21. Fejezet*Minden a régi

Lea

A vacsora borzasztó volt. Harry és az apám élez szóváltásokba keveredtek, én pedig csak a fejemet kapkodtam. Édesanyám is véleményezte a dolgot, ám én inkább csak hallgattam. Harry védelmező szavai sokat jelentettek, bár tisztában voltam azzal, hogy mennyire is hangulatember, így, mire felébred a következő nap, már másszínben látja majd a világot, én pedig újra a kemény lány leszek, aki igyekszik majd nem hagyni, hogy megalázzák.

Fájt, őrjítően a szívembe mart, amikor az apám egy ócska ribancnak nevezett, és egy pár pillanatig el is merengtem a dolgok. Eleinte azon voltam, hogy igaza van, de hamar emlékeztettem magam, hogy a munkámat végzem, amely kissé megváltoztatta a dolgokat, de attól még nem vagyok egy ribanc. 

Most a kocsiban ülünk, a csend kínos, én pedig inkább csak kifelé bámulok a lesötétített ablakon. Harry a kezemet fogja, és ez a gesztus az, amely most mindennél többet jelent nekem. Cirógatja a kézfejem, de nem igazán reagálok rá. Próbálok inkább észrevétlen maradni, mintsem a beszélgetés középpontjába kerülni ismételten.

A beszélgetés végére arra jutottunk, hogy a ma estét még a házban töltik, de holnap reggel már mennek is egy hotelbe át a szüleim. Fáj, de egyszerűen, ha így tekintenek rám, akkor el kell hagyniuk a házat. Így is feszengek, és gyötrődöm. Szeretném, ha már mindennek vége lenne, és hazautazzak, s mindent a szüleim tudomására hozzak, hogy mit miért is tettem.

Megérkezve a villa elé, a szüleim szállnak ki elsőnek aztán Harry, majd engem is kisegít. Még mindig nem szólalok meg, csak a srác mellett sétálok, szorosan a kezét fogva. A ház csendes, és az is marad, mert semmit sem szólunk. Mindössze a magas sarkú szandálomnak a halk kopogása visszhangzik.

Belépünk a hálóba, én pedig azonnal megszabadulok a cipőmtől, és az overallt is elkezdem lerángatni magamról. Rángatom, feszegetem, és az sem érdekel, hogy elszakad a drága anyag, ám Harry mögém lép, a kezeimet lefogja, és olyan szorosan ölel, hogy szinte megnyugszom az érintése alatt, amely engem is meglep.

- Nyugodj meg, baba – suttogja, majd segítségemre siet, és megszabadít a fekete ruhától.

- Sajnálom, de ezt ne kérd tőlem.

Nem felel, csak a nyakamba csókol, aztán már csak hallom, ahogyan az ingétől megszabadul, majd a nadrágjától, és mindentől, míg egy bokszerben nem simul a fehérneműbe bújtatott testemhez.

A szoba sötét, egyikünk sem oltotta fel a lámpákat, így mindössze a Holdnak és az udvaron elhelyezett éjszakai lámpáknak a fénye világítja a be a hálót. Ám az sem sokáig. Harry az ablakokhoz lép, és a sötétítőt határozott mozdulattal rántja el, így már valóban sötétség borítja a szobát.

Velem szemben áll meg, a melltartóm kapcsát kioldja, és a földre ejti az anyagot. Végigsimít a gerincem mentén, s a bugyim pántjai alá csúsztatja kezet. Megszorítja minimálisan a fenekemet, én pedig előrébb mozdulok, és az ölünknek összesimulása az édes jutalom.

Élesebben szívja magába a levegőt, még egyszer megmarkol, és a leheletnyi anyagot elszakítja minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Ajkai a homlokomat érintik, a bizsergés pedig felemészt, és a lábaim köré ér. Vágyom rá. Bármennyire is rossz, nem így kellene lennie, még is arra várok, hogy mindent elfeledtessen velem.

Kezeimet a csípőjére csúsztatom, minimálisan megszorítom és, ahogyan az ajkai lejjebb vándorolnak, hátrahajtom a fejem, még több helyet hagyok neki, és forró csókjainak, amelyek a nyakamat lepik el.

Körmeimet végighúzom, míg nem érek el a bokszerének korcáig. A pamut anyag alá csúsztatom a kezemet, a formás hátsójába markolok és megszabadítom a feleslegessé vált ruhaneműtől. Érzem, ahogyan kilép a bokájához hullott alsóból, és a kezeit a combjaim alá vezeti. Felemel, a csípője köré fonom lábaimat, és a vállaiba kapaszkodom, míg ő megfordul, és a hatalmas ágyunkhoz lép, amelyre könnyedén, puhán fektet le. Ajkai az enyéimre találnak, ajkai forrón, lassan, szenvedélyesen csókol. Érzem, az ölemnél, ahogyan erekciója az én nedves ölemhez simul, és tudom, hogy csak egy gyengén csípőmozdulata lenne, és már is eltemetkezne bennem.

Haját túrom, még jobban magamhoz vonom, a lábaimat pedig teljesen széjjelebb teszem.

Melleim a kemény mellkasának simulnak, a csípőmet felfelé billentem, aztán jobban meghúzom a kusza tincseit. Dereka köré fonom a lábaimat, és magamban fohászkodom, hogy mielőbb belém temetkezzen, élvezetet nyújtson és elfeledtessen velem minden ócska gondolatot.

