:0063. Fejezet*Instabil léptek nyomai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-kgl9JbUr1uM/V-VxOmOhHII/AAAAAAAAJBg/xddEwV9hcN48Y9Kdr6ps5wd-Q7ZLXqgQACLcB/s1600/4437b6f3a681ce614d0b23a1d90d1cbf.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-kgl9JbUr1uM/V-VxOmOhHII/AAAAAAAAJBg/xddEwV9hcN48Y9Kdr6ps5wd-Q7ZLXqgQACLcB/s200/4437b6f3a681ce614d0b23a1d90d1cbf.jpg" width="198" /></a></div>
<i>A fejezet dala: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ij_0p_6qTss" target="_blank">Selena Gomez - The Heart Wants What If Wants</a></i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még mindig a szoba
ajtajára meredek keményen, s hitetlenkedve, hogy képes volt
tényleg az éjszaka közepén Flor egyetlen szavára elrohanni.
Annyira abszurdnak gondolom az egészet, azt, hogy megjelent.
Állítása szerint ez a ház nemrégiben lett vásárolva, s senki
nem tud róla. Nem lehet ennyire ostoba, nem.. nem teheti meg, hogy
egyedül hagyja el azzal az ócska nőnek nem nevezhető lénnyel a
házat. Ő is tudja, hogy milyen fenyegetettség leselkedik rá
odakinn, s abban sem kételkedem, hogy Henryék már erről a házról
is tudomást szeretek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elindulok nagy
lendülettel az ajtó irányába, de mielőtt odaérnék teljesen, az
kinyílik. Először megkönnyebbülten, reménnyel telve pislogok
nagyokat, hogy a vissza érkező férfit az ölelésembe vonjam, de a
mosolyom lankad, ahogy Niall arca, és szőke haja tűnik fel.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hé, minden rendben?
– lép beljebb, maga mögött meg be is csukja az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, hogy lenne
bármi is rendben, amikor Harry elrohant?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csak nem féltékeny
vagy?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Micsoda? Nem, ezen
már régen túl vagyok. Tudom, hogy senki nem kell neki – rázom
azonnal felsóhajtva a fejemet meg.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Akkor?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, ne legyél
ennyire kicseszett naiv! – szinte már felkiáltok, s a hajamat
kiseprem az arcomból, majd a kanapéra rogyok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Túl sok időt
töltöttél a barna hercegeddel – foglal helyet kissé arrább
tőlem. Mosolyog, de látom, hogy nem őszinte a széles vigyora.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne a szókincsemet
osztályozd – emelem égnek a tekintetemet, a lábaimat pedig magam
alá húzom. – Tudod nagyon jól, hogy mi a problémám. Hogy mi
miatt is aggódok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tudom, de felesleges,
és nem tesz jót, ha idegesíted magad. Harry tud magára vigyázni,
ezt te is nagyon jól tudod.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, nem éppen azt
mutatja az elmúlt napok eseménye, hogy annyira tud magára
vigyázni!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, Harry erős,
most pedig, hogy tudja, apuka lesz, bármit meg tesz annak érdekében,
hogy mielőbb épségben visszaérjen hozzád.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remélem nem veszed
be, hogy ez csak egy véletlen egybeesés.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bármi is legyen,
Liam ott van vele. Neked pedig pihenned kell – áll fel, s felém
nyújtja a kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ígérd meg, hogy
visszajön!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Visszajön –
mosolyog rám biztatóan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az övébe csúsztatom a
kezemet, s felállok. Szoros ölelésébe von, a hátamat
megnyugtatóan simogatni kezdi, míg én félve kapaszkodok meg a
felsője anyagába. Lehunyom a pilláimat pár másodperc erejéig, s
igyekszem magamat lenyugtatni, s tényleg betudni az egészet egy
ócska rendőri próbálkozásnak. Niall felvezeti a kezét, a
tarkómon is megismétli a nyugtató mozdulatait.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Becsomagoltál már?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kérdése hallatán
megfeszülök, s lassan eltávolodok tőle. A kék íriszeibe
meredek, a vérem forr, s a szavak, amelyek elhagyták a száját egy
pofont érdemelnének.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem mondták még,
hogy olykor jobb, ha befogod a szádat? – lépek el mellette, s az
ágyra mászok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, te is tudod,
hogy az a legjobb nektek, ha Gemmáékkal tartasz. Harry pedig
nyugodtan el tudja intézni az egész ügyet, hogy utána minden
rendben legyen. Nyugodtan tudnád a világra hozni a kicsit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem érdekel, nem
hagyom magára! Nem fogom engedni, hogy bármi baja is legyen. A
gyerekem apja, az a férfi, aki a gyűlölet és az imádat határán
táncol nálam, hiszen hajszálvékony a két érzés között a
határ. Néha az őrületbe kerget és messze szaladnék tőle,
máskor viszont mindennél jobban vágyom a megnyugtató ölelésére.
Az a férfi, aki elérte, hogy mindent felborítsak, semmi se
érdekeljen, és csak is azt a mocskos világot lássam, amiben ő
él, néha szép felszínes dolgokkal. De ez a mi világunk. Ő egy
érző ember, még ha nem is mutatja ki, de szeret és hasonlóan
mellettem maradna fordított esetben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, de férfi..</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne – emelem fel a
kezemet, hogy fogja be. – Ne gyere nekem ezzel a hím-soviniszta
kifejezéssel, mert komolyan megütlek!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jól van kis harcos –
vigyorodik el ismételten. – Jobb, ha szunnyadni megy az
anyaoroszlán, mert ha hazaér Harry és karikásak a szemeid, nem
fog jót állni magáért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Eldőlök, a takarót
magam mellé húzom, hogy öleljem, ahogyan régebben is tettem, amíg
Harry nem lépett az életembe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó éjszakát!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Neked is – oltja le
a villanyt, s végre elhagyja a helyiséget az ostoba
kijelentéseivel, a feltételezéseivel karöltve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A kezem kinyúl, s
végigsiklik a lepedő selymes felületén, amely hidegen formálódik
az ujjaim mozdulatát követve. Lassan elkezdek pislogni, s még
egyáltalán nem érzem magam kipihenten, de a sok kusza gondolatnak
köszönhetően pár óra forgolódás, értelmetlen hánykolódás
után sikerült elaludnom. Most pedig a fénnyel küzdve próbálom
elérni, hogy teljesen magamhoz térjek, ahogyan a hátamra fordulok,
annak reményében, hogy Harry mögöttem, kissé elnyílt ajkakkal
szuszog, míg a mellkasa egyenletesen emelkedik, s süllyed.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Csalódás tör rám a
hasonlóan hűvös ágyneműnek köszönhetően, amely fogad.
Kinyújtózkodok, s felülök bármi jel utána kutatva, amely arra
enged következtetni, hogy valamikor hazaért. A csalódás még
magasabbra hág bennem, de nem akadályoz meg abban, hogy kimásszak
az ágyból gyorsan egy ásítás közepette. A kócos hajamba túrok,
s ahogy vagyok már fel is rántom a szobánk ajtaját, a lábaim
szaladva veszik az akadályt a lépcsőn, míg a csendes nappaliba le
nem érek, ahol minimális hangerővel mese szól a televízióból.
Lotti a szőnyegen ül pár játékkal, míg a kanapén Niall és
Gemma a reggelijükön nyammognak. A fejemet kapkodom, míg ők
értetlenül merednek rám, Lotti pedig csilingelő, reggeli hanggal
köszönt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hol van? – nézek
Niallre annak reményében, hogy kinyög valami értelmeset,
elfogadhatót. – Niall, hol van Harry? A fiúkkal beszél valahol?
– még mindig hallgat, míg a tányérját az kis asztalra helyezi,
s feláll. Közeledni kezd felém, de én hátrálok annak ellenére,
hogy tudom, semmi félnivalóm. – Niall, ne cseszekedj velem! Nem
most van itt az ócska viccek ideje. – egymás tekintetébe
meredünk, én pedig már ordítanék a szívem szerint, miközben a
vállainál fogva meg is ráznám, hogy végre észhez térjen. –
Nyögj már ki valamit!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemmára nézek, aki
szintén abbahagyta a reggelije elfogyasztását. Kapkodom kettőjük
között a tekintetemet, a szívem kihagy pár ütemet, s a rossz
érzés azonnal maga alá is temet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még nem jött haza,
Lea – mondja Niall.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És ezt így közlöd?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Biztos minden
rendben, ne gondold túl a dolgokat – mondja Gemma, mire
zavarodottan rá kapom a pillantásomat. Komolyan gondolja ezt az
elmúlt napok forgatagával együttesen? Nevetséges!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ezt még ti sem
hiszitek el – bökök feléjük, majd Niall mellett el is viharzok
fel az emeletre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Magam után becsapódik
az ajtó, de hidegen hagy a hangos csattanása. A fürdőbe a csaphoz
igyekszem, ahol a fogaimat erőteljesen kezdem el megsikálni, míg a
gondolataim vadul cikáznak a fejemben. Szőke hajam ide-oda leng,
olykor előre hull, mire megelégelve a tettét egy kusza kontyba
fogom össze a fejem tetején. Kiöblítem a számat pár perc
elteltével, majd megmosom az arcomat, s már el is hagyom a
helyiséget. Niall tűnik fel, de nem szentelek neki különösebb
figyelmet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="http://www.polyvore.com/untitled_451/set?id=205889716" target="_blank"><i>A gardróbban az egyik polcról lekapok egy rövidnadrágot és egy atlétát.</i></a> Elkezdek
átöltözni, másodpercek töredékébe telik mindössze, míg az
anyagokat magamra rángatom. Kikapok egy táskát, s őrült módjára
a szobában igyekszem minden fontosnak vélt dolgomat a mélyébe
dobálni. Niall semmit sem szól, és szerintem ez a legjobb, amit
most tehet. Telefonom az egyedüli, amely a kezembe marad, a táskám
pántját a vállamra csúsztatom, s a névjegyzékben az ujjam
türelmetlenül jár, míg Harry nevére menve a fülemhez emelem a
készüléket. Kicseng. Szemeim Nialléval találkoznak, aki a
mellkasa előtt összefont kezekkel mered rám, míg én a sokszoros
csengést hallom. A végén kisípol a telefon, én pedig újra
próbálom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, hova indulsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megkeresem Harryt, ha
már te ennyire tétlenül ülsz itt – mordulok rá, s ellépve
mellette hagyom el a hálószobát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne legyél egy őrült!
– hangos lábdobogások adnak tanúbizonyságot arról, hogy utánam
igyekszik, de valahogyan az én lépteim határozottsága és ereje,
felülmúlhatatlan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történik? –
Gemma kutakodó hangon fordul Niall felé, de én már ki is lépek a
meleg, szicíliai napsütésbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megőrült! – kiált
fel Niall, s tovább szalad utánam, míg én az autó felé lépek.
– Lea, legyél már eszednél, az Isten szerelmére! Harry megöl,
ha csak az egyik hajszálad is meggörbül!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én pedig téged, ha
neki valami baja lesz – vetem oda, s bemászok az elülső ülésre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A motor felbúg, Niall
pedig bemászik mellém.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Van egyáltalán
jogosítványod?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jelenleg ez sem
érdekel – hajtok ki az udvarról, meg sem várva, hogy Niall
becsapja a kocsiajtót. Él pillantást vetek a férfira, aki
reménykedő arccal méreget. – Ne aggódj, van – nyugatatom meg,
bár megérdemli, hogy bizonytalanságban hagyjam az utunk során.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hova megyünk?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A klubhoz.<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az út kimondottan
csendesen telik. Niall semmilyen megjegyzést nem tesz a vezetési
stílusomra, s a korlátozások megszegéséle, miután
megfenyegetem, hogy a város és a ház között félúton kiteszem,
s mehet arra, amerre jár. Az ujjaim már elfehéredve fonódnak a
kormányra, s fájdalmasan lüktetnek, ellentmondva a vad
szorításnak. Lábam a pedált szinte az ütközésig nyomja, az
autó könnyedén száguld az üres úttesten, amelyen csak olykor
jön szembe egy-egy jármű.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A városba beérve már
lassul a tempó, mert az autósok ráérősen vezetnek, bár a dudák
kemény szólama meg is szólal olykor. Türelmesen nyújtózok az
ülésemben, hogy valami kibúvót lássak, s meg tudjam előzni az
előttünk levő emberek sokaságát, akik pillanatok alatt mennek az
agyamra. Niall próbál magyarázni, hogy nyugodjak meg, mert ha két
perccel később érünk oda, akkor sem lesz az ég világon semmi
baj. Kezemmel megkeresem az övét, és a szájára nyomom, hogy
végre fogja be és ne idegesítsen feleslegesen, így is még
pengeélen táncolok, s akkor fogok megnyugodni, ha Harry a karjaiba
zár és biztosít arról, hogy az ég világon semmi baj nincs.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Teljesen a fékre lépek,
az autó kerekek csikorgása közepette áll meg a szórakozóhely
előtt, ahol már magam sem tudom, hogy mikor jártam utoljára.
Kivágom az ajtót, nem érdekel semmi, csak a bejárat felé
igyekszem. Az ajtót belököm, és a hangos zenével körülvett
tágas helyiségbe lépek, amely kong az ürességtől. Lábaim a
földbe gyökereznek, ahogy a tekintetem végigszalad az egész
belsőtéren. Nagyot nyelek, s elindulok lefelé a lépcsőn a
táncparkettre. Az asztalok, a bárszékek nagy része fel van
borulva, az üveglapok szilánkjaikban hevernek a földön, a
háttérben pedig az értelmetlen zene zúg.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kapcsold ki! –
kiáltok Niallnek. – Kapcsold ki ezt a zenét!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niallt a szemem sarkából
látom elviharozni a pult irányába, ahol is felsiet az emelvényre,
s pár pillanat múlva csend száll le a szórakozóhelyre. A színes
fények helyét a rendes lámpák veszik át, a szemeim pedig valamit
kutatva néznek újra, s újra körbe. A bárpultnál a poharak, az
üvegek tartalmával ragacsos, foltos egyveleget alkotnak. Ujjamat a
fa pultra helyesem, s pár golyó ütötte nyomon végig is szalad.
Nagyot nyelek, s a lábaim az iroda irányába visznek, melynek
ajtaja behajtva fogad, bár kemény horpadással a külsején.
Meglököm, s a látvány, amely odabenn fogad, eléri, hogy a
szemeim könnybe lábadjanak, a szívem megáll, kihagy pár heves
ütemet, s remegő lábakkal merészkedek beljebb a véres foltokra
meredve. </div>
</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i><b>Facebook csoport: <a href="https://www.facebook.com/groups/177281909142492/" target="_blank">Alexa S. blogs</a></b></i></blockquote>
</div>
</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-42739824908411131892016-09-17T19:15:00.001+01:002016-09-17T19:15:27.458+01:0062. Fejezet*Szívtelen érzelmek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-70kc4M35y7g/V9w4Sx7Fy7I/AAAAAAAAJAM/__QuqfxE0bYsCK2d6S6h9b505x7tdMlEgCLcB/s1600/tumblr_nywmwdfY811qb5tv9o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-70kc4M35y7g/V9w4Sx7Fy7I/AAAAAAAAJAM/__QuqfxE0bYsCK2d6S6h9b505x7tdMlEgCLcB/s200/tumblr_nywmwdfY811qb5tv9o1_500.jpg" width="194" /></a></div>
A fejezet zenéje: <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=pvP_OwVSFpk" target="_blank">Ellie Goulding Still falling for you</a></i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A hosszú fürdőt
követően kimászok a kádból, s egy törülközőt tekerek magam
köré. Bőröm szinte már ráncba szaladt a hosszadalmas áztatásnak
köszönhetően, de egyáltalán nem bánom. Pár kósza tincs a
bőrömhöz tapad, amelyen még néhol végigszalad egy-egy vízcsepp.
Elhagyom a helyiséget annak reményében, hogy Harry már végzett
az eligazítással.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az éjjeli lámpa az ágy
mellett, amely mindössze némi fénnyel árasztja el a helyiséget.
Harry még nincs itt, így a gardróbba megyek, hogy valami lenge,
kényelmeset magamra rángassak, amely megfelel az éjszaka további
részében. Egy trikó és egy bugyi mellett döntök, a törülközőmet
kiterítem, majd az ágyhoz indulok. Az ajtó nyílik, én pedig
léptemet megállítom, s arra pillantok. Harry elmosolyodik, ahogyan
rám pillant, s maga mögött becsukja az ajtót.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hittem, hogy már
alszol – lép közelebb és egy apró puszit csen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Legyek túlságosan
is romantikus és mondjam, hogy már nélküled nem is megy?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát, jól hangzik,
de szükséged van a pihenésre, úgyhogy sipirc az ágyba – csapja
meg finoman a fenekemet egy széles vigyorral az arcán. –
Lezuhanyozok és jövök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hátat is fordít és
bemasírozik a párás fürdőszobába. Maga után az ajtót nem
csukja be, így a tükörben látom, ahogyan minden ruhájától
megszabadul és beáll a tus alá. Elnyúlok az ágy kényelmében, a
hajamból kihúzom a gumit, a takarót pedig teljesen az ágy végébe
hajtom, hogy ne melegítsen az éjszaka során feleslegesen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry percek elteltével
ki is lép a derekára tekert törülközővel a csípőjén. Minden
lépésénél az anyag meg-meg mozdul, ahogyan a hasán az izmok is,
melyeken szinte végigszáguldanak a még megmaradt vízcseppek. Mély
nevetése felhívja magára a figyelmemet, így egy mosollyal az
arcomon az oldalamra fordulok, ő pedig egy bokszerért megy, amit
magára is kap.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mellém érve leoltja a
villanyt, a szoba sötétségbe borul ő pedig mellém fekszik. Mivel
az ő térfelén kényelmesedtem el, így picit arrább tessékel, de
éppen csak annyira, hogy ne essen le az ágyról, majd magához von.
Kezét a trikóm alá bújtatja és a hasamat kezdi el simogatni.
Cselekedete mosolyra késztet. Tudom, hogy milyen régóta is
szerette volna ezt az örömhírt hallani, így emiatt sem piszkálom,
hogy ennyire édesen közeledik. Kezem az övére csúszik, ujjaink
egybekulcsolódnak, ajkai pedig a vállam bőrét érintik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Honnan tudták
Isabelláék ezt a címet?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A mindig információra
éhes Lea – fogaival kissé megkarcolja a bőrömet, majd
ismételten egy nedves puszit ad. – Fogalmam sincs. Niall nevén
van a ház, valóban, annak ellenére, hogy az én tulajdonom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem gondolod, hogy
nincsenek véletlenek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Baba, soha nem hittem
a véletlenekben – mormogja a nyakamba. – Ezért is kell elmenned
holnap Gemmáékkal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tessék? – szinte
felkiáltok, s hirtelen fordulok meg, s felülök. Lenézek rá, ő
pedig felém nyúl, hogy vissza húzzon magához.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Baba, szeretném, ha
biztonságban lennétek, és nyugodtan el tudjam intézni a
dolgaimat, úgy, hogy ne kelljen azon aggódnom, mikor is kerültök
ti veszélybe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ezt te sem
gondolhatod komolyan! Harry, nem hagylak itt, nem.. nem! – rázom a
fejemet, s a felkarját kissé megszorítom, ahogy közelebb próbál
magához vonni ismét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Feladja, felül keze
pedig a tarkómra csúszik. Szemeimbe néz még így a Hold gyér
fényében is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, kérlek, tedd
meg ezt nekem – suttogja, s lágy szavai a szívemig hatolnak, ám
nemlegesen rázom továbbra is a fejemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ilyet ne kérj –
mászok az ölébe, s oldalról a hajába túrok. Homlokomat az
övéhez érintem, s a szemeibe nézek, míg ő az ágy támlájának
dől. – Elküldhetsz mindenkit, de én akkor is itt maradok veled!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megint kezdünk egy
nyálas szappanoperára hasonlítani – nevet fel, s megcirógatja
az arcomat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Örülök, hogy
ennyire jól szórakozol – sóhajtok fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jobb mintha sírnék,
nem igaz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kételkedem abba,
hogy tudnál sírni – kuncogom el magam. Pár pillanatra el is
merengek azon, hogy vajon láttam-e már a könnyekre utaló jelet,
de nem igazán rémlik ilyen kép.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Most arra célozgatsz,
hogy érzéketlen vagyok? – böki meg az oldalamat, én pedig a
vállára hajtom a fejemet az arcomon egy széles mosollyal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát, ne mondd, hogy
alaptalanok a kijelentéseim – húzom végig az oldalán a
mutatóujjamat, mire az izmai össze-össze rándulnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Áucs! Ez most igenis
szíven ütött!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ennyit még te is
kibírsz – nyomok puszit a nyakára. – De ezzel most nem terelted
el az eredeti témát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bassza meg, pedig
nagyon is reméltem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mosolygok, s hiába nem
látom az arcát, tudom, hogy az ő rózsaszínes ajkai is egy szelíd
mosolyt formálnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ideje, ha elkezded
magadat szoktatni a káromkodásmentes beszédre! Nem fogom engedni,
hogy a gyerekünk előtt is így beszélj.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bekeményítesz,
asszony?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valakinek muszáj
lesz a kezébe venni az irányítást – ásítok bele a mondatba. –
És még nem vagyok a feleséged, és ezt a szörnyű megszólítást
el is felejtheted.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Úgy érzem, hogy
tartanom kell attól, hogy átveszed a család felett az irányítást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát, végül is
minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Még akkor is, ha az a
férfi az alvilági üzletekben sikeres – ülök fel, hogy a
szemeibe tudjak nézni. – És még fogalmam sincs, hogy miben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A nyomozó el bukta a
feladatát?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hiszem, hogy már
egészen régen. De hát te mondtad, hogy nincsenek véletlenek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bizony, nincsenek –
nyom egy puszit a számra. – De ideje aludni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még mindig nem
felejtettem el, hogy el akarsz küldeni – mászok mellé, de a
tekintetemmel végig fogságban tartom az övét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne így fogd fel,
kérlek. Hanem inkább tekints erre az egészre úgy, hogy a
valóságos közös életünk kezdete.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sehogy sem tekintek
semmire. Itt maradok melletted!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Annyira makacs,
önfejű vagy – sóhajt fel, s magához von.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Amiért kiállok
amellett, akit szeretek? Akkor valóban, az vagyok, de ezt egy
pillanatig sem fogok tagadni, hanem büszkén vállalom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ideje aludni – nyom
egy puszit a számra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Idekötözöm magam
az ágyhoz, ha ezen múlik – jegyzem meg, mire a mosolya
kiszélesedik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szóval, ez kellett,
ahhoz, hogy ezt elérjem? Hm, ha ezt előbb tudom... – csúsztatja
a combomra a kezét, mire rácsapok, s hátat fordítok neki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Aludj, nagyfiú –
bújok hozzá, s lehunyom a pilláimat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ajkait utoljára a nyakam
bőrére nyomja, majd elhelyezkedik s már csak az egyenletes
szuszogása az, amit hallok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
***</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry felmordul
mellettem, s jobban magához húz, ám az ajtónkon a kopogás csak
egyre erősebbé válik. Kissé eltávolodok Harrytől, ő pedig a
hátára fordul. Telefonján megnézi az idő, amely még csak
hajnali három közeledését mutatja.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gyere!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ordítja el magát, én
pedig a párnába rejtem az arcomat, s megpróbálok visszaaludni.
Hallom, ahogyan az ajtó nyitódik, Harry pedig felkapcsolja az
éjjeliszekrényen levő lámpát. A takarót a derekamig húzza, s
megmosolyogtat, hogy még ilyenkor is mennyire birtoklóan
viselkedik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi van, Niall? –
morogja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sajnálom, de le
kellene jönnöd – mentegetőzik a szőke srác, én pedig
ismételten fordulok, s fel is ülök. Szemeimet nyitogatom, ám a
fény szinte fájdalmasan hat rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hajnali három óra
van! – mutat rá a dologra Harry. – Nem lehetséges, hogy
nélkülem megoldjátok?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Akkor nem jöttem
volna fel – feleli Niall, majd rám néz. Harry követi a
pillantását.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Feküdj vissza,
mindjárt jövök – nyom egy puszit a halántékomra, s feláll. –
Mi a fasznak tartalak benneteket, ha semmit nem tudtok elintézni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Úgy ahogy van, egy
bokszerben hagyja el a szobát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall – szólok a
srácnak, aki a válla felett néz rám, mielőtt is megfordulna
teljesen. – Mi történt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, aludj vissza,
szükséged van a pihenésre – mosolyog rám, s követi Harryt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ajtó becsukódik, én
viszont kimászok az ágyból, s csak a békesség kedvéért rántok
magamra egy rövidnadrágot. Hajamat áttúrom az ujjaimmal, bár
jelenleg ez sem annyira érdekel. Szinte rohanok lefelé a lépcsőn,
s a lépteim azonnal fel is keltik a jelenlévőket. Niall és Louis
is rám néz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi az, hogy razzia
van? – kiáltja el magát Harry. – Eddig is mindent megoldottál,
most mi a problémád? Semmit nem találhatnak, semmi mocskos ügylet
nincs a klubban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leérve meglátom a
személyt, akivel Harry kiabál. Flor.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történt? –
lépek közelebb, s Harry mellett állapodok meg. Kezemet a derekára
kezem, mire kissé megnyugszik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mondtam, hogy maradj
fenn – veti oda dühös tekintettel, majd nemlegesen megrázza a
fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még mindig nem
szófogadó? – Flor lenézően mér végig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry közelebb lép,
teljesen a nő fölé magasodik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit nem mondasz el?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ott a rendőrség a
klubban, Harry, oda kell jönnöd!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Értetlenkedve nézek a
kettősükre. Ha nem nőből lenne, nincs kétségem afelől, hogy
már bőven megbánta volna, amiért idejött.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valamit kibaszottul
titkolsz, és arra sem adtál magyarázatot, hogy honnan tudod ennek
a háznak a címét!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Most komolyan ilyen
dolgokon fogsz kattogni? – nevet fel. – Harry, a klubod minden
szegletét átvizsgálják, te pedig arra vársz választ tőlem,
hogy honnan tudom egy kibaszott háznak a címét. Te tudod, én
figyelmeztettelek. Emlékszel egyáltalán, hogy mikor voltál ott
utoljára? Mert én már nem! Ez a … – mielőtt bármit is
mondhatna, Harry még egy lépést tesz felé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megragadom a kezét,
mielőtt még gondatlanul elkövetne valamit. Hátrál, hátrébb lép
és elindul az emelet irányába. Szinte futólépésekben követem
egészen a hálónkig, ahol a gardróbba ront be, s egy nadrágot
kezd el felrángatni magán.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugye nem akarsz
odamenni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elintézem és jövök
vissza. Te pedig pihenj! – ránt át a fején egy pólót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Idejön, és már is
elrohansz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne kezdjük a
féltékenykedést – horkan fel, s a csizmáit is a lábain
tudhatja. Megszünteti a közöttünk levő távolságot, egy csókot
nyom a számra. – Sietek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ezzel már távozik is,
maga után becsukva a szoba ajtaját, s már csak a bejárat
csapódására eszmélek fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-70449344733798665332016-09-10T12:58:00.001+01:002016-09-10T12:58:25.083+01:0061. Fejezet*Érzelemmentesség<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-vX399f5Adg4/V9GMOpEuWFI/AAAAAAAAI68/ziYY0HCrsVcyBDVoX2r1FrUHSQzRwmivACLcB/s1600/13900972_1290255677652105_244697808_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-vX399f5Adg4/V9GMOpEuWFI/AAAAAAAAI68/ziYY0HCrsVcyBDVoX2r1FrUHSQzRwmivACLcB/s200/13900972_1290255677652105_244697808_n.jpg" width="195" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hasamra fordulok a
hátamról, s kinyújtóztatom a végtagjaimat. Harry egy kisebb
nyöszörgés után a másik oldalára fordul. Keze eltűnik rólam,
én pedig kinyúlok a telefonomért, ami már fél tizenegy múltát
mutatja. A készüléket visszahelyezem a helyére, s kimászom az
ágyból. Hallom, hogy Lotti már ébren van, s nem kétség, hogy a
fiúkon lóg, akik ezt a kissé éles hangot kicsalják belőle.
Csodálkozom, hogy Harry még mélyen alszik, de azt hiszem, hogy rá
fér a pihenés, így csendben osonok a fürdőbe, hogy a reggeli
gyors teendőimet el is tudjam végezni.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gardróbban a vállfákat
ide-oda tologatom, s az új ruháimmal kezdek el barátkozni. Pár
darab ismerős, mivel a másik birtokon is volt, de az árcédula még
rajta lóg, így egyértelmű, hogy Harry még egy darabot
beszereztetett belőlük.<i> <a href="http://www.polyvore.com/untitled_449/set?id=207222136" target="_blank">Egy egyszerű, csipkézett nadrágot, s hozzá egy topot választok, majd pár kiegészítőt is magamra aggatok, és a szandálomat is fel kapom. </a></i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry még mindig az
ágyon elterülve szuszog, a takarót a lábai között szorítja, s
öleli azt. Haja kócosan mered minden felé, az arcába is egy
jókora tincs lóg, melynek a vége meg-meg mozdul, ahogyan kifújja
a levegőt. Elmosolyodok, ám kifelé is indulok, hogy még szót
tudjak váltani Niallel.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó reggelt –
köszönök az étkezőasztalt körülülő társaságnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hittük, hogy ma
már le se jöttök – nevet fel Louis, s beleiszik a kávéjába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry még alszik –
ennyit mondok, s Gemma mellett helyet is foglalok. Lotti arcára egy
puszit nyomok, mire maszatos szája egy mosolyra húzódik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy vagy?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felpillantok Gemre és
biztatóan egy mosoly kíséretében bólintok.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remekül, kialudtam
magam, de a hasam felébresztett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elemelek pár gyümölcsöt,
s sajtot is. Poharamat feltöltöm narancslével és csendben
nyammogni kezdek a reggelimen. A többiek olykor felnevetnek, a fiúk
Lotti agyát húzzák mindenféle aprósággal, míg a kislány
kioktatóan válaszol nekik, miközben a reggelijét falja be.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tekintetem a szőke rácra
vándorol, aki a kávés csészéje mögül pillant rám, így a
tekintetünk összeakad. Megfogom az én üres csészémet, s azzal a
kezeim között indulok a konyhába, tea készítés ürüggyel, de
remélem, hogy Niall veszi a lapot, és utánam ered, amíg a
védelmezőm mély álmaiban él.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A forralóba vizet öntök,
s be is kapcsolom, majd az ajtón be is lép Niall az ő saját
csészéje társaságában. Mellém áll, én pedig megfordulok, s
háttal a pultnak támaszkodok.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te rólad még miért
nem tud Harry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mire gondolsz? –
szalad ráncba a homloka, s szemben velem állapodik meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne nézz hülyének,
tudod, hogy miről beszélek. Mindent kiszúrt, mindenről tud,
nincsenek titkok előtte, lehetetlenség, hogy a te valós kilétedről
és, hogy miért is vagy itt, nem tud.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry egy okos férfi,
aki minden emberén rajta tartja a szemét – ért egyet velem
Niall. – Soha nem említettem neked, hogy ő nem tud arról, hogy
miért is vagyok itt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tessék?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, egy szóval sem
mondtam...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, hallottam, de
te folyamat hangoztatod, hogy miért is vagy itt, hogy miért is
jöttem én ide.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem mondta a
szemeimbe, hogy tudja, és még élek is, emiatt kételkedem benne,
hogy tudja a kilétemet, de viszont ismerem. Nem létezik, hogy ennyi
idő alatt nem jött rá a dologra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A bizalmasa vagy,
tegnap is téged hívott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ezt vele kellene
tisztáznod. Mármint ne úgy kezd, hogy<i> 'hé, tudtad, hogy Niall
is azért van itt, amiért én?'</i>... Nincs kedvem a cápák között
kikötni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te köpted be Nicot?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én? –
hitetlenkedve mered rám. – Ne beszélj hülyeségeket, ennél te
is értelmesebb vagy. Soha, senkit nem árulnék el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még is Harryt ennyi
idő után képes lennél!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ilyet se említettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall – kiáltok
szinte fel, miközben megfordulok, és felöntöm a csészét vízzel.
– Beszélnél végre egyenesen?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem kell tartanod
tőlem, rendben? – magához von, s megölel, én pedig
megkönnyebbülten sóhajtok fel. – Olyan vagy, mint egy elszánt
maffiafeleség. Csinosan felöltözve, tettre készen a szeretett
férfiért. Meg mondom őszintén, hogy az első pillanatban tudtam,
hogy ez a feladat nem neked való. Az elő percben, ahogy
találkoztatok már az övé voltál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elvigyorodok, s
elszakadok a sráctól, hogy minimális cukorral ízesítsem be a
teámat. Az ajtó nyitódik, én pedig oda is kapom a fejem. Harry
már tökéletes külsővel, kipihent arccal lép be a helyiségbe.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Reggelt – mormolja
mély hangján. Niallel kezet fog, a szöszi ki is slisszol a
konyhából, míg Harry felém közeledik. – Szia – mosolyog le
rám, míg derekamnál fogva magához húz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szia – nyomok egy
puszit a szájára.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem szeretem, amikor
nem vagy mellettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sajnálom, éhes
voltam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minden meg van
bocsájtva – simítja kezét a hasamra, majd a nyakamba csókol. –
Milyen csinos vagy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát köszönöm, azt
hiszem – fordulok vissza a teám felé, mire Harry a gőzölgő
csészét a kezébe veszi könnyedén, míg a másik kezével az
enyémét fogja meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menjünk vissza
reggelizni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Louis és Liam már nincs
az asztalnál, Lotti a televízió előtt ülve egy mackót
szorongat, s mesét néz, míg Gemma kényelmesen reggelizik Niall
társaságában. Helyet foglalunk. Én ugyan ott, ahol az előbb is
ültem, Harry pedig mellém. Tölt magának kávét, s az asztal
felhozatalát kezdi el szemlélni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remélem, hogy végre
normálisan telt az éjszaka – mondja Gem. – Jó látni végre a
kipihent arcodat. Eléggé frusztráló volt a nyomott képed
látványa reggelente.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hiszem, hogy te
is elég frusztráló vagy – mormogja Harry, míg a tányérját
megpakolja. – De igen, végre, hosszú idő után először
kipihentem magam. Ki kell használnom, amíg tehetem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miről beszélsz? –
Niall is csatlakozik a beszélgetéshez, míg én egy újabb
szőlőszemet dobok a számba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea állapotos és,
amint megszületik a baba, nem lesz egy perc nyugtunk sem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niall tekintetét magamon
érzem, de én most kerülöm a szemkontaktust.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És ezt csak így
közlöd? – kerekednek el Gemma szemei.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit kellene
csinálnom? Díszvacsorát tartani?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A gyerekedről
beszélünk! A fenébe, nagynéni leszek végre! Ne beszélj úgy,
mintha egy kiló kenyeret emlegetnél – fenyegeti meg Gemma a
bátyját, mire elnevetem magam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne aggódjatok,
tegnap, amikor elmondtam neki, nem volt ennyire érzéketlen –
simítom tenyeremet a combjára az asztal alatt, mire zöld szemei
rám villannak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez a szerencséje –
sóhajt fel mellőlem Gem. – Gratulálok – vigyorogva húz egy
ölelésbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Azonnal fecsegni kezd
minden féléről, mint tapasztalt édesanya, én pedig vigyorogva
igyekszem befogadni a hallottakat, ám az információ mennyisége,
és a témák hirtelen váltakozása megnehezíti ezt. Harry odaveti
a testvérének, hogy azért levegőt is vegyen, mire a lány csak
leinti, s hasonló lelkesedéssel folytatná, ha a csengő hangja nem
zavarná meg a boldog társalgást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Érdeklődve figyelem,
ahogyan Isabella, pár tiszt kíséretében lép be a ház falai
közé. Harry mereven áll mellettem, kezeit a nadrágja zsebébe
dugja, s megvárja, míg mindenki belép, s az ajtó becsukódik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igazán takaros kis
ház – pillant körbe Isabella. – Lea, milyen régen volt
szerencsénk találkozni. Őszintén meglep, hogy még mindig itt
látlak. A helyedben már biztosan messze járnék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért jöttél,
Bella? – mordul rá Harry, mire a nő rá kapja a tekintetét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Beszélhetnénk
négyszemközt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry biccent, ám
megragadja a kezemet és maga után húz. Bella nem tetszetős
hanggal reagál a jelenetre, de én csak a férfit követem. A
folyosó végén egy irodába térünk be, s engem az asztal mögött
elhelyezkedő, igazán kényelmes székbe vezet. Leülök, ő pedig
az asztalnak dől háttal, karba fonja a kezeit, s türelmesen várja,
hogy Isabella becsukja maga után az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még nem voltam idebenn,
de meglehetősen sötétnek, gyér lámpa fényével ellátott
helyiségről beszélünk. Egy kisebb ablak van mindössze a
könyvespolccal körbevett szobában. Közepén egy nagy méretű
asztal, melyen tökéletes rend uralkodik, ahogyan a helyiség más
részein is. Pár dísztárgyon, egy tucat könyvön kívül nem
igazán lehet mást felfedezni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Úgy látom, hogy
igen nagy kettőtök között a bizalom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A kapcsolatunk
mélységeit jöttél tanulmányozni? Mert akkor a kifele vezető
utat már tökéletesen ismered.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nyugalom Harry –
nevet fel a nő, és járkálni kezd a falak között. – Tegnap
éjjel égve találták a szerény jachtodat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valóban?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Van sejtelmed, hogy
mi is történhetett? – emel le egy képet, amely a könyvek előtt
kapott helyet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem tudom. Biztosan
valaki nem szimpatizált vele – feleli könnyedén Harry, s a
zsebeibe süllyeszti a kezét. Zakóját így kissé hátrább tolja,
bokáit pedig keresztezi. Nyugodtság árad belőle, míg belőlem
inkább az idegesség.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem égett le az
egész – fordul felénk. – Így jelenleg nyomozás folyik az
ügyben. Még mindig nem rémlik, hogy kik is akik ennyire ártani
szerettek volna?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valószínű, hogy
egy véletlen baleset.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kétlem, hogy a
golyónyomok, a vér és a benzin véletlennek bizonyul. Ne nézzük
egymást madárnak, elég régóta ismerjük egymást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem nevezném komoly
ismeretségnek azt, hogy ellenem nyomoztok már hosszú ideje.
