32. Fejezet*Meggondolatlan szavak

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! :))

Imádlak benneteket!!!! Ti vagytok a legjobbak!! Remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog, és megleptek pár megjegyzéssel Xx

Nagyot nyújtózok, arcomat a párnába temetem, és igyekszem magamról leszedni a meleg anyagot, amely a testemet takarja. A hőmérséklet elviselhetetlen, szinte érzem, ahogyan ég a bőröm. Kisebb morgás csapja meg a fülemet. A homlokom ráncba szalad, majd az elmémben kezdem el keresni az emlékeim, amikor is bevillan Harry. Megfeszülök, s lassan kezdek el megfordulni, de mindössze csak a fejemet mozdítom meg. 

Ahogyan az arcom szemben van az övével, a szívem hevesebben kezd verni, a lélegzetem szapora lesz, és a forróság még elviselhetetlenebbnek bizonyul.

A csípőmön pihenő kezével még közelebb von a mindössze bokszerrel takart testéhez. Az ajkai kissé el vannak nyílva, halkan horkol, míg a haja az arcába van hullva. Megijedek, amikor a hortyogás abba marad, a nyelvét kissé kidugja, és megnyalja a száraz ajkait. 

Megfordul a fejemben, hogy én is hasonlóan tennék. Közelebb hajolnék, a nyelvemmel végigszántanék az enyhén rózsaszín ajkain, míg teljesen a testéhez férkőznék.

Sietve verem ki a képeket a fejemből és emlékeztetem magam arra, hogy mi okból kerültem mellé, és mi vezetett ide, Kubába. 

Nagyot nyelek, lehunyom a szemhejaim és próbálok kitalálni valamit. Valami menekülőutat. Magam sem tudom, hogy milyen hangulatában lesz, ha felébred. 

Lassan, óvatos mozdulattal igyekszem megmozdulni, és kibújni az ölelő karja alól. 

- Ne mocorogj - mormogja a szavakat. 

- Pisilnem kell - mondom, ami elsőre az eszembe jut.

- Két perced van!

- Még fel sem ébredtél, de már is zsörtölődsz!

Kimászok mellőle, és a fürdőszobába sietek, ahol elvégzem a dolgomat, ha már az ürügy is ez volt. Megmosom a kezeimet, majd az arcomat is, és pár mélyebb levegőt is veszek. 

- Lea.

Mély, rekedtes hangja tölti be a szobát. Megköszörüli a torkát, és csendben vár. Kilépek a fürdőszobából és az ágyon elterülő férfire esik a pillantásom, aki beletúr a hajába. 

- Gyere ide, baba - az ölében pihen a keze, a mellkasát csodás meztelenségben mutatkozik meg.

- Harry, nem véletlen jöttem el ilyen messze.

- Gyere ide - ismétli magát. 

Megadom magam, de tisztes távolságban ülök le az ágyra. 

- Ideje lesz visszatérni ma az otthonunkba. Szinte semmit sem dolgoztam, amíg távol voltál. 

- Hogy találtál meg?

- Mind a ketten tudjuk, hogy előttem nincs lehetetlen - húz magához. - Lehet, hogy más név és készpénz, de még van mit tanulnod.

- A kamerák.

- Bizony, baba, a reptéri kamerák.

Hirtelen dönt végig az ágyon. Kezeivel a fejem mellett támaszkodik meg, míg a tekintetünk szorosan kapcsolódik egybe. 

- Harry - a hangja halkan hagyja el a számat. - Újra meg akarsz erőszakolni? 

Igyekszem a mellkasánál fogva lelökni magamról, ám az erőm eltörpül az övével szemben.

- Nem erőszak, ha van hajlandóság. - motyogja, és a nyakamat kezdi el behinteni lázas csókokkal. - Már magam sem tudom, hogy milyen régen nem voltunk együtt.

- Pár hetet csak kibirsz.

- Ne ellenkezz, kérlek - kap a fogaival a fülcimpámba. - Érzem, hogy te is akarsz.

Igyekszem letaszítani magamról.

- Maximum az undort érzed rajtam - sziszegem az arcába a szavakat. 

Megdermed felettem és nagyokat pislog le rám, végül a térdeidre ül, és a döbbenet a fájdalom egyvelegével mutatkozik meg az arca vonulatán. 