- Ne gyötörd magad – mormolja. – Tökéletes vagy, és az enyém – nyal végig a számon.

Felnyögök, és közénk vezetem a kezemet. Ujjaimat a hossza köré fonom, lassú mozgásra késztetem a kezem és lassan a nedves ölembe vezetem. Újabb nyögés szakad fel belőlem, amikor megérzem magamban.

Homlokát az enyémének támasztja, és úgy kezd el minden lökésével ostromolni. A gondolataim szétfoszlanak, a valóság már csak egy színes filmre emlékeztet, az élvezet pedig teljesen felemészt, és az eszemet veszi. Vállaiba mélyesztem az ujjaimat, a fejemet hátravetem, és a szemhéjaimat szorosan hunyom le, ahogyan átadom magam a kéjnek.

- Annyira finom, forró vagy – nyöszörgi, és egy erőteljesebb lökést mér rám.

Neve folyamatos ismétlősédként hagyja el a számat, az izmaim megfeszülnek körülötte, és csak ő és én vagyunk. Egy srác és egy lány, akinek csak az erotikus pillanat, ami jelen van.

Megfeszül, elengedi magát, és érzem, ahogyan eláraszt, és együtt éljük át a csodás beteljesedésünket. Még mindig ostromol, bár sokkal lassabban, finomabban, aztán visszahúzódik, és mellém hanyatlik.

A szemeim még mindig csukva vannak, a lélegzetem szapora, a mellkasom sebesen emelkedik, és süllyed, míg a szívem őrületes tempót diktál. Kezével magához von, és ő is szembe fordul velem, bár nem látjuk egymást. Teljesen a testéhez bújok. Lélegzete gyors, mellkasának bőre kissé verítékes, de még ez sem tántorít el.

Szívének üteme szinte már szinkronban van az enyémével, és ez apró mosolyt, parányi boldogságnak a reménysugarát éri el nálam.

- Ne foglalkozz velük – suttogja, ezzel megtörve a közöttünk lévő csendet.

- A szüleim – a hangom olyan halk, hogy szinte kérdéses, hogy meghallja-e.

- Olyan emberek, akik nem méltóak a szeretetedre. Arra pedig, hogy a véleményüket figyelembe vedd, végképp nem. 

- Harry, ők a szüleim – mutatok rá újra a dologra.

- És joguk van, ahhoz, hogy lekurvázzanak? – megfeszülök a karjaiban. – Sajnálom. Remélem, tudod, hogy nem vagy az. Amiket ott mondtam, azokat úgy is gondoltam.

- Köszönöm, hogy a védelmemre keltél – nyomom ajkaimat a mellkasára. A hálám valós, nem csak egy ócska színjáték, mint a többi.

- A barátnőm vagy. A gyönyörű barátnőm, senki sem beszélhet veled ilyen hangnemben.

- Leszámítva téged – mondom.

- Lea – morogja a nevem.

- Nem tagadhatod, hogy mennyire szereted felemelni a hangodat.

Ujjaim végigcsúsznak a bőrén és a fenekén állapodik meg a tenyerem.

- Ha a múltkorira célzol…

- Arra célzom, hogy szereted rám erőltetni a dolgaidat.

- Lea…

- Eszedbe jutott, hogy mi lesz, ha terhes leszek? Eszedbe jutott, hogy milyen megalázó volt, amikor Nico előtt úgy bántál velem?

- Eszedbe jutott, hogy mennyire is hidegen hagy mások véleménye? – kérdez vissza. – Ha pedig terhes leszel, akkor én leszek a legboldogabb férfi a Földön.

- Harry, ez kibaszottul nem ilyen vicces – húzódom el kissé tőle, és a szemeibe nézek, melyeknek csillogását alig látom.

- Nem is annak szántam.

- Nem vagyok egy olyan nő, akit magad mellett tarthatsz, és teherbe ejted, amikor csak teheted.. Nem fogok neked gyerekeket szülni, Harry! – már teljesen ülök.

Hallom, ahogyan felül, és másodpercek alatt már fényáradatban úszik a szoba. Eleinte hozzá kell szoknom, és amikor ez megtörténik, a tekintetünk találkozik.

- Fejezd be a hisztit. Nincs kedvem még téged is helyrerakni – figyelmeztető a hangja.

Nem szólok semmit, csak lemászom az ágyról, és a fürdőszobába indulok.

- Hova mész? – csattan, de én válaszra sem méltatom. – A kurva életbe! Lea…

Tisztán hallom, amikor feláll, és a nyomomba ered, de én egy könnyed mozdulattal becsukom az ajtót az orra előtt. Nem sokáig tart a távolság, mert hangosan csattan a falnak a fa nyílászáró, ő pedig sebesen ragad meg és fordít magával szembe.

- Ne fordíts hátat, amikor neked beszélek – sziszegi.

- Miért, mi lesz?

- Ne baszakodj velem, Lea.

- Te se baszakodj velem, Harry.

Egymás szemébe meredünk. Két makacs, öntörvényű ember néz farkasszemet meztelenül a fürdőszoba hideg kövén állva az éjszaka szürke homályában, egy forró szeretkezést követően.

csoport: Alexa S. blogs