23. Fejezet*Szerelem, szenvedély, lázas csók

Lea

Sajgó fejfájásra ébredek. Nyúzottan, a fáradt testemet a másik oldalra fordítom, és az arcomat a párna puha anyagába nyomom. A takarót lerúgom magamról, mivel már nagy hőség tombol kin szokás szerint, és ez a lakásban is érezhető. Nagyon kicsire kinyitom a szemem, és megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor konstatálom, hogy a spaletta be van csukva, így a szoba még mindig teljes sötétségben van. Visszacsukom a pilláimat, és megpróbálok még pár csendes percet eltölteni az ágy adta kényelemben.

El is nyújtózom kényelmesen, hiszen tudom, hogyha Harry mellettem lenne, akkor a derekamon egy nehéz kéz ölelését érezném, ám a derekam fedetlen, ahogyan az egész testem is.

- Lea, fel kellene ébredned – a gerincem vonalán húzza végig az ujját, én pedig beleremegek az érintésébe. – Baba, a hasadra süt a nap.

- A hasamon fekszem, és sötét van a szobában – mutatok rá nagyon komolyan a dologra, mire ő csak gyermekien felkuncog.

Hirtelen a hátamra fordít, és felém magasodik. Csupasz mellkasa, az enyémnek nyomódik, míg a hajából a bőrömre esik egy hideg vízcsepp, s lefolyik a párnára. Érzem a kellemes illatot, amelyet imádok, s még közelebb bújok Harryhez.

- Miért nem vártál meg a zuhannyal? – vetem a szemére.

- Baba, már reggeliztem, futni voltam, boxoltam, letusoltam, elmentem egy megbeszélésre, megebédeltem, aztán úsztam egyet, és most zuhanyoztam újra – foglalja össze röviden, miket is csinált.

A szemeim hirtelen kipattannak.

- Mennyi az idő?

- Öt óra lesz nemsokára.

- Az egész napot átaludtam? Bassza meg!

- Hé, vigyázz arra a finom kis szádra – korhol finoman, aztán az említett területet csókkal hinti be, amely gyors, de érzéki is. – Holnap Rómába utazunk.

- Micsoda? Miért?

- Lesz pár üzleti találkozom, és gondoltam, magammal viszlek, és megmutatom a várost.

- De hát ilyen hirtelen jött?

- Igen, Lea, ilyen hirtelen. És nem kérdés volt, velem tartasz – fekszik mellém.

- A szüleimmel találkoznom kell – pillantok rá, mire ő csak az értetlen tekintettel néz vissza énrám.

- Rendben, akkor szedd össze magad, és elmegyünk a hotelbe – mondja, és már ki is mászik az ágyból.

- Egyedül szeretnék menni.

- Miért? – összevont szemöldökkel néz vissza rám a válla fölött, már a gardrób előtt állva.

- Talán normálisan szeretnék elköszönni tőlük? – kérdezem bátortalanul. – Egyszerűen tudom, hogy mások lennének, ha te is ott lennél. Nem szeretnék még egy konfliktust.

- Rendben, a kocsiban megvárlak, ebből viszont nem engedek.

Elmosolyodom, s kiszállok az ágy melegéből, és úgy, ahogyan vagyok, elé állok, majd az ajkaira hintek egy kis csókot.

- Nem is kell. Köszönöm.

- Irány a zuhany – paskolja meg a fenekem, mire én csak feljajdulok, és nevetve a fürdőszobánkba vonulok.

Már a ruháimat kapom magamra, amely egy lenge szoknya, egy top és egy szandál. Nem igazán öltözöm ki, hiszen, nem említette Harry, hogy máshova is megyünk. Hajamat lófarokba kötöm a fejem tetején, és a táskámat is magamhoz veszem, és már indulok is a földszintre, ahol a nappaliban találom Harryt.

- Indulhatunk? – pillant rám.