Kimászok alóla, és pár ruhadarabbal a fürdőszobába vonulok, hogy összeszedjem magam, és a gondolataimat.

Gyors zuhanyt kitérően a hajamat mindössze egy szoros kontyba fogom, sminket minimálisat teszek az arcomra, s elkezdek felöltözni. 

Talán már egy óra is eltelt, és ezt a  gyomrom morgása is alátámassza. Fújok magamra a parfümömből, aztán elhagyom a fürdőszobát. 

- Remek. Fogat mosok, és mehetünk. 

Ellép mellettem, aztán hallom, ahogyan elkezdi megmosni a fogait. Körbe pillantok és látom, hogy a csomagom összepakolva helyezkedik el az ajtó mellett. 

- Nem megyek sehova - nézek Harryre, aki a neszesszeremmel a kezei között lép ki a fürdő ajtaján. 

- Úgy is velem jössz, hiába is ellenkezel.

- Miért nem tudsz elengedni? Hagyni, hogy a saját utamon menjek tovább, amelyen nem kell attól rettegnem, hogy mikor is csap le rám a kezed?

- Lea, te is tudod, hogy túl sokat tudsz már rólam. 

- Valami romantikusabb válaszra számítottam.

Bedobom a sminkeimet a táskámba, és feladom az elhatározásaimat. Kilépek az ajtón a csomagommal, Harry pedig szorosan követi a lépteimet. 

A recepción, Harry intéz mindent. Kifizeti a számlámat, és aláír minden papírt, míg én várok rá. Oldalra pullantok, és a gyomrom görcsbe rándul, amikor is Luke közeledő alakját vélem felfedezni. 

- Hey! Kerestelek a szobádban, de nem voltál ott. 

- Öhm, igen.

- Minden rendben? Elmész?

- Igen, ne haragudj, de váratlanul jött ez a dolog - húzom el a számat, s olykor Harryre is pillantok, aki még mindig a recepción támaszkodik. 

- Én mikor jössz vissza? 

- Még nem tudom, lehetséges, hogy soha. Sajnálom, és köszönöm a szép napokat.

- Baba - Harry hangja hasít a beszélgetésünkbe. 

- Mennem kell - húzom el a számat. - Örülök, hogy megismertelek!

Harryhez lépek, és az oldalan hagyom el a hotel épületét. Egy kocsi vár minket, amelybe be is szállunk.

- Ki volt ez? - kérdezi kíváncsi hangon. 

- A hotel tulajdonosa. Megköszönte, hogy itt szálltam meg.

- Remélem, hogy nem hiszed el, hogy beveszem. 

- Azt hiszel, amit akarsz - felelem. - Nem igazán érdekel a problémád. 

- Harapós vagy ma.

- Akkor hagyjuk abba a beszélgetést.

Előveszem a könyvemet, és kinyitom az adott fejezetnél, ahol tartok, s olvasni kezdem, ezzel is utalva arra Harrynek, hogy csendben szeretném eltölteni az időt, amíg nem érünk újra a maffia hazájába.

A repülőn ülve újra a könyveim soraiba merülök el. Kikérek egy pohár ananászlevet, melyet eliszogatok, míg mellettem Harry a laptopján dolgozik valamit. Olykor megérzem magamon a kezét, ám eleinte nem teszek említést, mert pár másodperc után újra a laptopja billentyűzetén járnak az ujjai. 

A sok ananász megteszi a hatását, így a mosdóba megyek, ám alig lépek be, egy kopogás zavarja meg a csendet. 

- Innen nem tudok megszökni - jegyzem meg, ahogyan beengedem Harryt.

- Mertem remélni.

Becsukja az ajtót, és a derekem köré fonja a kezeit, mintha csak egy inda lenne. 

- Nem fogsz megdugni, hiába is próbálkozol.

- Ugyan már, baba - mormogja a nyakam hajlatában. 

- Ne viselkedj úgy, mint egy hormonokkal teli tinédzser. Engedj el, megmondtam, hogy nem akarlak - igyekszem lefeszegetni a kezeit magamról. 

- Ugyan, elsőre is lefekudtél velem, annak ellenére, hogy azt hitted, én erőszakoltalak meg. Nem értem, hogy most miért játszod az elérhetetlent.

- Azert, mert abba az emberbe nem szerettem bele! 

Viharzok ki mellette, és ülök vissza könnyes szemekkel a helyemre.