Hozzáteszem, hogy hasztalanul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egyszer mindennek
vége szakad, és a te szerencsepiramisod is apránként, de
omladozni kezd.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ennyire rá értek,
hogy feleslegesen idáig kiutazok és ilyen hülyeségekkel
traktáltok? Sajnálom, de itt a családom, nem érek rá ilyen
mélyenszántó gondolatok hallgatására.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valahogyan nem érzem,
hogy annyira megrendítene a hajódon okozott kár.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mindent lehet
pótolni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha esetleg Leát
veszítenéd el, őt is ilyen könnyen pótolnád?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nagyot nyelek a kérdés
hallatná, s Harryre pillantok, akinek tökéletesen rálátok az
oldalprofiljára. Állkapcsa megfeszül, s farkasszemet néz
Isabellával.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Felesleges
ostobaságokat beszélsz. Leával semmi sem történhet, amíg itt
vagyok!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Éppen ez az, egyszer
mindennek vége szakad – sóhajt fel drámaian a nő. –
Mindenesetre a nyomokat a laborban kivizsgáljuk, és komolyan
megütöd a bokádat, ha a vér vagy bármi más rád tereli a
gyanút.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A saját hajóm,
eléggé abszurd lenne, ha semmi hozzám köthető dolgot nem
találnátok. Most pedig, kérlek, hogy távozz, nincs időm ilyen
ostobaságokra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry elrugaszkodik az
asztaltól, s kitárja az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Örülök, hogy újra
találkoztunk – néz rám Bella. – Csak remélni tudom, hogy
belátod nem itt van a helyed, és eltűnsz innen, mielőtt a
süllyesztőbe húz magával.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ezzel hátat is fordít
nekem, s kisétál a szobából. Harry kilép a helyiségből, és
figyeli, végig szemmel kíséri a nő és a társai távozását. Az
ajtó hangosan jelzi, hogy magunkra maradtunk újra. Harry visszalép
az irodába, mögötte pedig Louis és Liam siet be, akik be is
csukják az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Küldjetek pár
embert a rendőrség laborjába, és minden nyomot, ami a hajóhoz
köthető, és hozzánk, tüntessenek el! – adja ki parancsa, mire
a két srác már indul is teljesíteni a feladatot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felállok és Harry elé
lépek, aki a derekamra simítja a kezét, s lágy csókot hint az
ajkaimra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem szeretném, hogy
elhagyd a házat kíséret nélkül, rendben? – bólintok, s
viszonozom az ölelését.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-65438768774199024682016-09-03T18:15:00.000+01:002016-09-03T18:15:15.658+01:0060. Fejezet*Napsütés a borús időben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-e2GA6FRybk8/V8hue6ja9eI/AAAAAAAAI4o/ecc34DD-Rcsfyx-Eae-t-2iZwp9gFW-fwCLcB/s1600/tumblr_o514oy9GXP1v4i4nyo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-e2GA6FRybk8/V8hue6ja9eI/AAAAAAAAI4o/ecc34DD-Rcsfyx-Eae-t-2iZwp9gFW-fwCLcB/s200/tumblr_o514oy9GXP1v4i4nyo1_1280.jpg" width="175" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=a59gmGkq_pw" target="_blank">Justin Bieber - Cold Water</a></b></span></i><br />
<i><span style="font-size: large;"><br /></span></i>
<i><span style="font-size: large;">Harry szemszöge</span></i></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Oldalra pillantok, s Leát
közelebb vonom magamhoz. Niall még mindig éberen vezet, míg a
lány hozzám simul, fejét pedig az ölembe fekteti. Tudom, hogy
kérdések ezrei kavarodnak benne, hiszen kíváncsisága
kielégíthetetlen, ám meglehetősen furcsa, mióta kilépett a
rendelő ajtaján. Szótlan, néha elmosolyodik, de ennek okát sem
osztja meg igazán velem. Szerencsére amiatt megnyugodhatok, hogy
rendben van. Az orvos furcsa módon nem adott semmilyen nyomtatványt,
persze azonnal szóvá is tettem, mert a saját szemeimmel akartam
látni az eredményt. Lea leintett annyival, hogy fogadjam el, minden
rendben van vele, s már csak haza szeretne menni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kisimítom arcából a
haját, mire megragadja a kezemet, és egy puszit nyom rá. Úgy
fordul, hogy fel tudjunk nézni rám, de nem szól. Semmit sem mond,
mindössze néz, felnyúl, s borostás arcomon végigvontatja az
ujjait, majd az ajkaimat szemeli ki magának. Most rajtam a sor.
Megfogom a kis kezét, s tenyere ellen nyomom a számat.
Elmosolyodik, amely az egyik utcai lámpának köszönhetően
mutatkozik meg a számomra. Hüvelykujjam végigsiklik alsó ajkán,
s a kissé kidugott nyelvét is érinti. Elmosolyodok én is, se
felsegítem. Lábait az enyéim között lógatja le, míg teljesen
nekem simul. Valószínű, hogy pár nappal ezelőtt még
figyelmeztettem volna a biztonsági öv használatára, de most
hagyom, hogy egyszerűen a forróság érdektelenségével fedje el
fél testemet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hova megyünk?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Halk hangon beszél, már
szinte fülelnem kell, hogy meghalljam a szavait.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gemmáért és
Lottiért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jól vannak, ugye? –
kapja rám a tekintetét, míg ujjai az ingem anyagát gyűrik össze.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, baba, ne
aggódj, minden rendben velük. Louis és Liam velük van, és amíg
vizsgáltak beszéltem velük.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És hova megyünk
utána?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Soha nem fogsz ki a
kérdésekből, igaz? – mosolyodok el, s egy kusza kincset a füle
mögé tűrök, mire felmordul, s beletúr a hajába. Utálja, ha a
füle mögött van a haja, igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még csak most
melegszek be – vigyorog, s szívemet valóságos melegség önti el
a látványnak köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy gyors puszit nyomok a
szájára, bár már hiányzik a csókja, még is csak ennyit adok,
majd az ölelésembe vonom, s kipillantva megfigyelem, hogy merre is
járunk. Niallel a tekintetünk találkozik a visszapillantóban, de
pár másodperc után vissza is pillant az útra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Maradj itt Niallel,
rendben? – nézek Leára, aki már leemelte a lábait rólam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minden rendben lesz.
Pár perc és itt vagyunk, rendben? – nézek a szemeibe, biztatóan
elmosolyodok, s el is hagyom az autót. Magam után be is csapom az
ajtót, s magára hagyom Niall társaságában. A szélvédőn még
benézek, de csak Niall arcát látom, ahogyan engem figyel.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Lea szemszöge</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elmondta Harry –
töri meg a csendet Niall, ahogy az épület ajtaja mögött eltűnik
Harry. Felsóhajtok, fejemet hátrahajtom, s kissé lejjebb csúszok
az ülésen. – Én annyira sajnálom!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem te tetted, vagy
ismételted meg... – motyogom. – Minden rendben Niall.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne mondd, hogy minden
rendben, mert ez hazugság! – fordul hátra a két ülés között.
– Már rég a bolygó másik felén kellene lenned.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megmondtam, hogy nem
hagyom itt Harryt – ellenkezek azonnal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nézd meg, hogy hova
is jutottál, Lea.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Túl élem, az elsőt
is túléltem. Mások sokkal rosszabb helyzetből álltak fel –
nyelek egy nagyot, ahogy elcsuklik a hangom. – Rendben lesz minden,
most már minden rendben lesz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne legyél ilyen
kicseszett naiv! Tudod jól, hogy vissza fognak térni. A srácok
keresik már őket, de még semmi hír feléjük. Ezt Harry terepe,
de senki sem tudja, hogy mióta vannak itt pontosan, és, hogy Henry
kitől tudta meg a valósi kilétedet! Nem kispályások, és nem
fognak kétszer átgondolni semmit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem fogom magára
hagyni Harryt – ismétlem meg magam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Együtt fogtok
meghalni, ha ezt az őrültséget folytatjátok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Milyen őrültséget
folytatunk? – nézek rá összeráncolt homlokkal. – Elmegyünk
innen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, ma éjszakára,
holnap Gemma és Lottie pedig elutazik egy egész díszkísérettel
és téged is fel akar tenni egy gépre, aztán megkeresni Lukeot és
Henryt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi van? – kiáltok
fel szinte, elkerekedett szemekkel meredek az arcára, amit az utcai
lámpák világítanak meg mindössze. – Mi a fenéről beszélsz?
Ez őrültség! Nem, nem.. – rázom nemlegesen a fejemet, s
kiszállok nagy sebességgel az autóból.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, állj meg! –
száll ki ő is utánam, s pár lépést követően meg is ragadja a
kezemet. – Elment az eszed? Harry ki fog térni a hitéből, ha
csak így önfejűen közlekedsz. Gondolkozz már egy kicsit, hol a
fenében van a megfontolt lány, aki nem keveri össze a munkát az
élvezetekkel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez már régen nem
munka, ahogyan nem is egy ócska élvezet!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niall magához ránt, s
szorosan megölel. Karjaiba borulok, könnyeimnek utat engedek, és
ujjaimmal felsőjének anyagát keményen markolom. Végigsimít a
hátamon és nyugtatni próbál, de ne igazán éri el a célját.
Már tagadni sem tudnám, s nem is akarom, hogy Harry a mindenem lett
a furcsa modora, a kemény szavai, s tettei ellenére is. Már
múltkor is hangoztattam neki, s reménykedtem, hogy ő is már
feladta azt, hogy a rácsok mögött lássa a férfit. Hittem benne,
hogy tényleg már jó barátja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi folyik itt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry hangja ragad
magával. Hirtelen válok el Nialltől és nézek az értetlen
arckifejezéssel álló férfira. Lotti a kezeiben pihen, s laposakat
pislog, ami nem meglepő, hiszen már igen későre jár. Letörlöm
a könnyeimet, egy mosolyt varázsolok az arcomra, s közelebb lépek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szia, nagylány –
simítom meg az arcát, ő pedig már is nyújtózkodni kezd felém.
Boldogon veszem át, s indulok is el vele az autó irányába.
Oldalasan ül rajtam, fejét a mellkasomra dönti, s már le is
hunyja szemeit, amint teljesen kényelembe helyezem magunkat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kipillantok az ablakon, s
látom, ahogyan Niall és Harry beszélnek. Utóbbinak megfeszül az
állkapcsa, amelynek már sokszor voltan szemtanúja, talán
túlságosan is sokszor. A kislány kezecskéjét simogatom,
egyenletessé vált szuszogását hallgatom, de a tekintetemet egy
pillanatra sem szakítom el a két férfitól. Harry biccent, majd
megjelenik Gemma is két bőrönddel. Niall azonnal odasiet, elmarja
tőle a táskákat, s a csomagtartóhoz megy. Most vele vált pár
szót Gem, mire a lány mosolyogva bólint, s mind a ketten
elindulnak felénk. Gemma előre, míg Harry mellém csúszik be.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minden rendben? –
néz rám a lány, én pedig bólintok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csak fáradt vagyok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Biccent, s megsimítja
kislánya lábát, majd teljesen előre is fordul.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Már nem sok idő, és
aludhatsz – informál Harry, míg Lottit kiveszi az ölemből és a
sajátjába teszi. A kislány mocorogni kezd, de a nagybátyja
párszor megsimogatja az arcát, mire meg is nyugszik, s visszatér
az álmaiba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Közelebb húzódok,
Harry pedig az oldalának von, s engem is átölel. Elmosolyodom a
hármasunkon, még ha Lotti nem is a saját gyermekünk, akkor is ez
a pillanat napsütés a borús időben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
*</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Fogalmam sincs, hogy az
autóút milyen hosszúnak is bizonyul, de Harry szavai értelmét
vesztik, mert jó ideig Niall csak vezet ki egyenesen a városból
bennünket. Mögöttünk egy másik autó jön, amelyben Louis és
Liam ül. Már szinte elzsibbadt mindenem, ahogy Harrynek dőlve
próbálom átvészelni, Niall külvárosi házához az utat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lassan több mint
három órája megyünk – jegyzem meg halkan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Már ott vagyunk –
feleli Niall, és felhajt egy földes, kissé döcögős útra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kiegyenesedem, amíg
teljesen el nem érjük a házat. Ezt is, mint a másikat hatalmas
kerítés veszi körbe, s belül hasonlóan egy kastélyméretű
villa pillant vissza ránk. Kétlem, hogy ez Niall tulajdona lenne.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leparkol közvetlen a
bejárat elé Niall, mögöttünk is hasonlóan tesz a két fiú, én
pedig ki is mászok sietve az autóból. A közelben nem láttam más
birtokot, s ez kissé frusztrál, de nem teszem szóvá. Mielőbb
szeretnék egy zuhanyt venni, és alvás előtt még pár kérdésemre
választ kapni Harrytől.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemma is kiszáll, a
kislányát átveszi a testvérétől, s Niall mellé siet, aki
kiemeli a csomagokat. Együtt indulnak meg befelé és én is így
teszek, míg Harry, a másik két sráchoz lép. Belépve a tágas
nappaliba azonnal megállapítom, hogy hasonlít a palermói ház
stílusához, s még jobban egyértelművé válik, hogy ennek a
háznak semmi köze nincs Niallhöz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó éjszakát, mi
felmegyünk – lép hozzám Gem, s egyik karjával megölel. –
Kitartás, rendben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igyekszem – ölelem
vissza, s egy kis puszit nyomok alvó kislánya arcára.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niall után fel is mennek
a lépcsőn, aki a bőröndjeiket viszi. Hirtelen megperdülök a
tengelyem körül, s már lépek is, így Harry lábát sikeresen
megtaposom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne haragudj, nem
hallottalak – magyarázom, s visszalépek egyet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menjünk fel –
ragadja meg a kezemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még a vállam felett
konstatálom, hogy Liam bezárja az ajtót, s levetődik Louis mellé
a kanapéra, aki a televíziót kapcsolja be és az xboxot. Cipőstől
a lábukat az asztalra helyezik, és elkényelmesednek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ők nem alszanak?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem érdekel, hogy
mit csinálnak, csak az, hogy végre kettesben legyünk – mormolja.
– És, hogy ne igyanak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Van alkohol a házban?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nincs, de sose lehet
tudni. Ne is ezzel foglalkozz, kérlek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tessék? –
vigyorodok el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne szemtelenkedj –
csapja meg kissé a fenekemet és bevezet egy hálószobába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Feloltja a villanyt, s
azonnal el is kezd megszabadulni a ruháitól. Mindössze egy bokszer
alsóban lép beljebb, s követ engem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Oké, eléggé
bizarr, hogy mind a kettőnknek vannak itt ruhái. Harry, mióta
állsz készen egy ilyenre?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hiszem, hogy
mióta megismertelek – mormolja. – Nem érdekel, hogy velem mi
történik, de téged biztonságban akarlak tudni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez ostobaság, mert,
ha bármit bajod lenne, már is nem lennék jól, Harry! – lépek
elé, s kezeimet a mellkasán csúsztatom fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kezdünk kissé
átállni a nyálas párok közé – vigyorodik el. – Menj,
zuhanyozz le, utána én is – nyom a homlokomra egy csókot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megfogom a kezét, s
magam után kezdem húzni, de megállít. Felé fordulok, s kérdő
pillantásommal illetem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menj egyedül, jobb
lesz így.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Inkább ne hoztál
volna ide akkor, hanem elengedtél volna – suttogom, s hátrahagyom.
Talán most először érem el, hogy ezzel a pár szóval belé
fojtsam a szót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Magam mögött bezárom
az ajtót, sietve megszabadulok a ruháimtól és állok be a forró
zuhany alá, a kusza gondolataimmal. Egyszerre kavarodik bennem a
boldogság és a gyűlölet érzése. Arcomat a vízsugár felé
fordítom, s hagyom, hogy teljesen, minden szennyet lemosson rólam,
s a lefolyóban képletesen tényleg minden eltűnjön, ha az
emlékeimben örökké élni is fog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hajamat is alaposan
megmosom, ahogyan minden bőrfelületet is, mielőtt elhagyom a párás
kabin közegét. Testem, s a hajam köré is egy törülközőt
csavarok, majd a mosdóhoz lépek, s megmosom a fogaimat is. Nem
sokáig szöszölök, mert tényleg vágyom már az ágy kényelmére.
Felkapom a ruháimat, majd a nadrágom zsebében turkálni kezdek, s
amint megtalálom, amit kerestem, a pultra helyezem jól észrevehető
helyre.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mehetsz – mondom
Harrynek, aki eddig az ablaknál állt, és kifelé bámult. Felém
fordul, bólint, s el is siet mellettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gardróbban egy bugyit
veszek magamra és egy bővebb felsőt, amelyet Harry térfeléről
kapok le. Hajamat áttörlöm, de a már jól ismert, s lassan
megszokott meleget szem előtt tartva mindössze ennyit engedek meg
magamnak. A tökéletesen bevetett ágyhoz lépek, s elnyúlok rajta.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hallom, hogy Harry is
elzárja a zuhanyt. Ő sem sokat időzött alatta, ami nem lep meg
igazán. Az viszont, hogy talán fél perc sem telik el, s kiront az
ajtón kezében az én általam otthagyott fényképpel, meglep.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi ez? – a kezében
tartott papírra mered, s pár lépéssel meg is szünteti a
közöttünk levő távolságot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egy fénykép? –
ülök fel közben, mire lerogy az ágyra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez az, amire
gondolok?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nagyon úgy tűnik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hatalmas ujját
végighúzza a kis fotón, száját mosolyra húzza, de hirtelen abba
is marad. Kíváncsian nézek rá, mire nagyot nyel, s felém
fordítja a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Enyém?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egy hónapos, igen, a
tied, lehetetlenség, hogy másé legyen, de Henry használt óvszert
– mondom ki egy szuszra az egészet, s visszahanyatlok az ágyra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A név hallatán mélyen
magába szívja a levegőt. A kis fényképet a pénztárcájába
helyezi, majd azt hanyagul visszadobja az éjjeliszekrényre, s
feláll. Hagyom minden szó nélkül, hogy a ruháihoz menjen, s egy
bokszert rángasson magára. A földre ejti a törülközőt, majd a
villanyt oltja le a fürdőben és már be is mászik mellém.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Trehány vagy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem érdekel – von
magához, s a még lapos hasamra simítja a kezét. – Boldoggá
teszel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te is engem –
mosolygok rá, bár nem látja a sötétségnek köszönhetően. –
De ettől még felelned kell a kérdéseimre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valahogy gondoltam –
nevet fel, s most tényleg némi jókedv is kihallatszik belőle. –
Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni tőle – vált már is
komolyra másodpercek töredéke alatt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne boncolgassuk, hogy
kinek mi a hibája, kérlek. Csak nem értem, hogy, s mikor jelent
meg ő mellettem. A házban még te voltál, ez teljesen biztos. És
miért nem beszéltél még róla? És az apád?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lassabban baba – ad
egy kis puszit, s felsóhajt. – Én sem tudtam róla, ahogyan Gemma
sem. Nem tudtuk, hogy létezik Henry. Anyát már elég korán
elvesztettük, apám ellen pedig fellázadtam. Nem igazán egyeztem
meg a véleményeink, ő pedig nem viselte el, és eléggé
megnehezítette az életemet. Mondhatjuk, hogy maga után akart, hogy
én vezessem tovább az üzleteit. Szerintem annyi elég, ha azt
mondom, hogy ő még mocskosabb dolgokban volt benne, mint amikben én
vagyok. Egyszer kijelentette részegen, hogy megöl, ha nem veszem át
a helyét, mert nem hozhatok szégyent a fejére. Én már akkor is
ismertem Louis és Liamet. Ők tudnak erről egyedül, meg már Niall
is. És, amit mindig is tudtam, ha valaki dühből támad, előbb
sérül meg, mint a másik fél. Apám dühből jött nekem, a
sokadik megtagadásomnál, s a rám fogott fegyvere elsült, de nem
engem talált el a golyó, hanem őt a dulakodás közben. Akkor is
már a megvolt a szervezetem alapja, de soha nem lőttem le senkit, ő
volt az első. Ott hagytam, már akkor rengeteg vért vesztett, abba
voltam, hogy meghalt, egészen eddig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És Henry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmam sincs, hogy
ő hol nőtt fel, de megmondom őszintén, hogy válaszokra sem lesz
ideje, mert előbb fojtom meg a saját kezeimmel – mellkasának
döntöm a homlokomat, ő pedig a nedves hajamba túr, s csókot hint
rá. – A konyhába, amikor lementem vízért. Akkor történt. Van
kintről, a birtok végéből is egy bejárat a föld alatt húzódó
pincébe, de le volt zárva, és ott is volt mindig emberem a
közelben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És mi történt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ezek a férgek
tudták, hogy nem sokra jutnak, hacsak el nem kábítanak, így
hátulról csaptak le rám, utána meg a hajón tértem magamhoz, a
leeresztett medencében. Tudtam, hogy ott vagy, elmondta az a féreg,
hogy Henry odalenn van veled – hallom, ahogyan egy nagyot nyel. –
Semmit sem tudtam tenni, kibaszott tehetetlen voltam. Utálom ezt az
érzést.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kétlem, hogy sokszor
megtapasztaltad.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Valóban ezelőtt még
soha, de éppen elég volt, ahhoz, hogy tudjam, ennyi elég is volt
belőle. Megtalálom ezeket a mocskokat, és megbánni sem lesz
idejük a tetteiket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Simít végig az arcomon,
majd ismételten a hasamra, a pólója alá vezeti a kezeit, s
teljesen magához ölel szorosan.</div>
</div>
</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-75946662191081161672016-08-27T20:43:00.002+01:002016-08-28T08:23:57.927+01:0059. Fejezet*Apai üdvözlés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-zz2lUY_7X3U/V8G8sAaizaI/AAAAAAAAI3k/_VbfhAvo9WA4BMizLjxT_4IkbkmUOl5OgCLcB/s1600/141278fd603279067887852d1feacb5a.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="196" src="https://4.bp.blogspot.com/-zz2lUY_7X3U/V8G8sAaizaI/AAAAAAAAI3k/_VbfhAvo9WA4BMizLjxT_4IkbkmUOl5OgCLcB/s200/141278fd603279067887852d1feacb5a.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Lea szemszöge</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem bízom meg bennük, s
a bizalmatlanságom véleményem szerint teljesen indokolt is. Biceg
Luke, míg Henry támogatja. Vér nyomát hagyják maguk után a
hófehér fedélzeten, de az a dolog, ami a legkevésbé sem
foglalkoztat. Az nem érdekel, hogyha nincs motorcsónak, mert akkor
is el fogják hagyni a jachtot. A fegyvert biztosan tartom, a
szemeimet nem veszem le róluk, míg Henry többször is hátrapillant
rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne nézelődj, hanem
haladj – vetem oda, s a fegyvert megmozgatom, mintha megbökném.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jól van hercegnő,
nem kell ennyire véresen komolyan venni – villantja meg mosolyát
Henry. Annyira átkozottul hasonlít Harryre. Muszáj lesz megtudnom,
hogy mikor sikerült elrabolniuk, mert nem tudom felfogni, hogyan is
téveszthetett meg ennyire.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szeretnétek még pár
golyót, vagy eltakarodtok végre?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ennek nincs még itt
vége – sziszegi Luke és a motorcsónakba mászik Henry
segítségével. Közelebb megyek, s figyelem, ahogyan Henry a sérült
tenyerét magához szorítja. Az sem zavarna, ha a part felé a
vérveszteségnek köszönhetően eszméletüket vesztenék, már
semmi sem számít, s egy pillanatra felrémlik bennem, hogy
hasonlóan kegyetlen lettem, mint Harry. Ám ennek a gondolatát
gyorsan el is vetem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Beindítják a hajót,
amely siklani kezd a vízen. Követek minden hullámot, amit maguk
körül vernek, míg el nem tűnnek a szemeim elől. Fegyvert az
oldalamhoz engedem, s kifújom a benntartott levegőmet. Hosszú
léptekkel indulok a medence irányába, ahol Harryt hagytuk. Szinte
már futólépésekké alakulnak át a lépések, míg azt nem veszem
észre, hogy a medence partjához érek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry felnéz rám, s
megkönnyebbülés árnyéka suhan át az arcán. Leszaladok a
lépcsőn, a fegyvert magam mellé helyezem, a kezeimmel pedig közre
zárom az arcát. Számat az övére nyomom, nem foglalkozok a vérrel
a szája sarkában, nem érdekel, hogy az inge mocskos, vagy, hogy a
teste izzadt, a haja zilált. Pár puszi után elszakadok tőle, s
szorosan megölelem. Szinte már csontropogtató ölelésben
részesítem, míg ő csendben tűri. Ujjam végigszalad a szemöldöke
vonalán, ahol a bőr fel van repedve, s ráalvadt vér szennyezi be
a területet. Kezeim tovább vizsgálják, ahogyan a szemeim is.
Mellkasát megtapogatom, a combjait, amelyek feszesek a térdelésnek
köszönhetőn. A kezei hátul vannak összekötve, ahogy a bokái
is.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Baba, értékelem,
hogy hiányoztam, de elengednél?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mormogja halkan, mire
felkapom rá a tekintetemet. Zöldjének csillogása találkozik az
enyémével, mire bólintok, s felállok. Először a lábait
szabadítom ki, majd a kezeit. Feláll és azonnal az elgémberedett
végtagjait kezdi átmozgatni. Elé állok, míg a fegyvert
felveszem, hiszen nem lehet tudni, hogy visszatérnek-e.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Máskor ki ne
merészelj így jönni – pillant végig a selyemköntösön,
melynek az övrészét szorosabban köti össze egy édes masniban
végződve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Komolyan amiatt
aggódsz, hogy egy köntösben jöttem ki?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Homloka ráncba szalad, a
szemei végig siklanak a testemen, s nagyot nyel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mondd, hogy nem tett
semmit – néz ismételten a szemeimben, s a hangja most először
remeg meg, mióta ismerem. Nem merek megszólalni, a torkomban gombóc
keletkezik, a szám kiszárad, s az agyamat az emlékképek lepik el,
amelyeket szívesen elfelejtenék ebben a pillanatban. – Lea,
mondd, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzád!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én... – kezdek
bele, de nem tudok a szemeibe nézni. Mocskosnak érzem magam, s
tudom, hogy a jogos kirohanása még hátra van.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kiragadja a fegyvert a
kezemből és sebes léptekkel indul a lépcső irányába.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem áll meg, én pedig
utána igyekszem, s a felkarját megragadom. Persze, a megállítása
lehetetlenségnek bizonyul, de legalább az elborult agya egy kicsiny
része most rám koncentrál.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Állj meg, kérlek –
suttogom, s megszorítom a kezét. Hallgat rám. Megáll, lepillant
rám, a könnyek a sokk, az adrenalinlöket után most bátran
szántják végig az arcomat. Fejemet a kemény mellkasának nyomom,
míg ő a szabad kezét a derekam köré fonja. – Menjünk haza,
kérlek, menjünk innen el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hajamba csókol, kézen
fog, s minden szó nélkül a hajó gyomrába levezető lépcsőhöz
vezet. Lenn feloltja a villanyokat, így már is a sötétbe
burkolózó feldúlt környezet nem tűnik annyira félelmetesnek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Öltözz fel, és
gyere ide, addig szólok Niallnek – simít végig az arcomon, ezzel
egy makacs könnycseppet el is tüntet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Biccentek, s elindulnék,
de a kezemnél fogva visszahúz, s gyengéden megcsókol. Kisebb
puszikkal szakad el tőlem, s enged utamra, ő pedig a dolgozószobába
megy, ahonnan a fegyverét megszereztem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem igazán gondolom túl
a dolgokat. A szekrényből kikapok pár ruhát, majd az egyik
papucsomat, és már be is csapom az ajtaját a bútordarabnak.
Kifelé menet megakad a tekintetem újfent a kondomon, s a hányinger
fog el, de gyorsan elmegyek mellette, s legalább azzal nyugtatom
magam, hogy emiatt nem kell aggódnom. Hallom, hogy Harry kotorászik,
így az irodába igyekszek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kész vagyok –
mondom, s megtörlöm a kézfejemmel az arcomat. Ezer meg ezer kérdés
motoszkál bennem, de most nem érzem idejét annak, hogy feltegyem
őket. Tudom, hogy úgy is el fogja mondani, hiszen innentől a
titkolózás és a védelmezés ócska kifogás lenne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felpillant rám, s a
fegyvert a kezembe nyomja, míg ő egy aktatáskába dobál be
iratokat, aminek a pántját a vállára csapja.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bármi fontos dolog
van itt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem, nincs –
értetlenül rázom meg a fejemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Rendben, menj fel,
vidd a fegyvert, de Niallnek már itt kell lennie.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit csinálsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, kérlek, menj a
fedélzetre, és szállj be Niall mellé!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ígérd meg, hogy egy
percen belül utánam jössz – fogom meg a kezét, s könyörgően
nézek a szemeibe. – Ígérd meg, Harry!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ígérem kicsim –
puszil halántékon és kivezet a helyiségből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A feljárónál elengedem
a kezét, de még visszapillantok rá. Fogalmam sincs, hogy mit
forgat a fejében, de tudom, hogy nem jó dolgot. Felrohanok, a
fegyvert szorosan markolom, ám megnyugszok, ahogy meglátom Niallt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea – ölel
szorosan meg, s végigsimít a hátamon. – Mi történt, kislány?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem tudom, ködös
minden, meglőttem Henryt és Lukeot, és basszus Niall, soha nem
gondoltam volna, hogy szükségem lesz a gyakorlati órákon szerzett
tudásra!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nyugodj meg. Harry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mindjárt jön –
motyogom a mellkasába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gyere, szállj be a
motorcsónakba, rendben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem, nem hagyom itt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem hagyjuk itt,
nyugodj meg – néz a szemeimbe, s megfogja a kezem. – Gyere.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lejáró felé irányít,
én pedig be is szállok a motorcsónakba. Leülök, a táskát magam
mellé helyezem, de a fegyvert egy pillanatra sem engedem el. Niall
nem száll be, a fedélzeten marad, de nem lép arrább. Így is
mellettem van, de valahogy most nyugodtabb lennék, ha Harry mellett
lenne.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit csinál? –
fordul felém a szőke srác.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem tudom,
felküldött, de azt mondta, hogy mindjárt jön.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niall értetlenül mered
rám, aztán bólint, és visszafordul. Semmit nem kérdez, bár
szerintem ő is pontosan tudja, hogy Harrynél nem újdonság a
titkolózás.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Pár perc telik el,
amikor is Harry siet fel a fedélzetre. Niallel megölelik egymást
és ennek a látványa jól esik. Soha nem láttam a két fiút ilyen
érintést váltani, de melengeti a szívemet. Tudom, hogyha kiderül,
hogy Niall is velem együtt beépített ember, Harry hatalmasat fog
csalódni benne.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry bemászik mellém,
leül, s a karjaiba von. Niall a kormányhoz lép, és elindítja a
motort. Sebesen kezdünk el távolodni a jachtól, melyre vissza is
tekintek. Először azt hiszem, hogy rosszul látok, de nem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry – böködöm
meg kissé a mellkasánál. – Ég a jacht! – kiáltok fel és
elkerekedett szemekkel nézek rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hé, baba, nyugodj
meg – húz vissza magához szorosan. – Minden rendben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi.. minek gyújtottad
fel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem fogom hagyni,
hogy az emlékek mellé még emlékeztetők is maradjanak az
életünkben – halkan mindössze ennyit felel. Halántékon csókol,
s teljesen a mellkasára von, míg Niall töretlenül vezet bennünket
a part irányába.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
*</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, erre semmi
szükség! – nézek rá, ahogyan a kocsija hátuljában ülünk,
míg Niall a kormány mögött, s a belváros irányába vezet
bennünket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne vitatkozz velem,
te is tudod, hogy úgy is alul maradsz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Semmi szükségem
orvosra – meredek rá kissé dühösen. Semmi hangulatom kórházba
menni, és még órákat eltölteni az éjszaka folyamán, amikor
vele is lehetnék. Semmire sem vágyom jobban, mint a karjaiban
lenni, biztonságérzetemet a helyére billenteni, s minden
információra éhes tudatomat kielégíteni. – Jól vagyok, Harry
– fordítom az állánál fogva magam felé az arcát. – Itt vagy
mellettem, jól vagyok. Használt óvszert.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem érdekel –
rázza meg nemlegesen a fejét. – Akkor fogok megnyugodni, ha egy
orvos is alaposan megvizsgál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mikor mondasz el
mindent? – halkabban kérdezem, s már nem erőltetem meg magam
annak érdekében, hogy ne menjünk orvoshoz, mert hajthatatlan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Amint kiderül, hogy
minden rendben veled.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Harry szemszöge</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A váróban fel, s alá
sétálok. Palermo legjobb orvosa áll rendelkezésünkre, ami egy
kis megnyugvást ad. Amikor meglátott, közölte, hogy én is
nézessem meg magam. Lea természetesen egyet értett vele. Nem
voltam hajlandó, s most sem vagyok. Itt várom türelmetlenül a
lányt, aki ellenséges szándékkal lépett be az életembe, akit a
szívem szerint az óceán fenekén láttam volna, amikor megtudtam,
hogy miért is jött a szigetre. Emlékszem a napra, amikor kaptam a
hívást Liamtől és mindent elmondott Leáról.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nyugodj meg Harry, és
inkább mondd el, hogy ki a franc az a Henry!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niallre villannak a
szemeim, mélyen magamba szívom a levegőt, s végül leülök mellé
a kényelmetlen műanyag székek egyikére.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Az ikertestvérem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi van? – szinte
felkiált döbbenetében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én is nem rég
tudtam meg. Louis volt rajta az ügyön most. Magától jelent meg
végül. Egyszerűen elém állt és közölte röhögve, hogy itt
van. Ő a testvérem, akiről semmit nem tudtam, ahogyan Gemma sem! –
túrok a hajamba, s a térdeimen megtámaszkodok. – Elmondta, hogy
odafigyelt mindenre, hogy ne hagyjon nyomot, de Lea felismerje,
vagyis engem.. a franca..</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit mondott még?
Miért? Te nem is tudtál róla!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Annyit fűzött
hozzá, mielőtt az arcomba ütött volna, hogy apánk az üdvözletét
küldi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-14357568102517794282016-08-20T20:19:00.000+01:002016-08-20T20:19:10.510+01:0058. Fejezet*Idegjátszma<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-9ou2pGfK1p0/V7c8WWLySMI/AAAAAAAAI2Q/Ba0gCyL2Pc4T8bxtwjSf_S2myLgDDwEXQCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="https://1.bp.blogspot.com/-9ou2pGfK1p0/V7c8WWLySMI/AAAAAAAAI2Q/Ba0gCyL2Pc4T8bxtwjSf_S2myLgDDwEXQCLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<b>A fejezet dala:</b> <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=XczhiBNqw4I" target="_blank">Shawn Mendes - Mercy</a></i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kezemmel a fejemhez
nyúlok, amely kissé hasogat. Felszisszenek, s a puha párnának
anyagába nyomom a fejemet még jobban. Lábaim a mellkasomhoz vannak
húzva, így kissé el is gémberedtek már. Lassan nyújtóm őket
ki, ezáltal a hasamra fordulva. Melegem van, s bőrömet selyem
finom anyaga érinti, de a kellemes érzést felváltja az ölemben
lüktető egyáltalán nem édes fájdalom. Homlokom ráncba szalad a
kisebb grimasznak köszönhetően, amelybe az arcizmaim rándulnak.
Szőke hajam az egész hátamat beteríti, s míg a selyem második
bőrként tapad rám.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szemhéjaimat lassan
kényszerítem arra, hogy végre megmutassák nekem a külvilágot.
Eleinte homályos a látásom, míg a fülem sípol. A légzésem
egyenletlen, míg a testem fáradt. Nem kell túlságosan törnöm a
fejemet, azonnal felismerem a helyiséget. Harry jachtjának a
fedélzetén, a hálószobánkban fekszem. Kezem a hajamhoz emelem,
az ujjaim a tincsek közé túrnak, míg lassan a hátamra fordulok.
Már sötét van, és ennek a felismerése kissé megrémiszt.
Mindössze a Hold gyér fénye, amely beragyogja a fakó szobát,
ezzel eléri, hogy a tárgyak árnyékot vessenek a föld felszínén,
s a falon. Ezzel az unalmas területeket diszkréten felöltöztetve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kezeimmel feljebb nyomom
magam, míg teljesen fel nem ülök az ágy tetején. A takaró
gyűrött itt-ott, s foltok éktelenkednek rajta, de ahogyan ezeket
konstatálom, el is kapom a tekintetemet. A gombós a torkomba
szorul, a szívem hevesen dobban, míg a könnyeimet erőteljesen
visszatartom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy makacs könnycsepp
is végigszántson többé az arcomon.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lábaim érintik a
szőnyeg puha anyagát, míg rájuk nehezedek, s lépésre
kényszerítem őket. A köntös pántját megfogom, s szorosabbra
igazítom, hogy az alatta levő fedetlen testemet biztosan mindenhol
takarja. Szőke hajamat elseprem az arcomból és elindulok az ajtó
irányába. Csend, semmi hangzavar, szóváltás, semmi nincs,
mindössze a már zavaró csend. Tekintetem a szőnyeg felületét
kémleli, a fogaim pedig az alsó ajkamba vájnak, ahogyan a kondom
bontott csomagolását meglátom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Azonnal minden kép,
érzés, érintés, az eszembe villan. Ahogyan a zöld szemek az
enyémekbe mélyedtek, ahogy a csupasz karok lefogtak, s nem hagyott
menekülni. Mikor a csípőmbe mélyedtek az ujjak, amely ismerősek,
még is ismeretlenek voltak. Az üres tekintet, mely semmit nem árult
el. Meleg lehelete, amely alkoholtól bűzlött, és a mocskos
szavak, amellyel mindenkit ócsárolt. Minden csípőmozdulattal
egyre szorosabbá váltak a lefogó kezek, egyre kegyetlenebb lett, s
egyre elégedettebb.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megrázom a fejem kicsit,
annak reményében, hogy a gondolatok, az emlékképek elhagynak.
Annak a reményében, hogy megértem, még is mi a fene folyik itt.
Kezem a fém kilincsre siklik, amely könnyelműen teszi a dolgát.
