16. Fejezet*Halálos ítélet

Lea

Derekamon felfelé vándorló ujjak, amelyek magamhoz térítenek. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, de még úgy érzem, a testem alvásért kiált. Arcomat próbálom még jobban a párnába fúrni, ám amikor hasamon lesiklik a hatalmas tenyér, egészen a bugyim korcáig, majd annál is tovább, teljesen éberré válok. Szemeim még mindig le vannak hunyva, miközben évezem az ujjak mozgásának köszönhető a finom vágyat.

Felcsúsztatja lábamat az övére, így könnyebben hozzáfér már nedves ölemhez. Felmordul, kissé megharapja nyakamon a bőrt, és meg is szívja. Felnyögök, és a kezemmel megkeresem a haját, amelybe erősen bele is markolok. Fenekemhez nyomja a merev férfiasságát, és ez még jobban felkorbácsolja a vágyaimat.

A bugyimat szinte másodpercek alatt veszi le rólam, és ekkor tudatosul benne, hogy rajta már régen nincsen alsónadrág. Lábamat ismételten magára húzza, ám nem húzza tovább a dolgot. Belém hatol gyengéden, és nyakamba temeti arcát. Meleg lehelete simogatja nyakam bőrét. Zihálok, kapkodom a levegőt és csak az érzésre tudok koncentrálni, amely leírhatatlan.

Lassan mozog, minden másodpercet kiélvez, míg keze újra felvándorol mellkasomon, és megragadja finoman mellemet. Teljesen eggyé olvadunk, és csak mi ketten létezünk. Ő és én.

Pihegünk. Harry visszahúzódik, és a hátamra fordít. Ajkai megtalálják enyémét, és egy forró csókban részesít. Elszakad tőlem, és lemosolyog rám.

- Jó reggelt – suttogja a szemeimbe nézve.

- Elfelejtettél megint valamit.

- Egy jó reggelt is megfelelt volna – morogja. – Mit felejtettem el? Mert nem hagytam abba az orgazmusodig.

Vállára csapok, de csak felnevet jókedvűen.

- Tudod, hogy miről is beszélek.

- Ne legyél morcos már reggel – nyom egy kis csókot számra. – Indulás a zuhany alá. Már dél van, és még semmit nem csináltunk a reggeli testmozgáson kívül.

- Álmos vagyok.

- Ne gyerekeskedj – mászik át rajtam, és kihúz az ágy kényelméből engem is. Fenekemre csap, mire feljajdulok. – A zuhany alá, asszony!

- Nem vagyok asszony – kérem ki magamnak, amikor is testemet a szinte jeges víz érinti meg. – Basszus – szisszenek fel, és próbálok a kabin másik felére menekülni, ám Harry az utamat állja.

- Nem feleselsz többet? – vigyorog.

- Ne basáskodj! És állítsd melegebbre azt a vizet.

Nevetve tesz eleget a kérésemnek. Elkezdünk megmosakodni, bár Harry keze többet van rajtam, mint saját magán. Amint végzek a zuhannyal, magára hagyom Harryt. A mosdóshoz lépek, megmosom fogaimat és hajamat egy szoros copfba fogom, mielőtt sminkelni kezdenék, amelyet a hőségre való tekintettel most sem viszek túlzásba. Kifelé menet felakasztom a törülközőt és a táskámhoz megyek, ahol tiszta fehérneműbe bújok, és a ruhámba, amely lenge és csinos egyszerre.

A telefonomat magamhoz veszem, amikor elkészültem, és akkor látom, hogy Nico üzent.

- Harry – megyek be a fürdőszobába. – Nico üzent, hogyha jó a mai nap, mutatna pár házat.

Várom, hogy feleljen, ám ne teszi meg, így felpillantok a készülékről. Hatalmas szemekkel mered rám.

- Mi van?

- Ugye nem ebben akarsz kimenni az utcára? – néz végre a szemeimbe.

- Mi a bajod? Mindegy is, inkább mondd, hogy jó-e neked, mert akkor válaszolok neki.

- Írd neki, hogy egy óra múlva legyen a kávézóban, ahol találkoztunk – morogja. – Utána pedig öltözz át.

- Nem parancsolgathatsz nekem – nevetek fel. – Amúgy sem hoztam mást.

Hátat fordítok neki, és visszaindulok a szobába.

- Ne szórakozz velem, Lea – követ a hálóba. – Akkor megállunk a hotelnél.

- Fejezd be az ősember viselkedést! Készülj, és menjünk. Éhen halok – dobtam táskámba a telefonom.

- Nem vagyok ősember – kéri ki magának, miközben öltözködni kezd.

- De, az vagy!

Magára hagyom, és a fedélzetre megyek. A meleg azonnal megcsap, és megbánom a tettem. Napszemüvegemet felveszem, majd a hátam mögé fordulok. Harry rohan fel a lépcsőn, miközben az ingjének alsó pár gombját kapcsolja be.

- Ez gyors volt – állapítom meg.

- Hova a francba igyekszel ennyire?

- Miért aggódsz? A tenger közepén vagyok. Nem igazán tudok menekülni nélküled.

- Ez a szerencsém.

- Látod, okos vagy te, de menjünk, nem bírom ezt a hőséget – sóhajtok fel.

- Gyere - fogja meg a kezemet.

