10. Fejezet*Udvarló

Lea

Karok szoros körém fonódására ébredek, ahogyan még közelebb von egy másik testhez. Felnyögök, és a párnába fúrom arcomat. Melegem van, bár a nap a spalettáknak köszönhetően nem süt be, a korai hőség még is érezhető.

Takaró vékony anyagát lerúgom magamról, mire a mögöttem lévő személy felmordul, vándorló keze pedig lejjebb siklik a testemen. Ekkor tudatosul bennem, hogy felsőm egészen derekamig felgyűrődött az éjszakai forgolódásnak köszönhetően.

Csipkés anyagon könnyedén siklik végig keze, majd markol bele fenekembe, és még jobban oldalamhoz simul. Ajkai nyakam vonalára tévednek, és kis puszikat hagy a bőrömön. Elmosolyodom, és lassan megfordulok, ám szemeimet nem nyitom ki.

- Jó reggelt – mormogja, és a felsője alá simítja kezét.

Nyakának hajlatába fúrom arcom, és teljes testemmel az övének dőlök. Keze újra megtalálja a fenekemet, ám ezúttal már a francia bugyi csipkéi alatt simít végig rajtam.

- Viselkedj – méltatlankodom.

- Még egészen jó fiúnak lehet nevezni – suttogja, és hirtelen, könnyedén magára fordít.

Csípője két oldalán támaszkodom lábaimmal, míg ő csípőmet öleli át. Mellkasán megtámaszkodom, és felnézek szemeibe.

- Elég kemény vagy.

Amint a megjegyzés elhagyja a számat, elvigyorodik. Csípőjét felbillenti, ezzel tudtomra adva, hogy nem csak mellkasa, hanem ágyéka is kemény.

- Nem a farkadra, hanem a mellkasodra értettem – forgatom meg szemeim, mire elneveti magát, és fordít a helyzetünkön.

- Így már jobb? – fejem mellett támaszkodik meg kezeivel, és ágyékát ismételten enyém ellen nyomja. – Milyen mocskos szája van valakinek – simítja végig, miközben a megállapítását mondja. – Azt hittem, hogy jó kislány vagy.

- Az is vagyok.

Feszengek kissé a közelsége miatt, de a tegnap éjjeli történések miatt tudom, hogy semmi olyat nem tesz, amit én nem szeretnék.

- Miért jöttél tegnap? – pillantok fel szemeibe.

- Már mondtam, nem? – simítja végig arcomat. – Látni akartalak. Lemondtam egy megbeszélésem, miattad, még ilyet sem tettem.

- Nem kértelek rá – mutatok rá a dologra.

- Lehetséges, hogy igazad van, de még is itt kötöttem ki.

- A szex vezérelt – nevetek fel.

Összevonja szemöldökét, és legördül rólam.

- Oké, ha így gondolod, nem firtatom tovább a dolgot. 

Feláll, elveszi telefonját az asztalról és kisétál az erkélyre, amint kilöki a spalettát. Hallom, amint beszélni kezd olaszul. Felkelek én is, és úgy, ahogyan vagyok, kisétálok utána. Dereka köré fonom kezem, és hátára nyomom ajkaimat. Megmerevedik, és összefont kezemet szétbontja, és jobbomnál fogva maga elé húz. Fenekem az erkély vastag, fehér korlátjának nyomódik, míg derekamat egyik kezével öleli. Tovább beszél, mit sem sejtve, hogy értem minden szavát.

- Tudom Niall, este egyeztetünk, igen… - mondja a távolba meredve. – Rendben.

Ezzel bontja is a vonalat. Lepillant rám.

- Ne haragudj, nem úgy gondoltam – szabadkozok.

- Rendben – bólint.

- Ennyi?

- Ennyi – bólint ismételten. – Öltözz, elviszlek a találkozódra, este pedig érted jövök úgy tíz magasságában – enged el, és újra a telefonját kezdi nyomkodni.

- Mi van? – nevetek. – Mi a bajod?

Felvonja szemöldökét, ahogyan rám pillant.

- Azt hiszem, erre nem kell válaszolnom. Menj, készülj – nyom csókot a halántékomra és már telefonját újra a füléhez emeli.

Felhorkanok, és hátat fordítok neki. Összeszedek pár ruhadarabot, és telefonommal együtt a fürdőbe megyek, amelynek ajtaját kulcsra is zárom.

Hajamat kusza kontyba fogom, és már be is állok a zuhany alá. A hidegvíz kellően észhez térit és felébreszt. Gyorsan megmosakszom, és testem köré tekerek egy törülközőt.

Először gyorsan megtörülközöm és felöltözöm, majd hajamat kezdem el egy szoros copfba fogni. Amint megvan, szempillaimat átpöndörítem szempillafestékkel és fújok magamra parfümömből.

Kicsit hátrálok,és végigmérem magam, majd megigazítom a felsőm, és a cipzárt még egyszer meghúzom, hogy biztosan tart-e. Mindent elpakolok, majd írok egy gyors üzenetet Niconak.

Harry itt van, valószínű, hogy ő visz az étterembe. L.

