2016. január 13., szerda

22. Fejezet*Ölel, csókol, simogat


Lea
Csend ölel körbe bennünket, és ez kissé nyugtalanít. Harry velem szemben ül az asztal túloldalán, és a fekete kávéját szürcsölgeti, miközben az olasz napilapot lapozgatja. Nem néz rám, nem szól, és fel sem mordul, csak némán figyel, és olvas. 
A szüleim már elmentek, így a ház üres, a szívem pedig fájdalmasan sajog. A belvárosban, abba a hotelbe, ahol én is megszálltam, bérelt nekik Harry egy lakosztályt, amíg haza nem utaznak. Nem akartam, s gondolni sem mertem, hogy idáig fajulnak majd a dolgok, de megsértettek. Lehet, hogy nem az igazat mondtam el nekik, de ismerhetnének, hogy a becsületen nagyobb annál, minthogy eladjam magam holmi drogdíler, maffiavezérnek. 
A mai nap folyamán találkozom Nicoval a városban. Fogalmam sincs, hogy mit szeretne. Ő is tisztában van azzal, hogy mennyire is veszélyes találkoznunk. Egyedül sehova sem megyek, mindenhova egy sofőr visz, és hoz. Szinte huszonnégy-órás megfigyelés alá helyezett Harry, miszerint is nem bízhat meg bennem teljesen a kitöréseim miatt. Nem mondta, de tisztában vagyok azzal, hogy gyanakodik.
A villámat, amellyel eddig mindössze a gyümölcsöket piszkáltam a tányéromon, ledobom. Erőteljesen visszhangzik a hatalmas térben, de mit sem törődve vele csapom le az anyagszalvétát is, és állok fel. Érzem magamon Harry tekintetét, ám hátat fordítok neki és bosszúsan a lépcső felé vezető utamon mélyeket sóhajtok. Felsietek az emeletre, a hálóba, ahol is a selyem finom anyagát ledobom magamról a gardróbban, és kiveszek a szekrényből egy bugyit. A fehérneműt követően egy fekete rövidnadrágba, és topba bújok, s átsétálok a fürdőbe.
Semmi hangulatom még több időt most eltölteni egy légtérben Harryvel. Fogaimat megmosom, ám a tükörben megpillantom az ajtófélfának dőlve Harryt, aki karba font kezekkel méreget. Arcának éle feszes, ahogyan a testtartása is.Nem szól, és én sem töröm meg a csendet, csak kiöblítem a számat, aztán megtörlöm. Lassú léptekkel közelít meg, szinte lopakodva. Ha a tükörnek segítségével nem követném a mozdulatait, fogalmam sem lenne, hogy éppen a hátam mögé igyekszik.  
- Hova készülsz, gyönyörűm? - mormolja  a nyakamba a szavakat, és még egy kis csókkal is megajándékozza a területek, minek köszönhetően  a gerincem mentén megborzongok jólesően. 
- A városba - felelem a tekintetébe meredve, még mindig az üveg felületének segítségével.
- Ilyen izgató ruhába? 
Megragadja a fenekemet, és kissé megmarkolja, mire felmordulok és jobban feléje nyomom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonz, és nem kívánom meg minden érintésénél, de tartanom kell magam.
- Kinek izgató, kinek csak egy kolonc szett. 
- Így nem mehetsz sehova - fogaival meghúzza minimálisan a fülcimpámat, én pedig önkéntelenül hunyom le a szemhéjaimat, és dőlök egész testemmel, az övének.
- Pedig ebbe fogok elmenni - jelentem ki határozottan.
- Ne baszakodj velem, Lea..
- Ez a mondat elég sokszor hagyja el a szádat - mutatok rá. 
Nem először hallom, és tudom, hogy nem is utoljára.
- Te hozod ki belőlem. Ha megfelelő ruhákat húznál, és a szád nem járna feleslegesen, akkor talán minden szép és jó lenne.
- Akkor talán keresned kellene egy mindenre bólogató szicíliai lányt, aki azt teszi amit mondasz, és talán még minden éjjel is tárt lábakkal vár rád egy-egy fáradt nap után.