Az ajtó lassan nyílik ki, s odakinn is sötétség, némaság
fogad. Bátran lépek ki a szobából, mert már kétlem, hogy bármi
rosszabb is jöhetne.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem sietem el a
lépteimet, megfontoltan haladok előre, és a konyhai részlegre be
is tekintek, de hasonlóan üresség uralja. Azt étkező, nappali
részleg is ugyan olyan, mint amikor ide kerültem. Átlépek egy
törött vázát, ám pár apró szilánk így is felkarcolja a bőröm
felszínét. Arrább lépve fel is emelem az egyiket, amelyben
megérzek egy kisebb szilánkot, s leseprek. Hirtelen megmerevedek,
ahogyan hangok csapják meg a fülemet, amelyek a fedélzetről
szűrődnek le. Sietve közelítem meg a lépcsőt, s nem tétovázok
fellépni fokozatosan minden egyes fokra, míg az éjszakai lágy
szelet meg nem érzem. Egyre hangosabbá válik az éles szóváltás,
mely közben fel ismerem Harry hangját. Megfordulok, és a hajó
orrához, a medencéhez indulok. Lábaim már futólépésekben
követik egymást, míg a mély, akaratos hangok egyre erősebbé
válnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Pillanatok alatt kerülnek
a szemeim elé a fiúk. Harry megkötözött csuklóval ül a
leeresztett medence medrében, míg a másik, aki ördögi hasonmása
Harrynek, a part szélén áll egy fegyverrel a kezei között,
mellette pedig Luke nevet fel, s piszkos szőke hajába túr. Pár
pillanat erejéig hitetlenkedve nézek a három fiúra, és annyira
ismeretlen számomra ez a felállás. Soha nem volt precedens arra,
hogy Harry a megkötözött fél legyen, valahogyan ez a kép fel sem
merült bennem ezidáig. Kétlem, hogy valaha is idáig fajult volna
a helyzet. Szorosan a falnak simulok, amely túloldalán egy kisebb
nappali-bár van. Harry észre vesz, de az arcizmai meg sem
rándulnak. A fények megvilágítják, így tisztán látni a vért
az arcán, a megnyűtt ingének anyagát, amelyet hasonlóan
beszennyez a vére. Nagyot nyelek, s a két férfira koncentrálok,
akik még mindig röhögnek, s közben sört isznak. Erős
kontrasztnak érzem a jelenetet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remélem tudod, hogy
a nagy szerelmed, éppen a hálótokban lábadozik – ugrik be a
medencébe, s Harry elé sétál. Leguggol, a fegyvert az álla alá
nyomja, ezzel éri el, hogy minden figyelme, s tekintete rá
szegeződjön. – Igazán harcias a drága. Egy kis vadmacska –
röhög fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kibaszottul megbánod
ezt még – fröcsögi Harry a szavakat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan, hány
kibaszott hónapba telt, mire rám találtál – röhög fel. –
Csalódtam benned öcsikém.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Henry, tudod, van,
aki sokat képzel magáról, de kibaszottul nem egy isten – röhög
fel a partról Luke. – Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült még
időben meghúznom a szív szerelmedet Kubában.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ennek a gondolatára még
a hideg is kiráz, de jobban lefoglal annak az információnak a
tartalma, hogy Harry miért nem mondta el, hogy van egy testvére?
<i>Ikertestvére.</i> Annyira kicseszettül hátborzongató az egész.
Fogalmam sincs, hogy lehettem ennyire ostoba, s vajon mikor sikerült
Harryt eltüntetniük, s került a helyére Henry, hiszen tisztán
emlékszem, hogy aki hazajött, az Harry volt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry felmordul, de
fivére még jobban az álla alá nyomja a fegyver. Hol vannak
ilyenkor azok a hűséges emberek, akik neki dolgoznak? Feldúltan a
hajamba túrok, s futni kezdek. Semmi sem érdekel, csak futni kezdek
vissza a hajó gyomra felé, annak a reményében, hogy egy telefont
vagy bármit találok, ami a segítségemre lehet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ki van ott? – kiált
fel Luke, így a lábaim még sebesebb tempót vesznek fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szinte kettesével veszem
lefelé a fokokat, és mindent a sötétségben átkezdek kutatni.
Balra az ajtót pillantom meg. Még soha nem jártam benn, de
remélem, őszintén reménykedem abban, hogy Harry valami mocskos
dolgokat tart odabenn. Rángatni kezdem a kilincset, ám nem nyílik,
ami egy pillanatra sem lep meg. Nem is tudom, hogy mire számítottam.
A fülem sípol, a szívem gyorsan ver, míg a kezem mindenhol jár,
hátha a kulcs a helyiségben van. Luke kiáltásai egyre közelebbről
hallatszódnak, ahogyan a léptei is. Minden mozdíthatót igyekszem
minél gyorsabban megmozgatni, reménykedve, hogy Harry itt tartsa
valahol a kulcsot. A könyvespolcról leboruló dísztárgyak és
könyvet felhívják a figyelmemet. Harryt soha nem láttam olvasni,
pedig nevetségesen sok könyve van itt, illetve a házban is.
Lelökök több könyvet is, nem törődve velük, szinte eszeveszett
módon, míg fém hangjának becsapódását nem hallom. Lehajolok, a
könyveket, papírokat arrább seprem, s a kulccsal az ajtóhoz
sietek. Árnyékot vet Luke alakja a lépcsőn, de szerencsémre az
ajtó kinyílik, én pedig belököm, s be is csukva magamra zárom.
Az ajtónak dőlök, a szívem szinte hanggal tölti meg a számomra
eddig ismeretlen helyiséget. A levegőt kapkodom, s lepillantok a
kilincsre, amely mozogni kezd.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea? – csapkodja az
ajtót, míg a hangja türelmetlen, sürgető.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Összeszorítom a számat,
a fogaim már fájdalmasan nyomulnak a húsba. Ujjaim ökölbe
szorulnak, a szemhéjaimat is lehunyom, s tényleg remélem, hogy
feladja, s elmegy. Még mindig a nevemet hajtogatja, de ellépek az
ajtótól, és elkezdek kutakodni. Nem sok minden, amit látok,
csupán homályos, árnyékok, amelyekből kiveszem, hogy ez egy
iroda. Itt is a könyvespolc, amely igazán elfedi a falakat. Kezeim
buzgón járnak, minden megszemlélek, míg a kiabálás tovaszáll,
s Luke távolodó léptei melyeket hallok, ám még így sem
mondható, hogy túlságosan is megnyugodok. Vannak sejtéseim, hogy
mit akarnak Harryvel tenni, de ezt valahogyan mindenképpen meg kell
akadályoznom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az íróasztalhoz sietek,
amelyen papírok tömkelege pihen. Egy fotókereten akad meg a
tekintetem. A fényképen Harry és én vagyok. Nem is emlékszem,
hogy készült rólunk egy ilyen fotó, de elmosolyodom a látványon.
Pár percnyi merengést engedek meg magamnak mindössze, s utána ki
is rántok egy fiókot. Áttúrom, de semmi eredménnyel nem járok.
A következő kettőben sem pihen semmi érdemleges, míg a
negyedikben egy megtöltött fegyver pihen. Telefon viszont sehol
sincsen, így kénytelen vagyok megragadni a fegyvert, a másik
töltött tárat, s kirontok a kabinból. Lukeot nem látom, de ahogy
a lábaim a fedélzet padlóját érintik, már is hallom, hogy a
medencénél vannak.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kicsi szerelmed
harcos kedvében van – röhög fel Luke. – Cicázni akarsz,
kislány? – kiáltja el magát, míg én közelíteni kezdek
ismételten a medencéhez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hagyjátok őt! –
kiált fel Harry, amikor kilesek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Henry és Luke is a
medence pereménél állnak. Henry kezében még mindig ott lapul a
fegyver, amelyet ide-oda lóbál. Röhögnek, s mocskosan beszélnek.
Szinte úgy pofáznak rólam, mintha egy rongybaba lennék, akit úgy,
s akkor használnak, amikor csak, ahogyan akarnak. Harry feszülten
figyeli őket, míg arcán egy parányi félelem sem mutatkozik meg.
Biztos vagyok, hogy a helyében már idegrohamot kaptam volna.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kibiztosítom a fegyvert,
s kilépek a takarásból.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Takarodjatok innen!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mind a ketten rám kapják
a fejüket, míg én közeledni kezdek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Előbújtál a
rejtekhelyről? – röhög fel Luke, s közeledni kezd.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Rohadtul maradj a
helyeden! – sziszegem, s a medence felé igyekszek megfontolt
léptekkel, míg a szemeimet egy másodperc töredékére sem veszem
le róluk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan, használni sem
tudja – jegyzi meg vigyorogva Henry, és ő is az irányomba lép,
mire a lába mellett pár centivel egy golyót repítek a talajba.
Sajnálkozva, bocsánatkérően Harryre néznék, hogy a kicsikéjével
ezt tettem, de tudom, hogy magasról tesz a jachtra, ahogyan én is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Oké. Felfogtuk –
már mindig röhög.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Takarodjak innen,
mielőtt a tengerben végzitek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Látom sikerült
eltanulni Stylestól a szöveget. Ez a családi szlogen? – röhög
Luke, keze pedig a hasán pihen. Irigylem, hogy ennyire jókedve van.
– Ugyan, Cica, nem idézzük fel a nyaralás szép emlékeit? –
újfent közeledni kezd, én pedig meghúzom a ravaszt, s a combjára
célzok, s találok. – Cseszd meg! A kurva életbe, ez meglőtt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mondtam, hogy ne
közelíts!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te kis kurva –
sziszegi, a vérző lábát fogva, de újra megpróbálkozik, én
pedig a másik combját találom el. – Bazd meg!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Meg kell hagyni öcsi,
kemény csajt választottál – bólint Henry és felemeli a kezeit
maga elé védekezően. – Oké, megyünk – bólint, és Luke felé
lép, de a pisztoly még mindig a kezében lóg. Igyekszik elrejteni,
de annyira kicseszett ostoba! Amint a barátja mellé ér, rám
fogja, de nincs ideje tüzelni, mert kézfejen találom. – Mocskos
ribanc – néz fel rám a vérző kezéről.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem ismétlem meg
magam – nézek rájuk. – De, ha gondoljátok játszadozhatunk még
– mutatom fel a másik tárat, amely szintén tele van töltve. –
Egyszer csak elvéreztek, és a maró sós tengerbe kerültök. Soha
nem lehet tudni, hogy mivel találkoztak – rántom meg szerényen a
vállamat. – Két percetek van, hogy elhordjátok magatokat.
Leszarom, hogyan, ha kell úszva, de takarodjatok innen! – kiáltok
rájuk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Így véded, és még
ismerni sem ismered! – horkan fel Luke.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez nem a te dolgod!
Hordjátok el magatokat – egy újabb golyót küldök feléjük, de
elengedem mellettük.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Oké, oké, nyugodj
meg – Henry horkan fel. – Elmegyünk, de ennek kibaszottul nincs
még itt vége!</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-31124557114168440162016-08-13T18:06:00.000+01:002016-08-16T19:19:53.757+01:0057. Fejezet*Elveszi újra, amit akar<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-CLRBOygvgSg/V63ZJ2-ToHI/AAAAAAAAI0c/OUIwl96ouk42o0ACc7WDp0teE867BhPfQCLcB/s1600/a0862f7d02bf68f2170dd3710da08cb4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://3.bp.blogspot.com/-CLRBOygvgSg/V63ZJ2-ToHI/AAAAAAAAI0c/OUIwl96ouk42o0ACc7WDp0teE867BhPfQCLcB/s200/a0862f7d02bf68f2170dd3710da08cb4.jpg" width="198" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A pulton ülve magam elé bámulva várom, hogy Harry lemossa magáról a vér nyomait. Mostanában túl
sokszor kerülünk ebbe a helyzetbe. Sokáig ölelte a remegő
testemet, de én csak arra kértem, hogy tüntesse el magáról annak
a személynek minden nyomát. Még semmit sem mondott, én pedig nem
kérdeztem. Mélyen reménykedem abban, hogy Harry nem szeretne
szembesíteni vele, s most tényleg a saját módján intézte a
dolgot.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kilép a zuhanykabinból,
a dereka köré csavar egy törülközőt, s a vizes hajába túr,
ahogyan közelebb lépked felém. Pár lépéssel tünteti el
közöttünk a távolságot, majd a csípőmet átölelve magához
von. Ajkai az enyéimet érintik meg puhán, míg kezeivel leemel.
Nem zavar, hogy a testéről még csepeg a víz. Úgy csimpaszkodom
rá, mintha egy kis majom lennék. Elszakad tőlem, ahogy kifelé
indul. Fejemet a nyaka hajlatába dugom, mire az orromba kúszik
tusfürdőjének férfias illata. Felsőm alatt a bőrömet könnyedén
érinti meg, s cirógatni kezdi, miközben leül a kanapéra, de nem
enged el. Arcomat a kezei közé fogja, s egy kisebb csókot csen.
Kezei leesnek az ölébe, és a felsőm csipkés részével kezd el
játszadozni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy érzed magad?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mivel reménykedem
abban, hogy nem a pincénkben kínzod, jól.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megnyugodhatsz,
messze van innen – ismeri el. – De még életben van – nagyot
nyel, s a szemeibe fájdalmat ismerek fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit nem mondasz el?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Említettem már,
hogy mennyire bánom, hogy engedtem, hogy kiismerj? – vigyorog fel
rám, de a szemeiben nem csillan meg a játékosság.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Messze vagyok én még
attól – ujjaim a kócos, vize hajszálak közé túrnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hidd el, hogy nincs a
Földön olyan ember, aki nálad jobban ismerne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne tereld a témát
és ne most hozd elő a fecsegő, szerelmes énedet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elmosolyodnék, de
valahogy most nem igazán megy. Ujjaim a tincseivel játszanak, míg
ő a számon szánt végig az ujjával.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A szerelmes énem
eddig is jelen volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, ne csessz fel
– döntöm homlokomat az övének.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szépen beszélj!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te pedig gyorsan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevet, én pedig
megpróbálok lemászni az öléből, de lehetetlenségnek bizonyul.
Karjai olyan gyorsan, s feszesen simulnak körém, hogy még
megmozdulni sem, nem, hogy menekülni tudok. Már az én felsőm is
vizes, ahogyan a nadrágom is, Harry közelségének köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kapd össze magad, és
elviszlek, rendben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Felőlem most is
mehetünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vizes vagy, öltözz
át, én is felveszek valamit – kacsint rám, s leemel könnyedén
az öléből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Irigylem a jó kedvét,
és, hogy ennyire könnyedén veszi a dolgokat. Bár kétségem sincs
afelől, hogy már kezelésbe vette a tettest, s kissé kiadta a
dühét, ám azt is tudom, hogy még nincs itt vége ennek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A fürdőbe megyek, ahol
az alig pár órája felvett ruháimat a törülközőszárítóra
terítem, majd átsétálok a gardróbba. <a href="http://www.polyvore.com/untitled_446/set?id=205712393" target="_blank"><i>Nem sokáig gondolkozok,egy egyszerű, fehér overallt veszek ki.</i></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ebédelni megyünk,
úgy öltözz – lép mellém Harry, s a saját felére lépve
megszerez egy bokszert.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugye csak szórakozol
velem? – nyögök fel fájdalmasan. – Az előbb közölted, hogy
megvan, ki is erőszakolt meg, most pedig ebédelni viszel? Szerinted
van étvágyam?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Magára rángat egy
nadrágot, majd az ingébe is belebújik, s miközben az alsó két
gombbal bajlódik, felém lépked.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Legyél csinos –
halántékon csókol, s már csak távolodó alakját látom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry! – megyek
utána, de már a szoba ajtaját csukja be maga után.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felkiáltok, majd kikapok
pár dolgot még, s amint elkészülök a nyomába is eredek. Annyira
nem tudom elhinni, hogy így faképnél hagy, és úgy tesz, mintha
az derült volna ki, hogy az oviban melyik fiú húzta volna meg a
hajamat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ledobom a cipőimet,
belebújok, s már szedem is a lábaimat. A konyhában érem utol
Harryt, aki egy palack vizet vesz magához.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Indulhatunk?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, kérlek, ne
szórakozz velem!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Éhes vagyok, ma még
semmit nem ettem, és rád is rád fér egy kiadós ebéd – ragadja
meg a kezemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, kérlek, ne
tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, és nem fél órával
ezelőtt azt közölted velem, hogy megvan az a személy, aki
megerőszakolt. És van egy olyan sejtésem, hogy már össze is
akadtatok komolyabban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megpróbálok megállni,
de nem igazán tudok. Olyan hévvel halad, hogy lehetetlenségnek
bizonyul a dolog. Az erőm eltörpül az övével szemben. Tovább
húz maga után a kocsi irányába, amely körül most nem lebzsel
semmilyen sofőr.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sehogy sem teszek,
csak gondoskodom arról, hogy ne maradj éhes.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Úgy sem tudlak
meggyőzni arról, hogy ne ilyenekkel szórakozzunk, igaz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ismersz – nyom egy
puszit a számra, s kitárja a kocsija ajtaját.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bemászok a kényelmes,
bőrülésre és bekötöm magam. Táskámat hátra dobom az ülésre,
s Harry is csatlakozik hozzám, ahogyan megkerüli az autót.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gemmáék?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall és Louis velük
van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért? Már a házban
sincsenek biztonságban?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Soha nem lehet tudni,
Baba. Jobb félni, mint megijedni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vicces ezt egy olyan
ember szájából hallani, aki nem ismeri a félelem szót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevet, a combomra
simítja a kezét, s kissé megszorítja, míg a pár autóval, akik
az úton haladnak, felveszi a ritmust.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mondhatni, hogy a
szokásossá vált kis étteremtől nem messze levő parkolóban
állítja le az autót Harry, kiveszi a kulcsot, kiszállunk, majd
kézen ragad, s a járdára vezet, hogy betérjünk a pezsgő kis
vendéglőbe. Kitárja előttem az ajtót, s megkönnyebbült sóhaj
szakad fel belőlem, ahogyan a légkondicionált helyiségbe lépek
be. Derekamra simítja a kezét, s beljebb terel egy hátsó, kis
asztalhoz. Most amúgy is kevesen vannak jelen, de így is biztosra
megy, hogy ne vegyen körbe bennünket emberek tömege.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ahogyan helyet is
foglalunk egymás mellett, a pincérlány megjelenik, ám mielőtt a
száját szólásra nyithatná, Harry leadja az italrendelésünket.
A lány nagyokat pislog, majd biccent, s távozik az asztalunktól.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kissé
változtathatnál a modorodon – vetem a szemeire.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha meg kedves lennék,
akkor féltékenységi roham törne rád – mutat rá a valóságra,
s előre nyúl az egyik étlapért, majd újra kényelembe
helyezkedik a kényelmes bőrülőkön.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elhiheted, hogy nem
rendeznék féltékenységi jelenetet, ha csak kedvesen megvárnád,
amíg elmondja a kérdését. Amúgy sem vagyok az a jelenetet
rendezős fajta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy mi nem vagy? –
röhög fel. – Ugye jól hallottam? Akkor mi volt a klubbomba,
amikor majdnem kiszedted Flort a pultból? A lánynak pedig csak időt
spóroltam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Na jó, engedjük el
a témát, kérlek – nyögök fel fájdalmasan, s az étlapra
szegezem a tekintetemet, bár egyáltalán nem vagyok éhes. Ellenben
annál jobban hányingerem van már az illatoktól is, amik az
étterem falai között terjengenek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát persze, baba –
mormogja nevetve, s magához von. – Mit szeretnél enni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem vagyok éhes, még
mindig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Semmit sem ettél ma,
úgyhogy ne is próbálkozz azzal, hogy nem fogsz enni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért nem eshetnénk
túl az egészen? – pillantok rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem válaszol, mert a
lány ismételten az asztalunkhoz lép, immáron az italainkkal.
Harry elé egy poharat, s palack hűs vizet tesz le, míg elém egy
menteset.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sikerült választani?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mormogja Harry, s már az
ételeket kezdi el leadni. Kíváncsian hallgatom, hogy miket is
rendel, és a mennyiség meglep. Azt hiszem, hogy kissé túlgondolta
a dolgot, de inkább nem foglalkozom ezzel, csupán összecsukom az
étlapot, s hátradőlök. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
*<br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A part felé haladunk,
Harry kifejezetten gyorsabban hajt a saját tempójánál is.
Ránézek, s csak a nyakán végigszáguldó izzadságcseppek
gördülések tűnnek fel a nyakán.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minden rendben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen – mormogja, ám
a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az útról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Furcsállva méregetem,
de nem faggatom tovább. A kikötő felé haladunk, így nem kérdés,
hogy a régen látott jachtra igyekszünk. Harry rádudál egy
járókelőre, aki éppen áthaladt az úttesten, a járdáról a
kikötőbe vezető útra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, nyugi, nem
kell ennyire rohanni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elmormol valamit, de nem
értem, s nem is firtatom inkább. Ujjaim a biztonsági övemre
kulcsolódnak, s a kontyomból kiszabadult pár tincset eltűröm a
fülem mögé. Nem lep meg, hogy a távolba több vitorlást, s
jachtot is fel lehet vélni, de Harry hajója körül nem igen van
mozgolódás. A fekete monstrum ugyan ott van kikötve, ahol lenni
szokott.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry leparkol és olyan
hévvel pattan ki az autóból, hogy az megremeg cselekedetétől.
Becsapja az ajtót, én pedig lassan, de követem. Türelmetlenül
nyitja ki az ajtómat, s a kezemet megragadva kezd húzni a
motorcsónak felé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történt? Eddig
nem volt ennyire sietős – ülök le, ő pedig a kormányhoz lép.
Sehol egyetlen embere sem, s ez valóban új dolog. Itt mindig
hemzsegtek a hozzá tartozó emberek, teljesen mindegy, hogy már
hajnalodott, vagy éppen esteledett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Válaszra sem méltatva
hagyja el a kikötőt, s kormányozza a hajót a jacht irányába.
Lerúgom a cipőimet, mert tisztában vagyok azzal, hogy utálja ha
abban vagyok a fedélzeten. Most nem tette szóvá igaz, de ahogy
látom a feszültséget rajta, meg is értem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A jachthoz megérkezve,
leállítja a motort, s ahogy oda érünk teljesen, át is lép a
hatalmas fedélzetre. A kezét nyújtja, én pedig bízva benne az
övébe helyezem az enyémét. Talpam a meleg, hófehér talajt
érinti, a motorcsónakot pedig ellöki a lábával.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, mit csinálsz?
– nézek fel rá ráncba szaladt homlokkal, értetlenkedve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elindul, de megrántom a
kezét, mire rám kapja a tekintetét. Méregzöld szemeivel rám
néz, az orrlyukai kitágulnak, ahogyan magába szívja a levegőt.
Állkapcsa megfeszül, s egy pillanatra a rémület érzése veszi
testemet uralma alá.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ujjai szorosan fonódnak
a csuklóm köré, ezzel komolyabb fájdalmat okozva nekem. Párszor
volt már erre precedens, de most annyi fájdalmat, rémületét és
talán még sajnálatot is láttam a szemeibe, hogy tényleg
megfordul minden őrültség a fejemben. A hajó gyomrának lejárata
felé vezet, de nem enged előre, hanem maga után vonszol szinte. A
lépéseim eltörpülnek az övéi mellett.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ide hoztad? –
lepődök meg. – Nem hiszem, hogy nincs egy raktárad, vagy valami
búvóhelyed, ahol a véres játszmákat játszhatod.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hidd el bébi, a
tengeren történő dolgok, ott is maradnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Oly sokszor hallottam már
az ehhez hasonló körmönfont mondatokat. Már szinte a legelején
megtudtam, hogy a tenger mélye sok mindent rejt, s megannyi titoknak
lehet rejteke.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Minden olyan, mint volt,
bár a rendetlenség uralkodó. Az étkezőasztal, a székek fel
vannak borítva, ahogyan a polcról az apró dísztárgyak, könyvek
sincsenek a helyükön.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Halk hangon kérdem,
szinte már suttogom, s felszisszenek az egyre szorosabbá váló
szorításon a csuklóm körül. Ujjai már elfehéredtek, de ő
töretlenül halad előre, nem is érzékelve, hogy nekem fájdalmat
okoz.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, beszélj
hozzám!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megrántva a kezem,
elérem, hogy tényleg felém forduljon. Arcát izzadságcseppek
borítják, az ingének anyaga a bőréhez tapad. Hevesen kapkodja a
levegőt, én pedig bátorkodva, értelmetlenül a helyzet előtt
állva emelem fel a kezemet, s arca felé közelíteni kezdek lassan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne – fordul el, s
tovább húz, egészen a hálószobáig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egyre jobban zavarossá
válik a helyzet. Megrántja a kezemet olyan hévvel, hogy az ágyra
zuhanok. A mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed. Ujjai az inge
gombjaihoz vándorolnak, s olyan hevességgel rántja le magáról az
anyagot, hogy a gombok a földön kötnek ki.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit csinálsz? – a
lábaimat széjjelebb tárja, a csípőjét közéjük ékeli, míg a
haja a csupasz bőrére tapad. – Harry, nem ezért jöttünk el
otthonról – próbálom eltaszítani magamtól a vállainál fogva.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felmordul, a kezeimet a
fejem mellé feszíti, s lenyomja azokat. Ajkai a nyakam bőrét
érik, a fogai felkarcolják a bőröm felszínét, minek
következtében lehunyom a pilláimat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez fáj! Engedj el! –
a ruhámon az oldalt cipzárt lerántja, talán még a ruhán is
okozott sérülést, de ez foglalkoztat jelenleg a legkevésbé. –
Ne csináld, kérlek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egyik kezével az
övcsatjához, a sliccéhez nyúl. Próbálok kiszabadulni alóla, de
a teste teljesen egy helyben tart, s alig ad mozgásteret.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hallgass!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mély, rekedtes hangján
kiált, mire a hideg fut végig a testemen. A szemei szinte már
vérben forognak, a mellkasa hevesen emelkedik és süllyed.
Erekciója megérinti a combom belő felét, a bugyim anyagát pedig
könnyűszerrel távolítja el kettőnk közül. Nézem az arcát, a
mozdulatait, a viselkedése és a hangja pedig csak még jobban
felerősíti a dolgokat bennem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="text-align: center;">– Harry, ne csináld,
kérlek – suttogom, de a keze a számra tapad, a könnyek
végigfolynak az arcomon, amelyek eddig marták a szemeimet.A tekintetem most siklik végig a felsőtestét, s értetlenül konstatálom, hogy a tetoválások hiányoznak. Majd belém vágódik fájdalmasan, s
elveszi újra, amit akar.</span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-23702698943524839082016-08-05T18:56:00.003+01:002016-08-05T18:56:39.360+01:0056. Fejezet*Inkább a pokol<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-iHVVo4ip1Tk/V6Nak8LUr4I/AAAAAAAAIyQ/U7kROgUTF583r0KS1xN9pvDM6CQko01OgCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="197" src="https://4.bp.blogspot.com/-iHVVo4ip1Tk/V6Nak8LUr4I/AAAAAAAAIyQ/U7kROgUTF583r0KS1xN9pvDM6CQko01OgCLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Fejezet dala:<a href="https://www.youtube.com/watch?v=hVqKHaeqIqQ" target="_blank"> <i>The Cab - Angel with a shotgun </i></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Harry szemszöge</span></i></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A karjaim között Lea
mocorogni kezd. Eleinte csak fekszem, s hagyom, hogy forduljon,
ahogyan jó neki, ám a sokadik után a türelmemet vesztem, s tudom,
hogy a reggel még messze van, a fejem pedig még csupán pár perce
találkozott a párnával. Érzem, hogy a karcsú teste nem talál
kényelemre, bármennyire is már én szeretnék aludni,
lehetetlenségnek tűnik már a mai éjszaka folyamán.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felmordulok, mire
megmerevedik, ám ez pár másodpercnél tovább nem tart. Ismételten
mocorogni kezd, én pedig megunva a helyezkedését, felnézek rá.
Háttal fekszik nekem, viszonylag sok hely van közöttünk. Persze,
kinek mi a sok, nekem már a pár centi is fájdalmas űrnek tűnik
kettőnk között. A csípője körül pihenő kezemmel magamhoz
húzom, s hallom, ahogyan mélyen magába szívja a levegőt.
Hajszálai a meztelen felsőtestemet csiklandozzák, de már ez sem
okoz különösebb gondot, mindössze mielőbb szeretnék aludni,
hogy reggel az ügyeimet intézhessem, és, hogy az a rohadék
odalenn végleg eltűnjön innen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Baba – mormogom, ő
pedig közelebb férkőzik hozzám. Az alhasán pihenő kezemre
simítja az övét. – Felhívás keringőre? – hajolok közelebb,
s a fülébe suttogom a szavakat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Aludj.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Feleli, de tudom, hogy a
formás ajkain egy mosoly játszik. Csípőmmel előrébb mozdulok,
így a formás feneke tökéletesen a lüktető ágyékomhoz simul.
Ajkaimat a nyaka puha bőrére nyomom, s nedves csókot hagyok magam
után. A feje alatt pihenő kezemről kissé felemelkedik, a haját
elsöpri, minek köszönhetően a teljes terület már szabadon tárul
fel előttem. Visszahanyatlik a kezemre, az ujjai pedig az enyémekre
találnak. Szám ismétlődően halad végig a nyaka vonalán, s a
nyelvem is olykor a bőre felületét érinti. Teljesen megőrjít, s
a fejemet vesztem minden pillanatban, amikor csak a formás szájára
nézek, vagy a kezem végigszalad a fenekén, amely most kihívóan
érint meg újra, s újra.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Fogaim a bőrébe
mélyednek, mire megfeszül a karjaimban. Hallom, ahogyan levegő
után kap, s a keze, megszorítja az enyémét az alhasa felett.
Feljebb emelkedek, de csak minimálisan. Ajkaim a fülét érintik,
míg a kezem kiszabadul a szorításából és a fehérneműjében
tűnik el. Combjait önként tárja széjjelebb a vándorló kezem
előtt, hogy tökéletesen hozzáférjek. Ujjam könnyen siklik rajta
végig, ami egyáltalán nem lep meg. Nem igazán vagyok a
játszadozás híve, szeretem, ha azonnal a lényegre térünk, ezt ő
is tudja pontosan. Ám látva az arcát, ahogyan a teste minden
érintésemre reagál, már is elfeledteti a türelmetlenségemet, s
azt, hogy végre el akarok teljesen merülni benne keményen. Körmei
a csuklómba mélyednek, ám ez nem gátol meg abban, hogy az ujjaim
teljesen elvesszenek a nedvességében. Fogai foglyul ejtik alsó
ajkát, míg kihúzom kezemet a bugyijából, s a hátára fordítom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A tekintetünk
találkozik. Nyelvem végigszalad a száján, a lábai közé
befészkelem magam, és teljesen ellene feszülök. Ajkai elválnak
egymástól, a mellkasa szaporán emelkedik, ám a tekintete egy
pillanatra sem téved el rólam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felemeli a kezét, ujjai
a hajamba túrnak, finoman meghúzza a tincseket, mire felmordulok, a
csípőm ellene mozdul, minek a jutalma a kellemes súrlódás.
Ujjaival végigszánt a mellkasomon, a bőr felszínét felbolygatja.
Lejjebb hajolok, a szája annyira kicseszettül hívogató. Már is
megjelennek a gondolataimban a képek, miként is tűnik el az enyhén
rózsaszín, dús ajkak között a farkam.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nyelvét kidugja, ezzel
megnedvesíti őket, én pedig le is csapok rá. Forrón, hevesen
csókolom. Annyira az idegeim tud táncolni. Fogalma sincs arról,
hogy mennyire is türtőztetnem kell magam, minden pillanatban.
Amikor kívánom, akkor azért, amikor pedig a nagy száját
feleslegesen, rossz dologra használja, akkor pedig azért, hogy a
kezem ne fájdalmas, csak is gyönyört okozzon a számára. Tudom,
hogy sok gyötrő pillanatot okoztam már neki, és még mennyit
fogok. Tisztában vagyok azzal, hogy a mi ördögi körünk soha nem
fog megszűnni, s az életünket végig fogja kísérni. Csak
reménykedni tudok abban, hogy a családunk addigra már pár taggal
bővülni is fog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lea visszaránt a
pillanatban. Arcát a Hold gyér fénye világítja meg. Nem látom,
de ismerem, s tudom, hogy az arca gyönyörűen pozsgás már, annak
ellenére, hogy sok mocskos pillanatot megéltünk már ezelőtt is.
Ujjai a hasam alján kalandoznak, majd lejjebb is merészkedik,
végigsimít a hosszomon, de nem szabadít meg az átkozott darabtól.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A felsője szegélyéhez
nyúlok, míg ő a fenekembe markol. Már elég korán kimutatta,
hogy oda van a hátsómért, így nem lep meg a tette. Közelebb lök
magához, amely szinte már a lehetetlenséggel ér fel. Felgyűröm
a pamut anyagot. Türelmetlen vagyok? Gyenge szinonimája annak, amit
valójában érzek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Feltérdelek, a kezei az
oldala mellé esnek, de magammal vonom őt is ülőhelyzetbe.
Felpislog rám, míg egy nehéz csókot adok a szájára. A pólóm
anyagát másodpercek töredéke alatt rántom át a fején, s
nemtörődöm módon hajítom el. Szőke hajzuhatagába túrok, ahogy
lehajolok, a nyelvem az övével lép szenvedélyes kapcsoltba,
miközben végigdöntöm az ágyon. Kezem a mellét ragadja meg
finoman, de még is erősen. Érzem szívének heves ritmusát a
tenyerem egész felületén. Lehajolok, nyelvem végigszalad a bimbó
körül, majd az ajkaim is körülzárják. Mind a két keze utat
talál a kócos, hosszú tincseim közé, s ha lehetséges még
jobban a mellkasához taszít. Próbálom megtartani magam, hogy ne
nyomjam agyon, de őt cseppet sem érdekli. Teljesen magára húz,
lábai az enyémekre csúsznak, a felső teste pedig elemelkedni
igyekszik az ágyról, de visszanyomom, s felnézek rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ki vagy éhezve,
baba? – ujjam végigsimít a nedves mellén. – És még a
hangodat is elvesztetted!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Féloldalas vigyorral
nézek rá, miközben kettőnk közé nyúlok, egyenesen a fehérnemű
alá bújtatom a kezemet, és simogatni kezdem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ahhoz képest, hogy
utálod a játszadozást...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Motyogja, s oldalra
fordítja a fejét. A mondata hallatán két ujjammal is belehatolok,
mire nyöszörgés szakad fel a torka mélyéről. Remélem, hogy
többet feleslegesen nem is beszél. Szétvált ajkait megnedvesíti,
majd a kezei már ismerős területre csúsznak. Megkönnyebbült
sóhajt engedek meg magamnak, ahogy elkezdi lefelé tolni a feszítő
anyagot. Amíg elér a keze, ő szabadít meg a bokszertől, aztán
én tüntetem el. Megmarkolom a mellét, a száját újfent az
enyémével egyesítem. Lábait körém fonja, teljesen hozzám
simul, már nincsenek határok, teljesen eggyé olvadunk. Nincsen már
én, nincsen már ő, csak is mi vagyunk. Erekben pulzáló vér,
heves csók, szenvedélyesen vonagló nyelvek, és heves, kemény
csípőmozdulatok. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">Lea szemszöge</span></i></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A kezeim teljesen
elterülnek az ágy egész felületén. Mellettem a lepedő anyaga
hideg, gyűrött, a testem fáradt, s melegem is van. Lassan a
hátamra fordulok, a hajamat igyekszem úgy összesíteni, hogy ne
melegítsen még pluszba. A hálóban még a sötétség uralkodik,
csukott szemekkel is érzem, bár abban biztos vagyok, hogy kialudni
sikerült magam, így már talán a delet is megütötte már az óra
mutatója. A takaró vékony anyaga éppen csak elfedi a csípőmet,
a melleim szabadon mutatkoznak meg, s tudom, ha Harry a helyiségben
lenne, már mocskos szavaival díjazná a helyzetet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lassan pislogni kezdek, s
látom, hogy a spalettán keresztül minimális fény beáramlik a
szobába. Kezem az éjjeliszekrényen kezd kutakodni, a telefonomat
magam elé emelem, ám ahogyan felvillan, a fényét leveszem, hogy
ne vakítson meg. Már a fél egyet is magam mögött tudhatom, így
erőt véve magamon kimászok az ágyból. Jobban díjaztam volna, ha
Harry mellett ébredhetek, de nyilván sokkal fontosabb dolga akadt,
ahogyan az az esetek többségében lenni szokott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A fürdőszobába egy
gyors zuhanyt veszek. Nem sokat vesződök a dologgal, ahogy a
hajammal sem, melyet felkontyolok csupán. Sminkelni semmi
hangulatom, így mindössze szempillaspirállal pödröm át a
pilláimat, hogy azok valahogyan mutassanak. Túlságosan is csend
uralkodik a házban, legalábbis lentről sem hallok semmilyen
hangzavart, beszédet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gardróbban egyik
lábamról a másikra billenek, míg a vállfákat tologatom jobbra,
s balra. Mindent megszemlélek, még ha ismerem is minden
ruhadarabomat. <i><a href="http://www.polyvore.com/untitled_440/set?id=205178249" target="_blank">Végül a polcos részhez lépek, amelyről lekapok egy farmer rövidnadrágot és egy fehér felsőt.</a> </i>Még egyik sem volt
rajtam, s abban is biztos vagyok, hogy nem én szereztem be őket.
Viszont mindegyikből az öblítő kellemes illata érződik. Magamra
rángatom a ruhákat, bár szívesebben maradnék a forróságnak
köszönhetően, nélkülük.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lépcsőket gyorsan
veszem, hogy mielőbb leérjek. Még mindig nem hallok hangokat,
bármennyire is fülelek. Táskámat a kanapéra dobom, s ahogyan
megfordulok, látom, hogy Lotti és Gemma a kertben vannak. Ki is
sietek a lányokhoz. Amint a kicsi észrevesz, már is felém szalad
a nevemet kiáltva.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi a helyzet nagy
lány? – ölelem magamhoz, s felemelem, így megyek vissza a
medence széléhez. Szerencsére még nem volt vizes, bár akkor sem
estem volna kétségbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó reggelt –
vigyorog fel rám Gemma.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kissé elhúzódott a
reggelem – ülök le a mellette levő napozóágyra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egy kicsit – ért
egyet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Merre van Harry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmam sincs, úgy
nézek ki, mint akit beavat az üzleteibe? – nevet fel. – Együtt
reggeliztünk, de igazából a kávéja után rohant is, szóval egy
negyed reggelizést töltött velünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fejlődés!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lotti az úszógumit kéri
el, amelyet Gemma a lábai elé is tesz, mire belelép a kislány.
Ügyesen felhúzza a derekáig a karikát, és már igyekszik a
medence felé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lassan! – szól a
lányának, aki felsikkant, amint a hideg víz a lábát éri az első
lépcsőfoknál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egyik kezét a szájához
kapja, míg kuncogni kezd, s felénk néz. Vigyorogva figyelem,
ahogyan nagyon lassan halad, bár elég hamar már mindössze az
úszógumi, amely megtartja a vízen. Lábaival rugdalózni kezd, így
kissé sikerül beljebb evickélnie.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te nem öltözöl át?
– néz rám Gem, míg magát keni be napolajjal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem, jó nekem az
árnyékban. Nem igazán tudom elviselni a napot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez vicces, még is
itt élsz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát, Harry miatt
ragadtam itt – rúgom le a szandáljaimat, s hátradőlök,
kényelembe helyezem magam a napernyő alatt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, elmesélte a
történeteteket – azonnal felé nézek kérdően. – Engem is
meglepett. Amikor átmentél a hotelbe, éjjel sokáig beszélgettünk.
