36. Fejezet*Csabító áruló

Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket :)

Facebook csoport; Alexa S. blogs

- Baba, elkészültél már?

Harry türelmetlenül lép be a gardróbszobába, ahol is a megfelelő ruhát keresek az estére. Már két hete, hogy nem jártam a klubba, de a ma este Harry ragaszkodik ahhoz, hogy vele tartsak. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire is gyomorgörcsöm van, s semmi kedvem az egészhez. Tudom, hogyha megint meglátom Flort, akkor nem fogom tudni magam türtőztetni. Igen, Harry még mindig nem tüntette el. Emiatt reggel már futottunk egy kört, de felesleges volt a vita, mert sehova sem vezetett az egész. 

A hajamat kivasaltam, a sminkem natúr, a parfümöm illata belengi az egész helyiséget, ám a tökéletes ruha kiválasztása még mindig vissza van. Szeretnék valami olyat felvenni, ami komoly, magabiztos, még is a maga módján szexis, nőies. 

- Egy pillanat - felelek Harry kérdésére. 

- Kinek szeretnél tetszeni? 

- Az ostoba kérdéseidet másnak tartogasd, kérlek.

Leakasztok egy vállfát, amelyen egy krémszínű egyszerű ruha pihen. Ledobom fürdőköntösömet, és a bugyimra felveszem a könnyed anyagból készült ruhát. 

- Felhúznád, kérlek?

Emelem fel a hajamat, utalva a cipzárra a hátamon. Harry lassan húzza fel, majd az ajkait a nyakam bőrére nyomja, mire kissé megborzongok a szája érintésétől. 

- Kész vagyok.

A hangom elcsuklik, de tartom magam. Harry még mindig serényen próbálkozik, ám célba még nem ért. Tartom magam, legalábbis nagyon igyekszem, hiszen már nem csak arról van szó, amit tett, hanem már Florról és Lukeról is. 

Elenged, én pedig felveszem a szabadalom, magamhoz veszem a táskámat, és szembefordulok vele. A kezét nyújtja, melyet vonakodva, de elfogadok. 

- Ugye nem fogsz jelenetet rendezni? - már az autóba fordul felém Harry. Keze a combomon pihen, és finoman meg is markolja azt.

- Nem csak rajtam múlik. Ha pórázon tartod a szajhádat, akkor nem lesz gond - felelem kimérten. 

- Vigyázz a szádra!

- Akkor a barátnődet, megfelel?

- Lea, ne gyötörj légy szíves! Így is ki vagyok, te pedig még itt csinálod a műsort. Nincs energiám ehhez.

- Akkor engedj el, had menjek haza, és minden gondod elszáll.

- Ne beszélj butaságokat - nevet fel, s a parkoló autónak kitárja az ajtaját. Megfordul és udvariasan kisegít az autóból. Ahogyan a lábaim a beton meleg felületét érintik, megigazítom a ruhámat, és Harrybe karolok. 

A biztonsági ember kitárja a bejárat ajtaját, így könnyeden térünk be a már teltházas klub falai közé.

- A többiek nem lesznek ma itt - hajol hozzám Harry.

- Nem valami üzlet miatt jöttünk ide?

- De igen - bólint, és a pult irányába vezet. - Mit kérsz inni? 

- Ettől semmit - mormogom és a pult túloldalán álló lányra nézek.

- Fejezd be a gyerekes viselkedést!

Kikér egy vodkaáfonyát és egy szénsavas vizet, aztán az emeletre vezet, egyenesen az irodájába.

- Előttem fogsz tárgyalni?

- Miért kellene titkolnom bármit is előtted?

- Eddig nem volt rá precedens még - ülök le a székébe kényelmesen.

- Akkor itt az ideje elkezdeni - húz fel a kényelmes bőrszékből. - És meg is érkeztek, ahogy hallom - fordul az éppen nyíló ajtó irányába. - Marco - lép a férfi irányába.

Idősebb, mint Harry, az arcát rövidebb szakáll borítja, míg a testét egy öltöny fedi. Kimérten, még is kedves félmosollyal az arcán nyújtja Harry irányba a kezét. Csuklóján az arany órája megmutatja magát, ahogyan kezetráznak.

- Milyen csodálatos üzlettársad van - pillant rám a férfi.

- Inkább egy remek befektetés, mintsem egy üzlettárs. Bemutatom a barátnőmet Marco, ő itt Lea.

- Igazán csinos - mér végig szemérmetlenül Marco. - Hol lehet ilyen csinos lányokkal találkozni?

- Tartsd a távolságot - figyelmezteti Harry.

- Természetesen - nevet fel. - Örvendek.

- Hasonlóan.

Meglep, hogy angolul beszél, hiszen le sem tagadhatná az olasz vérét, s akcentusát. A kezét nyújtja, melyet elfogadok, ő pedig az ajkait a bőrömhöz érinti. Úgy látszik a jó modort ő sem ismeri, hiszen egy nő kezéhez a férfiak a szájukat nem érintik oda, csupán a látszat és a gesztus kap szerepet. Szó nélkül hagyom, és visszamegyek a székhez, melyben helyet is foglalok, hogy ne zavarjam őket.