Kiszakítom magam a kezei szorításából, felveszem a cipőm, és a táskámat is magamhoz kapom, majd hangosan csukom be a hálónk ajtaját. Hallom, ahogyan a nevemet kiáltja, és szinte fenyegető hangon hív vissza, de feleslegesen. Ahogyan kilépek a hatalmas ház rideg falai közül, felpillantok. a balkonon áll, és haragosan engem figyel. Meglepő, hogy nem mögöttem lohol. Intek neki, aztán beszállok az autóba. A sofőr is hasonlóan a járműbe ül, ám nem indul, és ez gyanút kelt bennem. Harry már nem áll az erkélyen, és tudom, lefelé tart, hogy móresre tanítson. Csak, hogy az ő szavaival éljek.
Elhagyom a kényelmes bőrülést, és a kapu felé veszem az irányt, amely szerencsémre nyitva van, így az útra lépek, és az elhaladó járműveknek intek. A harmadik megáll, én pedig beszállok, és már csak a távolból intek vissza Harrynek.
- Hova szeretnél menni? - kérdezi a fiatal srác, aki megállt, és felajánlotta, hogy elvisz.
- A belvárosba. 
- Remek, oda tartok én is - lelkesen mondja, és rám villant egy kedves mosolyt. - A barátod dühösnek tűnt.
- Nem éppen a nyugodtságáról híres - nevetek fel. - És most biztos vagyok abban, hogy ő hív - veszem elő a hangosan csörgő készülékem, amelyen Harry neve villog. 
- Nem veszed fel? - kérdezi, amint elutasítom a hívást.
- Semmi hangulatom hozzá - vallom be.
- Értem - bólint, és bekanyarodik balra. - Te is abban a nagy házban élsz? Mindig megcsodálom, amikor erre járok.
- Igen, nemrég költöztünk oda. 
- Biztos borsos ára volt. Hallottam róla, hogy árulták már hosszú ideje, de senki sem vette meg. 
- Hát Harry megvette - mormogom. 
-  Harry.. mint, Harry Styles? - pillant rám elkerekedett szemekkel.
- Igen, miért? Ismered?
- Én,őt? Dehogy - nevet fel. - A bokájáig nem érek fel. Elég nagy neve van itt, de gondolom nem kell bemutatnom neked - vigyora nem lankad.
- New York-i vagyok, csak itt ragadtam, mondjuk.. Miatta maradtam, szóval nem, nem tudtam, hogy ekkora neve van erre - hazudom részben a dolgokat.
- Elég sok klubja van itt Szicíliában, de Rómában is például. Itt mindenki tudja, hogy ki is ő. 
- És ki is ő? azon kívül, hogy bár tulajdonos? - pórbálok valami információt kiszedni belőle. Érdekel, hogy az emberek mennyire vannak tisztában azzal, hogy ki is ő, és miből is él.
- Vannak akik úgy tartják, hogy mocskos üzletei vannak, de sokan sikeres üzletemberként tekintenek rá. 
- És te mit gondolsz róla? 
- Őszintén? - kérdez vissza, mire igennel felelek. - Lehetetlenség tiszta üzletből ennyi pénzt összeszedni, mint amennyi neki van. De miket is beszélek, a barátnője vagy. Ne haragudj.
- Én nem haragszom - mosolygom rá. - Viszont, itt jó lesz.
Leparkolt az út mentén, én pedig hálálkodva megköszönöm neki a fuvart. Még utoljára elárulja a nevét; Luke. Én inkább névtelenül maradva hagyom hátra, és indulok az embertömeggel együtt. Betérek a ruhaüzletbe és nézelődni kezdem, majd leakasztok pár ruhát, és a próbafülkék felé veszem az irányt. Dúdolni kezdek egy dalt, amelyet megbeszéltem Nicoval mire ő ki is nyitja az ajtót, én pedig belépek a fülkébe. Felakasztom a ruhákat, amelyek borzalmasak, és szembe fordulok a sráccal.
- Már egy órája rád várok - hangja türelmetlen és dühös. 
- Tudod, egy dílerrel élek együtt, aki már akkor i vinnyog, ha a nyakam kilátszik... 
- Akkor öltözz fel - jelenti ki. - Oké, bocs. Van valamid?
- Nem igazán. A szüleimmel vacsoráztunk, azon kívül nem hagytuk el a lakást. Ő telefonált, de nem tudtam ott lenni.
- Kellene haladni, gondolom te sem vele szeretnéd leélni az életed.
- Figyelj, a mai napom pocsék már most, úgyhogy ne baszogass még te is. Miért nem egy szajhát béreltél fel, aki könnyedén leszopja, csak, hogy kiszedjen belőle valamit?
- Lea, a feletteseim is eredményt várnak. Hónapok óta szórakozol vele.
- Cseszd meg - horkanok fel, és magára hagyom a fülkébe.
- Lea! - kiált utánam ma már a második férfi. 
Mennyire vicces, lenne, ha éppen nem a pokol legmélyebb bugyrába készülnék visszamenni.