Csak ültünk a teraszon, ő a whiskys poharat forgatta a kezébe,
aztán csak ömleni kezdek belőle a szavak. Gondolhatod, hogy
mennyire ledöbbentem. Talán még soha nem volt ennyire nyílt, és
beszédes. Jó volt hallgatni és persze így már a kép is
tökéletesen összeállt rólatok. Nem mondom, kemény csaj vagy, ha
csak úgy beépültél hozzá, hogy lebuktasd.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt mondtad, hogy nem
tudsz róla dolgokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem is, illetve...
pár információm van róla. Nem vagyok vak és még is a bátyámról
beszélünk. Most sem mondta ki a dolgokat konkrétan, de tisztában
vagyok a partidrogokkal, és az ilyen mocskos ügyleteivel is. Emiatt
is tartottam távolabb tőle Lottit a kelleténél, de imádják
egymást, és mi is már csak egymásra számíthatunk. Amíg nem
érzem azt, hogy veszélyben lennénk, mellette állok. Nem mondom,
hogy támogatom, mert akkor hazudnék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Annyi kérdésem
lenne hozzá – sóhajtok fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– De már nem dobnád
fel, ugye?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Rá nézek, s a kérdést
ízlelgetni kezdem. Eszembe villannak a közös pillanataink. A
könnyed érintései, a finom csókjai, ahogyan becézgettette a
testemet az első alkalmunktól folyamatosan. Milyen nehezen is
vallotta be nekem, hogy szeret. Hogyan rombolta le a fürdőnket, az
ujjai miként is fonódtak a nyakam köré. Minden pillanatunk, jó
és rossz, szenvedélyes és gyötrelmes, megjelenik a lelki szemeim
előtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Inkább vele jutnék
a pokolba, mintsem nélküle a mennybe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Anya, kaphatok
fagyit?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lotti rohan felénk, az
úszógumiját elhagyja, és a vizes testével édesanyjára vetődik.
Nagy szemekkel nézi Gemmát, aki a vizes tincseit kisimítja a
kislánya arcából.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, de csak egyet!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lottie már olyan
sebességgel indul meg, hogy majdnem orra is bukik. Gem utána
kiállt, de süket fülekre találnak a szavai. Lottie eltűnik a
házban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Amúgy gondoltam.
Tagadni sem tudnád, hogy ragaszkodsz hozzá. Hiába a sok vita és
minden ilyen értelmetlen dolog, hiába mész el, úgyis újra egymás
karjaiban találtok rá a békére.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gem, oké, hagyjuk,
tényleg – nevetek fel. – Majd eldől, hogy mi lesz velünk, de
szerintem nincs már olyan, hogy ő és én, csak mi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha ezeket hallaná..</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– De szerencsére nem
hallja!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lotti időközben
visszatér, de bajlódik a zacskóval, így Gemma segít neki, s
leülteti, hogy nyugodtan egye meg a hideg édességet. Lábait
lóbálja, amelyek nem érik el a kövekkel kirakott földet. Már az
egész arca csokoládés, maszatos, és a kezén is folyik le, bár
amennyire tudja, Gem eltávolítja róla a ragacsos fagylaltot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Amint a kicsi elnyammogja
a jégkrémjét, Gemma beviszi, és megmossa az arcát, kezeit. Pár
percig maradok magamra, amikor is visszatérnek. Lotti ismételten a
medence felé indul hevesen. Rózsaszín úszógumiját szorítja
magához, s kuncogni kezd újfent, amint a lábait a víz éri.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemmával további
beszélgetésbe elegyedünk, bár a tegnapi találkozómat a pincében
Lukeal nem említem. Biztosan Harry már kora reggel intézkedett
felőle, hiszen ő sem kockáztatná meg ennél jobban, legalábbis a
reményeim szerint, hogy Lottinak bármi baja is legyen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harr! – kiált fel
Lotti, én pedig hátra kapom a fejemet a teraszajtó irányába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemmának és nekem is
valószínűleg egyszerre ül ki döbbenek az arcunkra. Gem biccent
nekem, ahogyan Harry eltűnik. Sietve állok fel, szandálomat,
mindent magam mögött hagyok, és igyekszem utolérni, amikor tudom,
hogy lehetetlenség. Az emeleten a hálónkat csukva találom, de nem
töprengek egy percig sem, azonnal belépek. A fürdőszobából
hangok szűrődnek ki, így oda is berontok. A tükörbe találkozik
a tekintetünk, nekem pedig eltűnik az a gondolatom, hogy a távolság
miatt a szemeim csaltak. A szája fel van duzzadva, véres, s egy
duzzanat is van rajta, amely holnapra biztosan jobban fog látszani.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Közelebb lépek,
megfogom a jobb kezét, s a horzsolásos, véres öklét elképedve
bámulom. Semmit nem mond, semmit sem felel, csupán kirántja a
kezét, és a véres, fehér ingétől hanyagul megszabadul, ahogyan
a fekete nadrágjától is.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Én töröm meg a
csendet. Megfogom a csuklóját és magamhoz húzom. Nem igyekszik
ellenkezni, ami megnyugtat kicsit. Megnyitom a csapot, és egy tiszta
törülközőt kapok le a polcról, melyet be is vizezek. Először
az öklét tisztítom meg. Tűri, egyetlen szava sincs, bár nem is
gondoltam volna, hogy így vonakodna, vagy a fájdalmat szavakba
öntené.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megtaláltam, aki
megerőszakolt, Lea.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Suttogja a szavakat, de
tisztán hallom őket. A kezem megáll, a szemeibe nézek, mire
szorosan magához ölel, s a remegő testemet nem engedi el.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<br />
<br />
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-1510136350398829752016-07-30T18:48:00.001+01:002016-07-30T18:49:35.656+01:0055. Fejezet*Elmosott vérnyomok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-sbkrj6emIw0/V5uIIG3ZMNI/AAAAAAAAIvk/Ti_qzqTi9PwaLiaRQsH8zTUoYSX_IRAwACLcB/s1600/1757befe028250d2fd6ccfea62b7ab26.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://3.bp.blogspot.com/-sbkrj6emIw0/V5uIIG3ZMNI/AAAAAAAAIvk/Ti_qzqTi9PwaLiaRQsH8zTUoYSX_IRAwACLcB/s200/1757befe028250d2fd6ccfea62b7ab26.jpg" width="183" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
<i>Harry Szemszöge</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Nyújtózok, a lepedő
meleg felületén túlságosan is könnyedén siklik végig a kezem.
Felmordulok, az ujjaim felgyűrik az anyagot és ez azonnal teljesen
kiszakít az álom és a való világ határáról. Pillanatok alatt
válok éberré és ülök fel. A Hold gyér fényében nézek körbe,
de sehol sem látom Lea alakját. A karcsú teste sehol sem jelenik
meg, s emiatt azonnal el is pattan bennem az ideg. Konstatálom, hogy
a spaletták ki vannak tárva, így a minimális levegő beáramlik a
helyiségbe. Lábaim rohamos tempóban érik a padlózatot, a fürdőbe
is benézek a sötétség és a csend ellenére, de ott sem látom a
lányt. Megfordul a fejemben, hogy lelépett, annak ellenére, hogy
tudja úgy is megtalálom. Nincs a Földön az a hely, ahol ne
találnám meg a nagy szájával együttesen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szoba ajtaját olyan
lendülettel rántom meg, hogy a fa megnyekken, s kérdéses pár
másodpercig, hogy a helyén marad-e, de nem igazán szentelek neki
több figyelmet, mert már lefelé haladok futólépésekben a
nappaliba, amely hasonlóan az ürességtől tátong. Nyújtott
léptekkel indulok tovább, ám megtorpanok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– <i>A kurva életbe! –
</i>kiáltok fel, amikor egy átkozott játékra lépek, amelyet
Lotti hagyott itt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Arrább rugdosom a
darabokat, majd hajamba túrva a konyhába megyek, annak a
reményében, hogy egy pohár vízért jött le. Próbálom tényleg
nem a falra festeni az ördögöt, talán amiatt sem, hogy akkor az
önarcképem nézne vissza rám. Azt hiszem elég mindenkinek, ha egy
van belőlem, így ki is űzöm a gondolatokat a fejemből és a
konyhába lépek. A pulton ott a pohár és a palack is, de az
agyamban teljesen elpattan valami, amikor a kamra ajtaját meglátom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A titkos ajtó nyitva, és
halk beszélgetésnek hangja szűrődik fel. Komolyan, lehetne csak
egy kicseszett éjszaka, amikor nem kell üldöznöm, és a seggén
maradásán bírnom ezt a lányt? Kétlem, hogy valaha is megélem,
hogy nem sodorja magát bajba az átkozott kíváncsiságával
együtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szinte már rohanok
lefelé a hideg falak között, a fény felé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hidd el, Lea, nem
tudsz mindent róla – mormogja Luke, mire az ujjaim ökölbe
szorulnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne próbálj meg
bármi hülyeséggel is beetetni – halkan beszél Lea, olyan,
mintha rettegne attól, hogy megtud egy olyan dolgot, amely teljesen
összetöri.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ó, ha tudná, hogy az a
mocsok miket is tud rólam. Ha megtudná, hogy miket is tettem az
érkezése előtt, teljesen elveszíteném, és többé nem hinne
bennem. Tudom. S ennek a tudata megrémiszt, és az őrületbe
kerget. Nem hagyom, hogy ez a féreg eltaszítsa tőlem azt a
személyt, aki értelmet adott az életemnek, még ha ezzel ő nincs
is tisztában.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy szerethetsz egy
olyan embert, aki senkit sem szeret magát leszámítva?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megtorpanok a kérdés
hallatán, annak ellenére, hogy csak a düht tetőzi bennem még
jobban. Felsőtestem a hideg téglafalnak dől, ahogyan a csípőm
is. Bokszer takarja mindössze a testemet, de ez a feszítő anyag is
csak azért, mert volt este, amikor Lotti átslisszolt hozzám, s
velem töltötte az éjszakát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmad sincs, hogy
mi van köztem és Harry között. Nem ismered!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Luke felnevet és
nevetése visszhangot ver. Türtőztetnem kell magam erőteljesen,
hogy ne mozduljak. Muszáj Lea szavait hallanom. Muszáj tudnom, hogy
mit gondol, annak ellenére, hogy tudom, tudom, hogy szeret és
minket már senki, és semmi nem fog elválasztani.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A nyálas gondolatokat az
agyam hátulsó felébe zargatva koncentrálok a beszélgetésre,
amely a kis helyiségből szűrődik ki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te talán ismered?
Ostoba vagy, hogyha azt hiszed, az életébe beengedett, és hagyja,
hogy információ birtokába juss. Egyértelmű, hogy egy nőben soha
nem bízna, aki a lábát könnyedén teszi szét egy szép
mosolyért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hatalmas csattanást
hallok, így pár lépést megteszek, de látom, hogy Luke lekötözve
ül még mindig véres fejjel, és szakadt, vérfoltos ruhában, míg
Lea véres kézzel, feszes testtartással áll előtte. Dühösen a
hajába túr, s egy újabb pofont ad a srácnak, aki felszisszen.
Igen, a csajom erőset üt, tudom igazolni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry igenis bízik
bennem! Szeret és tisztel. A francba, te semmit nem tudsz rólunk,
hogy van merszed a nevedet a szájára venni, amikor ő veled
ellentétben tudom, hogy mellettem marad, és soha nem hagy el! Soha
nem fog hátat fordítani nekem, ahogyan te az Gemmával és a
lányoddal tetted! Undorító vagy. Itt ócsárlod őt, amikor a
szádra se vehetnéd!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lea ordít, és közeledik
még jobban a fiú felé, de én a csípője köré fonom a kezemet,
s megakadályozom, hogy túlságosan is közel kerüljön Lukehoz.
Megijed, s hátra kapja a fejét, de ahogyan felfogja én vagyok az,
megnyugszik, az izmai elernyednek és a karjaimba simul. Szívem
szerint korholnám, amiért egy trikóban és francia bugyiban
álldogál a hidegben, ezelőtt a féreg előtt, aki a látványát
sem érdemli meg. Hátrálok, magammal vonom a lányt is, akinek a
kezén ott van Luke elkenődött vére.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hogy veszíthetted
szem elöl – röhög fel. – Kételkedtem abban, hogy nem jelensz
meg. És lám, itt is vagy, annyira kicseszett kiszámítható vagy!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menjünk – mormogom
Lea fülébe, és megfogom a kezét. Az sem érdekel, hogy vér
szennyezi, csak kerüljünk ki innen, hogy nyugodtan, na jó,
viszonylag nyugodtan beszélhessek vele.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan, olyan szép
mesedélutánt szakítottál félbe – szisszen fel Luke. – Miért
nem folytatod te a mesét, Harry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nincs semmi mesélni
valóm – szögezem le.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan már, haver.. a
régi barátság emlékére. A közös szép titkainkat meséljük
el. Joga van tudni, és hidd el, Lea nagyon is kíváncsi. Igaz,
drágám? – pillant a lányra féloldalas vigyorral az arcán,
amelyet szívesen letörölnék az öklöm segítségével az
arcáról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lea felsóhajt a
karjaimban, ujjai az enyémeket megszorítják és felnéz rám.
Látom, hogy az oldalát fúrja a kíváncsiság, és a szemeiben az
információ megszerzésének vágya csillan meg.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menjünk – nézek a
szemeibe, s kifelé kezdem el húzni a szobából. Nem hagyom, hogy
ez a barom hülyeségekkel tömje tele Lea fejét. Igaz, lehetséges,
hogy nem annyira lennének hülyeségek az elhangzott szavak, de jobb
távol maradni a bajtól. Nem áll szándékomban okod adni arra,
hogy ismételten megpróbáljon nekem hátat fordítani.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan, elrontod a
bulit, Harry! – kiált utánunk Luke. – Szerinted soha nem fogja
megkérdezni, hogy mi van a családoddal? – gyorsabban szedem a
lábaimat, s megjegyzem magamban, hogy holnapra hűlt helye lesz
ennek a féregnek. – Nem ostoba lány Lea, és pontosan tudja, hogy
valami nem stimmel veled!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Menj – nézek a
lányra, aki megtorpan a szavak hallatán a lépcsőfokok előtt. –
Lea, ne szórakozz velem – sziszegem a szavakat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vallj színt Harry! –
ordítja Luke. – Kérdezz rá Lea, hogy mi történt a felmenőivel.
Garantálom, hogyha nem teljesíted az akaratát, te is az ő
sorsukra jutsz!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elengedem a lány kezét,
és vészjósló gyorsasággal indulok visszafelé. Hallom, ahogyan
Lea kiállt utánam, de már semmit sem tud tenni, mert az öklöm
Luke arcával gyorsan és kegyetlenül találkozik, kellő fájdalmat
és sérülést vonva maga után.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry! – kiált fel
Lea, elkapja a felkaromat, és igyekszik hátra rántani.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A próbálkozása nem
ebben a helyzetben, mosolygásra késztetne, ám most a mosoly
árnyékának sem tudok engedni. Izmaim fájdalmasan kemények, s
csak még egy ütést szeretnék mérni az arcára, ám hagyok Lea
érintésének, s hátrébb lépek. Vérrel borított öklömet fogja
és húz maga után. Most ő az, aki a lépcsők irányába vezet,
fel egyenesen a konyhába. Becsukom a polcokkal rejtett ajtót, s
finoman megszorítom a lány kezét.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lea akaratosan rángat,
én pedig becsukom a kamra ajtaját, s követem. Ahogyan elhaladunk a
pult mellett, a vizes palackot felkapva követem tovább a lányt,
aki meglepően nem bombáz a kérdéseivel, nem menekül, nem
ordibál, mindössze az emelet irányába húz maga után.
Lélegzetvételeit tisztán hallom, ahogyan szinte azt is, hogy a
gondolatai ezerrel cikáznak a fejében. A házban már csend van, s
csak remélem, hogy Lotti és Gemma semmit sem érzékelt az éjszakai
műsorból.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A hálónkba megérkezve
sem elégedik meg Lea. A fürdőszoba, ahova betaszít, a villanyt
feloltja, és a kezeinket a csap alá dugja. Úgy érzem magam, mint
amikor anya mosta meg a kezeimet, mert homokos, sáros volt a
délutáni csínytevésem követően. Elmosolyodok az emléktöredéknek
köszönhetően és hagyom, hogy Lea apró kezei az enyémekről
tüntessék el annak a féregnek a nyomait. Bőségesen használ a
szappanból, amelynek kókusz illata van. Én már rég kivágtam
volna a fürdőből, de látva az arcán, hogy mennyire is élvezi, s
imádja az illatot, így megkegyelmezek az orrcsavaróan gej
löttynek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lassan az utolsó nyomok
is eltűnnek a lefolyóban, ahogyan ezt már oly sokszor tettük.
Talán túlságosan is, de ehelyett csak a nagy csend, ami most az
őrületbe kerget. Sokkal jobban szeretem, még ha ő nem is így
gondolja, ha elmondja mi is jár a fejében. Ám ő csak hallgat, s
kifelé menet könnyedén szabadul meg a trikójától, és szerez
egy bővebb felsőt az én szekrényemből. Az ágyon ülve várom,
hogy végre újra egy helyiségbe legyünk, s ahogyan ez meg is
történik, elkapom a kezét, és a lábaim közé vonom. Derekára
simítom a kezét, egy kusza szőke tincsit pedig a füle mögé
tűrök. Nem kerüli a tekintetemet, ami meglehetősen pozitív
dolognak bizonyul.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mondj valamit –
cirógatom meg a csípőjénél a bőrét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minek? Mindig is
előnyben részesítetted, ha befogom a számat – halkan beszél, s
szinte figyelnem kell arra, hogy mit is mond éppen. – Amúgy is
kétlem, hogy bármit elmondanál. Hasztalan, időrabló dolog lenne,
ha most megint nekiállnálak faggatni. Ordibálás, ostoba
törés-zúzás, aztán pedig az újabb menekülésem. Te nem
fáradtál még ebbe bele? – túr a hajam, így a homlokomból
minden átkozott hosszú tincs eltűnik. A szavai meglepnek, s
kellemes csalódásként érnek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem hagynám, hogy
elmenj. Te is tudod, hogy mindig visszahozlak, mert itt a helyed,
mellettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A lényegét
megragadtad – sóhajt fel, és a mellkasomnak dől.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Meglepő, hogy ilyen
könnyen elengeded a témát – a kezem lejjebb csúszik a fenekére,
s elmosolyodik. – Sokkal jobb lett volna, ha kiabálsz velem,
kérdőre vonsz. Ez a hallgatás... utálom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Végigdőlök az ágyon,
őt is vonom magammal. Teljesen elnyúlunk, ám ő háttal fordul
nekem, s az ujjaimon levő gyűrűkkel kezd el játszani. Az én
kezem a csípőjén pihen, a szemhéjaimat lehunyom, hogy végre
visszaaludjunk. Percekig csend is uralkodik, ám mélyen magába
szívja a levegőt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugye tudod, hogy
kíváncsi vagyok?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevetek, s a hajába
fúrom az orromat. Jobban magamhoz szorítom és egy puszit adok
neki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Meglepő lett volna,
ha nem – jegyzem meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért van itt Luke?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szemmel akarom
tartani. Onnan nem tud kijönni, be van kamerázva, és lentről nem
lehet feljönni. Hidd el, ha nem tudnám, hogy biztonságos, akkor
nem itt lenne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Más is volt már
itt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem. Nem szoktam
életben hagyni őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megmerevedik a karjaim
között. Számat a nyaka bőrére nyomom, mire kissé ellazul.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ő sem marad sokáig?
– finoman fogalmaz, és ezt aranyosnak találom. Próbálom
visszafogni magam, és ne a normális, szókimondó stílusomba
válaszoljak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem terveztem
hosszútávra vele – vallom be.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mire célzott? –
kérdezi, s a gyűrűmet forgatni kezdi. – Mi történt a
családoddal?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne feszegessünk
olyan témát, ami a múltban történt. Felesleges, idegtépő
beszélgetés lenne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mikor fogsz megbízni
bennem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mocorogni kezd, én pedig
szorosabban fogom, ám szerencsére nem menekülőre fogja, mindössze
megfordul a karjaim között.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem arról van szó,
hogy nem bízok meg benned, baba. Csupán felesleges terhelned magad
olyan ócska dolgokkal, amik téged nem érintenek. Ezek velem
történetek, még azelőtt, hogy megismertelek volna. És, ami akkor
történt, nem igazán tartozik rád.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felvonja az egyik
szemöldökét, és felhorkan. Keze a lepedőre esik a mellkasomról,
s most már csak én tartom közöttünk a kapcsolatot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem úgy értettem –
mondom azonnal, mielőtt tovább agyalna, de tudom, hogy már úgy is
késő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mindegy – sóhajt
fel. – Nem úgy értetted, de még is kimondtad, szóval egy
pillanatig megfordult benned, és eddig sem voltál igazán az a
szószátyár. Valahogy csak-csak újra feljön mindenen alkalommal.
De rendben, nem érdekel. Csak ezt tartsd tiszteletben, és te se
kérdezgess semmi olyat, ami a múltamban történt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Baba, én mindent
tudok rólad.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Újfent hátat fordít
nekem, felsóhajt, és elhelyezkedik. Közelebb csúszok hozzá,
utálom, amikor ennyire kicseszettül megmakacsolja magát, és
tagad. Egyértelmű, hogy éberen figyelne, s habzsolná minden
szavamat, ha beszélnék. Ismerem, nem tudja tagadni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Holnap ne legyen itt,
ha már annyira végezni akarsz vele. Nem szeretném, ha valahogyan
Lotti közelébe jutna.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Rendben – húzom magamhoz, s elengedem az összes felmerülő témát, mert tudom, nemsokára úgy is ismételten mindent a szememre fog vetni.</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-90522840405131012552016-07-22T20:42:00.000+01:002016-07-29T17:46:57.136+01:0054. Fejezet*Hideg víz<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xndBAxyzDYM/V4-7oDJvivI/AAAAAAAAIto/VpM3eHqt6qodMI9JuX4757LUuqRPKnUgwCLcB/s1600/87d8f1b3c548f276497733478fccc0b0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-xndBAxyzDYM/V4-7oDJvivI/AAAAAAAAIto/VpM3eHqt6qodMI9JuX4757LUuqRPKnUgwCLcB/s200/87d8f1b3c548f276497733478fccc0b0.jpg" width="190" /></a></div>
<i><b>Fejezet dala:</b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=a59gmGkq_pw" target="_blank">Major Lazer & Justin Bieber - Cold Water</a></i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Valahogyan nem ér
meglepetésként Harry megjelenése. Az, ahogyan a karjaiban tart a
sikátorban, a korom sötétségben, nem ijeszt meg. Tudom, hogy nem
tetszik neki az, hogy akarata ellenére egy másik szórakozóhelyet
választottunk, s kezdem belátni, hogy lehetetlen kérés az, hogy
egy kis teret adjon. Nem látom értelmét, hogy egy újabb vitába
kezdjek vele. Úgy érzem, hogy kezdek belefáradni a harcba, amelyet
ellene folytatok, s a konoksága ellen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Fejemet a kemény
mellkasának döntöm, amely most is, mint szinte minden alkalommal,
az ing lazán fogásának köszönhetően megmutatkozik a
napbarnított bőre. Ujjaim a vékony anyagon pihenő gombot
piszkálják, amely nincs összefogatva a ruhadarab másik felével.
Mellkasa lassan emelkedik, és süllyed. Nyugodt. Meglep ez a
felismerés, s a ritka alkalmak egyike, hogy nem kemény szavakkal
ostromol, csupán a karjaiban tart. Oldalamon végigvontatja a kezét,
s a dekoltázsomon szalad végig egyik ujja. Kiráz a hideg és
felnézek a méregzöld szemeibe, amelyek a gyér fényben
megcsillannak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ideje hazaindulni,
Baba – fogja meg a kezemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Várj, Gemma odabenn
van!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Visszapillant rám a
válla felett, másik kezével a hajába túr.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Már az autónál
van, menjünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Magas sarkaimnak
kopogása, ahogyan a macskakővel találkozik, visszhangot ver. Harry
lépteit nehéz lekövetni, főleg, hogy siet is még, így
megszorítom a kezét, mire lepillant rám.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mennyit ittál? –
már is basáskodni kezd, s ez nagyon nem hiányzott az estémből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Reméltem, hogy nem
kezded az atyáskodást legalább ma – jegyzem meg, ahogyan tovább
indulok. – És csak pár barackleves pezsgőt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ideje lenne
megtanulnod pezsgőzni – húz magához, s a hajamba csókol, amely
mosolygást vált ki belőlem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lépteink egyre előrébb
visznek bennünket, már a város fényét is látom, s az autók
hangja is tisztán hallatszik, ahogyan az emberek beszédével
keveredik. Kilépve a főutcára Harry jobbra kezd el húzni,
messzebb a szórakozni vágyó tömegtől, és az éjszakai klubtól.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hol hagytad Lottit?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ilyenkor is
mindenkire gondolsz, igaz? – somolyog. – Niall van vele odahaza,
Liam pedig velem jött. Azt a semmirekellő sofőrt, pedig kirúgtam
– morogja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kirúgtad vagy
megölted?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megáll hirtelen, s
magával szembe fordít.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mondtam, hogy nem
szeretem, ha vér ragad a kezemhez – veti oda. – És kirúgtam,
de nem maradt el a fenyegetés, és figyelik az embereim is. Egy
rossz lépés és nincs több lépése.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Milyen szellemes.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Semmit sem fele, csupán
a lesötétített autóhoz vezet, amelyből Gem mászik ki sietősen,
ám mielőtt Harry elé érne, Liam állja útját.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Úr isten, nem egy
fenevad, hogy így kezeld – taszítom el tőle a fiút. – Hagyod,
hogy a húgoddal így bánjon? – méltatlankodva nézek Harryre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bármit megtehet,
hogy kordában tartson benneteket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az állam a kövezett
járdát súrolja. Hitetlenkedve, csalódottan, s ismételten csak
dühösen meredek rá.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan olyan vagy,
mint az apánk – veti oda Gemma dühösen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Harry másodpercek
töredéke alatt ér elénk, ám mielőtt kezet emelhetne a lányra,
elé állok, és felnézek a feszes állkapoccsal rendelkező srácra,
aki szinte már füstölög.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi most visszamegyünk
a hotelbe hozzám, te pedig hazamész, és felelősségteljesen
vigyázol az unokahúgodra!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Beszálltok
magatoktól ebbe a kibaszott autóba, vagy betegyelek benneteket? –
mordul ránk, s megfogja a kezemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne kezd megint az
ősember viselkedést – lépek közelebb, ezzel a centikben mérhető
távolságot is megszüntetem kettőnk között.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea, szállj be!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem, minden holmim
amúgy is a hotelben van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Itt a csomagtartóba
mindened, most pedig befelé!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Liam Gemmát ragadja meg,
míg Harry az én kezemet fogva vezet az autóhoz. Beszállok a húga
mellé, a táskámat a lábaimhoz ejtem, a magassarkúimtól
megszabadulok, s a lányra nézek, aki annyira hasonlít a bátyjára.
Tisztán látszik rajta a harag és a feldúltság. Zaklatottan túr
a hajába és le sem veszi tekintetét az utasülésen helyet foglaló
Harryről. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Utálom a szicíliai
időjárást. A meleg még éjszaka sem nevethető túlságosan
csökkenőnek. Valamelyest persze lehűl az idő, de akkor sem
nevethető minőségi változásnak. Még rosszabbá teszi a
helyzetet Harry, aki teljesen magához vont, ahogyan elnyúltunk az
ágyon egy kisebb veszekedést követően. Ez csak szorosabbá vált
az eltelt órák során, s már a lábai is teljesen az enyéim köré
fonódtak. A teste forró, ahogyan az enyémé is, a hajam az enyhén
nedves bőrömhöz tapad. Felpillantok, s látom, hogy Harry tincsei
sem éppen maradnak távol a gazdája arcától. Ajkai minimálisan
el vannak nyílva, halk szuszogása betölti a helyiséget.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nehezen, de sikerül az
egyik kezemet szabaddá tennem, így lassan elkezdem lehámozni
magamról a hatalmas kezét. Megemelem finoman, s kicsúszok alóla,
majd visszahelyezem a lepedőre. Nem ébred fel, mindössze mocorogni
kezd, és a másik oldalára fordul. Trikóm anyaga szinte már eggyé
vált velem, ahogyan a shortom is. Kitárom a spalettát, amely a
korai napsugarak ellen szolgál leginkább. A szél, amely kissé
átmozgatja a légkört, beáramlik, de még mindig nem sokat segít
a lassan felgyulladó testemen. A hajamat igazgatva indulok ki a
szobából, hogy a konyhában valami hűs italt szerezzek a hűtő
mélyéről.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Minden sötét, mindössze
a Hold fénye, amely beragyogja a hatalmas beltérrel rendelkező
nappalit. A lépcső fája meg sem nyikkan alattam, ahogyan lefelé
haladok. Csend van, kintről sem szűrődik be semmi hang, amely
érhető, hiszen a világ végén vagyunk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A nappalin hamar
áthaladok, ahogy a tágas étkezőn is. A konyhába érkezve azonnal
a hűtőhöz lépek, s kancsót kiemelem, amelyben különféle
gyümölcsök, menta és víz van. Egy poharat is megszerzek, töltök
magamnak, s lassan eltüntetem a poharam teljes tartalmát. Még
egyszer elkezdem teletölteni a poharamat, amikor is hangokra leszek
figyelmes. Megállok a mozdulatban, a kancsót függőlegesen döntöm
vissza és fülelek. Újra hallom, és valahogyan nem értem. Senki
sincs a házban Gemmán, Lottin, Harryn és rajtam kívül.
Legalábbis a tudomásom szerint.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leteszem az üvegeket a
gránitpultra, s a konyha másik végébe megyek halkan. Az ajtóra
tapasztom a fülemet, s a hang még hangosabbá válik. Mocorgás,
szék lábának csikorgása, talán – állapítom meg magamban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kitárom a nyílászárót,
felkapcsolom a villanyt, de a polcokon és az élelmiszereken kívül
semmi mást nem látok. Még egyszer körbenézek, de a
dunsztosüvegek, mindenféle zöldségek, gyümölcsök, amelyek a
helyiséget ellepik. Kezem már a kapcsolót érinti, amikor újra
hallom a hangot. Nem tévedek, valóban innen jön. Beljebb lépek, s
újra hallom, mintha a földön egy széket húznának végig. Jobbra
pillantok, s újra meghallom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kezem kutakodni kezd a
polcon. Mindent megmozdítok, s azonnal meg is jegyzem, hogy őrült
vagyok és túl sok filmet láttam a múltban. Ám ennek ellenére
serények kutakodok tovább, míg egy sarokban egy kapcsolóra nem
téved a kezem, melyet kíváncsi énem meg is nyom. Hátrébb állok,
ahogy kinyílik az ajtó, s egy lépcsősor jelenik meg. Sötétség,
s hideg, amely fogad.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felszisszenek, ahogyan a
hideg lépcső megérinti a talpaimat, de nem tántorít el attól,
hogy a hang forrását kiderítsem. Lejjebb igyekszek, s egyre
hidegebb van. A hang egyre erőteljesebb lesz, én pedig egyre
kíváncsibb. Az utolsó lépcsőfokot is elhagyom, s balra nézek,
de csak téglák fogadnak, amelyek a hideget árasztják magukból.
Jobbra viszont egy folyosó húzódik, s arrább fényforrást látok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A mocorgás még mindig
hallható, s egyre tisztább. Csendesen haladok, szinte még a
lélegzetemet is visszafogom. Kezem a falra simul, majd óvatosan
pillantok be a helyiségbe. Nagyra nyílnak a szemeim, amint
felismerem a kemény sérülések ellenére is a fiút. Kilépek a
takarásból, mire rám kapja a tekintetét. Arcán mocskos vigyor
jelenik meg, nem zavartatva magát, hogy ajkai több helyen is fel
vannak szakadva.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea – ejti ki a
nevemet olyan halkan, mintha csak suttogna.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit keresel itt? –
tisztes távolságban állok, bár látom, hogy Harryék nem bízták
a véletlenre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Miért? Hol vagyok? –
nevet fel. – Tudod, nem igen van kilátásom – biccenti félre a
fejét, s utal az ablak nélküli helyiségre. Mindössze egy
villanykörte lóg le egy zsinóron, amely fényt ad. Azon kívül
semmi nincs a szobában. Szemei végigvándorolnak a csupasz
lábaimon, s a kócos hajamon. – A házatokba hozott ez a mocsok? –
röhög fel. – Gondolom sejtelme sincs arról, hogy itt vagy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megrázom a fejemet, majd
hátat is fordítok neki. A felduzzadt arca, és véres mellkasa nem
éppen kecsegtető látvány.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Várj!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kiált utánam, én pedig
természetesen megállok, s lassan visszafordulok érdeklődő
tekintettel, hogy mégis mit akar.</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-89993686224624078482016-07-17T11:26:00.000+01:002016-07-21T19:23:00.375+01:0053. Fejezet*A mogorvaságba bújtatott érzelem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/--ZouVEWP0Lo/V4pRUgVjz2I/AAAAAAAAIrA/0bouY6qGmBQhLuOjiMSSKgzVBQdT73wPQCLcB/s1600/7c45910dda59957c6bccd25f5afaf0ca.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/--ZouVEWP0Lo/V4pRUgVjz2I/AAAAAAAAIrA/0bouY6qGmBQhLuOjiMSSKgzVBQdT73wPQCLcB/s200/7c45910dda59957c6bccd25f5afaf0ca.jpg" width="192" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A tükör előtt állva
méregetem magam. Már jó pár napja annak, hogy a hotelszoba vált
otthonommá. Harry nem próbált meg az éjszaka közepén betörni,
vagy éppen engem rávenni arra, hogy térjek vissza a villába.
Szerencsére a hazacipelésem is elmaradt, így még a személytelen
falak, amelyek visszatekintenek rám az éjszakák, és a reggelek
folyamán.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Utoljára a tegnapi nap
folyamán találkoztam Gemmával és Lottival. Elég sokáig voltunk
együtt, ám mára azt találta ki Gem, hogy Harryre sózza a
kislányt, mi pedig egy vacsora és pár koktél társaságában
töltjük az estét. Nehezen, de végül belementem, hiszen már
fogalmam sincs, hogy mikor is töltöttem el egy barátnő
társaságában egy csajos estét.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="http://www.polyvore.com/untitled_400/set?id=200578856" target="_blank"><i>A fekete top, és a bőrhatású bordó szoknya lehet, hogy túlságosan is melegnek fog bizonyulni az éjszakában, de már nincs időm lecserélni, és az összeállítás is meglehetősen elnyerte a tetszésemet.</i> </a>Hajam egy
szoros copfba van fogva a fejem tetején, a szőke hajam pedig a
vállamra simul. Parfümömnek illata a bőrömön érezhető, a
sminkem visszafogott, nude színekből áll, és nagyon minimálisra
vettem a termékek számát is, hiszen a melegben pillanatok alatt
fog lefolyni az arcomról.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az arany nyakláncomat a
nyakamba csatolom, a táskám láncos vállát a vállamra
csúsztatom, míg a tartalmát a szemeimmel átfutva ellenőrzöm, s
közben kifelé haladok. A kártyámat a tárcámba dugom, nehogy
véletlenül kirántsam valahol, majd a felvonó irányába szedem a
lábaimat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lenn még nyüzsgéstől
hangos a csarnok, míg a magas sarkaim enyhe visszhangot is vernek a
hatalmas térben, ahogyan előre haladok. Szinte csak külföldiek,
akik jelen vannak, a nyelvek sokszínűsége keveredik, ahogy a
nemzetiségek is. A helyiséget hűsség lengi körbe, így nehezemre
esik elhagyni az épület márványba bújtatott falait. Pár
tekintet követi a lépteim nyomát, de én oda se hederítve nekik
libbenek ki a forró éjszakába.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne haragudj –
szabadkozok azonnal a lánynak, aki mosollyal az arcán fogad, és
egy puszival együttesen üdvözöl.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry felkészített
a késésedre, én is csak most értem ide – legyint, majd az
autóba szállunk. – Harry ragaszkodott az autóhoz, illetve nem
szerette volna ha taxizunk, és így egyszerűbb.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vagy csak szemmel
akar tartani – világítok rá a valóságra, hogy nem igazán a mi
kényelmünk, ami vezérelte. – De nem ismerős, most vette fel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmam sincs,
tudod, hogy nem avat be ilyenekbe – hajol közelebb. – De angol.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felnevetek hangosan, a
visszapillantóban pedig találkozik a tekintetem a férfiéval.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gondolom pontos
beszámolót kell adnia arról, hogy mit is beszélünk – nem
teszek erőfeszítést afelé, hogy halkabban mondjam. – Fogalmam
sincs, hogy mikor volt utoljára, amikor nélküle ilyen
szórakozásban lehetett részem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát akkor valószínű,
hogy el fogom rontani az örömödet. Az ő klubjába kell mennünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó, hogy könnyen
elhiszi a dolgokat – nevetek fel. – Biztos nem fogok oda menni.
Sejtelme sincs, hogy mikor volt ott utoljára, de tudomásom szerint
ott dolgozik még a volt kurvája. Be nem teszem a lábam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Flor?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Remekül tájékozott
vagy!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A vacsora meglehetősen
tartalmasra sikeredett. Gemma csak nevetve iszik bele a barack-pezsgő
keverékbe, míg próbál nem félrenyelni.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Életemben nem
láttam, hogy valaki ennyire zavarba jön egy lánytól – jegyzem
meg és a pincérfiú felé pillantok, aki éppen egy másik
asztalhoz szlalomozik a többi között, miközben egy tálcán
egyensúlyoz az italok tömkelegével.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Annyira aranyos!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ha aranyos lehet az,
hogy valaki majdnem eldobja a tálcát egy bóktól – nevetve rázom
meg a fejemet és én is iszok az italomból, míg kényelmesen
hátradőlök. – Kétség sem fér, ahhoz, hogy Harry testvére
vagy. Ő is szemtelenül bókol, bár tény, hogy nehéz észrevenni,
és kissé másképpen fejezi ki magát, de igen, ő Harry, a
mogorvaságba bújtatott érzelem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egészségedre –
emeli fel a poharát, én pedig az övének érintem, bár kissé
hevesen, mert hangos csattanással találkoznak az üvegfelületek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Upsz – nevetve
húzom el a számat, majd az utolsó kortyokat is eltüntetem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Itt a számla –
jelenik meg a szőke fiú, enyhén pozsgás arccal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elhúzom Gemma elől a
bőrkötésű tartót, majd pár bankót közé csúsztatom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Köszönjük –
nyújtom vissza, ezzel a fiú megbillen, ahogyan visszafordul
hozzánk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Biccent, elköszön, és
sietősen távozik. Gemma is eltünteti a poharának teljes
tartalmát, aztán feláll, táskájának pántját a vállára
csúsztatja, majd belém karol, és vidám hangulatban távozunk az
étteremből. Mostanra már a horizonton a Nap teljesen eltűnt, a
hőmérséklet talán minimálisan csökkent, bár nem igazán
esküdnék meg rá. A szél szerencsére néha hűsen érinti meg a
bőrünket, ahogyan vidám a kocsi felé haladunk, amelyből a sofőr
ki is száll. Nem irigylem. Egész végig az autóban vár ránk, míg
mi teljesen jól érezzük magunkat. Igaz, ez a munkája, de akkor is
véleményem szerint, valami szórakoztatóbbat is kereshetett volna,
minthogy a basáskodó Harry szavait parancsnak vegye.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elé andalogva mielőtt
is beszállnánk, mondom, hogy melyik klubba is szeretnénk eljutni.