Bólintok, aztán kézen is ragadva húz maga után a ház előtt álló luxus autójához. Amint a bőrülésen kényelmesen el is helyezkedünk, indulunk is. Gyomrom kissé görcsöl az idegességtől, hiszen fogalmam sincs, hogy mit fognak szólni a szüleim a hirtelen megjelenésemhez. Valójában még abban sem vagyok biztos, hogy a hotelben lesznek, de próba szerencse.

Táskámból előveszem a kis neszesszeremet, és kiveszek belőle egy gyógyszert, amelyet egy kis vízzel, amely mindig található az autóban, fel is hajtok.

- Mit vettél be? – pillant rám Harry.

- Csak fejfájásra – húzom el kissé a számat, hiszen a tegnapeste nem éppen könnyedre sikeredett.

- Meg kell tanulnod mértékkel inni, vagy, elhagyni az alkoholt, amely mocskossá teszi az embereket.

- Talán nem tetszett az esti mocskosságom?

- Imádtalak, de máskor nem szeretném, ha az asztalon parádéznál. Lehet, amikor ketten vagyunk, és szemtanú nincs, akkor nyugodtan. Máskor felejtsd el, érted? – kissé megszorítja a combomat.

- Jól van nagyfiú, nem kell félned. Máskor a szemeim előtt tartom a kérésedet – kuncogok, és az oldalához simulok, mire átveti a kezét a vállaimon.

Halántékomra édes puszit lehel, aztán visszafordítja a telefonjának a kijelzőjére a figyelmét.

*

A hotel előtt csak kifelé bámulok, és mély levegőt veszek.

- Még meggondolhatod magad, és veled tarthatok.

- Rendben leszek – pillantok Harryre. – Pár perc és itt leszek.

Bólint, és közel van magához, az ajkaimra egy nehéz csókot nyom, és az utamra enged. Elhagyom a járművet, és besietek a meleg elől, a légkondicionált épületbe. A portás felismer, és mosolyogva fogad. A napszemüvegemet a fejem tetejére tolom, és hasonló kedvességgel üdvözlöm. Bemondom a szüleim nevét, így a szobaszámot hamar meg is tudom. Megköszönöm, és már sietek is a felvonó irányába, amelyet egy kedves fiú tart, amikor észrevesz engem. 

Az ajtón kissé remegő kezekkel, hevesen verő szívvel kopogok be. Türelmesen várok, aztán lassan az ajtó ki is nyílik, én pedig nagyot nyelek, ahogyan szembetalálom magamat édesanyámmal.

- Mit szeretnél?

- Be sem hívsz? – kérdezem.

- Semmi mondanivalóm nincs, a hálátlan lányomnak – határozottan a szemeimbe mondja, az én szívem pedig vészesen fájdalmas sajgásba kezd.

- Nos, csak azért jöttem, hogy elköszönjek. Elutazom Rómába, bizonytalan időre – félreteszem a gorombaságot, és közlöm vele. – Sajnálom, ami a vacsoránál történt, de nem érthetitek ezt. Még nem.

- Lea, ezt az életet választottad, és apádnak igaza van. Eladtad magad, mintha semmit sem érnél. Csalódtunk benned.

- Anya, kérlek…

- Sajnálom. Jó utat kívánok, mire visszajössz, már nem leszünk a szigeten.

Még egy utolsó pillantásra méltat mindössze, és már el is tűnik a fa ajtó mögött, míg én összetörten, könnyes arccal állok megbénulva. Pár percig meredek az ajtóra, aztán hátat fordítok, és a lift irányába indulok. Fáj, minden szó fáj, amelyet anyám mondott, de nem tudok semmit tenni. Nem vonhatom őket is bele, már így is probléma, hogy találkoztak Harryvel.

Sietve lépkedem az autó felé, és szállok be. Keservesen mászom Harry ölébe, ő pedig döbbenten, de kérdés nélkül szorít a testéhez.

- Induljunk – olaszul adja a parancsot Harry, és az elválasztó hangja csapja meg a fülemet.