*

Édes simogatás, halk szavak, és gyengéd csókok. Szemhéjaim még nehezek, és a fáradtság még mindig mélyem bennem lappang. Csak át akarom aludni az egészet, és visszatérni a szülővárosomba, oda, ahol semmi gondom nem volt, legalább is nem ilyen mértékkel bírtak. 
- Baba, ébresztő - suttogja, én pedig csak lustán pislogni kezdek.
A szemeim égnek, a szívem sajog, és csak egy meleg ölelés, amire vágyom. 
- Hány óra? - hangom olyan halk, hogy attól félek, meg sem hallja.
- Este kilenc - feleli Harry, és az ölébe von. 
Fejem a kemény combján pihen. Hajamat simogatja, míg én megszokom a sötét szobát, amelyben semmilyen fényt sem oltott. Értékelem. 
Emlékszem, hogy a városból taxival jöttem haza, majd berontva az akkorra már üres házba, minden ruhámtól megszabadultam, és a takaró anyaga alá bújtam, s szinte álomba sírtam magam. Minden érzelem, amely eddig bennem felgyülemlett, kitört belőlem, és Harry párnájának puha, kellemes illatú anyagán végezte. Magamhoz öleltem, és minden rossz gondolatom ellenére, azt kívántam, hogy mellettem legyen, s most itt van. Ölel, csókol és simogat.
- Lefürdesz velem? - kérdezi, én pedig csak erőtlenül bólintok.
Lehajol, a halántékomra nyom egy csókot, majd finoman visszafektet az ágy kényelmébe, és már csak a távolodó sötét alakját figyelem. Ingének könnyű anyaga a földön landol, ő pedig villanyt gyűjt a fürdőszobába. Kellemes jázmin illat csap meg, ahogyan a víz csobogása is elér hozzám.
Kikászálódom a takaró alól, és meztelenül, egy bugyiban indulok el a fürdő irányába, amelynek ajtaján kilép Harry. A tekintete végigvándorol a testemen, a kezét felém nyújtja, én pedig azonnal érte kapva fogadom el, és borulok meleg ölelésébe.
- Mi a baj, baba? - hangja aggódó, törődő és talán még féltő is.
- Minden - felelem. - Hogy idejöttem, hogy elkezdődött minden, hogy megismertelek, hogy itt maradtam melletted, hogy a szüleim undorodva néznek rám - motyogom.
Semmit sem mond, de érzem, hogy az izmai megfeszülnek körülöttem. Hirtelen felnyalábol, a hatalmas kádhoz visz, és a forró vízbe helyez. Elzárja a csapot, azután megszabadul minden ruhadarabtól, és bemászik mögém. A hajamat gondosan felcsatolja, majd a kemény mellkasához von, és a csípőmhöz nyúl.
A víz még kissé éget, de egyben el is lazít. Fejemet hátravetem a vállára, és hagyom, hogy a bugyimtól is megszabadítson. A nedves anyagot kidobja a kőre hanyagul, s az állam alá nyúlva gyengéd csókot csen tőlem. 