Kisietek a fürdőből, és a komódhoz lépek, amelyben a kiegészítőim vannak. Kiveszek egy órát és egy karkötőt, majd felveszem őket. Napszemüveget is magamhoz veszem, s egy táskát kezdek el keresni.

- Ez biztosan jó választás? – hallom meg hátam mögül a számon kérő hangot.

- Micsoda? – kérdezem oda se nézve és a táskámba kezdek el pakolni.

- Az öltözeted.

Áll mögém, és csípőmet határozottan megragadja. Felegyenesedem, és kezeire teszem enyéimet is.

- Amint láthatod, igen, ebben megyek ma.

- Csinos – motyogja a nyakamba. – De nem igazán szeretném, ha így mutatkoznál.

- Mi a bajod? – fordulok felé hirtelen. – Nem vagyunk együtt, és, ha még is így lenne, én döntöm el, hogy mit is veszek fel.

- Harapós vagy ma.

- Csak utálom, ha fölöttem akarnak uralkodni – lépek el mellette és veszem magamhoz cipőmet, amelyet az ágyra leülve fel is veszek. – Indulhatunk? Mint említettem, dolgoznom kell.

- Baba – leguggol elém. – Mi a baj?

- Semmi, menjünk, rendben?

- Lea, kérlek…

- Menjünk – állok fel.

Felveszem napszemüvegem és táskámat, majd visszapillantok Harryre, aki pólóját húzza át a fején.

- Menjünk – bólint és kitárja előttem szobám ajtaját.

Az út csendben telik. Se Harry, se pedig én nem beszélek. Ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen a találkozóra, ami egy közeli kávézó, így pár perc után le is parkoltunk.

- Este érted jövök.

- Nincs kedvem menni – nyitom ki az ajtót, ám azonnal megragadja a kezem.

- Tízkor ott leszek!

Ezzel elenged, így becsapom magam után az ajtót és besietek a kávézóba. Meg sem állok a hátsó részig, ahol is kiszúrom Nicot. Leülök vele szembe, megszabadulok napszemüvegemtől és mélyen felsóhajtok.

- Ennyire szörnyű?

- Ne is mond – nyögök fel, és egy pincér után kutatok szemeimmel, akit ki is szúrok.

Intek neki, így pillanatunk alatt az asztalunk mellett terem. Leadom neki a rendelést, ami tipikus olasz reggeli, bőséges reggeli narancslével. Amint feljegyzi az elhadart mondatom lényegét, távozik.

- Szóval, mi történt? – iszik bele kávéjába.

- Este elmentem zuhanyozni, miután hazavitt – kezdem. – Aztán, amikor kiléptem még semmi gond nem volt, hanem az erkélyhez mentem, hogy a spalettát behúzzam, amikor is megjelent mögöttem.

- Várj, benn volt a szobádban? – döbbenten kérdezi.

- Igen.

Elhallgatok, mert a lány visszatér, és leteszi elém a reggelim. Megköszönöm, és már bele is harapok az első falatba, mielőtt fojtatnám a mesélést.

- Mondd már!

- Oké, nyugi, had egyek, éhen haltam már kétszer – veszek egy újabb falatot a számba, majd amint lenyelem, megszólalok. – Szóval ott volt. Átölelt hátulról, gondolhatod, hogy mennyire megijedtem. – Aztán megszólalt, de már az illatát is éreztem, így tudtam, hogy ő állt mögöttem. Igazából a klubjába indult, így nem értettem, hogy miért van ott, de aztán arra fogta, hogy nem tud nélkülem meglenni.

- Mást nem mondott? – siettet.

- Nem igazán beszélgetni jött, mondhatom így is, vagy úgy, hogy megdugni akart – iszok bele narancslevembe.

- Tehát elérted a célod, a bizalmába fogadott?

- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy azért mert szétrakom a lábam még bízni fog bennem – nevetek fel. – Amúgy pedig nem feküdtünk le.

- Most mondtad, hogy…

- Hogy meg akart fektetni, igen. Csakhogy nem egyenlő azzal, hogy el is érte a célját.

- Oké, akkor tehát…

- Hé, baba, ezt nálam felejtetted – hallok meg hátam mögül egy hangot, mire megmerevedem.

Nico nagyot nyel, és kétséges sincs, hogy a felismerés valós. Hátrafordulok, és azonnal meg is pillantom Harryt.

- Szia, mit keresel itt? – állok fel, és elé lépek.

- Ezt a kocsiban felejtetted – nyújtja át a telefonom, és nagyot nyelek. – Ne aggódj, nem néztem bele – suttogja aggódó arcomat látva. – Lehet, hogy kellett volna?

- Bocsi, csak meglepődtem, hogy itt vagy – veszem el a készüléket.

- Be sem mutatsz a riportalanyodnak? – biccent Nico felé.

- Persze – rázom meg fejem. – Ő itt Nico. Nico, ő itt pedig Harry.

- Az udvarlója – húz derekamnál fogva magához, míg én nagy szemekkel meredek Nicora, aki hasonlóan pillant vissza rám.