Erre csak nemlegesen rázza a fejét, én pedig mit sem törődve
vele mutatom meg a telefonom kijelzőjét, amelyen a cím és minden
található. Nemlegesen rázza a fejét, de nem tántorít el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mr.Styles kikötötte,
hogy hova vihetlek benneteket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát akkor üzenem
Mr.Stylesnak, hogy kapja be – ragadom meg Gemma kezét, aki
kuncogva lépked mellettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kiabál utánunk, és
hallom, ahogyan becsapja az ajtóját a kocsinak, így sietve intek
le egy taxit, majd Gem után én is csúszok, és már indulunk is. A
sofőr, akinek a nevét nem tudom, és nem is érdekel, ha már
ennyire modortalan, sietve ül be az autóba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azt hiszem, hogy
holnap Harry ki lesz akadva – jegyzi meg vidáman Gem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogadni mernék, hogy
már most tud mindent – emelem égnek a tekintetemet, de el is űzöm
a gondolatot. – Inkább használjuk ki az előnyt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemma felém mutatja a
telefonját, melyen Harry neve villog. Kiveszem a készüléket a
kezéből és egy egyszerű mozdulattal kikapcsolom, majd a
sajátommal is így teszek, mert biztos vagyok benne, hogy fél
percnél tovább az új számom nem volt ismeretlen neki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ez a klub nem ér fel
Harryével, legalábbis az internet szerint, de itt is
jelentőségteljes embertömeg van, amelyen nehezen, de túljutunk. A
bejutásra váró sor hosszú, de ki kell használnunk a
szabadságunkat és egy kecsegtető összeget csúsztatok a monszun
tenyerébe, aki mindenféle kérdés nélkül be is enged minket a
fülledt falak közé. A zene fülsüketítő, és meglehetősen nem
az én stílusom, de nem hátrálva meg, igyekszek kíváncsian,
szórakozásra éhesen előre.<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemmával már a sokadik
számot táncoljuk, és tényleg, elengedjük magunkat. Természetesen
bizonyos határokon belül, és én személy szerint senkinek sem
engedem a közelséget, ahogyan a lány sem. Tényleg csak táncolunk,
s élvezzük a szabad esténket. Párszor körbe néztem, hátha
valami ismerős alakot felvélek, aki esetlen követhet bennünket,
de senkit sem láttam. Gem le is állított, hogy ne ilyen
hülyeségekkel foglalkozzak most.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Így is tettem, és a
tőlem kissé távol álló dallamokra táncolni kezdtem a fülledt
légkörben az emberek tömegében, akik talán túlságosan is
élvezték az éjszakát. Melegem volt, és egy ki levegőre szüksége
volt, így Gemmának mondtam, hogy a mosóba megyek, ő addig a
bárpult felé vette az irányt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A tömegen kissé
nehézkesen jutok át, de őket nem zavarja, ha kissé meglököm
őket. A bejárattal párhozamban helyezkedek el a mosdók, így
eléggé át kell küzdenem magam, mire a folyosóra érek. A lépcsőn
lépek felfelé, amikor a csuklóm köré fonódnak hosszú ujjak, s
visszarántanak a táncolók közé. A magas sarkaim megingok,
ahogyan maga után vonszol a szórakozók között nem is foglalkozva
azzal, hogy kiket taszít félre maga előtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Próbálom a ragaszkodó
ujjakat lefeszegetni magamról, de esélytelennek bizonyulok <i>vele</i>
szemben. Érzem, hogy a csontomig hatol, a táskám folyamatosan a
csípőmnek csapódik, a hajam a nedves bőrömhöz tapad, s a levegő
is megcsapja az arcomat, s a testemet, amint egy sikátorban kötök
ki. Téglafalak mindenütt, mögöttem egy masszív ajtó, a
csuklómon pedig még mindig egy szorító kéz, míg arcomban egy
dühösen kifújt lehelet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szívem hevesen ver, a
gondolataim nem tiszták, s ezúttal sikerül kirántanom magamat az
erős marokból. Mélyen magamba szívom a levegőt, míg az ereimben
a vér erőteljesen pulzál.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Meglepődtem volna,
ha nem teremsz itt superman módjára és ragadsz ki az
életveszélyesnek tűnő szórakozásból – nevetek fel. –
Mindent elcseszel, mindent, tönkreteszel – ütöm meg ököllel a
mellkasát. – Minek kell a kis boldogságomat is megszakítani,
amikor végre próbállak elfelejteni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ne hazudj magadnak –
mordul rám, a csípőmre simítja hatalmas tenyerét és teljesen
magához von. Ajkait a hajamba nyomja, s mélyen magába szívja a
levegőt. – Menjünk haza. Elég az őrültségekből.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-56404823215275855062016-07-09T20:08:00.001+01:002016-07-09T20:08:51.489+01:0052. Fejezet*Merengő ütések<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-43DU-yUVqYY/V36W4FkRvqI/AAAAAAAAIpo/csdqFgKxwEwBnyGI63X9viLD4nOUjW-ngCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://2.bp.blogspot.com/-43DU-yUVqYY/V36W4FkRvqI/AAAAAAAAIpo/csdqFgKxwEwBnyGI63X9viLD4nOUjW-ngCLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ördögi kör már
félelmetes ismétlődést mutat be nekem immáron sokadszorra. A
mágneskártyát kihúzom a helyéről, s nevetve lépem át annak a
szobának a küszöbét, amelyet ideérkezésemkor is elfoglaltam
hosszú hónapokkal ezelőtt. Minden ugyan olyan, mindössze az
össze-vissza hagyott dolgaim hiányoznak a helyiségből, amelyek
némi életet lehelnek belé. Még a bevetett ágyon a díszpárnák
is szemrehányó, pimasz tökéletességgel vannak elhelyezve.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leteszem a csomagomat a
kanapéhoz, lerúgom a szandálomat, és a tekintetem ismételten
körbe jár a helyiségen. Lábaim ösztönösen visznek a már
tökéletesen ismert balkon ajtaja felé. Az üvegezett ajtót
kitárom befelé, majd a spalettával is hasonlóan teszek, csupán
kifelé, s az enyhe szélfuvallat meg is cirógatja a bőrömet.
Kijjebb lépek, a talpam a meleg kőhöz simul, amely nem forró,
hanem kellemes melegséggel érint meg. Kezemmel megtámaszkodok a
korlátom, és a naplementét figyelem, ahogyan a horizont fonalán
csodás színekben játszik, s a tenger visszatükrözi az egészet.
A rózsaszínes, narancsos színárnyalat annyira egybemosódik, hogy
a határok nem is látszanak, s nem lehet megmondani, hol kezdődik
az egyik, s hol a másik. Elmosolyodom, hiszen a lenyűgöző látvány
annyira illik ránk. Az erőteljes narancs tisztán tükrözi Harryt,
míg a gyengéden simuló, még is a sárgát megtörő rózsaszín
engem jelképez. Úgy érzem, hogy nekünk sincsenek már határaink,
hiába is harcolok, nincs olyan, hogy én, s nincs olyan, hogy ő,
már csak mi vagyunk. Mi, a makacs, hatalmas szeretettel bíró,
érzékeny, szédületes és olykor igen is ragaszkodó, szenvedélyes
pár. Már régen elmosódtunk, ám úgy érzem, hogy igen is
szükségünk van azokra a határokra, még ha homályosan is, de
kell egy kis tér, amikor nem tesz szemrehányást pár cselekedetem
miatt, s nem próbál úgy kezelni, mintha egy porcelánból készült
tárgy lennék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Csak állok, s türelmesen
várok, nem is foglalkozok semmivel, de hát mit is tehetnék?
Ismételten egy hotelszoba falai vesznek körül, amelyek hidegek,
érzelemmentesek, unalmasak. Sohasem rajongtam az ilyesfajta
dolgokért, főleg nem egyedül, és tudom, a saját döntéseim
hoztak ide, de tudnunk kell értékelni az egymás nélkül eltöltött
időt is véleményem szerint. Látnia kell, hogy milyen is volt
nélkülem. Természetesen nem szeretném, hogy visszazökkenjen abba
az életstílusba, mert azt nem viselném el, de tudnia kell
függetlennek lennie, és nem folyamatosan azon kattognia, hogy éppen
merre megyek, vagy éppen egy értelmetlen szerkezetet bámulnia,
amely megmutatja neki, hogy merre is járok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ujjam végigszalad a
kötésen, amely a tenyeremet védi meg a szennyeződéstől. Kissé
húzódik, de nem annyira vészes. Tudom, hogy a szilánkok örökre
nyomot hagynak a bőrömön, egy kínos emlékeztető arra, hogy
mennyire is a saját elhatározásomból nem tudnak kizökkenteni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Amint az egybeolvadó
színek eltűnnek, visszatérek a már sok emlékkel ellepett
hálószobába. A bőröndömet eldöntöm és minden szükséges
dolgot megszerzek belőle. A neszesszeremmel bemegyek a fürdőszobába,
s a polcról a zuhany mellé akasztok egy fehér törülközőt.
Megszabadulok a ruháimtól, hogy egy kényelmes, senki által meg
nem zavart hideg zuhanyt vehessek. </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nagy nyújtózás
közepette térek ki a rövid álmomból. Meleg van, ami nem új, még
is minden reggel fájdalmas erre az érzésre ébredni, és a testem
már is egy jeges zuhanyért kiált. A hajam a bőrömhöz tapad,
ahogyan kikecmergek az ágy nyújtotta kényelemből. Első utam az
erkélyhez vezet, ahol is a spalettát teljesen kitárom, s a levegő
beáramlik a szobába, ahogy a fény is teljesen uralma alá veszi a
helyiséget. A komódon pihenő órára pillantok, ami már a
délelőtt utolsó perceiben jár. Emlékszem, hogy ezelőtt reggel
öt óra magasságában tekintetem az órára, ami homályosan, de
megmutatta, hogy az éjszakám valóban sikeresen hosszúra nyúlt.
Természetesen nem önszántamból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A zuhany és gyors
hajmosást követően, egy szoros kontyba fogom a kusza tincseimet,
és szempillaspirállal átpödröm a pilláimat. A parfümömből
fújok magamra egy keveset, s átszelem a területet a táskám és a
fürdőszoba között. <a href="http://www.polyvore.com/untitled_528/set?id=202933300" target="_blank"><i>Kikapok egy lenge, fehéres ruhát, ami ebben a forró időben nagy kedvencemmé nőtte ki magát, mióta a tulajdonomban van. Hozzá kék, ezüst kiegészítőket kapok elő, és magamra is veszem őket, hogy mielőbb szerezhessek egy új készüléket magamnak. </i></a>Egy másik táskát veszek magamhoz, és csak
pár fontosnak vélt dolgot süllyesztek el benne. Amint minden
megvan, a mágneskártyát is becsúsztatom egy kis zsebbe, s
indulok.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lift tükrében
leellenőrzöm magam, pár kósza, szálló tincsemet a fülem mögé
kényszerítek, majd kilépek a felvonóból. Az aulában a sarkaim
visszhangot vernek, és zajos egyveleget alkotnak az emberek
társalgásának hangjával. Utolsó pillanatokat is kihasználom,
amit a hűvös épület falai között töltök, mielőtt is a
fülledt időbe térek. Napszemüvegemet az orrnyergemre csúsztatva
lépek ki a forgóajtón, s azonnal meg is bánom, de meg sem állva
intek le egy taxit, aki éppen utasokat hozott a hotelbe. Becsúszok
hátra, majd indul is a megadott helyre.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A telefonvásárlás
könnyedén ment, az új számomat is hamar megkaptam. Valójában
szerettem volna a régit megtartani, de fogalmam sincs, hogyan is
működnek ezek a követéses dolgok, így ez a legegyszerűbb dolog.
Tudom, hogy ez sem akadályozza meg Harryt, hiszen ha az ezelőttibe
észrevétlenül belecsempézte, ez sem jelent gondot neki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy kávézóban ülök,
s egy pohár hideg narancslevet iszogatok, míg beüzemelni igyekszek
a telefont. Amint minden alap dolgot beállítok, s a telefon
elindul, belépek a névjegyzékbe. A mai világnak köszönhetően
minden adatom rákerült a telefonra, így az üzenetírás egy
pillanat alatt meg is lesz, s elküldöm Gemmának, annak reményében,
hogy hamar válaszol és tudunk találkozni a mai nap folyamán.</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea! – egy kis
vékonyka hang, amely felhívja magára a figyelmemet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Oldalra pillantok, s
látom, ahogyan Lotti édesanyja kezét elengedve rohan hozzám.
Felállok a székről, leguggolok elé és szorosan megölelem. Úgy
ölel, mintha hosszú ideje nem találkoztunk volna, amikor a valóság
mindössze egy nap.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szia, nagylány –
mosolygok rá, s egy puszit nyomok arcára, míg ujjam végigsimít a
fonásának végén.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felállok, és Gemmát is
megölelem, aki viszonozza a gesztust. Eltávolodva tőle a parkoló
felé vonzza a tekintetemet egy fekete autót. Az ablak le van húzva,
s a jármű belsejéből Harry tekint rám.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ő hozott, nem
engedett el bennünket taxival – magyarázza Gemma. – De
megígértettem vele, hogy nem jön ide, és el is megy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Persze, ez rendben
van. Mihez lenne kedvetek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gondoltam, hogy
lesétálhatnánk a partra. Lotti jobban elvan ott, neki hoztam
fürdőruhát is, és nyugodtan beszélgethetünk mi is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem szeretnétek
valamit? – biccentek a kávézó irányába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Most ebédeltünk
Harryvel – mosolyog. – Szerintem mehetünk, ha kész vagy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elengedem Lotti kezét,
majd a táskámból megszerzem a pénztárcámat, s besietek a
kávézóba, hogy kifizessem az italomat. Amint visszatérek, Lotti
megragadja a kezemet, míg a másikkal Gemmáét fogja. Mosolygok,
ahogyan figyelem, s hallgatom, hogy magyaráz.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tehát anya
megtiltotta, hogy este fagyit egyél? – kérdezek vissza.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen! – sóhajt fel
drámaian. – De tudtam, hogy Harnek van otthon – néz rám, bár
a szemeit nem látom a rózsaszín keretes napszemüvege miatt, még
is el tudom képzelni, ahogyan a gyermeki csillogás mutatkozik meg
bennük.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És adott neked?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bólint.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megígértem, hogy
nem árulom el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemma nevet, s a hajába
túr.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mindig valahogyan
ráveszi Harryt, hogy adjon neki fagylaltot, megígéri, hogy az ő
kettőjük titka marad, ám első útja mindig hozzám vezet, de ha
nem is szólja el magát a kisasszony, a fagyi nyomai a szája körül
miniden alkalommal elárulják.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gem mosolyog, és leül a
homokba, s én is csatlakozok hozzá, míg Lotti a ruhájától
próbál megszabadulni, ám egyedül nem igazán megy neki.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– És milyen fagyit
kaptál?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csoki! – kiált fel
széles vigyorral az arcán, s a két kis gödröcske az arcán
megjelenik. Le sem tagadhatná a Styles vérvonalát, a nagybátyját
semmiképpen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Figyelve őt megjelenik
előttem a kép, ahogy évek múltán esetleg Harry a mi
gyermekünkkel köt valami szövetséget, hogy kicselezzenek, és
megszerezzék a fagylaltot a konyhából, míg én az ebédet
készítem elő. Le sem tudná tagadni Harry, hogy mennyire is
gyermeki tud lenni, és minden csínytevésben részt venni. Talán ő
lenne, aki felbujtaná a gyerekeket, hogy valami rosszaságot
kövessenek el. Biztos vagyok abban, hogy elkényeztetné, és teljes
szívéből szeretné.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Merre jársz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csak eszembe jutott
valami – mosolyodok el. – Mindig ennyire kötődtek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lotti és a bátyám?
– bólintok. – Igen. Ő volt utánam, aki először a kezében
fogta, amikor megszületett. Mindig ott volt mellettünk, és
valamilyen okból kifolyólag próbálja az apa szeretet betölteni
az életében. Igaz, ez furcsán hangzik, de imádják egymást, és
tényleg, amikor csak találkoznak elválaszthatatlanok. Harry minden
kis csínyben benne van, Lotti pedig természetesen élvezi az
egészet. Most is, hogy kiszálltunk az autóból, nem értette, hogy
ő miért is nem tart velünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Sajnálom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem a te hibád.
Mármint, mind a kettőtöké, hiszen mind a ketten makacsok vagytok,
de ezt nektek kell megoldanotok. És hiszem, hogy menni fog –
mosolyodik el biztatóan. – Éjjel, amikor felébredtem, és
lementem a konyhában, láttam, hogy a golfpályán égnek a lámpák.
Egész éjjel kinn volt. Látszott rajta reggel, hogy egy
szemhunyásnyit sem aludt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Soha nem használta
még azt a pályát – jegyzem meg a leglényegtelenebb dolgot Gemma
meséjéből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Régen játszott.
Nagyon sokat játszott, még apánk tanította meg, kisgyermekként
már a pályán volt és a nagyokat nézte. Aztán minden
megváltozott – pillant Lottira, aki pár méterrel előttünk a
homokban építeni próbál egy kis birodalmat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Soha nem beszélt
édesapátokról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ez egy olyan
történet, amit nem nekem kell elmesélnem, de egyszer meg fogod
tudni, ahogyan sok mást is.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-54955334635744289372016-07-02T20:24:00.000+01:002016-07-02T20:24:13.547+01:0051. Fejezet*Ismerős vonások<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-yDIS60jZ228/V3f7nNKhDII/AAAAAAAAIo4/LP4xBL-1bGEgOL2u02VLJpH3AK0bM1V-gCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://2.bp.blogspot.com/-yDIS60jZ228/V3f7nNKhDII/AAAAAAAAIo4/LP4xBL-1bGEgOL2u02VLJpH3AK0bM1V-gCLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leérve hosszú percek
után a földszintre, minden szem rám szegeződik. Nem igazán
szoktam zavartan érezni magamat, de most nagyot nyelek, és a
hajamba túrok. A bőröndöm mögöttem pihen, míg a kezemben a
táskám. A helyiségben Gemma, Lotti, Niall, és természetesen
Harry tartózkodik. Az orvosnak már hűlt nyoma van, s kétség sem
fér ahhoz, hogy ez Harrynek köszönhető. Lotti hozzám szalad, én
pedig leguggolok a kislány elé.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elmész?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen, de megígérem,
hogy találkozunk, jó? Holnap, ha anya is szeretné elmehetünk
fagyizni, vagy, amit csak szeretnél.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bólint, s kis karjait a
nyakam köré fonja. Szorosan megölelem, ajkaimat az arcára nyomom,
s a tarkóján simítok végig.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Haragszol Harry
bácsira? – suttogja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az említettre nézek,
aki feszes testtartással áll, és figyeli az unokahúgát, aki még
mindig a karjaimban veszik el. A tekintetünk találkozik, én pedig
mélyen magamba szívom a levegőt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A bácsikád csúnyán
viselkedett, de nem, nem haragszok rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Olyan hangerővel mondom,
hogy a szavaim az érintetthez is elérjenek. Valóban így érzek,
és tudom, hogy tiszta gondolatokra, és minimális időre van
szükségem nélküle, hogy rendbe tegyem magam, s azt, hogy mit is
akarok a továbbiakban. Mind a kettőnk számára szükség van egy
kis távolságra, bár tudom, hogy Harry, ha csak tehetné magához
láncolna, s soha el nem engedne. Neki is kell, hogy visszazökkenjen
a valóságba, és ne a ködbe éljen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, kérlek, vidd
el, ahova menni szeretne – köszörüli meg a torkát Harry.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felegyenesedek, s
elindulok Gemma irányába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Erre semmi szükség,
Harry. Egy taxi is megteszi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tudom, hogy nem
elsősorban a kényelem miatt szólította fel Niallt, hanem, hogy
tudja, hova is megyek. Nem adja fel, de őszintén, nem is
számítottam másra tőle.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Holnap felhívlak,
rendben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vigyázz magadra, én
pedig seggbe rúgom a bátyám – mosolyog rám kedvesen és a
karjaiba von. – Ideje lesz észhez térnie, és megtudni, mit
veszít, ha nem fejezi be a zsarnokoskodást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én is itt vagyok ám!
– mordul fel Harry.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Az a szerencséd
bátyó, hogy a lányom itt van – néz rá Gem szúrós
tekintettel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azért hagyjad
életben – suttogom Gemmnak, aki csak kacsint egyet. –
Indulhatunk?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Niall bólint, és
megfogja a bőröndömet. Harry elé lépek, s felnézek a szemeibe,
amelyek most nem csillognak úgy, ahogyan szoktak. Tudatában vagyok
annak, hogy dühös, de állja a tekintetemet. Telefonomat kihúzom a
zsebemből, megfogom a kezét, s a tenyerébe csúsztatom a
készüléket. Értetlenül néz rám, amikor az órámat lecsatolom
a csuklómról, és a készülék mellé teszem. Mélyen magába
szívja a levegőt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még valami, amit
tudnom kellene?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nagyot nyel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nincs.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Bólintok, és hátat
fordítok neki, s még utoljára Lotti elé guggolok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Vigyázz anyára és
Harryre, rendben? – mosolygok rá, ő pedig lelkesen bólint.
Megpuszilom, majd Niall mellé lépek, s végül elhagyjuk az
erődítményt, amely már sok mindennek volt szemtanúja. Tudom,
hogy vissza fogok térni, a búcsú csak átmeneti, egy
lélegzetvételnyi idő, s eltörpül azok az idők mellett, amiket
itt töltöttem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Előre ülök, amíg
Niall a csomagtartóba helyezi a táskámat. Harry a bejárat előtt
áll, kiérten néz, de tudom, hogy nem bizakodik azzal kapcsolatban,
hogy visszarohanok a karjaiba. Mindig is tisztában volt a
következményekkel. Ujjai szorosan fonódnak a korlátra, és fáj
így látni őt, de ez a megtörés még csekély része se annak,
ami engem ért.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szőke srác beül,
elindítja a rádiót, majd könnyedén kihajt a birtokról. Nem
nézzek a visszapillantóba, csak kényelmesen hátradőlök. Niall
kissé magasabbra veszi a hangerőt, felsóhajt, s megfogja a
kezemet, melyet meg is szorít.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Bevallom, nem
gondoltam, hogy eddig bírod – szólal meg. – Halkan beszélj.
Soha nem lehet tudni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én is kételkedtem a
dologban – vallom be. – De itt tartunk, és fogalmam sincs, hogy
meddig haladunk együtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi történt? Gemma
azt mondta, hogy kiabálást, és mintha bútorok törtek volna.
Nagyon meg volt ijedve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kicsit hangos
szóváltás volt, tény. Nem engedtem be a fürdőbe, így betörte
az ajtót, a zuhanykabin üvegét, de még a tükröt is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Micsoda? – döbben
meg. – Basszus, te jól vagy? – néz rám egy pillanatra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Semmi baj, legalábbis
fizikai fájdalmat nem okozott, ne aggódj.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Őrült! Tudtam,
hiszen láttam, hogyan is bánt a lányokkal, de azok átkozott
ribancok voltak, akik egy pohár jó minőségű pezsgőért, és pár
hajókázásért bármit megtettek neki. Reméltem, hogy veled nem
lesz ilyen. Lea, nem csinálhatod ezt tovább.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még nincs semmi?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nincs. Mióta Nicot,
megölette, a felettünk levő emberek megrémültek, és egyetlen
egy nyomozó, aki kijelentette, hogy akkor is rács mögé juttatja.
Mivel nem ő tette végzi saját kezével a piszkos munkát, nem
tehetek én sem semmit. Mindent Louis és Liam intéz, meg persze én.
Kibaszott szar este volt, amikor szembe kellett állnom Nicoval, és
tenni a dolgom. Tenni azt, amit elvártam tőlem. De muszáj volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Megértem, és én
nem ítéllek el, ezt tudnod kell. Viszont maradnom kell. Tudod, hogy
Kubába is utánam jött. Hova mehetnék, ahol nem talál rám? Úgy
is felforgatná az egész világot utánam. És már elvesztem.
Elérte, hogy fontos legyen nekem, Niall.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A hajamba túrok kissé
feldúltan. Alsó ajkamat a fogaim kínozzák, a könnyek pedig a
szemeimet marják.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tudod nem lepődök
meg, nem is hibáztatlak. Láttam, hogyan esnek bele a lányok egy
pillanat alatt. Meglepett, hogy te milyen sokáig tartottad a
távolságot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi a következő?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea – sóhajt fel.
– Sajnálom, de Nico még a halála előtt értesített mindenkit,
és már te is körözött személy vagy. Amikor elfordult tőled,
akkor még nem adták ki ellened is a parancsot, de mivel az ő
oldalán állsz, nem engedik, hogy bármit is mondjak. De, ha őszinte
akarok lenni. Kétlem, hogy te valaha is a rácsok mögött szeretnéd
látni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Be kell látnom, hogy
igaza van. Nem tudnám elviselni ennek a tudatát.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mit kellene tennem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Fogalmam sincs, ezt
neked kell tudnod. Nem hiszem, hogy téged valamikor is bántana, így
ha el is mennél ismételten, és visszahozna, minden menne a
szokásos tempóban. Ez a ti ördögi körötök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Most már
elszakadhatna valahol igazán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi van az esküvővel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem tudom, nem
beszéltünk a dologról igazság szerint. De nem is akarom felhozni,
mert még a végén Vegasba rángatna – elnevetem magam, ahogyan
egy őrült fehér ruhát visel, és kimondja az igent Harry. Annyira
abszurd.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Biztosíthatlak, hogy
Palermo az otthona, és itt lesz megtartva. Szóval megúszod az
őrült Elvis pillanatokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nevetséges, hogy
éppen most hagytam el, de az esküvőről beszélgetünk! –
mutatok rá a dologra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egy hetet adok, és
újra minden szép lesz. Mármint a maga mennyiségében,
természetesen. De igen, egyet értek, kissé érthetetlen, és
őrültség, ám azt hiszem, hogy Harry oldalán unalmas nem is
lehetne az élet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én most tényleg
kedvességet hallok ki a beszédedből? – vigyorgok. – Te csíped
őt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Csípem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan, Niall, valld
be, hogy szerinted a maga módján, de jó fej veled is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát, ha azt kell
mondom, akkor igen, tény, hogy én értesülök először mindenről.
Megbízik bennem. Amúgy, hova is kellene vinnem téged?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ahogyan behajt a
belvárosba, egy lámpánál néz rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A hotelbe, ami már a
második, vagy harmadik otthonom. – Hogy nem sikerült még
lebuknod?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát hosszú ideje
mellette vagyok. Louis csak utánam csatlakozott, Liam pedig előttem
pár héttel volt a szervezetben. Volt, amikor gyanakodtak rám,
ekkor meg kellett tennem bizonyos dolgokat. Én végeztem sokáig a
piszkos munkát. Eleinte szörnyű volt, rémálmai voltak, s mindig
az áldozataim véres arca jelent meg előttem. Nico tartotta a
lelket bennem. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert, ha akkor nem
áll mellettem, biztos, már Harry szavaival élve, a tenger mélyén
lennék. Vagy az ő, vagy a saját kezem által.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szerencse, hogy nekem
a könnyebb feladat jutott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mind a kettőnk
szerepének meg van a maga rossz és előnyös oldala. Nekem jó
barátom, és, ami ez idő alatt, itt történik, nyugodtan
elmondhatom neki. És lássuk be, biztos veled sem bánik annyira
rosszul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall! – kiáltok
fel nevetve. – Oké, azt hiszem, ennyi elég is lesz. Köszönöm,
hogy elhoztál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Holnapra mi a terv?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Szerzek egy szűz
telefont legelőször is. Aztán Gemmáékkal is összefutok
szerintem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Rendben van – emeli
ki a csomagtartóból a táskámat. Megölelem, megköszönöm még
egyszer neki a fuvart, és a beszélgetést is, majd elindulok, de
még utánam kiált, én pedig visszafordulok. – Vigyázz magadra!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Te is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Biccent, beül az autóba,
s el is hajt, míg én a hatalmas épületre nézek, amely már régi
ismerősként tekint vissza rám.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-56035822568673024122016-06-25T21:05:00.001+01:002016-06-25T21:05:58.746+01:0050. Fejezet*Elfordulsz, és rájövök, hogy a fal ledőlt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-bGW7bHBN1KY/V25gU_kxCEI/AAAAAAAAIlw/pUZ84M3GJCQAYYehiYuoJkzHwH1wzyzSwCLcB/s1600/large%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-bGW7bHBN1KY/V25gU_kxCEI/AAAAAAAAIlw/pUZ84M3GJCQAYYehiYuoJkzHwH1wzyzSwCLcB/s200/large%25282%2529.jpg" width="196" /></a></div>
<i><b>A fejezet dala:</b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=npPT5-NJBFc" target="_blank"><span style="color: orange;">Little Mix - Towers</span></a></i><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Homlokom
a térdeimen pihen, míg Harry jelenléte körbeölel. A lábujjaim
begörbülnek, a szívem érzem, hogy darabokban nyugszik Harry
szoros markában. A gondolataim kuszák, köd lepi őket el, a
fájdalmam hasogató, és a lélegzetem szapora. Egy őrült lány,
egy őrült érzés, egy őrült tornádó, amely ismétlődően
támad fel, hogy mindent elpusztítson, ami kicsit is jó, hogy újra
elpusztítson, megpróbálva az érte érzet szerelmemet messze űzni
tőlem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Érzem,
hogy a testemmel együtt a lelkem is remeg, s hallom, ahogyan Harry
mélyen magába szívja a levegőt. Egyik keze a bokámon pihen, és
az ujjai köré fonódnak. Fejét az enyémhez nyomja, s kifújja az
eddig benntartott levegőt. Reszkető ajkai a bőrömet érintik a
csuklómon. A tenyeremhez nemnyúl, amit mélyen magamban értékelek
is. Fogalmam sincs, hogy még meddig vagyok képes elviselni a
kitöréseit, és azt, hogy nem hagy a saját utamon járni. Tudom,
hogy védeni akar, nem vagyok ostoba, de a fuldoklást okozó
védelmezés csak megöl.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Kérlek, mondj valamit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Olyan
halkan, esdeklően ejti a szavakat, hogy a szívem darabjai
megrezdülnek a baritonja hallatán. Bármennyire is szeretnék
valamit is mondani, nem tudok. A szavak nem jönnek a számra, a most
ért sérülések minden esélyét elmosták annak véleményem
szerint, hogy minden rendben legyen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Lea...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Leheli
a nevemet. Melegség simogatja a kezemet, s a hideg kiráz meleg
leheletének köszönhetően. Nagyot nyelek, ahogyan az orromba
kúszik a vér szaga, s a gyomrom is felfordul kissé. Fel akarok
nézni, az ösztöneim azt súgják, hogy nézzem meg a megsebzett
kezét, de valamiért még sem teszem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kopogás
zavarja meg a fájdalmas pillanatot. Megrezzenek, mire Harry ujjai
szorosabban fognak közre.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Harry, itt az orvos Niallel – Gemma gyengéd, még is aggodalmat
sugárzó hangja szólal meg a hálószobánk ajtajának
túloldaláról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Mindjárt megyek – mormogja Harry.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hallom,
ahogyan Gemma a lépcsőn halad lefelé, és újra csak Harry marad a
fájdalommal, és a keserves égető érzéssel.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Kérlek, engeded, hogy a vért lemossam magunkról? – ajkai
megérintik a bőrömet, ahogy beszél. – Baba, légy szíves, nézz
rám – simít végig a tarkómon. Ujjai a hajamba markolnak, de nem
húz meg a szőke tincseket. – Kérlek szépen – suttogja
bizalmasan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mélyen
magamba szívom a levegőt, s végül felemelem a könnyáztatta
arcomat. A tekintetünk találkozik. Felsóhajt, s látom, hogy
magához vonna szorosan, ám még sem teszi. Feláll, a kezét
nyújtja, melyre le is vándorolnak a szemeim. Biztosan tartja, egy
pillanatra sem húzza vissza. Újfent a szemibe nézek. Zilált haja
az arcába lóg, a szemei csillognak, a rózsaszín ajkai kissé el
vannak nyílva. Felemelem az ép, remegő kezemet, s a tenyeremet az
övébe csúsztatom. Felhúz finoman, majd a derekamra teszi a kezét,
de én nem álldogálok előtte. Elindulok a kád felé, amely még
épségben túlélte Harry rohamát.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Vigyázz – óvatosságra int a szilánkok, és az ajtó fadarabjai
miatt is. Átlépek egy nagyobb szilánkot, s remélem, hogy nem
sértem fel a talpamat is. – Még délután rendbe hozatom –
motyogja, én csupán egy bólintással felelek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Semmi
hangulatom az órákig tartó fürdőzéshez a háborús terület
közepén, így csak beállok a kádba, megengedem a vizet, és az
ott pihenő zuhanyfejet emelem fel. Harry nem lép be mellém, s
értékelem, amiért egy kis területet ad, annak ellenére, hogy
tudom, szíve szerint már mögöttem állna, s a segítségemre
sietne. Ahogyan azt mindig is tette eddig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felszisszenek,
mikor a tenyeremet éri a forróvíz, majd a sampon, s látom, hogy
Harry már mozdul, de végül visszafogja magát, és csak annyit
kérdez, hogy minden rendben, melyre újabb bólintást kap válaszul.
Látom a vér és a víz egyvelegét a lefolyóban eltűnni, és a
bokámon lévő ujjnyomok is leperegnek rólam.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Percek
alatt végzek, és egy törülközőbe csavarom a hajamat, míg a
testemet a puha, fehér köntösömbe. Még az sem zavar, hogy
negyven fok tombol odakinn. Odafigyelve hagyom el fürdőszobát.
Hallom, hogy Harry megnyitja a csapot, és szitkozódik, majd egy
szilánk esésének hangja csapja meg a fülemet. Nem fordulok
vissza, csak a gardróbba megyek, ahol pár könnyed, kényelmes
ruhadarabot kapok magamra. A hajamat áttörlöm, de nedvesen hagyom
a vállaimra zuhanni a tincseket. Mire visszatérek a hálóba, Harry
a nedves farmerében és egy szakadt felsőben áll előttem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Lemehetünk, hogy az orvos megnézzen?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Jól vagyok – felelem. – Pár vágás, túlélem, már rosszabbat
is túléltem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Lea – sóhajt fel. – Kérlek, hadd nézzen rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tudom,
hogy nyüstölni fog továbbra is, és, hogy képes lecipelni, bár
kétlem, hogy újra szabadon engedné az erejét.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Rendben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kitárja
az ajtót, előre enged, én pedig már sietve veszem a
lépcsőfokokat. A nappaliban egy idős férfi, Niall, Gemma és
Lotti fogad. Lotti felnéz rám, majd Harryre, és sietősen lép a
nagybátyja elé.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Jó napot – köszönök, mire a férfi feláll a kanapéról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Önnek is – biccent, de egy kis mosolynak árnyékát sem látom
meg rajta. Kimért, és már is tudom, hogy tökéletesen ismeri
Harryt. – Kérem üljön le.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Cselekszem,
s ahol eddig ő ült, ott foglalok helyet. Kinyitja a fekete bőr
táskát, ám mielőtt bármit is magához venne, a kezemet fogja
meg. Míg ő a dolgát végi Niallre pillantok. Kék szemei engem
figyelnek, ám semmit nem tudok kiolvasni belőlük, de azt nagyon is
tudom, hogy dühös rám, és, amint alkalma nyílik rá, le fog
teremteni, s számon fog kérni.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felszisszenek,
ahogyan a fertőtlenítő a sebeket éri, és a fogaimat
összeszorítom a csípő érzés pár pillanat alatt elillan, aztán
egy vékony csipeszt vesz elő, amely egy tasakban pihent eddig. Arra
is fúj egy kis fertőtlenítőt, és a tenyerem felé közelít
vele. Elfordítom a fejemet, és Harryre nézek, aki a karjaiban
tartja a kislány, úgy, hogy ne lássa azt, amit az orvos éppen
csinál.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Beteg Lea? – vékony, szelíd hangon kérdezi Harryt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Igen, de a doktor meggyógyítja – feleli Harry. – Semmi baj nem
lesz, oké?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lotti
bólint, és Harry vállára hajtja a fejét, míg a fürtjeivel
játszik továbbra is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Gemma
tekintetével találkozik az enyémé, és mérgesen méreget.
Sajnálkozom, de nem mondok semmit. Most nem tehetem, annak ellenére,
hogy tudatában vagyok annak, idő kérdése, és meg fogja ragadni
az alkalmat, hogy megkérdezze: mi a fészkes fenét is tettem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Szerencsére nem kell varrni, de a kötést cserélje időnként.
Hagyok itt még kötszert és fertőtlenítőkrémet is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Köszönöm – állok fel, és Harryhez megyek. – Nézesd meg te
is a kezedet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Semmi szükség rá – rázza le magáról egyszerűen a dolgot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem
fogadom el a nemleges választ. Lottit átveszem, a kislány pedig
végigsimít az arcomon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Meggyógyultál?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Igen – mosolygok a tündéri kislányra, s újfent Harryre nézek.
Nem kell megszólalnom szerencsére, mert morogva bár, de magától
lép a kanapé irányába, és az orvos elé tartja a szétszabdalt
kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felmegyek
az emeletre, míg Harry Niallel félrevonul. Első utam a ruháimhoz
vezet. A szekrény mélyéről a nagy bőröndömet kihúzom, s
felnyitom. Utoljára akkor használtam ezt a táskát, amikor Kubába
menekültem Rómából, Harry elől. Ennek a gondolatától is már a
hideg kiráz, s libabőr jelenik meg a karjaimon. A már kissé
szárazabb hajamba túrok, amely most enyhén göndören lóg az
arcomba, ahogyan pár ruhadarabot elkezdek behajtogatni. Nem dobálom
össze, nem sietek, hiszen eszem ágában sincs úgy elmenni, hogy ne
vegyen észre. Ez jelenleg lehetetlennek is bizonyul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lassan
telik meg a táska, bár keserves fájdalom, amely minden
ruhadarabnál rám tör, ahogy a táskám mélyére kerül. Nem
minden holmimat viszem, meg sem próbálkozok vele, mindössze a
legszükségesebbek kerülnek be. Leemelem a neszesszeremet, s a
fürdőszobába megyek. Ahogyan a viharvert helyiségen újra
végigszalad a tekintetem, rájövök, hogy ugyan oda jutottunk
vissza, ahonnan elindultunk.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A
fiókokból pár dolgot dobálok az anyagtáskába, amellyel a kezeim
között, a sminkes táskámmal együtt lépem át a darabjaira
hullott ajtót. A hálószoba ajtaja kitárul, a lábaim
megmerevednek, s alsó ajkamat foglyul ejtik a fogaim.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Mit csinálsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Félelem
van a hangjában, míg maga mögött becsukja az ajtót. Látom,
ahogyan a keze ökölbe szorul, a tekintete értetlen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
El kell mennem, Harry..</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Miről beszélsz? – lép közelebb, de én hevesen hátrálni
kezdek. – Ne mondj ekkora ostobaságokat, kérlek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Kell egy kis tér, hogy tisztán tudjunk gondolkozni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Teljesen tisztán tudok gondolkodni – mordul rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Hát persze – nevetek fel, s ellépek mellette, hogy az utolsó
fontosnak vélt dolgaimat is a a bőröndbe tegyem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Lea, nem teheted ezt velem...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Látod Harry, ez a baj – nyugodtan nézek fel rá, s a cipzárt
összehúzom a táskán. – Nem csak rólad van szó, hanem rólam
is. – Belátom, hogy védelmezni akarsz, hiszen ebben a világban
ez... őrültség az egész – rázom meg nevetve a fejemet. –
Csak egyszer hagyj elmenni, úgy, hogy nem jössz utánam, kérlek.