*

- Van kedved eljönni velem a klubba? Ott lesznek a lányok is - már az ágyon ülök, és a lábaimat kenem be testápolóval. Harry előttem guggol, és a már bekent végtagomon simít végig lassan. - Nem muszáj, ha gondolod maradhatsz, de nekem mindenképpen be kell mennem. 
- Átaludtam az egész napot, ideje kimozdulni - mosolygom rá, mire bólint, feláll és arcon csókol.
A gardróbszobában leakasztok egy fekete ruhát, ami eddig még nem volt rajtam, és bele is bújok. A sminkem már kész, amely enyhén füstöt, a számon egy natúr szájfény van, amely csinos csillogást ad ajkaimnak.  
- Csábítani készülsz? - simít végig a fenekemen Harry, amikor lehajolok a cipőimért, és kiszedem őket a szekrényből. 
- Szükség van rá? - egyenesedem fel. 
- A tiéd vagyok, te pedig az enyém - mormolja a szemeimbe nézve.
Elmosolyodom, és felveszem a magas sarkú cipőmet, így már kissé megközelítem az ő magasságát. Kézen ragad, amint a táskámat is megszerzem, s indulunk is a már ránk váró Bentley felé, amelynek a kényelmes bőrülésére könnyedén csúszunk be. Harry azonnal a combomra teszi a kezét, amely feltárul előtte a rövid ruhámnak köszönhetően. 
- Cuki az inged - jegyzem meg. A piros-fehér pöttyös ingből majdnem az egész mellkasa kilátszik. Még nem láttam hasonló színes ingbe, így meglep.
- Cuki? - kérdez vissza vidám hangon, miközben ízlelgeti a szót.
- És dögös - helyeselek. 
- Látom jobb kedved van - húz magához, és választ nem várva csókol meg kissé hevesebben, mint az kellene. 
- Nyughass - lököm oldalba, és teljesen nekisimulok. 
A város még mindig zsúfolt, az emberek szórakoznak, jól érzik magukat, iszogatnak. Mi most egy másik utcában állunk meg, amely valószínű a hátsó bejárata a klubnak. 
Harry könnyedén nyitja ki az ajtót, és enged udvariasan maga elé.  Nem vár meglepetés. Szokásos táncoló tömeg, fülledt, meleg levegő, és alkohol mindenhol. Harry ay emelvényhez vezet, az asztalához, ahol már a srácok, és a lányok is ülnek. Mindenkit mosolyogva köszöntök, aztán leülünk Harryvel, ám ő hamar közli, hogy a fiúkkal felmegy az irodába. Még sohasem voltam odafenn, és a kíváncsiságomat felkelti, de csak bólintok. 
- Hogy halad a kapcsolatotok? - fordul felém el, amint magunkra maradunk. 
- Jól, igazán remek minden - felelem mosolyogva, és a pezsgőmbe iszom, amelyet kikértünk időközben.
- Azt hallottam, hogy valami nagy villába költöztetek - ámuldozik Sophia.
- Hatalmas, nem tudom, minek ez a felhajtás - sóhajtok fel. - A szüleim is itt vannak a városban, elegem van az egészből. Nem lehetne, hogy beszéd helyett iszunk? - nevetek fel, a lányok pedig hasonlóan tesznek, és már koccintunk is.
Három üveg pezsgőt fogyasztunk el, miközben mindenféle felesleges dologról fecsegünk. Nevetünk, jól érezzük magunkat, a fiúk nélkül is, akik már hosszú ideje magunkra hagytak bennünket. 
- Táncoljunk - kiáltok fel, és felállok. 
Már régen lerúgtam a kényelmetlen tűsarkukat, így könnyedén kezdek az asztalnál táncolni a másik két lánnyal. Megfogom az üveg, és mind a hármunk poharát újratöltöm, aztán felállok az garnitúrára, onnan pedig már egyszerűen fellépek az asztalra. Hangosan éneklem a dalnak a szöveget, a csípőmet mozgatom és jól érzem magam. Melegem van, de nem számít. Csak a zene, én és a pezsgő, ami mindent felszabadít bennem, s kissé talán már gátlástalanul vonaglom. A lányok nevetnek, és hamar el is komorulnak. Kérdően nézek rájuk, amikor leülnek. A combomon érzek meg egy kezet, amely meg is szorít kellően, ahhoz, hogy a figyelmemet a tulajdonosa megszerezze.