Kimérten a helyiség széléhez sétálnak, és letekintenek a szórakozó tömegre. A hatalmas ablak csak belülről mutatja meg a másik oldalán levő dolgokat, ezáltal a diszkréció kellően meg is marad.

- Milyen ajánlatod van?

Harry kimért hangon teszi fel a kérdést még mindig angol nyelven. Furcsállom, mert eddig jelen sem lehettem, most pedig itt ülök, és még angolul is beszélnek. 

- Ahogyan Rómában, ide is be szeretném hozni a gyógyszereket. 

- Megmondtam, hogy a klubjaimba nem terjesztek drogot! A zsaruk havonta lecsapnak valamilyen ócska indokkal, csakhogy valamit találjanak.

- A hírhedt Harry Styles tart a rendőrségtől? Ha tudom, el se kezdek üzletelni veled - röhög fel, ám Harry nem adja meg magát. A tekintete egyenes, rá sem néz Marcora, mindössze a táncoló emberek tömegét figyeli. 

- Te is tudod, hogy nem hat meg holmi fenyegetés, de az a hely az egyetlen, ahol nincs semmi mocskos ügylet. 

- Palermo legjobb szórakozóhelye, a turisták özönlenek ide, ne hozz ostoba döntést! Te is tisztában vagy azzal, hogy az általunk kínált parti drog milyen nagy számban fogy máshol. Ezen a helyen tripla annyi mennyiség kerülhetne eladásra. 

- Tisztában vagyok a számokkal, Marco. Az én üzletem én alkottam meg, te csak a világot járod és téríted a dolgot - förmed rá Harry. - Semmi szükségem arra, hogy egy magadfajta oktasson ki. Én emeltelek ki a nyomorból, ne felejtsd el!

- Természetesen - biccent. - Mi a helyzet az árulóval?

A kérdése hallatán megmerevedek ültömbe. Nagyot nyelek és a még mindig a két férfi hátát bámulom. 

- Az irányításom alatt tartom a dolgokat - fordul felé Harry. - Ha ennyi lett volna, akkor szeretnék a barátnőmmel kettesben maradni.

- Hát persze.

Marco megfordul, a tekintete már messze nem kedves. Megvető, és váratlanul hallgatag is egyben. Köszönés nélkül indul meg az ajtó irányába, és el is hagyja Harry irodáját.

Harry az irányomba tekint, én pedig felállok, és a ruhám megigazításával leplezve megtörlöm az izzadságtól nedves tenyeremet. 

- Ezért jöttünk be?

- Igen, ezért - lép elém, és a derekamra fonja a kezeit.

- Áruló van körülötted? - igyekszem a magabiztosságomat megtartani.

- Igen - tűri egy kósza tincseimet a fülem mögé. 

- És tudod, hogy ki is ő?

- Ennyire érdekel? - csókolja meg az államat. 

- Szeretnék biztonságban tudni - erőtlen hanggal mondom. Teljesen megbénít a nedves csókja, a kezének finom érintése.

Megcsókol hevesen, a nyelvét a számba dugja, az ujjai pedig a ruhám anyagán keresztül a bőrömbe marrnak. 

- Vagy inkább szeretnéd tudni, kinek kell segíteni? - suttogja a számba. 

- Ne beszélj hülyeségeket - nyögök fel, ahogyan az asztala szélének taszít, és felületet rá. 

- Szeretnéd, ha eltűnnek az életedből, valld be - nyalja meg a számat, amely a kemény csókjának köszönhetően megduzzad. 

- Harry...

- Tagadni sem tudod, hogy megkeserítem az életed.

Keze a szoknyám alá vándorol és a fehérneműmet darabokban távolítja el rólam. A combjaimat széjjel feszíti, minek következtében megremegek a hideg érzés miatt, amely a nedves ölemet érinti meleg a kitárulkozás hatására. 

- Valld be baba, hogy az első pillanattól kezdve inkább megszabadultál volna tőlem... Valld be, hogy a rácsok mögött jobban tetszene a helyzetem...

- Miket beszélsz?

Elvigyorodik, az államát megragadja és újfent a számba csókol. Hallom, ahogyan a kezével az övcsatját bontja ki, majd a sliccével is elbánik. Belemarkol a hajamba, és nagy hévvel teljesen elmerül bennem. Felnyögök, az érzés finomsága és a hevessége hatására. Hiányzott, kár lenne tagadnom.

A nyaka köré fonom a kezeimet, a tarkójánál a tincseibe markolok, és átadom magam teljesen neki. Bármennyire is tiltakoznék az agyammal, a szívem mást mond. Ahogyan az alhasamban az érzés halmozódni kezd, a csípője köré kulcsolom a combjaimat, és szinte némán könyörgök a többért. 

Hátra vetem a fejemet, elengedem magam, s megremegek az ölelő karjaiban. A nevét sóhajtozom, a fejét lehúzom magamhoz, és ezúttal én csókolom meg.

- Mennyire hiányzott ez - mormolja a számba. - Igazán kár érted, baba.