Levezet a motorcsónakhoz, és besegít. Kényelmesen elhelyezkedem, és megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor a szél megcsap a pert felé közeledve. Harry lábamon tartja kezét, úgy, hogy a szél ne tudja felkapni az anyagot.

- Csak nadrág mostantól – sziszegi fülembe.

- Megmondtam, hogy fejezd be az ősember viselkedést.

- Kibaszottul nem mondhatod meg, hogy mit fejezzek be – harap fülcimpámba.

- Valóban? – kérdezek vissza. – Te se nekem.

- Ne felejtsd el, hogy kivel beszélsz – néz rám keményen.

- Sajnálom, Mr.Maffia – forgatom meg szemeim, de fájdalmasan fel is szisszenek, amikor az ujjai a combomba mélyednek. – Ez fáj – nézek szemeibe.

- Vigyázz a szádra! – figyelmeztetően sziszegi.

Elütöm kezét combomról, és a partot kezdem nézni, ahova pillanatokon belül el is érünk. Ahogyan a hajó elfoglalja a helyét, már ki is szállok, és a fekete autó felé indulok. Beszállok hátra, és magamra csapom az ajtót. Látom, ahogyan Harry magyaráz az embereinek. Liam, Louis és Niall áll vele szemben. Ekkor bánom meg, hogy beszálltam a járműbe. De tudnia kell, hogy nem egy szajha vagyok, akivel úgy bánik, ahogyan csak kedve tartja.

Megkerüli a kocsit és beszáll mellém, a sofőr pedig indít is. Harry olaszul kezd el beszélni hozzá, hogy hova is megyünk, majd a telefonján kezd el intézni egy hívást. Kifelé bámulok, de végig hallgatom és figyelem minden szavát, ám semmit sem értek belőle. Annyira ködösen beszél, hogy megfordul a fejemben; tudja, hogy értem minden szavát.

Amint az étteremhez érünk, megragadja a kezemet, amikor ki akarok szállni, ám semmit sem mond. Még beszél, majd bontja a vonalat.

- Menj be, és hozz péksüteményeket, narancslevet, nekem egy feketét – kezd bele a mondandójába olaszul, amely a sofőrnek szól. – Niconak mondd, hogy az autójával menjen, mi pedig követjük.

A férfi elhagyja a járművet én pedig kérdően nézek Harryre.

- Mi van? – mordul rám.

- Éhes vagyok, és amíg nem reggelizek, addig nem kezdődik a nap nálam.

- Már elkezdődött azzal, hogy megdugtalak – morogja.

Elengedem fülem mellett a mocskos szavát.

- Nem megyünk be? Nico is odabenn vár, nem? – kérdezem úgy, mintha nem értettem volna minden szavát, amelyeket a sofőrjének intézett.

- Kapsz reggelit mindjárt, ne hisztizz.

Felvonom az egyik szemöldököm és döbbent arckifejezéssel nézek rá. Elhagyom a járművet, miközben a nevemet ismételgeti feszülten. Megpillantom Nicot az ajtónál, és elindulok felé.

- Hé, Szia Lea – mosolyog kedvesen, és ebből tudom, hogy Harry a nyomomban van és már a szerepét játssza.

- Jó reggelt – mormogom.

- Lea – ránt meg felkaromnál fogva Harry.

- Engedj el – sziszegem szemeibe meredve.

- Mi ütött beléd, hogy csak így elrohansz? Normális vagy? Mint valami hisztis kislány, tényleg – éllel a hangjában mered rám.

- Bekaphatod!

Mélyen magába szívja a levegőt, és látom, hogy elgondolkozott pár dolgon. Nem kétséges, hogy szerencsém van, amiért nyilvános helyen vagyunk.

- Induljunk. Nico? – fordul a férfi felé, és kezet ráznak.

- Mehetünk – bólint.

- Én Nicoval megyek – veszem el a narancslevemet, amikor kiér a sofőr.

- Mi van? – szinte öl Harry tekintete, ahogyan az enyéimbe mered. – Indíts az autó felé!

Felhorkanok és ellépek mellette. Persze megtorpanok, hiszen elméletben nem tudom melyik Nico kocsija. Rá nézek, és már is bólintva elém megy, ezzel mutatva az utat.

- Lea! – siet mögöttem Harry. – Szállj be az autóba, de kurva gyorsan!

- Ha meg tanulsz viselkedni, akkor beszélünk – várom, hogy Nico végre kinyissa az autót.

- Az autóba – ragadja meg kezem, ám nem mozdulok, ami nehéz Harry erejének köszönhetően, de kiállom a próbát.

Kiveri a narancslével töltött üveget a kezemből és vállára dob. Szoknyámat lefogja fenekemnél, míg másik kezével rácsap.

- Tegyél le! – rugdalózni kezdek, és érzem, ahogyan ágyékát is eltalálom.

- A kurva életbe – ordít fel.

Kirántja a Range Rover ajtaját és szinte bedob rajta, majd erőteljesen be is csapja azt. Csupán pár másodperc telik el, amikor beszáll mellém kezével az ágyékán. Rám néz, és tekintetével szinte megöl.

- Ne baszakodj velem! – ordít rám, mire összerezzenek. – Egy idegen férfival akarsz elmenni? Mi vagy te, egy ribanc?

Nem mondok semmit, de tenyerem az arcán csattan, mire el is fordul a másik irányba. Szikrákat szór tekintete, amikor újra felém pillant.

- Aláírtad a halálos ítéletedet! 

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/