Mind a kettőnknek kell egy kis tér, hidd el, hogy jót fog tenni.
El tudjuk dönteni, hogy mit szeretnénk. Annyira függünk
egymástól, hogy ez már nevetséges.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Nevetséges? – röhög fel. – Eddig azt akartad, hogy komolyan
vegyelek, és ezt a kapcsolatos dolgot is, most pedig azt akarod,
hogy hagyjalak elmenni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Ezt a te érdekedben is mondom, Harry – állok fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Ha az én érdekeimet tartottad volna a szemeid előtt, nem jöttél
volna erre a kibaszott szigetre!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hátat
fordít, én pedig köpni-nyelni nem tudok. Hallom, hogy becsapja az
ajtót sértetten, dühösen, én pedig a könnyeimet visszanyelve
nézem a hűlt helyét.</div>
</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-18600571764632485902016-06-18T22:22:00.001+01:002016-06-18T22:22:46.420+01:0049. Fejezet*Romba döntött szilánkok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-P873C8_85eA/V2WCxvd_9vI/AAAAAAAAIeQ/F6sLSkpch_QevDiltEgBp7Ho1qQfepwpACLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://1.bp.blogspot.com/-P873C8_85eA/V2WCxvd_9vI/AAAAAAAAIeQ/F6sLSkpch_QevDiltEgBp7Ho1qQfepwpACLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Hangosan csapom be a
hálószoba ajtaját, de még így is tisztán hallom Harry nehéz
lépteit, amelyekkel a nyomomba eredt, mióta csak elhagytuk az
autóját. Lerúgom a szandálomat, s tovább megyek a fürdőszobába,
amelynek az ajtaját hasonló csattanással csukom be maga után, és
fordítom is rá a zárat. A heves mozdulatnak köszönhetően a
kezembe nyilall a fajdálom, és felszisszenek. A vér elered, és
érzem, hogy a könnyek mardosni kezdik a szemeimet, míg a keserű
epe a torkomat marja.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Lea! – mély hang
süvít a levegőbe, mire összerezzenek, de felelés helyett a
csapot nyitom meg, s hideg vizet folyatok a kezemre. Az ujjaimmal
igyekszek a szilánkokat eltüntetni a tenyerem repedéseiből, és
kizárni, hogy Harry éppen dühöng. - Nyisd ki ezt a kibaszott
ajtót! - üvöltve követeli. Össze szorítom a fogaimat, ahogyan
egy mélyebb üvegdarabot húzok ki a tenyeremből.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Basszus – szisszenek
fel, s pár másodperc erejéig lehunyom a szempilláimat, amíg
újabb dörömbölés nem töri meg a víz csobogását.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Két kibaszott
másodperced van, hogy kinyisd, vagy betöröm! - fenyegetőzik, én
pedig pontosan tudom, hogy egy pillanatig sem gondolkozna el a
dolgon, mielőtt az ajtónak esne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- El kellene felejtened a
káromkodást, amikor az unokahúgod a házban van – mondom olyan
hangerővel, hogy ő is tökéletesen hallja a szavaimat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Lea! Ne baszakodj
velem!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elzárom a csapot,
letolom a nadrágomat, és a felsőmtől is megszabadulok.
Fehérneműben állok a csempézett falak között, míg az ajtó
meg-meg reccsen Harry dübörgésének köszönhetően. A fa nyekken,
én pedig a fehér ajtóra szegezem a tekintetemet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Fejezd be az ordibált
– sóhajtok fel, megnyitom a zuhanyt, s amíg a víz a kellő
hőmérsékletet eléri, megszabadulok a többi ruhaneműtől is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ahogyan a kabin nedves
talaját érinti a talpam, magamra is csukom az ajtót, és a
dörömbölés már is tompábban ér el hozzám. Az arcomat a
vízsugár alá fordítom, ám ahogyan a forróvíz a nyílt sebekkel
rendelkező tenyeremet érinti, felszisszenek, és arrább is húzom.
Csak lehunyt pillákkal áztatom magamat, nem foglalkozok semmivel,
csak a mocskot, a fájdalmat, és a heves lüktetést akarom lemosni
magamról. Hajam a vizes testemhez tapad, a vérem pedig a lefolyóban
tűnik el felhígítva a vízzel.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nagyot ugrok, minek
következtében megcsúszok, és fájdalmasan sajgó lábbal és
kézzel a fenekemre kerülök. Kinézek a párás üvegen, és
konstatálom, hogy Harry valóban megszüntette az akadályt. Remegő
testtel, kapkodó lélegzettel várom a csapást, amely közeleg.
Kivágódik az ajtó, és az üveg darabokban a földre zuhany. Harry
vérben forgó szemekkel kémlel engem. Farkasszemet nézünk, én
még mindig a tusoló aljában ülve nézek fel rá, míg ő teljesen
fölém ágaskodik. Nagyot nyelek, és a félelem kiül az arcomra
is, tudom. A szívem olyan gyorsan ver, hogy versenyt futhatna, és
tarolna. Harry kezei ökölbe vannak szorítva, az állkapcsa feszes,
ahogyan a testtartása is. Lenyúl, a felkaromba mélyeszti az
ujjait, s az érintése keserves fájdalmat okoz. Szabad kezemet
azonnal az ő csuklójára teszem, de az erőm teljesen eltörpül az
övé mellett. A lábam megcsúszik, de Harry szinte kirángat a
kabinból, szerencsére a látott, földön heverő szilánkokat át
tudom lépni, mielőtt a talpaim is felhasadnának egy-egy
üvegszilánknak köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Engedj el! - kiált rá,
és megrántom a kezemet, de az ujjai olyan erősen fonódnak az
enyéim köré, hogy csak magamnak okozok még több fájdalmat,
mintha az eddigiek nem lennének elegek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megtorpan, megfordul, így
már egymással szemben vagyunk. Bőven magasabb nálam, hiába is
lábujjhegyen állok, a szilánkoknak köszönhetően. Ahogyan a
sarkam a kő hideg felületét éri, érzem, hogy egy kis üveg
megkarcolja a bőröm felszínét. Arrább állok, felemelem a
lábamat, és vizsgálgatni kezdem a talpamat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Engedj már el, az
Isten szerelmére! - mordulok rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Fejezd be a gyerekes
viselkedést, Lea! Nem tudod felfogni, amikor azt mondom, hogy maradj
a seggeden? Nehezedre esik megérteni, hogy csak kicseszettül téged
akarlak megvédeni? Neked akarok jó! A picsába, elegem van abból,
hogy pátyolgatlak, védelek, te pedig szarsz rá és a saját naiv
gondolataid után mész! Nőj már fel, könyörgöm! Nem látod,
hogy az átkozott vesztedbe rohansz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Befejezted? - hasonló
hangot ütök meg, mint ő. - Tudod válaszokat akarok, ha te nem
vagy képes megválaszolni a kérdéseimet mástól kell
megkérdeznem! Annyira önző vagy! Azt hiszed, hogy nem tudok
megbirkózni a dolgokkal, amikor már sok mindenen átmentem és még
itt vagyok Harry! Tudod már akkor el kellett volna hagynom téged,
amikor még nem is ismertelek. Nem kellett volna elvállalnom, hogy
beépülök hozzád. Sok gyötrelemtől megkíméltem volna magamat,
te pedig még mindig vígan elégíthetnéd ki az irodád asztalán
Flort!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hallgass el! - ordít
rám, már sokkal közelebbről. Az ujjai még szorosabbá válnak,
míg én a szemeibe nézve próbálom lefeszegetni magamról a nagy
kezét. - Nem gondolod át, amit mondasz, főleg nem, amit teszel!
Legyél már egy kicsit megfontoltabb. Ez minden, amit eddig is
kértem tőled, csak te kicseszettül nem hallod meg, amit mondok
neked. Annyira elegem van már ebből a macska-egér játékból.
Mindig ugyanaz az átkozott kör, amit teszünk. Teszel valamit,
amivel ártasz magadnak, én pedig rohanok, és megmentelek téged.
Ez annyira kicseszettül unalmas!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Egyáltalán honnan
tudtad, hogy hova megyek? - még mindig próbálom az ujjait levenni
a kezemről, de nem tudom, annak ellenére, hogy már gyengült a
fogása. - Az egyik emberedet rám állítottad, vagy mi? - nagyot
nyel, s ebből már tudom, hogy olyan dolog, ami ki fog borítani.
Ismételten. - Mondd el!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nyomkövető van a
telefonodban és a karóráidban is – vallja be, az én szemeim
pedig elkerekednek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Oké, egy kibaszott
filmben vagyunk? - pillantok körbe, mintha kamerát keresnék. - Ne
röhögtess. Harry, ez nem vicces – állja a tekintetemet, érzem
az arcomon, ahogyan kifújja a levegőt. - Te ezt komolyan mondtad –
állapítom meg. - Ez beteges. Kibaszott beteg vagy Harry! - kiáltok
rá immáron hisztérikusan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szavaim célt érnek.
Megrezzen, és látom, hogy az utolsó mondatom valóban megrengette.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Felfogod, ha azt
mondom, hogy a te érdekedben tettem? Mi lett volna, ha nem érek
oda? Elvisz és ki tudja mit tesz veled, Lea!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elenged, én pedig
hátrálni kezdek. A vizes hajamba túrok, és cseppet sem érdekel,
hogy teljesen pucéran állok előtte, míg a szoba alapzaját
megadja a zuhanyból áradó víz. A fa és üvegdarabok zavaros
egyveleget alkotnak a padlózaton, de most ez a legkisebb problémám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Megerőszakol? -
horkanok fel. - Nem minősülne új tapasztalatnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne beszélj így
magadról! - indul el felém olyan lendülettel, hogy a hátrálásomnak
köszönhetően a szekrénynek ütközök, melyben a termékek
hangosan érnek össze. Harry szemei megrebbennek, én pedig olyan
sebességgel kapkodom a levegőt, mintha attól félnék, bármelyik
pillanatban elfogyhatna. - Utálom, amikor magadat ócsárolod, és
olyan szavakat használsz, amik nem is igazak. Áldozat vagy, és ezt
el kell fogadni, de nem úgy, ahogyan te teszed. Folyamatosan a
fejemhez vágod, és tudom, hogy amiatt, mert kételkedsz bennem,
pedig rengetegszer elmondtam, hogy nem én tettem. Lea, meg kellene
értened, hogy én védeni próbállak. Nem szeretném, ha bármi
bajod esne, de nehéz úgy, ha folyamatosan megszöksz, amikor
alszok, vagy éppen nem vagyok a közelben. Mintha fogságban
tartanálak, ami kicseszettül nem igaz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem, nem tartasz egy
toronyban, rácsozott ablakokkal, de az érzés akkor is fojtogató,
Harry! És nyomkövető, komolyan? - nyögök fel fájdalmasan. -
Kezeltetned kellene magad, mert ez így nem mehet tovább. Nem fogom
a végletekig tűrni az atyáskodásodat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Elhagysz? El akarsz
hagyni? - förmed rám megint magasabb hangnemet megütve. Mind a két
felkarom megragadja, és kissé megráz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Engedj el, kérlek –
nyugodtabban mondom, mert muszáj lecsillapodnunk. Lotti és Gemma a
földszinten vannak, és ezeket a kiabálásokat, üvegcsörömpölést,
és az ajtó betörését is biztosan hallották.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Válaszolj –
könyörgően kérlel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Fogalmam sincs.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elkerekednek a szemei,
mélyen magába szívja a levegőt, elenged, de a pulton mindent
végigsöpör. A fogkefék üvegtartója darabjaira törik, ahogyan a
többi hasonlóan gyengébb anyagból készült dolgok is.
Megtámaszkodik a mosdónál, én pedig a szám elé tett kézzel
figyelem még mindig a szekrény előtt állva. A haja az arcába
omlik, mélyen lélegzik, aztán felpillant a tükörbe, de nem
engem, hanem saját magát méregeti. Ujjai elfehéredve szorítják
a mosdó szélét, s szempillantás alatt lendül az ökölbe
szorított keze, a tükör pedig visszhangot ver, amint a falat
elhagyja, és a pultot, s az előtte levő földet árasztja el.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felkiáltok, és
végignézek a fürdőszobán, amelyet a káosz, a maradványok
uralnak. Már nyoma sincs annak, amikor a nagy kádban egymást
ölelve elmerültünk el, vagy kisebb csipkelődések közepette az
egész falat takaró tükör előtt készülődtünk. Minden
darabjaira hullott, s úgy érzem, hogy ez nem csak a helyiségre
vonatkozik.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Harry – lépek hozzá,
de ő elrántja a kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A jobb ökle vérzik, még
innen is tisztán látom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Kérlek, had nézem
meg. Le kell nyugodnod – kerülöm meg, és megfogom a véres
kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne érj hozzám –
sziszegi, és újra meglendíti a kezét, mire én menekülőre
fogom. Ebben a pillanatban rám néz. - Baba – suttogja. Lassan
indul el felém, de én csak hátrálok, ám a hosszú lábai elől
nincs menekvés. - Azt hiszed, hogy bántanálak? - suttogja. Olyan a
hangja, mint egy rémült kisgyereknek, akinek a szemei előtt az
lebeg, hogy a legféltettebb játékát elveszti. Igen, úgy érzem,
hogy Harry egy sérült gyerek, míg én csak a játékszere vagyok,
akit kiborít, romba dönt majd újraépít apránként, hogy újra
kártyavárként véget vethessen a boldogságomnak. - Kérlek, ne
húzódj el, soha nem bántanálak, ezt tudnod kellene, Baba –
simítja a kezét az arcomra, amelyen a makacs könnyeim sorra
követik egymást. - Lea, kérlek – meggyötörten beszél, és az
ő szemei is csillognak. Most először érzem védtelennek magamat
vele szemben. Egy védtelen lánynak, akinek semmi helye ezen a
szigeten, ebben a házban, de legfőképpen Harry dühének
célkeresztjében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Végigcsúszok a fal
mentén, a lábaimat felhúzom, a kezeimmel pedig átölelem azokat.
Harry elém guggol, és már az ő arcát is könnyek sokasága lepi
el. Az első alkalom, hogy nem csak engem, de magát is romba
döntötte. </div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-59614854016717925472016-06-11T18:38:00.000+01:002016-06-18T17:34:04.584+01:0048. Fejezet*Egybeolvadó vérnyomok <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-__q0VoAK_N0/V1vldisNZpI/AAAAAAAAIZ0/Dn-jXpbZbewC2DIQoNmARvMA-V0ua3khwCLcB/s1600/untitled.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://1.bp.blogspot.com/-__q0VoAK_N0/V1vldisNZpI/AAAAAAAAIZ0/Dn-jXpbZbewC2DIQoNmARvMA-V0ua3khwCLcB/s1600/untitled.jpg" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felpillantok az engem
biztosan tartó szőke fiúra, akinek az arcvonala feszes, s az egész
testtartása merev. Kapkodom a levegőt, de ő a kék szemeivel már
nem engem méreget. Sebesen fordulok meg a karjai között, és
felsikítok a látványnak köszönhetően. Körmeim Niall kezébe
mélyednek, és megragadom Harry ingét, akinek a már vére ökle
újra, s újra Luke arcát éri.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Harry, ne csináld!
Engedd el! - szólongatom, de a szavaim süket fülekre találnak, s
a közöttünk levő csendet csontok ropogásának hangja, amely
megtöri. – Harry! – kiáltok fel újra fájdalmasan, a
szemeimből makacs könnyek buknak elő, míg az izmos felkarba
kapaszkodok. Ujjai Luke nyakára fonódnak, de nem fojtogatja, még
mindig kemény ütésekkel sorozza. Niall megpróbál leszedni
Harryről, de lerázom a karjait. Tudom, hogy gyengébben ér hozzám,
és csak emiatt van lehetőségem szembemenni az akaratával.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hagyd abba, kérlek.. -
a hangom már inkább sírásba megy át, és egy fájdalmas
könyörgéssé Harry felé, aki rám pillant. A szemei vérben
forognak, de feláll a srácról, aki az arcához kap, és fájdalmas
nyögések sokasága szökik fel a torka mélyéről. Feláll, és a
véres ujjai most az én felkaromba mélyednek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elkapom a tekintetemet,
és azonnal meglátom, hogy a túlsó oldalról minden szem ránk
szegeződik, ahogyan a kávézó ablakából is minket bámulnak az
emberek. Annak ellenére, hogy igyekeznek úgy tenni, mintha nem is
minket figyelnének, nem igazán sikerül nekik. Érzem, hogy Harry
húz maga után, míg Niallnek, és Louisnak kiadja parancsba, hogy
tüntessék el a kávézó elől Lukeot. A látásom még mindig
homályos, a szívem erősen ver, és a lépteimet igyekszem
Harryéhez igazítani, de ez egyenlő a lehetetlenséggel. Eszembe
villan, hogy minden cuccom a kávézóban maradt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Várj – kérlelem,
de mint akinek a szavaim mit sem jelentenek, halad tovább a sötét
autó felé. – Várj már, az Isten szerelmére! – kiáltom el
magam, és megrántom a kezemet, mire megtántorodik, én pedig
fájdalmasan felszisszenek a cselekedetem következtében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Mi van? – kiált
rám, én pedig összerezzenek. Máskor is volt, hogy felemelte a
hangját, de most olyan harag, düh, és hitetlenség egyvelege
tükröződik a szemeiben, amilyet még sohasem láttam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Minden cuccom a
kávézóban maradt – bököm ki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem enged el, csupán
Niallnek kiállt, aki már be is ront a kábult emberekkel megtelt
emberek közé. Harry tovább vezet, felrántja az autó ajtaját, és
szinte belök a bőrülésre. Visszanézek rá, de már rám is
csapja az ajtót. Niall közeledő alakja tűnik fel a
visszapillantóban, és Harrynek adja a táskámat, aki bedobja
egyszerűen a hátsó ülésre, s minden kiborul belőle. A földre
esik a telefonom, és a parfümöm is, amit rohadtul féltek, és nem
tetszik, hogy így dobálja Harry a dolgaimat, annak ellenére, hogy
tudom, gondol egyet és könnyedén újra beszerzi őket nekem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Látom, hogy megkerüli a
kocsit, és a vezetőüléshez siet, de én elkezdek hátra mászni,
hogy felmérjem a károkat, amiket a holmimban okozott. Még nem érek
teljesen hátra, amikor elkapja a derekamat és visszafelé kezd
húzni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Engedj el! Mindent
szétdobáltál – méltatlankodok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kibaszottul nem
érdekel, hogy a kocsi melyik pontján hevernek a cuccaid! Ülj le a
seggedre!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Erőteljes kiabálással
rivall rám, de nem hallgatok rá. Lenyúlok az ő ülése alá, ahol
is az ujjaim megérzik az üvegcse felületét. Nyújtózkodok még,
de hátrébb kell másznom, hogy még jobban elérjem, és
megkaparintsam a parfümömet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea! – mordul rám,
ám még mindig egy helyben áll, ezzel a forgalmat is feltartva.
Dudaszók, és szitokszók keverednek körülöttünk, de tudom, hogy
Harry magasról tesz mindegyikre. – Ülj már le a seggedre! Már
így is egy kicseszettül elbaszott reggelt hoztál össze, ne ronts
a helyzeteden!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem érdekel mit
dödögsz – sziszegem a fogaim között, mire ujjai a csontomig
hatoló fájdalommal ragadnak meg és tesznek vissza minden
erőfeszítés nélkül az elülső ülésre. A kezemben lévő
parfüm találkozik a műszerfallal, és felkiáltok fájdalmasan,
ahogyan az üvegszilánkok a kezembe mélyednek, és a parfüm marni
kezdi a vérző sebeket. A markom elengedi az összetört üvegcsét,
amely a lábaim közé esik a szőnyegre, és a krémszínű bőr
vörös mintázatot kap a véremnek köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Egyszer ebben a
kibaszott életben nem tudod azt tenni, amit mondok neked? –
morogja, és tenyerébe fogja a kezemet. – Bassza meg – torzul el
az arca, ahogyan vizsgálni kezdi a sajgó, vérben úszó
tenyeremet. Nem nyúl a sebekhez, hiszen pár apró szilánk a
bőrömbe hatolt, és az ő kezét pedig Luke vére festi meg.
Hátrafordul, és hallom, ahogyan a dolgaim között turkál, majd
kiegyenesedik, és felbontja a zsebkendős csomagomat, és kettőt is
kiszed belőle. – Rendben leszel hazáig?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Igen – mormogom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Felbőg a motor, a
dudálások megszűnnek, s a telefonját nyomkodni kezdi, miután a
nadrágjában eltünteti a véres foltokat. Tudom, hogy ideges, és
én is. Rendben, hogy Luke hazudott, és nem mondta el az igaz, de
Harry ökleinek csapását még ő sem érdemelte meg. Ezelőtt még
nem láttam, hogy Harry bárkire is kezet emelet volna, hiszen
többször is kihangsúlyozta, hogy ő csupán a parancsokat osztja.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Niall, hozd az orvost
a házba! – adja ki parancsba, és bontja is a vonalat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kifelé bámulok, és
megjelennek emlékképek, amelyeknek a főszereplője Harry és a
zűrös kapcsolatunk. Eszembe villan, ahogyan az asztalon táncoltam,
és kivonszolt a klubból, majd ezt követi a hajón töltött
éjszaka, a tengerpart, a szüleim, és az elrohanásom, amikor szó
nélkül rohantam ki a házból, és egy idegent leintettem, Harry
bosszúságát nagyon is figyelembe véve.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0cm; page-break-before: auto;">
<span style="color: black;"><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Elhagyom
a kényelmes bőrülést, és a kapu felé veszem az irányt, amely
szerencsémre nyitva van, így az útra lépek, és az elhaladó
járműveknek intek. A harmadik megáll, én pedig beszállok, és
már csak a távolból intek vissza Harrynek.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Hova szeretnél menni? –
kérdezi a fiatal srác, aki megállt, és felajánlotta, hogy
elvisz.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>A belvárosba. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Remek, oda tartok én is –
lelkesen mondja, és rám villant egy kedves mosolyt. – A barátod
dühösnek tűnt.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Nem éppen a nyugodtságáról
híres – nevetek fel. – És most biztos vagyok abban, hogy ő hív
– veszem elő a hangosan csörgő készülékem, amelyen Harry neve
villog. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Nem veszed fel? – kérdezi,
amint elutasítom a hívást.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Semmi hangulatom hozzá –
vallom be.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Értem – bólint, és
bekanyarodik balra. – Te is abban a nagy házban élsz? Mindig
megcsodálom, amikor erre járok.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Igen, nemrég költöztünk
oda. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Biztos borsos ára volt.
Hallottam róla, hogy árulták már hosszú ideje, de senki sem
vette meg. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Hát Harry megvette –
mormogom. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;"><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>-
Harry.. mint, Harry Styles? – pillant rám elkerekedett
szemekkel.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Igen, miért? Ismered?</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Én, őt? Dehogy – nevet
fel. – A bokájáig nem érek fel. Elég nagy neve van itt, de
gondolom nem kell bemutatnom neked – vigyora nem lankad.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>New York-i vagyok, csak itt
ragadtam, mondjuk.. Miatta maradtam, szóval nem, nem tudtam, hogy
ekkora neve van erre – hazudom részben a dolgokat.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Elég sok klubja van itt
Szicíliában, de Rómában is például. Itt mindenki tudja, hogy ki
is ő. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>És ki is ő? azon kívül,
hogy bár tulajdonos? – pórbálok valami információt kiszedni
belőle. Érdekel, hogy az emberek mennyire vannak tisztában azzal,
hogy ki is ő, és miből is él.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Vannak akik úgy tartják,
hogy mocskos üzletei vannak, de sokan sikeres üzletemberként
tekintenek rá. </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>És te mit gondolsz róla? </i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Őszintén? – kérdez
vissza, mire igennel felelek. – Lehetetlenség tiszta üzletből
ennyi pénzt összeszedni, mint amennyi neki van. De miket is
beszélek, a barátnője vagy. Ne haragudj.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Én nem haragszom –
mosolygom rá. – Viszont, itt jó lesz.</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;"><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><i>Leparkolt
az út mentén, én pedig hálálkodva megköszönöm neki a fuvart.
Még utoljára elárulja a nevét; Luke. </i></span></span>
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;"><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: x-small;"><i>(részlet
a 22. Fejezetből)</i></span></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem Kubában
találkoztam vele először – magam elé meredve motyogom,
magamnak, mintsem Harrynek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tessék? – szalad
ráncba a homloka.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Emlékszem, amikor
elszaladta, és leintettem egy autót, te pedig a balkonról nézted?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Elfelejteni sem tudom
az őrültségeidet – sóhajt fel, és behajt az utcánkba. – De
miért kérded ez? Ugye nem azt akarod mondani, hogy az a féreg volt
az?!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– De, igen.. –
bólintok. – Kubában ismerős volt, de nem tudtam hova tenni,
hiszen a világ másik felén voltam. Eszembe nem jutott a incidens.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: black;">–</span>
Remélem, hogy soha többet nem áll szándékodban beszélni vele!
És ezt komolyan mondom, ha kell, bezárlak a szobába, de nem fogsz
újra a közelébe menni!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Oké, fejezd be –
rivallok rá. – Ne kezelj úgy, mint egy neveletlen gyereket!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Akkor ne viselkedj
úgy – hajt be a házunk elé, mire kipattanok az autóból, és a
táskámat, és minden kacatomat hátra is hagyva rontok be a házba,
míg Harry folyamatosan a nevemet ismételgeti.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Lea! – Lotti lelkes
hangja magára vonja a figyelmemet. A szőnyegen ülve éppen valamit
Gemmával játszanak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Azonnal állj meg! –
kiált rám Harry, persze, nem hallgatva rá szedem kettesével a
lépcsőfokokat, míg ő a nyomomba ered.</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-6087491179972575012016-06-04T19:37:00.002+01:002016-06-04T19:37:56.636+01:0047. Fejezet*Szófogadatlan kislány<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-OdWpI9RU1u4/V1LrPaZsp6I/AAAAAAAAITE/kCev30nan4Mrdtd4Z0UM7pHuofBdf47vACLcB/s1600/12233352_1097721760238832_1533073321_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="https://3.bp.blogspot.com/-OdWpI9RU1u4/V1LrPaZsp6I/AAAAAAAAITE/kCev30nan4Mrdtd4Z0UM7pHuofBdf47vACLcB/s200/12233352_1097721760238832_1533073321_n.jpg" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Melegem van, izzadok, és
a hajam a nedves bőrömhöz tapad. Próbálom az elgémberedett
tagjaimat mozgásra bírni, de lehetetlennek bizonyul. Harry második
bőrfelületként tapad rám, míg a takaró hanyagul a lábainknál
pihen. Meleg lehelete a nyakamat még jobban melegíti, s egyszerre
csiklandozza is. Az ölelése már fojtogató, és erőfeszítést
kell tennem, hogy a levegő a tüdőmbe áramoljon. Bár tény, hogy
annyira fülledt meleg van, és szárazság, hogy ez csak már
cseresznye a tejszínhab tetején. Egy kissé megmozdulok, de tényleg
csak minimálisan, mire Harry felmordul, s a hátára gördül
elengedve a testemet. A szempillái az arcára simulnak, a mellkasa
lassan emelkedik, és süllyed, míg a keze a hasán pihen. Az arca
oldalra van fordítva, az ablak felé, amelyen a spaletta ki van
tárva, a nap pedig az arcát ragyogja be. Elmosolyodok a látványom,
de lassan lemászom a magas ágyról. Még a parketta is melegen éri
a talpamat. A hajamat egy oldalra söpröm, és már is szidom magam,
amiért nem kötöttem fel elalvás előtt. Halkan sétálok a
teraszra, és a levegő szinte fojtogatóan száraz. A fák
lombkoronája nem jár, s a nap sugarai ördögien tűznek. Az
ablakhoz lépek, és behajtom a spalettát, reménykedve, hogy Harry
tovább alszik még. Az ágy mellől felkapom a telefonomat,
lenémítom, és a fürdőbe sétálva egy üzenetet gépelek be
közbe, hogy, mire elkészülök, a válasz is megérkezzen. A mosdó
mellé helyezem a készüléket, megszabadulok a ruhadaraboktól, és
a zuhany alá állok, amelyből hideg víz zúdul rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A hajamat egy szoros
kontyba fogom, hogy még véletlenül se melegítsen a nap további
részében, s a sminket nem viszem túlzásba. A gardróbból
megszerzek pár ruhadarabot, a magassarkú szandálommal, s a
táskámmal a kezemben sétálok ki a szobába. Még mindig Harry
szuszogása, amely a helyiséget megtöltik, bár már a hasán
fekszik, a párnámon van az arca, és csodálkozom, hogy levegőt
még kap, annyira mélyen merül el az anyagban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kiosonok lábujjhegyen a
hálónkból, és a telefonomat nyomkodva igyekezek lefelé, úgy,
mintha egy betörő lennék a saját házamban. Teljesen elmerülök
a válaszadásban, és egy kisebb köhögés, amely visszaránt a
valóságba. Felnézek ijedten, majd meg is nyugszok, amikor Gemma
mosolygós arca néz vissza rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Jó reggelt –
köszönök, és leülök a fotelbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Neked is – mosolyog,
és egy kirakóst helyez a megfelelő helyre. Lotti fel sem néz rám,
teljesen elmerül a játékban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Harry?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Még alszik, de
fogalmam sincs, hogy miért, ilyenkor már a telefon a fülén van,
és még engem is irányít – felelem, s a szandálomat felveszem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen, meglepő, de hát
neki is kijár a szabadnap.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szerint ez a fogalom
ismeretlen neki – dobom a táskámba a telefonomat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hova sietsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Egy találkozóm van,
de ha visszajövök elmehetnénk valamerre, ha gondolod.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Rendben van – egyezik
bele, én pedig a szárnyaimat bontva az utamra is indulok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A meleg újra megcsap, és
már is megfordul a gondolataimban, hogy visszafordulok, és a
légkondicionált nappaliba vonulok, ahol elviselhető ez az őrült
idő. Beszállok az autóba, a táskámat az ülésre dobom, az
ablakot teljesen leengedem, és ki is hajtok a főútra, hogy mielőbb
a városba érjek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lábaimat gyors lépekre
ösztönzöm, hogy mielőbb a kávézóba érjek, és egy hűs italt
magamhoz tudjak venni. A bensőm szinte már sír egy hideg pohár
vízért, és talán még kettőért. A napszemüvegemtől
megszabadulok, amint a forgalmas helyre belépek, és a tekintetemmel
már keresni is kezdem a szőke hajú fiút, aki a kezét felemelve
az egyik asztal felől jelez is nekem. Magas sarkaim visszhangot
vernek annak ellenére is, hogy beszédek zajában haladok végig a
célig. Leülök, a táskámat magam mellé teszem, a telefonomat
pedig az asztalra, hogy lássam, Harry mikor is ébred fel. Tudom,
hogy azonnal üzenetekkel fog elárasztani és hívásokkal,
lehetőséged adva nekem arra, hogy hazafelé induljak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Jó reggelt – töm a
szájába egy villára feltűzött tojásdarabot Luke.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Neked is, és jó
étvágyat – dőlök hátra, és az éppen erre andalgó
pincérlányt le is szólítom. Luke mohón töm a szájába újabb
falatot, és kever egyet a még gőzölgő kávéján.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi a helyzet? Harry nem
zárt ketrecbe, most, hogy itt vagyok a városba?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem, eléggé
intelligens már ahhoz, hogy a ketrec helyet, inkább a hálónkat
használja – húzom mosolyra a számat, ő pedig felnevet. - Te
vagy tényleg Lotti apja?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hé, lassabban a
testtel – törli meg a száját és ő is hátradől, de az arcáról
a vigyora egy másodpercre sem tűnik el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne szórakozzunk
egymással Luke, kérlek, csak te ne próbálj meg itt minden szart
beadni. Egy egyszerű, eldöntendő kérdés, amire igennel vagy
nemmel kell felelned. Természetesen az őszinte választ akarom
tudni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ki mondta ezt neked
egyáltalán?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Lényegtelen –
sóhajtok fel, s megköszönöm a lánynak az italt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Álljunk meg egy
pillanatra – ujjait egybe fonja, és az asztalon megtámaszkodva a
kék tekintetével az én zöld szemeimbe mered. - Reggel arra
ébredek egy hosszú éjszaka után, hogy egy reggelire hívsz.. egy
barátságos hangvételű üzenet volt, mire rábólintottam. Nem
vagyok hülye, Lea – nevet fel. - Eleinte gondolkoztam rajta, de
tudom, hogy Harry látni sem akar, emiatt a csapda ötletét
elvetettem. Bár, be kell vallanom őszintén, hogy nem számítottam
ilyen kényes kérdésekre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ez nem egy kényes
kérdés!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nevetséges, hogy
idejössz, és azt kérdezed, hogy én vagyok-e annak a kislánynak
az apja. Be kell látnod, hogy nem igazán tartozik rád, eltekintve
attól, mi is a válaszom rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mitől tartasz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A kérdésem hallatán a
nevetésétől remegnek meg az ablakok, és érzem, hogy minden szem
ránk szegeződik. Felsóhajtok, és keresztbe teszem a lábamat,
miközben a mobilomra pillantok, de a képernyője még mindig
fekete. Ez nyugalommal áraszt el, s annak a tudatával, hogy még
van időm valami információ birtokába jutni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Elég! - erőteljesebb
hangon szólalok fel. Meglepem, mert a nevetése abbamarad, ám a
mosoly az arcán díszeleg továbbra is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Miért jöttél ide?
Mert kétlem, hogy annak a lánynak a sorsa érdekelne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem volt véletlen a
találkozásunk – kérdésnek indult, ám egy kijelentőmondatban
fejeződött be.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Úgy látom, hogy a
vőlegényed csodás dolgokat mesélt rólam. Nem is értem, hogy
miért engedett el ide. Várjunk csak, fogadok, hogy semmit nem tud
az ittlétedből – csettint egyet a nyelvével. - Rossz úton jársz
Lea. Mit fog tenni, ha a tudomására jut, hogy velem találkoztál
az ő szavai ellenére is? Talán újra a kis nyakadra fonja az
ujjait? Vagy még durvább dolgot fog tenni? - a szavai megrémítenek,
mert ezek a négy fal között történtek, oly távol eső
városokban. - Bátor vagy – dől ismételten hátra. - Amikor
megtudtam, hogy te beépültél hozzá, nem hittem el. Annyira
kicseszettül ártatlan voltál, de mára már látszik, hogy nem
adod magadat annyira könnyen. Harry keményen kiképzett, és
megformált téged, és, ha te még nem is hiszed, olyan vagytok,
mint a zsák meg a foltja. Mocskosak, és a lehetetlent nem ismerők.
A saját maga képére formált, ez hihetetlen! Most az egyszer
kalapomat emelem a srác előtt, komolyan. Sajnálom, hogy nem velem
találkoztál előbb, remek párost alkottunk volna – kacsint rám.
- Ó, igen, Lotti az én lányom, és el fogom vinni innen. Nem
hagyom, hogy egy bűnözőkkel teli városban, családban éljen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne reménykedj a
reménytelen dolgokban – nevetek fel. - Soha nem fogsz a közelébe
jutni, Luke! Én maga garantálom, hogy soha nem találkozol a
lányoddal. Nem érdemled meg, hogy megismerjen, és, hogy apának
szólítson!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Annyira naiv vagy. Úgy
látszik, hogy az uralkodód, még ezt nem verte ki belőled –
szisszen fel, én pedig a jeges vizet az arcába öntöm. - Ejnye
kicsi lány – áll fel, és egy szalvétával megtörli az arcát.
- Ezt elcseszted – ragadja meg a felkaromat, és az ajtó irányába
rángatni kezd.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Engedj el!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az emberek egyként
néznek ránk, és a szemeikkel követik minden átkozott
mozdulatunkat. Senki nem szól, senki sem mozdul meg. Nem tagadás, a
maffiától mindenki retteg, és, ha tehetik, távol maradnak minden
mocskos eseménytől, amelyek a zsarnok embereket körülveszik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szőke srác ujjai a
csontomig hatolva, a fájdalom az egész testemet ellepi, és hiába
minden próbálkozás, nincs menekvés. Úgy hurcol maga után,
mintha a levegőben szálló angyal lennék, aki súlytalan, és
fájdalmat nem érez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Luke kilöki az ajtót,
egem pedig kipenderít rajta. Két kar fonódik körém, a
tulajdonosa pedig azt suttogja.. <i>minden rendben</i>. Luke
pillanatok alatt terül el a földön hangos nyöszörgések
közepette az orrát fogva, mint egy focilabdával eltalált
jajveszékelő kisgyerek.</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-48427000400177433862016-05-28T18:04:00.000+01:002016-05-28T18:04:35.874+01:0046. Fejezet*Első és utolsó mosoly<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-tv0t2Zk0qYM/V0aoX3kDE5I/AAAAAAAAIQI/kFksXTZRwG88ID9mbCQEjf2s8qdSOFpmACLcB/s1600/large%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://1.bp.blogspot.com/-tv0t2Zk0qYM/V0aoX3kDE5I/AAAAAAAAIQI/kFksXTZRwG88ID9mbCQEjf2s8qdSOFpmACLcB/s200/large%25283%2529.jpg" width="200" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Érthetetlenül, zavartan
állok Harry előtt, aki szinte már a tekintetével tudna a
másvilágra küldeni. Egymásra meredünk, ám felóhajt, és
megszabadul minden ruhájától, majd a zuhanykabinba lép, magára
csukja az üveget, és megnyitja a vizet. Az üveg pillanatok
leforgása alatt párásodik meg, s az alakja csupán már csak
kirajzolódik.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A pultnak dőlve még
mindig magam elé meredve állok, és folyamatosan Harry szavai
ismétlődnek a gondolataimban. Annyira nem vág össze a helyzet,
annyira abszurd. Eszembe villan annak a gondolata, hogy esetlegesen
ez volt a legegyszerűbb, és a témához is kapcsolódó dolog, amit
mondani, felelni tudott a kérdésemre, úgy, hogy a valódi ok
rejtve maradjon. Tudom, hogy nem ismerem annyira Lukeot, hiszen az a
pár nap, amit tényleg átbeszélgettünk, még nem elég, hogy
mélyebben megismerj egy embert. Próbálok, minden erőmmel azon
vagyok, hogy elhiggyem azt a történetet, amelyet még Kubában
mesélt el nekem, de valamiért Harry szavai a történetek ellenére
is sokkal jobban hatnak rám. Hát még szép, hiszen ő az a férfi,
aki mellett élek, akivel a napjaimat töltöm, és akivel már sok
borzasztó, és boldog pillanatot is megéltem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nézem, ahogyan engem
teljesen kizárva, a saját világába burkolózva zuhanyozik, és a
párában teljesen elveszik. Megfordul bennem, hogy megszabadulok
minden ruhámtól, és beállok mellé, valami kis érzékiséget
nyújtva neki, de aztán hamar veszni is hagyom ezeket a mámoros
képeket. Mindent beleng az illata, teljesen az orromba kúszik, és
tényleg valóságos harcot kell vívnom magammal, hogy be ne lépjek
mellé. Tisztában vagyok azzal, hogy nem foglalkozna a
szócsatánkkal, mindössze magához ragadna, a számat birtokba
venni, ahogyan a testemet is, pár másodperc leforgása alatt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Melegem van a gondolataim
és a pára egyvelegének köszönhetően, de továbbra sem hagyom el
a helyiséget. Türelmesen állok, s várok. Szerencsére Harry sem
azok az emberek közé tartozik, akik órákat képesek a zuhany
alatt tölteni, így el is zárja, kitárja az üvegajtót, és a
dereka köré teker egy fehér törülközőt. Felnéz rám, de
semmit sem mond, csupán elhagyja a helyiséget.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ennyivel le is zártuk?