Felzokogom, és a nyakába rejtem az arcomat.

- Mi történt, baba?

- Nem érdeklem őket, kitagadtak – sírok fel, és az inget, a felsőtestén összegyűrőm az ujjaimmal.

- Baba – fogja meg az arcomat. – Ők veszítettek, és nem te! Erős vagy, mindened megvan. A szüleid pedig meg sem érdemelne egy ilyen remek lányt. Fogalmuk sincs, hogy milyen értékes nőt engedtek ki az ujjaik közül – letörli a könnyeket az arcomról. – Kérlek, ne sírj. Nem szeretem, amikor könnyeket hullajtasz, hiába vagy még így is gyönyörű, kedvesem.

Lehajol, és az ajkai lágyan az enyéimre simulnak. Finoman csókol meg, lassan, egyáltalán nem úgy, ahogyan azt megszoktam tőle. Kissé talán még túlságosan is óvatos is, de imádom. Az édes szájának simogatása mindent megér, még ha meg sem érdemlem a lágy csókjait.

- Van kedved étterembe menni, vagy inkább vigyünk haza valamit, és a szobába, ócska filmeket nézve vacsorázzunk?

- Ócska filmek, vacsora és bor, sok-sok bor – sóhajtok fel.

- Rendben baba.

Továbbra sem szakadok el Harry meleg öleléséből. Amikor az étteremhez megérkezünk, amely Harry személyes nagy kedvence, a sofőr kiszáll, és az épületbe vonul, a már megrendelt vacsoránkért, amelynek a rendelését az engem aggódóan simogató férfi adta le.

Magamban hálálkodom, amikor percek múlva már indulunk is tovább. Már oldalasan ülök Harry ölében. A combomat simogatja, én pedig a mellkasán pihentetem az arcomat. Szinte el is bóbiskolok, mire a hatalmas villához érünk.

Puszikkal halmozza el az arcomat Harry, így magamhoz térek, és kimászom az öléből. Elveszi a papírtasakot, amely a vacsoránkat tartalmazza, s kézen fogva bevezet a házba. A konyhában megszerzünk pár tányért, evőeszközt, és borospoharat is, majd úgy vonulunk el a hálószobába. A helyiségbe mindössze az éjjeli lámpákat kapcsolja fel Harry, majd az asztalhoz lép, és az ételeket meg minden mást elhelyez rajta. Megszabadulok a ruhámtól, és a gardróbból elveszek Harry feléről egy inget, amelybe bele is bújok. Hajamat felkötöm egy kusza kontyba, és mezítláb, bugyiban és a fehér ingben térek vissza a helyiségbe. Már Harry testét is mindössze egy bokszeralsó takarja. Egy tányért nyújt felém, amelyet már megpakolt mindenféle finomsággal. A hasam korog, a nyál pedig összefut a számban.

- Nagyon jól néz ki – vallom be, s a boromba kortyolva foglalom el a helyemet az ágyba.

- Jobban vagy? – ül le mellém Harry.

- Jobban leszek. Köszönök mindent.

- Semmit sem kell köszönnöd, baba – csúsztatja a nyakamra a kezét. – Ez a feladatom, édesem. Megvédeni, biztonságban tudni téged. Na és örömet okozni – féloldalas mosolya terjed szét az arcán, melynek köszönhetően én is elmosolyodom, és közelebb hajolok, egy puszi erejéig, aztán már a finom falatokat falom. 

Harry bekapcsolja a televíziót, és az angol csatornák között kezd el nézelődni. Megállapodik egy filmnél, amely fekete-fehér, de teljesen magával ragad már az első pillanatban. Szinte már a vacsorámról is megfeledkezem, annyira elmerülök a képkockákba, amelyek szerelemtől, szenvedélytől és lázas csókoktól túlfűtött, hogy Harry elveszi tőlem, a tányéromat, és a mellkasára von, kényelembe helyezve magunkat.

csoport: Alexa S. blogs