- iramodok utána.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mit akarsz még? -
sóhajt fel. - Már elmondtam, amit tudni akartál. Ne változz át
valami borzalmas nőszeméllyé, kérlek. Arra kibaszottul nincs
szükségem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem hiszem el, hogy
Luke az apja</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Lea – fordul felém.
- Ne csesztess ezzel, oké? Luke, Lotti apja, ha elfogadod, ha nem –
röhög fel, és a szekrényhez lép, amelyből egy bokszert szerez
meg. Lerántja a nedves törülközőt, az anyag pedig hanyagul a
földre esik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem is hasonlítanak –
ocsúdók fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Szerencsére a mi
génjeinket örökölte a kicsi, valóban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Hazudsz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Baba – a hajába túr,
az álla megfeszül, ahogyan minden más izma is. - Jól tudod, hogy
nem szoktam hazudozni. Ha valamit nem akarok, akkor nem mondom el, de
nem kezdek el ócska dolgokat kitalálni, és beadni neked. Ismersz,
és ennek a feltételezése nevetséges, ahogyan ez az egész helyzet
is. Semmi közöd hozzá! Az én unokahúgom apjáról van szó. Ez
az egy, ami miatt még az élők sorában van, ez az egy átkozott
ok, amiért még megismerhetted.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Senki nem tudta előre,
hogy Kubába megyek. Az ő hoteljében szálltam meg, szerinted ezek
véletlenek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A nevetésébe még a
falak, az ablakok, de még a spaletták is beleremegnek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nincs semmilyen
hotelje, egyszerűen követett téged, Lea. Ne legyél ennyire
kibaszott naiv, kérlek. Egy kis pöcs, aki próbál a lehető
legkönnyebb módon közel férkőzni hozzánk, esetlegesen
megsebezni bennünket. Ő az apja örökségéből él, még megvan a
vállalkozása, de Ausztráliában, nem pedig Kubában.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi a terved vele? - elé
állva nem engedem, hogy kilépjen a hálónkba. Lenéz rám, én
pedig a megsemmisülés helyett állom a tekintetét, és olyan
magabiztossággal, ami elhiteti velem, hogy egyetlen mozdulattal sem
tud eltüntetni az útjából.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ha a józan eszem után
mennék, megöletném – közömbösen feleli. - De figyelembe kell
vennem sajnos, hogy Lotti valamikor igenis kérdezni fog utána,
annak ellenére, hogy soha nem látta. Muszáj életben tartanom.
Gemma is ezt szeretné, a húgom szava pedig eléggé befolyásolás
alatt tart.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Tehát, ha én kértelek
volna meg csak rá, akkor megölted volna.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Igen, valószínű –
lép el mellettem, és a bárszekrényből magához vesz egy palack
vizet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mennyire jó, hogy
feleségül akarsz venni, de a kicseszett szavaimat figyelmen kívül
veszed. Egyáltalán meghallod, amit mondok, vagy csak az egyik
füleden be, a másikon pedig ki?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Az egyike vagy azoknak,
akiket meghallok, meghallgatok, és akiket válaszra is méltatok,
úgyhogy felesleges a kibaszott hisztid – emeli meg kissé a
hangját. - De ilyen dolgokban nincs beleszólásod. Nem azért
akarlak a feleségemnek, mert annyira fergeteges ötleteket adsz, és
cuki kis tanácsokkal látsz el. Hanem mert szeretlek, és azt
akarom, hogy velem legyél örökké, érted? Nem tudom elviselni
annak a tudatát, hogy valaki más ölel, csókol, hozzád ér. Én
akarok lenni az a nyomorult személy, aki a nap kezdetekor az első
mosolyodat látja, a nap végén pedig az utolsót. <br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Ne tereld el a szót,
kérlek – rogyok le az ágyunkra. - Ha eddig nem voltál ennyire
nyílt velem, ne most tedd meg. Ne vidd el a témát ránk. Itt
Lukeról volt szó, akire a barátomként tekintek. Lehet, hogy neked
ez a fogalom ismeretlen, de nekem voltak barátaim, mielőtt ide
kerültem volna ebbe az őrült világba, amely teljesen a feje
tetejére állította az én világom. Miért olyan nagy kérés,
hogy adj egy kis teret, hogy bevonj jobban az életedbe?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elém lép, az üveget az
ágyra dobja, majd leguggol elém. Megfogja a kezemet, s az elveszik
az övéi között. Lenézek rá, és várok, hogy valamit tényleg
feleljen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Rengetegszer elmondtam
neked, hogy miért is nem vonlak be minden mocskos ügyletembe, baba.
Így a legjobb neked. Minél kevesebbet tudsz...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Annál nagyobb
biztonságban vagyok. Már fújom kívülről, igen, tudom. De ez
ostobaság. Az ellenségeid ha akarnak, így is úgy is elvisznek, és
ahogyan te másokat, ők engem kínozhatnak meg, hogy információt
adjak. Ha semmit nem tudok, ugyanúgy megtehetik.. Elképzelni sem
tudom, hogy miket – rázom meg a fejem. - Ócska kifogásokkal
jössz. Egyszerűen csak ürügyet keresel arra, hogy ne keljen
semmit mondanod nekem. Rendben, de így ne is várd, hogy a feleséged
leszek, de nem fogok úgy élni melletted, hogy nem ismerlek, hogy
nem tudom merre jár, mit csinálsz. Bár lehet, hogy a mit csinálsz
részt jobb is ha hanyagoljuk – húzom el a számat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Muszáj minden áldott
nap valamin összekapnunk? Elegem van ebből. Szeretnék nyugodtan
élni, ha hazajövök, nem a munkámról beszélni, csak hozzád
bújni. Nagyon nagy kérés?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Mi a helyzet Floral?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Te szándékosan
csinálod, igaz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem, csak arról volt
szó, hogy kirúgod – világítok rá a dologra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem, nem erről volt
szó – rázza a fejét és felül mellém a bevetett ágyra. Hátát
a támlának támasztja, és újra beleiszik a vízbe. - Te mondtad,
hogy rúgjam ki, én pedig mondtam, hogy remek munkaerő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Komolyan még az
átkozott klubodban dolgozik?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Gyere ide – nyújtja
ki a karját, én pedig megfogom, mire teljesen magához von. - Ő a
múltam. Téged nem ismertelek még, és kibaszottul nem hozhatsz fel
minden hibát az előtted lévő életemből. Voltak lányok igen,
tudod nagyon jól, és ezt nem róhatod fel nekem. Ezért is
cseréltem le a jachtot, ezért vettem meg ezt a palotát, hogy
minden új legyen, csak a tied, és az átkozott múltbeli szellemek
ne kísértsék a kapcsolatunkat. Semmi nincs közöttünk, azt, hogy
a szája túl nagy és mindenfélét mond, ne is foglalkozz vele. Ha
bízol bennem, meg sem fordul a gondolataidban, hogy újra bárki
máshoz is hozzányúlnék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Te sem tagadhatod, hogy
minden szicíliai férfire féltékeny vagy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
- Nem baba, én a Földön
élő összes hímre az vagyok – nevet fel. - De tudod, az étlapot
meg lehet nézni, vacsorázni úgy is hazajövök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Teljesen az ölébe húz,
a száját az enyémé ellen nyomja, és hevesen megcsókol, míg a
keze mindenhol ott van. Sejtelmem sincs, hogy megint, hogyan is
jutottunk el idáig, de a szenvedélyes csókját egy pillanatra sem
akarom megszakítani, hogy ócska szavakat formáljak. Teljesen
elveszek, és hagyom magam neki, ahogyan végigdönt az ágyon.
Felsikítok, amikor a hideg, nedves palack a derekamat érinti meg.
Kérdően néz rám, én pedig mocorogni kezdek. Alám nyúl, és
kihúzza a derekam alól az innivalóját. Elneveti magát, az üveg
messze érkezik meg a földre tőlünk, majd az ajkaink újra
egybesimítja, s ezúttal nem áll meg.</div>
</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-2272338831439486662016-05-19T12:27:00.002+01:002016-05-19T12:27:53.716+01:0045. Fejezet*Késői válaszok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-BwHuOxjOhLw/VzyhjkHr6AI/AAAAAAAAILo/kE3XTC7ZeKEs8Z6yTYgMh2y32jBP9n4fgCLcB/s1600/large%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://3.bp.blogspot.com/-BwHuOxjOhLw/VzyhjkHr6AI/AAAAAAAAILo/kE3XTC7ZeKEs8Z6yTYgMh2y32jBP9n4fgCLcB/s200/large%25282%2529.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló, Harry - emeli meg az üvegét Luke, és beleiszik. - Mi a helyzet? Rég találkoztunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt? - sziszegi a fogai között a szavakat. A kezemet erősen fogja, és szinte csontig hatol a fájdalom, amelyet az érintésével okoz. Felszisszenek, ám ő meg sem rezdül. Mindössze erev pillantással bámul a szőke fiúra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valahogy melegebb fogadtatásra számítottam - húzza el a száját, de a vigyora még így is tökéletesen észlelhető az arcán.<br />
- Valóban?<br />
- Hé, ne csináljátok itt a balhét, kérlek - nézek fel Harryre, és a kezére simítom az enyémet, annak reményében, hogy elengedi a kezemet, de mindössze csak minimálisan enyhit a szorításán. - Luke, találkozhatnánk később?<br />
- Nem!<br />
- Igen!<br />
Egyszerre hangzik fel a két férfi hangja. Mélyen felóhajtok, és Harry mellkasának dőlök.<br />
- Menjünk - mormolja, és az üvegeket megragadva von maga után messze a büfétől. Hátra pillantok még Lukera, aki csak int egyet, aztán hátat fordít. - Nem akarom, hogy még egyszer a közelébe menj!<br />
- Azt hittem, hogy végeztél vele.<br />
- Soha nem jelentettem ki, hogy megölettem, Lea - nem néz rám, csupán határozottan megy előre a forró homokban.<br />
- De azt se, hogy nem! Állj meg - rántom meg a kezét, mire hevesen kapja rám a tekintetét. Lenéz rám, de én állom dühös tekintetét. - Mi az átkozott bajod van vele? Te is tudod, hogy semmi sem volt közöttünk. Megmutatta a várost, és beszélgettünk, ennyi. Könyörgöm, ne a kisfiús bosszú vezéreljen már.<br />
- Ez kibaszottul messze áll holmi gyerekes bosszútól!<br />
- Mi a bajod van vele?<br />
- Erre nem most és nem itt fogok válaszolni. Hazamegyünk!<br />
Ellenmondást nem tűrően indul tovább, én pedig szinte futólépésekben követem. Ujjai szorosan fonódnak a csuklóm köré, s határozott lépekkel húz vissza Gemmáékhoz. Már innen látom, hogy Lotti még mindig a vár körül tesz-vesz, Gem pedig nyugodtan nézi, olykor pedig segít neki.<br />
- Hé, merre jártatok eddig? - néz fel ránk a lány, a homlokához helyezve a kezét, hogy a nap ne zavarja.<br />
- Megyünk - ennyit vet oda Harry, én pedig bocsánatkérően nézek Gemmára.<br />
- Mi történt? - áll fel Gem, Lottit pedig Harry emeli fel, és viszi a cuccainkhoz.<br />
- Otthon megbeszéljük, szedjétek össze a dolgaitokat!<br />
- Harry...<br />
- Gemma, pakolj - morogja, és az unokahúga felé fordul, aki csak nagy szemekkel figyeli az eseményeket. - Otthon folytatjuk a játékot.<br />
Magamra veszem a ruhámat, és már indulunk is, amint minden holmi a táska mélyére kerül. Harry folyamatosan hátra pillant, miközben igyekezünk az autójához. Gemma és Lotti hátra ül, míg Harry a csomagtartóba dobálja a dolgokat kapkodó őrült módjára. Csodálkozom azon is, hogy a gáz pedált csak akkor nyomja le, amikor a segge már a bőrülést érinti.<br />
- Har! - kiált fel Lotti, mire Harry a visszapillantóba néz. - Homok vár!<br />
- Igen, bébi, csodálatos birodalmat építettünk - vigyorog. - Otthon is építhetünk, tudod?<br />
- A betonból nehezen fog menni - motyogom, mire Harry rám kapja a tekintetét, de semmit sem szól.<br />
<br />
- Most elmondanád, hogy mi volt a problémád?<br />
Sietek Harry után, aki úgy rántja fel a hálónk ajtaját, mintha annak a kilincse megégethetné a tenyerét. Gemma éppen Lottival van, és a délutáni alváshoz fekteti le a kislányt, én pedig remek lehetőséget látva ebbe igyekezek valami információt kiszedni Harryből.<br />
- Nincs most ehhez a kérdezz-felelekhez kedvem - veti oda.<br />
- Nem érdekel, hogy mihez van kedved! Úgy rángattál haza bennünket, mintha valami merénylet készülne. Harry, láttad, hogy Lotti mennyire élvezte az egészet? Játszott, és még téged is bevont. Annyira imád téged, de te már őt is úgy rángatod mint egy marionette babát. Nem fair ez velünk szemben!<br />
- Lotti kicsi, és semmit sem ért abból, ami itt folyik. Ne aggódj miatta, ami pedig benneteket illet, magasról teszek arra, hogy nektek mi tetszik, és mi nem.<br />
- Beszélgettem Harry! Tudod, hogy mi az? Nem így ordítva, ahogyan mi tesszük, hanem normálisan, mint két értelmes, felnőttnek titulált ember. Semmi rosszat nem tettem! - hátat fordít nekem, és a fürdőbe megy. Megszabadul a pólójától, és a földre dobja a következő lépésnél, én pedig felkapom, és mérgesen a kosárba hajítom a többi szennyes közé. - Ne fordíts nekem hátat, ha hozzád beszélek!<br />
- Miért, mi lesz? - hirtelen fordul felém, szinte centik választanak el egymástól bennünket. Felnézek rá, állom a tekintetét, amely már szikrákat szór. - Igen, gondoltam - nevet fel, amikor perceknek tűnő másodpercek után sem szólalok meg.<br />
- Nem akarom, hogy újra kezdjük ezt az ördögi kört. Nincs kedvem ahhoz, hogy újra kezdjünk mindent, csak mert éppen nem akarsz megbízni bennem.<br />
- Lea, hogy a picsába is bízhatnék meg benned mindezek után? - kiált fel drámaian, én a pultnak támasztja a csípőjét. A tükrön keresztül nézi az egy helyben álló alakomat. - Tudod, amikor találkoztunk, úgy voltam vele, hogy elszórakozok veled. Aztán bogarat ültettek a fülembe, hogy mennyire is lehet véletlen a te érkezésed. Hogy mennyire is lehet véletlen az, hogy a megerőszakolásoddal kapcsolatban engem vádoltál meg. Egyáltalán ez igaz volt? - fordul felém, de továbbra is a pultnak támaszkodik. A mellkasa előtt összefonja a kezeit és válaszokra várva méreget. Bólintok, ő pedig felsóhajt, és az arcán valódi sajnálat árnyéka suhan át. - Ezzel kapcsolatban az ígéretemet megtartom! Bár még nem sokra jutottunk, de, ígérem, hogy fizetni fog a tetteiért az a nyomorult.<br />
- Már nem érdekel.<br />
- Ezt meg sem hallottam! - horkan fel.<br />
- Ne térjünk el a tárgytól.<br />
- Mire vagy kíváncsi, hogy hogyan tudtam meg, hogy valóban szándékosan jöttél az életemben? - nevet fel. - Rendben van. Amikor elhitették velem, hogy csak egy áruló vagy, akkor próbáltam utánad nyomozni, de semmit nem találtam. Túlságosan is rendben volt minden veled kapcsolatban. Komolyan, hány olyan ember van, akinek egy kis foltja sincs az éltben? Aztán, amikor utánad mentem, és Nicoval voltál, ő ismerős volt valahonnan, de nem tudtam hirtelen hova tenni, amíg eszembe nem jutott, hogy a múltban, még gyerekkoromban volt egy találkozásunk, de erről majd máskor. Megvettem neked ezt a birtokot, saját célokból, nem azért mert éppen adakozó kedvemben voltam - szögezi le. - Amikor Kubába menekültél, az embereim elvitték a Nicot egy helyre, ahol is fájdalmasan, de kiszedték belőle a dolgokat. Annyira kibaszott szánalmas volt, ahogyan az életéért könyörgött, és amikor felajánlottam neki, hogy mondjon ez mindent rólad, szabadon engedett, úgy beszélt, mint aki egy mesét mondott volna. Olyan részleteknek is a birtokába jutottam, amire még magam sem számítottam. Elég gyenge embert kaptál magad mellé - lép közelebb, és az állam alá teszi a kezét, hogy a tekintetemet véletlenül se vegyem le az arcáról. - Dühös volt. Kibaszott dühös. Niall volt, aki mondta, hogy gondoljam át, és a legjobban cselekedjek, de egyből a harag, és a busszú vezéreljen. Tudod, baba, említettem már, hogy az árulók mindössze halakeledelek lesznek a tenger mélyén. Neked is ezt a sorsot szántam, egészen addig, amíg úgy nem döntöttem, hogyha már itt vagy, és önszántadból jöttél ide, akkor tessék. Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen - húzza féloldalas mosolyra a száját. - Hiába próbálsz menekülni bármikor, meg foglak találni!<br />
- Nem tarthatsz fogva...<br />
- Baba, sok mindent nem csinálhatnék, amik amúgy a mindennapjaim részei - nevet fel. - Hányszor mondtam neked, hogy nem vagy buta. Ne játszd meg magad. Pontosan tisztában vagy azzal, hogy mennyire is illágális minden, amihez csak hozzányúlok.<br />
- Ezért akarsz feleségül venni. Törvényesen is magadhoz akarsz láncolni, akkor itt kell maradnom... Nem hagyhatom el a szigetet az engedélyed nélkül...<br />
- Más okai is vannak, de erről majd a késöbbiekben beszélünk.<br />
- Mi van Lukeal? Ő semmit nem tett, még is olyan megvetően nézed mindig.<br />
Megfeszülnek az izmai a kérdésem hallatán, de én türelmesen várok arra, hogy választ adjon. Legalábbis a reményeim tisztán élnek bennem.<br />
- Nem fogod feladni a szőke témát, ugye?<br />
- Harry, rájöhettél volna már, hogy mindig elérem a célom, és, ha nem is most válaszolod meg a kérdésemet, akkor a közeljövőben. Minden kérdésemre meglesz a válasz. Szóval nyugodtan elmondhatod, hogy az egyetlen barátom, aki mellettem állt, amikor te elüldöztél, miért is annyira ellenség a számodra?<br />
- Lotti apja, oké? - kiált rám a mondatom közben, mire döbbenten, értetlenül nézek fel rá, míg ő feszülten a hajába túr.<br />
<br />
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-42877877685683164232016-05-12T17:33:00.002+01:002016-05-12T17:33:30.584+01:0044. Fejezet*Lerombolt homokvár<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-tMV_7eSnRAY/VzQzU44QvAI/AAAAAAAAIKY/vYsqhafvj7oQwwFyhtQiCrM1Tef-1PWDQCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-tMV_7eSnRAY/VzQzU44QvAI/AAAAAAAAIKY/vYsqhafvj7oQwwFyhtQiCrM1Tef-1PWDQCLcB/s200/large.jpg" width="199" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Ma veled lesz Gemma és Lotti – lép
mögém Harry a gardróbban.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Te hova mész? - emelek le egy ruhát,
amelyet méregetni kezdek, hogy a mai napra megfelelő-e.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Dolgom van, Lea – mormolja a
szavakat a fülembe, és a nyakamba csókol.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Még mindig nem bízol bennem.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Kijelentem, nem pedig kérdezem, és az
él a hangomban tisztán érezhetővé teszi a düh, és a megértés
ködös egyvelegét. A bizalmatlansága érthető, de valamiért még
is düh keletkezik bennem, amiért a tisztázás után sem képes
elmondani nekem dolgokat. Nem a pontos okokra, csupán arra vagyok
kíváncsi, hogy merre is megy.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Baba, az lenne a furcsa, ha hirtelen
mindent elmondanék neked – mosolyát a nyakam bőrén érzem. - És
elmondtam, hogy úgy vagy biztonságban, ha nem tudsz sok mindent a
dolgaimról.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- De most a húgodról is szó van! -
fordulok felé hevesen.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Pontosan baba, az én húgomról van
szó.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Hátat fordít és magamra hagy a
ruhákkal teli helyiségben. Égnek emelem a tekintetem, s
visszafordulok a ruháim irányába, amelyeken van, hogy még az
árcédula is rajta lóg. <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=198140335" target="_blank"><i>Amint sikeresem magamra kapok pár ruhadarabot, a táskámat felkapva hagyom el az emeletet, és a földszintig meg sem állok. </i></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Tudod nagyon bosszantó egy bátyád
van – jegyzem meg Gemmának.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Már pár napja itt tartózkodnak
nálunk, s ezalatt az idő alatt remek kapcsolatot alakítottunk ki,
ahogyan Lotti is megkedvelt engem.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Nem mondasz újat – nevet fel, és
Lottinak ad egy újabb narancsgerezdet. - Mit csinált megint?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Biztos vagyok benne, hogy megint
valami olyan dolgot tesz, amit nem kellene. Az elmúlt időszakban
visszafogta magát, nem igazán nyúlt a tettlegességig, de most
kétlem, hogy meghátrálna. - Gemma homloka ráncba szalad, én
pedig elmosolyodva megrázom a fejemet. - Csak össze-vissza
beszélek, ne is figyelj rám. Mit szeretnétek ma csinálni?<br />
- Kimenni a levegőre - nyög fel szinte fájdalmasan. - Harry eddig szerette volna, ha idebenn maradunk, mert itt nem talál meg bennünket Lotti apja, de már rosszul vagyok, és a kertetek csodálatosan hatalmas, de szeretnék kicsit járni.<br />
- Hát akkor városba megyünk - egyezek bele, hiszen az elmúlt napokban a kert és a ház falai néztek vissza csupán rám. - És tengerpartra!<br />
- Homokvár! - kiált fel Lotti, mire Gemmával elnevetjük magunkat.<br />
- Igen, édesem, építünk, ha megetted ezt a pár gyümölcsöt - mosolyog a lányára Gem, és Lotti, mint a kisangyal lassan majszolja el a friss gyümölcsöket.<br />
<br />
A homokos parton már elég sok ember van a délelőtti órák ellenére is. Gyerekek játszanak a tenger sekély részén, míg a szülők nem messze ülve tőlük figyelik az éppen pancsoló kicsiket. Emberek beszélgetése és a gyerekek kisebb sikolya zajos egyveleget alkot a tenger morajlásával.<br />
Letelepedünk két napozóágynál kissé arrább a többi embertől. Gemma elsőként Lottit szabadítja meg a ruhájától, így a virág mintás úszódressze megmutatja magát. Azonnal megdicsérem, hogy mennyire csinos, mire mosolyog, és a jobb oldali fonásának a végét kezdi piszkálni. Gem napvédővel keni be a kislányt, aki mindenfele bámészkodik, csak az édesanyjára nem figyel. Olykor kuncog, amikor Gemma megcsiklandozza, és a nevetése az én szívemet is melengeti.<br />
Azonnal megjelenik egy kép előttem, ahogyan évek múltán Harryvel közös gyermekemmel játszok, aki szélesen mosolyog, és olyan szeleburdi, mint az édesapja. Elképzelem, hogy a kicsi arcát is édes gödröcskék díszítik, míg a haja kissé göndör, és rakoncátlan. Látom magam előtt, hogyan is ülnek a homokban, és építenek számára egy monumentális homokvárat. Az álomkép szerte foszlik, ahogyan a telefonom megszólal a kezemben. A kijelzőre se kell pillantanom, hogy tudjam, Harry keres.<br />
- Merre vagytok? - bosszúsan teszi fel a kérdését mindenféle köszönés nélkül.<br />
- Lejöttünk a partra - hasonlóan semleges hangon felelem.<br />
- Megmondtam, hogy maradjatok a házban. Mit nem lehet ezen a kibaszott egyszerű kérésén megérteni?<br />
- Ez nem kérés, inkább parancs, és mindenkinek szüksége volt egy kis kiszabadulásra a karmaid alól.<br />
- Indulok!<br />
Mielőtt bármit felelhetnék, már nincs a vonal túloldalán. Lenémítom a készüléket, a törülközőmet előveszem, majd a telefont, és a ruhámat is a táskába rakom.<br />
- Forr a levében?<br />
- Agybajban - javítom ki Gemmát, ahogyan a vízhez sétálunk. - Ide jön.<br />
- Legalább családias nap lesz.<br />
Elhelyezkedünk a part mentén, a hűvös víz érinti a bőrünket, míg Lotti kacarászva megy pár lépést beljebb. Apró markában a műanyag vödröt szorongatja, melyben mindenféle tengerpartra alkalmas játék van. Leguggol, és kiborítja mellém az élénk, lányos színekben ékeskedő műanyagokat, és játszani kezd. Gemma megigazítja a sapkáját, amely a fonatait rejti el, és a fejecskéjét a nap tűző sugarai elől.<br />
- Ha csak haza nem próbál rángatni bennünket.<br />
- Hidd el, Lotti egy pillanat alatt fogja letámadni, és azonnal le is veszi a lábáról. Nagyon ritkán szokott nemet mondani a lányomnak. Imádják egymást. Nincs Lotti mellett az apja, de Harryvel, amikor csak találkoznak, egyszerűen felnéz rá. Nagyon szoros kötődés van kettőjük között, bár tény, hogy Harry mindig is imádta a gyerekeket.<br />
- Igen, az első pillanatban ezt már a tudtomra adta - mosolygok, miközben a kislányt nézem, aki nem is figyel bennünket, csak csendben játszik.<br />
- Amikor elmondtam neki Lotti érkezését, volt egy beszélgetésünk. Komoly, olyan, hogy ég talán soha nem hallottam így beszélni. Elmondta, hogy szeretne pár éven belül egy gyereket legalább, mert mindig is fiatal apa akart lenni. Meglepett, valahogyan soha nem gondoltam volna ezt róla, de ez is azt bizonyítja, hogy mennyire is nem ismertem jól a testvéremet. Ez mára már változott. Remek a kapcsolatunk, és igazán, bármit, bármikor meg tudunk beszélni. Néha önfejű, és mindig mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja, mert az csak úgy a tökéletes, de hát kinek nincsenek idegesítő berögződései? - nevet fel. - Ő az egyetlen Lottin kívül nekem, és féltem, hogy most valami őrültséget tesz. Nem akarom, hogy bajba keveredjen.<br />
- Mennyi mindent tudsz róla?<br />
- Nem sokat. Azt vallja, hogy..<br />
- Jobb, ha nem tudsz semmit, úgy vagy biztonságban - fejezem be Gemma helyet a mondatot.<br />
- Utálom, hogy titkolózik.<br />
- Ismerős érzés.<br />
- Mi olyan ismerős? - mormolja egy hang, és hátra sem kell néznem ahhoz, hogy tudjam, ki is áll mögöttünk.<br />
- Remélem, hogy hoztál fürdőgatyát - nézek fel rá. Testét egy fehér póló, fekete nike rövidnadrág és egy sportcipő takarja. Nem igazán láttam még ehhez hasonló, lezser öltözetben, de ez is remekül áll neki.<br />
- Nem vagyok vicces hangulatomban.<br />
- Harry! - kissé pöszén kiállt fel Lotti, amint észreveszi a nagybátyát, aki le is guggol hozzá. Lotti minden szó nélkül nyom egy vödröt Harry kezébe, és egy lapátot.<br />
- Megyünk haza, rendben, bébi?<br />
- Harry, most jöttünk ki, nem fogunk a házadban üldögélni - szakítja félbe Gem. - Neked nem muszáj maradnod, de mi itt töltünk még pár órát.<br />
- Húgi, kérlek - néz rá.<br />
- Lotti is élvezi a dolgot, ne akard legalább az ő örömét elrontani. A medencéd rendben, hogy nagy, de ott így nem tud játszani. És még is, emberek között lenni nem olyan rossz dolog.<br />
- Pár óra lazítástól neked sem lesz semmi bajod - szólalok meg, és a kezére simítom az enyémet, mire rám kapja a tekintetét.<br />
Nehezen, de bólint. Feláll, és az ágyhoz megy, ahol a pólójától és a cipőjétől, zoknijától is megszabadul, s úgy tér vissza közénk. Lotti előtt foglal helyet, így Gem és közöttem ül, remekül megszakítva a beszélgetésünket, de nem tesz egyikünk sem szemre hányást neki.<br />
Fogalmam sincs, hogy meddig ülünk a sekély vízben, de Harry már egy teljes homok birodalmat felépített Lottinak. Megkérdem, hogy kérnek-e valamit, aztán felállok, és a tárcámat megragadva indulok az egyik pavilon felé, hogy hűs italokat szerezzek. A lánynak elmondom, hogy mit is kérek, aztán kifizetem, ám elkalandozik a tekintetem és egy túlságosan is ismerő személyen akad meg.<br />
- Hát te, mit keresel erre? - ölelem meg, ő pedig széles mosollyal az arcán viszonozza.<br />
- Tudod, kell a változatosság.<br />
- Mikor érkeztél?<br />
- Pár napja - iszik bele a vizébe. - Minden rendben veled?<br />
- Persze, igen - felelem zavartan. - Sajnálom..<br />
- Te meg mit keresel itt? - Harry hevesen lép be közénk, ezzel távolabb taszítva engem. A háta mögött kipillantok, és az önelégülten vigyorgó rácra nézek, aki szilárdan állja Harry tekintetét.<br />
<br />
<br /></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-50952202770265643222016-05-04T13:15:00.002+01:002016-05-04T13:16:30.642+01:0043. Fejezet*Testvéri védelem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-kn3lsVp6bQg/Vym0wsNMONI/AAAAAAAAIIE/azs0uHSPyiwDRAf3u3Dfd5nlDC4ov5ZqgCLcB/s1600/N%25C3%25A9vtelen.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://3.bp.blogspot.com/-kn3lsVp6bQg/Vym0wsNMONI/AAAAAAAAIIE/azs0uHSPyiwDRAf3u3Dfd5nlDC4ov5ZqgCLcB/s200/N%25C3%25A9vtelen.jpg" width="178" /></a></div>
- Harry, elmondod, hogy végre kik is érkeznek hozzánk?<br />
<div style="text-align: justify;">
Kíváncsi tekintettel lépek be a fürdőbe, ahol éppen a tükör előtt a haját fogja össze. Rám pillant, majd kiveszi a fogkefét a szájából, az utolsó simításokat is elvégzi, aztán elém siet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A húgom és a keresztlányom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudtam, hogy ők vannak neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, nem éppen lebegtetem meg a családi dolgaimat mindenki előtt. Az én világomban az első a család, akit meg kell védeni. Én pedig ezt teszem, azt hiszem, remekül. Ha még te sem tudtad, akkor valóban jó vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry, kérlek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbocsájtottam baba, de soha nem fogom elfelejteni - nyom egy gyors puszit az arcomra. - Igyekezz, ki kell érnünk eléjük a reptérre.<br />
Még hozzá tennék az egészhez valamit, de nem ad lehetőséget rá, ugyanis elhagyja a hálót, így magamra maradok. <a href="http://www.polyvore.com/untitled_358/set?id=197331467" target="_blank"><i>A ruhák között leakasztok pár darabot, amit megfelelőnek találok mára, s bele is bújok.</i></a> A hajamat egy szoros copfba fogom a fejem tetején. Amint elkészülök sietve megyek le, hogy megkeressem Harryt, és indulhassunk.<br />
- Valamit mesélsz róluk? - fordulok már a kocsiban ülve, Harry felé.<br />
- Mit szeretnél tudni?<br />
- Nem is tudom, soha nem hallottam róluk, most pedig itt lesznek. Mármint örülök nekik, ne érts félre, csupán fogalmam sincs, hogy milyenek. Gemma tudja.. tud rólad?<br />
- Burkoltan van pár információja, de nem igazán van teljes mértékben tisztában a dolgokkal. Ezzel ők így vannak biztonságban - simít végig a kézfejemen. - Ha rajtam múlt volna, te sem tudtál volna meg semmi ilyet rólam.<br />
- Most ne rólunk beszéljünk, kérlek.<br />
- Gemma a húgom, összeállt egy ausztrál építésszel. Teljesen oda volt érte, minden ostobaságát elhitte - elneveti magát keserűen. - Megmondtam neki már az elején, hogyha megbántja, velem kell szembenéznie, de szart rá magasról. Gem, addig engedett neki, míg teherbe nem ejtette. Persze a féregnek úgy már nem kellett a húgom, aki magára maradt így terhesen. Amikor megtudtam elindultam, hogy megkeressem, és, hogy a saját kezeimmel tüntessem el a Föld színéről, de Niall volt, aki megállított. Mondván, hogy Lotti kérdezni fogja, ki is az apja egy idő után, és igen is, ha már akkor lesz, lehet, hogy még találkozni is vele, én pedig ezt a lehetőséget nem vehetem figyelmen kívül. Nehezen, de végül hagytam a dolgot, csupán elbeszélgettem vele.<br />
- Ismerem a te elbeszélgetéseidet - jegyzem meg.<br />
- Megfélemlítettem, de életben hagytam. Nos, azóta se hallottunk felőle, legalábbis Gemmáék. Lotti szereti a srácokat, sokat voltak körülöttük, főleg Niall. Már négy éves, és Gem mondta, hogy egyre érdeklődőbb, szóval, fogalmam sincs, hogy mi lesz. Az a féreg eltűnt, aminek örülök, de tudom, hogy valóban a helye a húgom és a lánya mellett lenne.<br />
- Nem gondolod, hogy hagynod kellett volna, hogy Gemma intézze?<br />
- Nem, nem gondolom.<br />
- Azt hiszed, hogy mindent neked kell megoldanod, pedig nem így van Harry. Mindenki képes megoldani a saját problémáját. Nyújts támaszt, de ne sokat, és hálát fogsz kapni érte.<br />
- A húgomról és az unokahúgomról van szó, Lea. Nem fogom hagyni, hogy egy patkány megkeserítse az életüket.<br />
- Feladom - nevetek fel. - Hol élnek?<br />
- Rómában. Ritkán jönnek ide, és fogalmam sincs, hogy mikor is találkoztam velük utoljára. Gemma sejti, hogy az apánk múltja nem is annyira múlt, és én is hasonló világban élek. Nem akarja, hogy Lotti belekeveredjen, amit meg is értek. Most viszont valami gond lehet, mert sürgetőnek tűnt, hogy iderepülhessenek. Ha nem utaztunk volna el, már itt lennének.<br />
- Minden rendben, de gondolj a legrosszabbra.<br />
- Hát, pedig, ha arra gondolok, akkor csak pozitív csalódás jöhet szóba.<br />
<br />
A reptéren egyenesen az embertömegen át vezet Harry a kapukig. Sokan érkeznek, és a váró is tömve van, de Harry makacsul tör előre, folyamatosan az ajtón tartva a tekintetét. Kezemet szinte fájdalmasan szorítja, de nem szólok neki, mert mielőbb ki akarok jutni a sok ember közül. Határozottan vezet, de már nem az ajtó irányába, hanem egy pad felé.<br />
- Ne haragudjatok, de a sofőröm pocsékul vezetett ma - vonja magára a figyelmet Harry mindenféle üdvözlés nélkül.<br />
- Harry bácsi - áll fel a padra a kislány, és nyújtózkodóik, mire Harry azonnal a karjaiba veszi.<br />
- Semmi gond, mi is nemrég értünk ki - mosolyog Gemma. - Bizonyára te vagy Lea.<br />
- Igen, ő a menyasszonyom - feleli Harry, de a szemeit Lottit fürkészik, aki a vállára hajtja a fejét.<br />
- Örülök, hogy találkozunk, már sokat mesélt rólad.<br />
- Hát, legalább te nem maradtál információ nélkül. Én idefele tudtam meg, hogy kik is vagytok - mosolygok rá. - De örülök én is, hogy végre megismerhetek valakit Harry családjából.<br />
- Oké, elég a fecsegésből, induljunk.<br />
Harry megragadja a csomagot, és maga után húzza, míg szorosan a mellkasához öleli Lottit, aki már laposakat pislog. Az autóban Lotti még mindig Harryn pihen, míg Gemma velünk szemben ül. Elmosolyodom a látványon, ahogyan Harry a kislány hátát simogatja, míg a kicsi kissé szuszogva, békésen alszik. Valószínű, hogy kifárasztotta az út, annak ellenére, hogy nem igazán hosszú.<br />
- Mi történt?<br />
- Mire gondolsz?<br />
- Gem, utálod Palermót, szóval történnie kellett valaminek, hogy idejöttél - világít rá a dologra Harry.<br />
- Ha zavarunk, akkor vissza is mehetünk azonnal.<br />
- Tudod, hogy soha nem zavartok, szóval ne beszélj félre! Lea tudja a múltban történeteket, szóval mi történt, visszatért az a gyökér?<br />
- Amikor először hívtalak, akkor jött el hozzánk. Látni akarta Lottit, és mondta, hogy ezután is látni szeretné. Én ezt nem szerettem volna, és olyanokat mondott, hogy feljelent téged, és minden mocskos üzletedet, Lotti felügyeleti jogát is megszerzi, mert nem egy drogterjszető családban kell felnőnie.<br />
- Megmondtam, hogy tartsd a szád! - emeli meg kissé a hangját, mire az ölében alvó kislány mozgolódni kezd. - Mindegy. Semmi bizonyítéka sincs ellenem, Lottiról pedig felesleges beszélnünk, mert nem fogom megengedni, hogy a közelébe kerüljön. Itt maradtok, amíg elintézem ezt. A mi házunkban fogtok élni, oda nem tud bejutni. Bár remélem, hogy van annyi esze, hogy a szigetre se tér vissza, mert garantálom, hogy darabokban hagyja el.<br />
- Harry, kérlek! - Gemma kétségbeesetten néz a fivérére. - Megkértelek, hogy Lotti előtt ne beszélj így. Ő még csak négy éves, és ezek a szavak, nem az ő fülének valók.<br />
- Alszik, és amúgy sem érti, hogy miről is beszélünk - mormogja.<br />
- Ne becsüld alá a gyerekeket - szólalok meg először, mióta beszálltunk az autóba.<br />
- Nem nőhet fel Lotti álom világban.<br />
- De te meg ne rontsd el a gyermekkorát mindenféle beteg megnyilvánulásoddal!<br />
- Benneteket nem szabadott volna összeeresztenem - sóhajt fel, és az unokahúga hajába csókol. - Mit akarsz, mit tegyek? Mert ismersz, és tudod, hogy mit is akarok tenni.<br />
- Nem akarom, hogy apa nélkül nőjjön fel.<br />
- Gem, eddig sem volt mellette, és most sem fog. Nem látod, hogy őrült? Amikor meghallotta, hogy a gyerekét várod, otthagyott, a picsába! Legyél már észnél, és ne engedj neki! Nem engedhetsz neki!<br />
<br />
<br />
csoport: <a href="https://www.facebook.com/groups/177281909142492/" target="_blank"><i>Alexa S. blogs</i></a></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-32623081187953265902016-04-29T13:33:00.001+01:002016-04-29T13:33:17.634+01:0042. Fejezet*Kedves férfi<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-topRdivnAxg/VyJFTQswV7I/AAAAAAAAIGE/UifgNnffz8gdN0vvrU_4SduX71uzZjU1QCLcB/s1600/N%25C3%25A9vtelen.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-topRdivnAxg/VyJFTQswV7I/AAAAAAAAIGE/UifgNnffz8gdN0vvrU_4SduX71uzZjU1QCLcB/s200/N%25C3%25A9vtelen.jpg" width="190" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Enyhe fejfájás mellett fordulok a másik oldalamra. A tegnapi nap folyamán történtek újra előjönnek a még álmos elmémben, és szinte már is azért könyörgök, hogy mielőbb visszaaludhassak. Kinyújtózom, s érzem, hogy a mellettem lévő hely nem csak üres, de még hideg is. Felpillantok kissé hunyorítva, s látom, hogy Harry valóban nem fekszik mellettem. A takaró anyaga a meztelen testemet még mindig fogva tartja és semmi erőm kimászni alóla, de érdekel, hogy merre is járhat Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hajamat összefogom egy kusza kontyba, miközben átsétálok a lakosztályon a mogorva, olykor szeleburdi férfi után kutatva. Sehol sem találom. Hallom, ahogyan az ajtó nyílik, és reménykedek benne, hogy ő az, nem pedig egy szobapincér, mert a meztelenségem ellen semmit sem vettem fel az elmúlt percekben. Kilesek a háló ajtaján, megnyugszom, amikor megpillantom az izzadt férfit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre jártál? - igyekezek ki hozzá, míg ő egy palack vizet hajt fel a bárpultnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tekintete végigszalad a testemen többször is, közben pedig nagyokat nyel. Megtörli a száját a kézfejével, az üres palackot a szemetesbe hajítja, és pár lépéssel megszünteti a közöttünk lévő távolságot. Csípőmre vezeti hatalmas tenyerét, és közelebb ránt az izzadt testéhez. A haja össze van fogva, a testét pedig melegítő takarja, míg a lábfejeit nike cipőbe bújtatta. Teljesen szokatlan, de el kell ismernem, hogy a sportos outfit is remekül áll neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Futottam a parkban - mondja végül. - Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, de ha minden futás után ilyen látvány vár, gyorsabban futom a köröket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, fürödni indultam, addig nem akartam felöltözni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mentegetőzz emiatt. Inkább menjünk - ragadja meg a kezemet, ám megtorpanok, ahogyan a fürdő küszöbét érintik a lábaim. - Mi az?<br />
- Semmi hangulatom egy közös zuhanyozáshoz.<br />
- Lea, ha meg akartalak volna ölni, megtettem volna - mormogja ridegen. - És ne aggódj, a kádra gondoltam.<br />
- Sokkal jobban hangzik, hogy vízbe fojtasz, mintsem csupán a kezeidet használod - vetem oda, mire jelentőség teljesen néz rám, s azonnal befogom a szám.<br />
Elengedi a kezem és figyelem, ahogyan a hatalmas kádhoz lép, majd megengedi a vizet és habfürdőt is enged bele. Még mindig az ajtóban állok, hiszen a tegnapi emlékek tisztán élnek bennem, és a hideg kiráz, amikor csak a kabinra pillantok. Tudom, hogy Harrynek igaza van, hiszen már számtalan lehetősége nyílt arra, hogy végezzen velem, még is egy közös fürdőzésre invitál jelenleg.<br />
Megszabadul a ruháitól, és hanyagul a csempézett padlón hagyja azokat. A haját kiengedi a gumi fogságából, és az is a ruháit követi. Könnyedén mászik be a habok közé, és helyezkedik el. Kipillant rám, s a kezét nyújtja, én pedig mindenféle habozás nélkül lépkedek hozzá, és szállok be mellé. A mellkasának simulok, ahogyan a lábai között elhelyezkedek. Megfogja a kezeimet, egybefonja az ujjainkat, s úgy ölel át.<br />
- Komolyan gondoltad? - töröm meg a közöttünk fellépő csendet.<br />
- Micsodát?<br />
- Hogy feleségül akarsz venni - pillantok rá a vállam felett. Zöld íriszei az enyémébe mélyednek, de a válaszon egy pillanatig sem gondolkozik el.<br />
- Természetesen - bólint. - Nem szoktam ilyen szavakkal csak úgy dobálózni, baba.<br />
- Gondolhatod, hogy kételyek támadnak bennem a tetteid miatt.<br />
- Ne merd felhozni még egyszer a tegnap estét - mormolja, miközben az ujjait végighúzza a zúzódáson. - Nem akarok többet erről beszélni. Amint visszatérünk Palermóba a feleségemmé válsz.<br />
- Nem gondolod, hogy ebbe nekem is bele kellene egyeznem?<br />
- Nem gondolod, hogy túlságosan is sokat ellenkezel velem? - csókol halántékon. - Te is tudod, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, Lea. Mi összetartozunk. Igenis, te leszel a feleségem, és a gyerekeim anyja. Nem tudom más nő mellett elképzelni magam, és, hogy őszinte legyek, eszembe sincs.<br />
- Ezt vehetem egy szerelmi vallomásnak, és a döntésednek, hogy kedvesebb leszel hozzám?<br />
- Mindig kedves vagyok hozzád - mosolyát a nyakam bőrén érzem, és csak felsóhajtok nevetve. Hát persze.<br />
- Harry?<br />
- Hm? - csókol bele a nyakamba.<br />
- Ne merült fel még benned, hogy ez idő alatt, mért nem lettem terhes? - megremeg a hangom, de a kérdésemet jogosnak érzem.<br />
- Mire próbálsz kilyukadni?<br />
- Hogy az egyikünkkel probléma lehet. Egyszer se védekeztünk, még sem estem egyszer sem teherbe - mutatok rá a valóságra.<br />
- Minden rendben van velünk, csak a bébi, pontosan tudja, hogy melyik a megfelelő pillanat.<br />
Felnevetek ezen a kijelentésén.<br />
- Este színházba megyünk - vált hirtelen témát.<br />
- Tényleg? - olyan hevesen fordulok meg, hogy a víz kifröccsen a földre elég nagy mennyiségben. Harryt nem zavarja, én pedig az izgatottságommal vagyok elfoglalva. - Mit nézünk? - teljesen szembefordulok vele, és az ölébe ülök.<br />
- Fogalmam sincs, a jegyen rajta van - nevet fel, s a hajamba túr. - Elhiheted, hogy nem az én ötletem volt - hajol közelebb, és az ajkait végighúzza az enyémen. - Tudom, hogy szereted, és én egy kedves férfi vagyok, aki sokféle módon imádja kényeztetni a kedves lányt.<br />
Egész lényem megsemmisül, ahogyan az ajkainkat egybeolvasztja. Forrón csókol, mintha hosszú ideje nem csókolt volna, pedig nem így van. Olyan heves, hogy még engem is meglep, de hagyom magam, s teljesen átadom neki a testem, s a lelkem.<br />
<br />
- Az hiszem, hogy most semmi kedvem megmozdulni - nyúlok végig az ágyon.<br />
Egész nap a városban mászkáltunk. Harry beszerzett pár új csizmát és inget, s természetesen az én szekrényem sem maradt ajándék nélkül. Egy remek hangulatú kis étteremben ebédeltünk, aztán tovább jártuk a várost. Felajánlottam, hogy a főbb nevezetes helyeket megmutatom neki, de közölte, hogy nem igazán éhezik effajta szórakozásra. Ráhagytam, tudván, hogy amit egyszer elhatároz az úgy is lesz.<br />
A vacsorát fürdés után fogyasztottuk el az ágyon ülve, míg valami őrült amerikai showt néztünk. Még mindig nevetek rajta, ahogyan a televízió felé pillantok. Harry még mindig eszik nyugodtan, bár már készülődnünk kellene, ha nem akarjuk lekésni az előadást.<br />
Felállok, a fürdőszobába vonulok, és a sminkemet kezdem elkészíteni. A hajamat enyhén hullámosra kezdem el vasalni, amikor is Harryt pillantom meg a tükörben. Közelebb jön, és mellém állva a fogait kezdi el mosni, de a tekintetét egy pillanatra sem szakítja el tőlem. Lassan, kisebb érintések közepette készülődünk. Amikor a sminkem és a hajam elkészül, elindulok, hogy valami ruhát keressek, de Harry visszahúz, puha csókot csen és már az utamra is enged. Széles mosollyal az arcomon hagyom magára.<br />
<i><a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=195832456" target="_blank">A tükör előtt állva igazgatom a ruhámat, amely teljesen rám simul.</a> </i>A kezem a hasamra csúsztatom, és a saját gondolataim, a kérdésem jut eszembe, amelyet Harrynek tettem fel. Ő hülyeségnek gondolja, de én nem. Úgy érzem, hogy az érzéseim igazak, és valóban tényszerűek is. Ha minden rendben lenne, már valószínű, hogy a gyerekünkkel lennék állapotos. Tudom, eleinte tiltakoztam ez ellen, és még mindig korainak tartom az egészet. Arról nem is beszélve, hogy Harry milyen munkát is folytat. Őrültség lenne az egész. Megrázom a fejem annak a reményében, hogy kiűzőm a rossz gondolatokat a fejemből, s felveszem a magassarkú cipőmet is, és a táskámba dobálom a fontosabb dolgokat, köztük a belépőjegyet is.<br />
- Megfelelek a színházi pornépnek?<br />
Megfordulok Harry hangjának hallatán. Úgy teszek, mintha a pornép kifejezés nem ért volna el hozzám. Tudom, hogy messze nem az ő környezete, és kétségem sincs afelől, hogy a zenés előadások nem szerepelnek a kedvencek listáján. <a href="http://www.polyvore.com/harry_in_la_15/set?id=196209855" target="_blank"><i>A külseje nem sokban különbözik a hétköznapi viseletétől, de meglepően még is tökéletesnek nevezném egy ilyen estéhez.</i></a> Elmosolyodok, és közelebb lépve a zakója alját megfogva egy puszit nyomok a szájára.<br />
- Tökéletes.<br />
- Akkor indulhatunk is?<br />
Bólintva fogom meg a táskámat, karolok belé, s hagyjuk el a lakosztályt.<br />
A taxiban Harry már mondja is a férfinek, hogy melyik színházhoz megyünk, így már be is sorol a forgalomba. Harry a kezét s combomra teszi, de felmordul, amikor a telefonja csörögni kezd. Sietve emeli a füléhez és valami köszönésfélét vakkant oda.<br />
- Igen, tudom, később mindent elintézek... - magyarázza sietősen. - Minden rendben lesz, ne aggódj, rendben? Holnap megyünk vissza, ti pedig utána reggel érkeztek. Még nem tudom, de ne aggódj, Gemma, kérlek! Én is őt! - bontja a vonalat, de mire a kérdésemet feltehetném, már újra a fülénél van a készülék. - Hé, Niall, fogllajatok jegyet Gemmáéknak holnap után reggelre a legkorábbi gépre! Igen, kettőt, a szokásos. A többit majd még egyeztetjük, holnap megyünk haza, majd hívlak!<br />
- Kiknek vásárolsz repülő jegyet? - pillantok rá, apró ráncokkal a homlokomon.<br />
- Ez most bonyolult, és kérlek, ne rontsuk el ezt az estét mindenféle jelentéktelen dologgal.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<i>Szeretném megköszönni az előző részekhez érkezett megjegyzéseket. Nagyon sokat jelent, hogy leírjátok a történetről a véleményeteket. :) </i><br />
<i>Illetve, többször felmerült már az ilyen vélemények között, hogy megkérdeztétek: Ki derül-e, hogy ki erőszakolta meg Leát? Hány részes lesz a blog? és hasonlók.. Nos, reagáltam a megjegyzésekre, de akkor ide kiírom, hogy mindenkihez eljusson a dolog. <b>Igen</b>, természetesen ki fog derülni minden! Semmi szálat nem hagyok elvarratlanul, attól függetlenül, hogy nincs minden fejezetben megemlítve egy adott dolog. Még nem mostanában tervezem ennek a blognak a végét, és, bár nem írok évadokat, talán egyszer fordult velem elő, így évadoktól függetlenül hosszúra tervezem a blogot! Pontosan, hogy a vége mi is lesz, az megvan bennem, de a többi nincs. Én már sokszor kifejtettem a csoportban is, hogy nem írok jegyzetet egyik történetemről sem. Soha nem tervezem el. Amikor eszembe jut egy történet, az első ami megvan, a két fő karakter. Utána jön, hogy milyen városban is játszódjon, és a vége. Hogy boldog vagy szomorú véget írok-e egy történetnek. Nos, a vég ennél a blogomnál is megvan már a fejemben az első leírt betű óta. Amikor egy új fejezetet kezdek el írni bármelyik történetembe, akkor fogalmazódik meg benne, hogy mit is írok. Van, amikor egy olyan dolog villan be, ami eddig fel sem merült bennem. Szóval teljesen az aktuális hangulatomtól, a külső benyomásoktól, és akár egy-egy friss hírtől is a srácok felől .. alakulhat egy rész cselekménye. Szóval, amit ígérhetek nektek; Minden kiderül, és még sok rész várható! </i><br />
<i>Remélem nem volt annyira kusza ez a kis írás :))<br />Remélem, hogy tetszett a rész, és hagytok nyomot! Illetve, iratkozzatok fel, és csatlakozzatok a <b>facebook csoporthoz</b> is ;)<a href="https://www.facebook.com/groups/177281909142492/" target="_blank"> LINK</a></i><br />
<i>Xx</i></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-88542439371906707172016-04-22T10:13:00.001+01:002016-04-24T21:19:41.758+01:0041. Fejezet*Szeress vagy hagyj el<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-0xrlPz8gOPY/VxkDSaQmq_I/AAAAAAAAIEc/g0XobnjZ6lgukPjKgIINeZH7ndmViEtdQCLcB/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="https://3.bp.blogspot.com/-0xrlPz8gOPY/VxkDSaQmq_I/AAAAAAAAIEc/g0XobnjZ6lgukPjKgIINeZH7ndmViEtdQCLcB/s200/large.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Ritkán fordul elő, hogy zenét ajánlok egy-egy fejezethez, talán ebben a blogban még nem is fordult elő.. Most viszont kimondottan szeretnék egy dalt ajánlani. :) <a href="https://www.youtube.com/watch?v=8aoeOo1p9fs" target="_blank"><b>Little Mix Love Me or Leave Me</b></a> című száma lenne, ami véleményem szerint maga a blog dala is lehetne, de ehhez a részhez kifejezetten illik. Szóval, aki szereti a lányokat, az hallgassa meg olvasás közben :)) </i><br />
<i>csoport: <a href="https://www.facebook.com/groups/177281909142492/" target="_blank">Alexa S. blogs</a> Xx</i><br />
<br />
A fülledt kabinba levegő után kapkodva csúszok végig a csempézett fal mentén egészen a padlózatig. A torkomra most az én ujjaim fonódnak, remélve, hogy a fájdalom elmúlik. Könnyeim liba sorban követik egymást, és vegyülnek el a rám zúduló forró víztömeggel, miközben a szívem olyan tempót diktált melyet még sohasem éreztem. A halál szele megérintett pillanatokkal ezelőtt, de valamiért még is itt vagyok ezen az átkozott Földön. Mondhatni, hogy a kapkodó lélegzetvételem visszhangot ver, közben pedig egyre kisebbre igyekszem összehúzni magam. Hallom, ahogyan Harry leguggol, és érzem, ahogyan az ujjait az állam alá helyezi, és felemelve azt eléri, hogy a figyelmem újra az övé legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Törülközz meg, és odakinn találkozunk - ajkait a homlokomra nyomja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Érintése égető érzést hagy maga után, a zokogás még jobban feltör bennem, és undort érzek iránta. Megvetést. Látom, ahogyan kilép diadalittasan a kabinból, megszabadul a nehéz ruházatától, melyet hanyagul a padlón hagy. Meztelenül lép a szekrényhez, egy hófehér törülközőt szerez meg, mellyel a sötét tincseit át is töröli, majd a csípője köré tekeri, és így hagyja el az egész helységet, még annyit visszaszólva nekem, hogy igyekezzek.<br />
Semmi kedvem, sem pedig erőm kimászni a meleg zuhany alól. Kezeimet a térdem köré fonom, a fejemet lehajtom, és most érzem, hogy eljut a tudatomig, hogy hova is kerültem. Hogy kinek a világában is élek. A testem megremeg, a lelkem zokog, viszont a látszólagos könnyeimet a víz mossa le, mely felé az arcomat tartom. Mélyen magamba szívom a levegőt, a hajamat hátra simítom és elzárom a zuhanyt. Ahogyan vagyok, meztelenül lépek ki a párás légkörből. A testemet azonnal megcsapja a hideg, minek köszönhetően megborzongok. Semmi szégyenérzet, semmi szégyenlőség nincs bennem, ahogyan kisétálok mindenféle takarás nélkül a szobába.<br />
Harry a bárpultnál áll és telefonál. Még mindig csak a csípőjét takarja a fehér anyag, a hajából csöpög a víz, amely egész felsőtestén végig is folyik. Nagyot nyelek, s bátran közelebb lépek azzal nem foglalkozva, hogy a lábnyomaim nyomot hagynak utánam. A térdeim remegnek, a pulzusom az egekben, de az arcom érzelem mentes. Azt hiszem, hogy már elég jól megtanultam kezelni az ilyesfajta helyzeteket. Fogalmam sincs, hogy a mainak milyen végkimenetele lesz, de abban biztos vagyok, ha Harry holtan akarna látni, akkor az ujjai nem engedtek volna olyan könnyedén el a fürdőszobában.<br />
Határozottan lépek elé, míg ő végigméri a testemen, amelyet már sok alkalommal látott, még is a szemeiben egy pillanatra mintha a szenvedély fellobbanása mutatkozna meg.<br />
- Ti is nekem, Gem - motyogja a tekintetével végig engem kontroll alatt tartva.<br />
A név és az olasz beszéd miatt is a kíváncsiságom élesen feltör, még is mérsékeltnek kell maradnom, hiszen Harry nem tudhatja meg, hogy az olasz nyelv is tökéletesen megy számomra. Ám eszembe villan, hogy már magam sem tudhatom biztosan, hogy Harry mit tud, és mit nem.<br />
Sietve lerázza a vonal túlvégén levő felet, és a mobilt hanyagul a pultra dobja.<br />
- Azt mondtam, hogy törülközz meg - mordul rám azonnal.<br />
Érzem, ahogyan a hajamból a víz kicseppen, s végigfolyik a hátamon, egészen a fenekemig, s még tovább, míg a szőnyeggel eggyé nem olvad.<br />
- Talán zavar a látványom?<br />
Közelebb lép, az ujjait a torkomra fonja, de nem tántorodok el. Most nem szorít, csupán a fájdalmas zúzódásokon simít végig. Akaratlanul is felszisszenek, a pilláimat egy pillanatra lehunyom, míg az ujjai a bőröm felszínén táncolnak.<br />
- Tudod ugye, hogy pillanatok leforgása alatt döntöttem az életedről? - suttogja kimért hangon.<br />
Meleg leheletét arcom bőrén érzem, és a whisky illata az orromba kúszik. Soha nem iszik, most még is felhajtott az italból. Tagadni sem tudná. Ha már neki is bátorságot kell gyűjtenie a tettéhez, akkor valóban a végzetem felé tartok.<br />
- Bárcsak máshogy döntöttél volna - a szemeibe nézve mondom a szavakat. - Beteg vagy, ha azt hiszed, hogy hagyni fogom, hogy elgyengülve láss - sziszegem. - Nem fogom megadni neked azt az örömöt, hogy sírni láss, és, hogy az életemért könyörgök.<br />
- Oh, baba - nevet fel. - Tudom, hogy nem vagy buta, még, ha engem nem is tudsz kijátszani, nem vagy az. Tudod, nagyon is hasonlóak vagyunk. <i>Mocskosak</i> - suttogja a számra. - Lehet, hogy neked a kezedhez nem tapad senkinek a halála, de attól függetlenül ide keveredtél, az unalmas életedből, hogy valami izgalmat szerezz magadnak. Akárhogy is vesszük, információért cserébe az ágyamba bújtál, hogy elnyerd a bizalmam. Talán még sem vagy annyira okos, ha abban a tudatban voltál, hogy egy olyan nőnek bármit is elmondok, aki szétteszi előttem a lábát - röhög fel. - Még a feltételezés is sértés, ha abban a hitben vagy, hogy egyáltalán bármilyen nőneműnek is elmondok bármit az üzletről - csattan fel, mire megremegeket.<br />
Kezem lendül és minden megbánás nélkül az arcán csattan keményen, minek hatására el is fordul a feje. Az arcához nyúl, amely piros a tenyerem érte ütéstől. Megmozgatja az állkapcsát, én pedig hátrálni kezdek, mert pontosan tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Beletúr a hajába, ahogyan a szemei rám villannak, és a teret közöttünk másodpercek töredéke alatt szünteti meg. Szinte az egész testem megnyekken, ahogyan a falnak taszít, s szorosan a torkomat újra megragadja.<br />
- Mégegyszer ne merészeld - mar fogaival az alsó ajkamba.<br />
Farkas szemet nézünk. A lábujjaimon állok, míg ő szinte eggyé présel a fal kemény felületével. A heves mozdulataitól a törülköző anyaga megadja magát, és hallom, ahogyan a földre zuhan, ezzel mind a kettőnk teste takarás nélkül van. Előrébb lép, és tisztán érzem a combjaim találkozásánál merevedését.<br />
- Ha megölni nincs merszed, miért nem engedsz el, vagy éppen próbálsz meg szeretni? Ne hidd, hogy ez az egész nem fog egy esetleges öngyilkosság felé hajszolni. Szerinted milyen lány az, aki ezt el bírja viselni? Szerinted ki az, aki elfogadja, hogy az egyik percben fojtogatott, majd a következőben a nyakát csókolgatod? Ki az, aki örömöt lel a szadista módszereidben?<br />
Minden szavam következtében az érintése finomabbá válik, minden szavam következtében a csípője közelebb kerül hozzám, és az agyamat köd lepi el.<br />
Felmordulva emel meg és egyenes a hatlams ágyhoz visz. A lábaimat akaratosan tárja szét, én pedig a küzdelmet feladom. Hiába történt mindaz, ami, tudom, hogyha ellenkezek, akkor fájdalmas együttlét lesz a jutalmam. A testem így is sajog, ahogyan a szívem is. Nem kell több fájdalom.<br />
Ajkai a nyakamon simítanak végig, majd lejjebb halad a melleimig, melyeket a nyelvével jár körbe. Lehunyom a szemeimet, a kezeim a testem mellett pihennek, s mint egy élettelen test, várom a végét ennek az egész őrületnek.<br />
Megfogja a csuklóimat és a fejem felett egy markával össze is fogja őket, míg teljesen elmerül bennem. Lehunyom a szemeimet, ő pedig vár, amely meglep. Felnézek rá. A szemei csillognak, és ekkor jövök rá, hogy talán többet is ivott a kelleténél. Elengedi a kezeimet, végigsimít az arcomon és az ajkait az enyéim ellen nyomja. Széjjelebb teszem a lábaimat, ahogyan mozogni kezd. A kezeim végig szántanák a hátán, míg az ajkai lassan sajátítják ki az enyéimet.<br />
<br />
A takaró anyaga a védelem érzését kelti bennem. Az arcomat a párnába rejtem, s igyekezek a kusza gondolataimtól minél messzebb kerül. Harry fedetlenül fekszik mellettem a plafont bámulva. A bőre csillog a verejtéktől, a légzése viszont már egyenletes. Lassú, érzéki volt, amilyen talán ezelőtt még soha sem. Éreztem rajta a bocsánat kérését, a kétségbeesett ragaszkodását, még ha ezekkel nem is lehetne megbocsájtani azt, amit velem tett, s tesz.<br />
- Utálom az árulókat - töri meg a csendet.<br />
- Tudom.<br />
- Miért tetted? - fordítja felém a fejét.<br />
- Te miért tetted mindazt, amit? - kérdezek vissza. A homloka ráncba szalad, és visszavezeti a tekintetét a plafonra. - Nem vagy fair velem szemben. Egyszer édes próbálsz lenni a magad módján, máskor halálosan fenyegetsz.<br />
- Fogalmam sincs, hogy mit is csinálok... - halkan feleli. - Magam sem tudom, hogy mit is akarok, egy dolgot kivéve. Téged soha nem akarlak elengedni, Lea.<br />
- Szeretsz?<br />
Erre a szóra úgy felkapja a fejét, mintha valami ócska káromkodás csúszott volna ki a számon. Mélyen magába szívja a levegőt, felém fordul, az ujjainkat egybe fonja és játszadozni kezd. Tudom, hogy az alkohol még a szervezetében van, és már arra is rájöttem, hogy rá teljesen másképpen hat, mint a többi emberre.<br />
- Harry, el kell engedned, ha nem így van. Nem hagyhatod, hogy ilyen életet éljek, hogy rettegjek, mikor is pattan el benned valami. Vagy elengedsz, vagy pedig szeress, mert fáj, amiket teszel. Még ha nem is fizikailag, de lelkileg tönkre teszel - folyik végig egy könnycsepp az arcomon. Meghazudtolom a saját szavaimat, de nem érdekel. Tudnia kell, hogyan is érzek iránta. - Hiszek abban, hogy az első találkozásunk a rendőrségen volt egy félreértés miatt. Hiszem, hogy nem te tetted, ami történt velem, de mindezek ellenére, rengeteg fájdalmon megyek keresztül miattad. Döntened kell - simítok végig a kissé eltátott száján. - Csak kérlek, nehogy kifuss az időből - nyomok egy csókot a szájára, és hátat fordítva neki elszeretném hagyni az ágyat, ám visszaránt maga mellé.<br />
Kezét a pocakomra simítja, és pontosan tudom, hogy mi is jár a fejében. Kismitja a szőke tincseimet az arcomból, és lassan csókol meg, minden erotika nélkül. Törődés és néma bocsánatkérés, de egyfajta szerelem beismerése is.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4999668449526078064.post-85551597001242208442016-04-18T11:47:00.000+01:002016-04-18T11:47:32.028+01:0040. Fejezet*Homályba veszett valóság<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-N-US-rrB5lw/VxPBL48jbOI/AAAAAAAAIBU/AQ3C32T0eWwzgYIvzmk2QHCV2V2vAFQZwCLcB/s1600/13051765_1205900132754327_3834734728801127595_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="https://2.bp.blogspot.com/-N-US-rrB5lw/VxPBL48jbOI/AAAAAAAAIBU/AQ3C32T0eWwzgYIvzmk2QHCV2V2vAFQZwCLcB/s200/13051765_1205900132754327_3834734728801127595_n.jpg" width="200" /></a></div>
- Még is miről beszélsz, Harry?<br />
<div style="text-align: justify;">
Apám olyan értetlen pillantással mered az említett félre, amelyet még soha nem láttam tőle az életem során. Anya is hasonló tekintettel méregeti a mellettem helyet foglaló férfit, aki feszes állal tűri a tekinteteket. Figyeli őket, és a távolságtartása megőrjít. Olyan hideg és kimért, amilyen az első találkozásukkor is volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az igazság. A lányuk nem egy prostituált, mindössze egy olyan lány, aki más kérésére férkőzik az ember közelébe, hogy minél többet kiderítsen róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre te nem is mondasz semmit? - anya hangja szinte az égbe kiált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit várnak tőle, hogy itt bevallja a bűneit? - röhög fel önelégülten Harry. - Nem ostoba Lea, és tudom, hogy az ő szájából ezeknek a tényeknek az alátámasztását soha nem fogom hallani.<br />
Rám néz, a tekintetéből semmit nem tudok leolvasni, és az érzés szinte felemészt, hogy vajon mik is járhatnak a fejében. Kín, gyönyör vagy ennek valami fájdalmas keveréke? Az biztos, hogy nem lesz kegyes hozzám.<br />
- És most ezzel mit is szeretnél bizonyítani? - horkan fel apám.<br />
- Csupán azt, hogy ne becsüljék alá a lányukat, és ne illessék olyan kifejezésekkel, amelyek nem igazak rá. Igaz, hogy munka miatt találkoztunk, de messze áll egy prostituálttól.<br />
- Alig értjük a szavaidat, Harry!<br />
Anyámmal egyet értek. Már én magam sem tudom igazán követni, amit beszél. Amiben biztos lehetek azaz, hogy tisztában van azzal, hogy nem véletlen érkeztem a meleg Palermóba, és, hogy a találkozásunk sem volt a sorsra bízva. Már csak azt kellene tudnom, hogy vajon Niall is velem együtt bukott-e, vagy ő még mindig Harry egyik főbb bizalmasa.<br />
- Be szeretném bizonyítani, hogy a lányukat többre becsülöm mindennél, és, hogy igenis tisztelem az árulása ellenére is - feláll, én pedig levegőt is elfelejtek venni. - Szeretném, ha beleegyeznének abba, hogy Lea összekösse velem az életét.<br />
Értetlenül, döbbenten és talán félelemmel telve bámulok fel rá, míg ő a szüleimre mered, a válaszra várva. Tudom, hogyha nemet is mondanak, Harry akkor is feleségül vesz. Talán még az én belegyezésem nélkül is megtenné, nincs kétségem efelől.<br />
A szívem őrülten ver, a helyiséget a csend temeti maga alá, míg a szüleim hitetlenkedő arccal merednek a mellettem álló férfira, aki a zsebébe nyúl. A székemen ülve merevedek meg. Több ezer kérdésem lenne, de a hangomat nem találom. A magabiztosságom régen magamra hagyott, és az a lány ül itt, aki most igenis tart Harry Stylestól, és a rá váró csapásoktól is.<br />
- De hát - áll fel apám. - Ez őrültség!<br />
- Őrültség lenne feleségül vennem és egy tökéletes, anyagiakkal nem küzdő, fényűző életet nyújtani neki? Az az őrültség, ha ő maga mondana nemet erre - röhög fel Harry.<br />
- A pénz nem minden - mormolja anya.<br />
- Nem, valóban nem minden, de jó ha van, és nem amiatt kell aggódni, hogy minden nap keményen dolgoznia kell, hogy meg tudjon élni. Egy villában él, amely a nevén van, egy gyönyörű szigeten, tengerpart mellett, bármit megvehet, amit csak kíván és persze, egy tökéletes férjet is, aki utazni viszi, és megmutatja neki a világot.<br />
- Azt hiszed, hogy a lányom egy ilyen őrült dologba bele fog menni? Nem is ismerünk! - kel ki magából apám.<br />
- Ugyan! - néz rám. - Nagyon csendes vagy, baba. Semmi megjegyzés?<br />
- Mit mondhatna? Gondolom semmit sem tudott erről az egészről! Azt állítod, hogy nem akarod megvásárolni, még is azt teszed. Folyamatosan a vagyonodat fitogtatod!<br />
Ordítja apám Harry arcába. A hangja olyan magasan cseng, hogy még engem is megrémszít vele, annak ellenére, hogy tisztában vagy azzal, Harrynek a szeme sem rebben a hangos szavak hatására.<br />
- Elég legyen! - kiáltok fel rátalálva a hangomra. - Nem akarok többet hallani. Rólam beszéltek, mintha én itt sem lennék. Felnőtt vagyok és el tudom dönteni, hogy mit is szeretnék. Értékelem Harry, hogy tőlük szeretted volna megkérdezni, de ismerlek, és pontosan tudom, hogyha nemet mondtak volna, akkor is feleségül vennél, talán még az én akaratom ellenére is. Elég ebből, nem hallgatom tovább, hogyan is ócsároljátok egymást, és, hogy kívülállóként beszéltek rólam, amikor ez rólam szól!<br />
Kiviharzok a csendes helyiségből, felkapom a cipőmet, és a táskámat, aztán csak hangosan csapom be magam után a bejárati ajtót. A ház megremeg az erőteljes csapástól, de hidegen hagy. A magas sarkaim a gyors lépteket nem teszik lehetővé, így minden féle aggály nélkül szabadulok meg tőlük, és a kezembe fogva igyekezek tovább valami fő út irányába, ahol egy taxit foghatok.<br />
- Lea!<br />
Hiába a fenyegető hangnem, hiába annak a tudata, hogy még talán úgy is jobban járok, ha megállok. Ennek ellenére is tovább megyek, nem érdekel senki és semmi. Elegem van ebből az egész őrültségből, amibe kerültem. Elegem van a családomból, akik úgy beszélnek rólam, mintha valami lekicsinylő személy lennék, és elegem van Harryből, aki kibaszottul a tulajdonának tart. Pedig nem vagyok az!<br />
- Lea, állj meg! Most!<br />
Még ez a parancs sem tántorít el az elhatározásomtól. A mocskos járdán tovább szedem a lábaimat. Kisebb kavicsdarabok beleállnak, de mit sem számít ez most, ahogyan az sem, hogy a portól már valószínűleg fekete színt öltöttek a talpaim.<br />
Hirtelen ragad meg, és fordít maga felé. A fejemet felemelem, hogy a szemeibe nézhessek, amelyek most szinte vérben forognak a mérhetetlen dühtől. A kezei feszesen, szinte már fájdalmasan tartanak. Az ujjai a húsomba mélyednek a felkarjaimon, míg a tekintete lyukat éget bensőmben.<br />
- Mit képzelsz? Csak úgy elrohanhatsz? Normális vagy, Lea?<br />
- Engedj el! - sziszegem az arcába a szavakat.<br />
- Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést! Nem rohanhatsz el így, az Isten szerelmére!<br />
- Oda és akkor rohanok, amikor és ahova csak kibaszottul akarok!<br />
Ránt egyet rajtam, így még közelebb kerülök a merev testéhez, amelyet a düh irányít jelenleg.<br />
- Ne legyél ennyire makacs - engedi el az egyik kezem. - Vedd fel a cipőidet!<br />
- Nem gondolod, hogy a mocskos lábammal a drága cipőmbe bújok - horkanok fel.<br />
Égnek emeli a tekintetét, és szentségel, aztán megfogja a kezemet, de olyan szorosan, hogy szinte a csontjaim nyekkenését hallom meg. Felszisszenek, de hidegen hagyja a fájdalmam. Tovább vezet, amerre indultam, egyenesen ki a fő utcára, ahol egy taxit int le, és szinte belök a hátsó ülésre.Felnyögök, ahogyan a kényelmetlen ülésre érkezek. A legtávolabb húzódok Harrytől, és oldalra, az ablakon kitekintek. Nem tudom elviselni a közelségét, és még az is megfordul a fejemben, hogy talán jobb lenne, ha végezne velem az árulásom miatt, mintsem kínozna tovább a nehéz érintéseivel, szavaival, és még ki tudja, hogy mi is vár rám.<br />
<br />
Még mindig mezítláb szelem át a szálloda drága márvány padlóját meg sem állva a felvonóig. Harry könnyedén követi az apró lépteim, és csatlakozik hozzám a liftben. Hátamat a tükrös falnak támasztom és karba font kezekkel türelmesen várok.<br />
A szobánk bejárata előtt kénytelen vagyok Harryre várni, hiszen a mágnes kártya nála van, ám ahogyan a szőnyeg melegét érzem meg, el is kezdek megszabadulni a ruháimtól, és mindentől. Az utca szennyét le kell mosnom a testemről, ahogyan a gondolataimat és el kell engednem, hogy aztán tiszta fejjel át tudjam gondolni a ma történt események sokaságát.<br />
A zuhany alá azonnal beállok, bár a hidegvíz először egy sikítást kényszerít ki belőlem, de ahogyan melegszik, úgy nyugszom meg én is. A fejemet hátra hajtom, a hosszú hajam nehezebb lesz, ahogyan a víz elárasztja. Lehunyom a pilláimat, és semmi sem érdekel, csak a kellemes bizsergés, amelyet a rám zúduló vízsugár okoz.<br />
Fájdalmasan nyögök fel, amikor a hideg csempézett falnak ütközök háttal. A gerincem mentén éles fájdalmat érzek, ahogyan a tarkómon is. A fogaim össze koccannak. Nehéz lélegzettel nézek fel Harryre, aki előttem áll ruhában, mezítláb. Az ing és a nadrágja nedvessé válik pillanatok alatt, de a tekintete ugyan olyan kegyetlen és fenyegető marad. A haja az arcába omlik, és a nedves tincsek a bőrére tapadnak. Még vágyat is éreznék, ha éppen nem a torkomra fonódó ujjai kötnék le minden figyelmemet. Kezemet a csuklójára szorítom, és levegőért kapkodok.<br />
- Mi.. Mit csinálsz? - a hangom nagyon halk, és a víz elnyomásával csak reménykedni tudok abban, hogy Harry hallja. - Harry - nyöszörgöm.<br />
A szemei sötéten mutatkoznak meg, a szorítása kegyetlen, a lélegzete szapora. A csuklóján érzem a pulzusát, amely eszeveszett gyorsasággal száguld.<br />
- Meg fogsz fojtani - igyekezek kiszabadulni, de az erőm az övével szemben teljesen eltörpül.<br />
Könnyek gyűlnek a szemeimbe, megremegek és magamban fohászkodom, hogy az ujjai elgyengüljenek, és elengedjen. Küzdök ellene, küzdök magam ellen és minden dolog ellen, ami ezen a kicseszett világon létezik. A könnycsepp végiggördül az arcomon marva a felforrósodott bőrömet. A kézfejére ér, melyre lepillant, aztán ismételten az arcomra mered és szorosabban ragadja meg a torkomat. Elhomályosul az elmém, a hangom elveszik, ahogyan a világ is.<br />
<br />
<i><b>Csoport: <a href="https://www.facebook.com/groups/177281909142492/" target="_blank">Alexa S. blogs</a></b></i></div>
Alexa S.http://www.blogger.com/profile/11461452239895699674noreply@blogger.com8