- Azonnal gyere onnan le! - dühösen mondja Harry, de én csak kuncogva meghúzom immáron az üveget.
- Táncolj velem - guggolok le, így szemtől szembe kerülünk. Nyelvemmel végigszántok a száján, amely kissé el van tátva. 
- Lea, ne szórakozz - sziszegi, és megpróbál leemelni, de nem engedem neki. 
Újra állok, és táncolok, mígnem pohár, és üvegcsörömpölésre leszek figyelmes. Megperdülök a tengelyem körül, és konstatálom, hogy Harry az asztalon áll, velem szemben. A méretkülönbségek észrevehetőek, mivel mezítláb vagyok, így jócskán fölém magasodik, amelyet annyira imádok.
A nyaka köré kulcsolom a kezeimet, és a lábaimat a csípője köré fonom. Ahogyan felugrom rá, a reflexének köszönhetően nem esünk le. Nevetek, de ő egyáltalán nincs jó kedvében. Fogaimmal elkapom az alsó ajkát, és meghúzom, míg ő a fenekemnél rángatja lejjebb a szoknyámat, amely a pózunknak köszönhetően felcsúszott.
- Fejezd be - figyelmeztet. - Ne legyél közönséges. Indulunk haza - tesz le, és leemel az asztalról, majd ő is leugrik. 
Kezeimbe veszem a cipőimet, és a táskámat, majd dobok egy puszit a lányoknak, és már Harryvel el is tűnünk a tömegbe. A hátsó kijáraton át távozunk, ahol be is jöttünk. 
- Áú - jajdulok fel. 
- Mi van már megint? - néz vissza rám.
- Beleléptem valamibe.
- ezért nem kellene lerészegedni, és cipő nélkül mászkálni egy ilyen helyen - mordul rám, és felnyalábol. 
A Bentley már minket vár, járó motorral, és nyitott ajtóval. Harry berak hátra, én pedig beljebb csúszom, így mellém ül, és indulunk is. Felhúzza az elválasztót, így már is ketten vagyunk.
- Mit képzeltél? - néz rám, de én csak az ölébe mászom. - Ne csináld, Lea - figyelmeztető a hangja. - Ezt a ruhát pedig máskor nem veheted fel - simít végig a combjaimon, amelyek mellette pihennek.
- Azt hittem, hogy szereted a lábaim - húzom végig az ujjamat a száján.
- Tudod, hogy bolondulok értük. De az enyémek, és nem kirakatba való mutogatni valók. az a sok barom ott csorgatta a nyálát.
- Tudod, hogy a tiéd mindenem - nehezen forgó nyelvvel mondom, és lemászva róla, elterülök a padlón. 
- Mit csinálsz? - néz rám kérdően, amikor a teljesen kigombolt ingének anyagával húzom magamra. 
- Téríts észhez - suttogom a szájára, mire nagyot nyel. 
Csípőmet felfelé billentve megérzem erekcióját. Tudtam, hogy beindult a táncomat látva, egyszerűen az dühített, hogy nem csak ő láthatta, pedig egyedül neki szólt minden mocskos mozdulatom. Kinyúl, és megnyom egy gombot.
- Vezessen, amíg nem szólok - mordul fel olaszul, és már a számat kényezteti, s becézni forró ajkaival, és sűrűn forgó nyelvével.

Csoport: Alexa S. blogs

6 megjegyzés:

  1. Ahw olyan jó rész lett annyira szeretlek :) köszönöm köszönöm hogy írod és ez a rész nem tudom miért de számomra meghato

    VálaszTörlés
  2. Szép délutánt/estét/reggelt or whatever-t, én Vivien aka bejönazírásod vagyok.
    Mégcsak tegnap este körül találtam rá a blogodra, de szinte azonnal fanoddá váltam. Tegnap alig bírtam letenni a telefont, melynek következtébe a mai nap folyamán szószerint hulla voltam a padban, de kit érdekel, ha egy ilyen remek műnek olvasója is lehetek.
    Megkell hagyni, nem kis tehetségel áldottak meg. Csak imádni lehet a fogalmazásod, kész orgazmus olvasni a begépelt betűket.
    A történet, az alap helyzet és Harry karaktere meg valami természet feletti csoda xDDD
    ALIG TELT EL EGY NAP DE MÁR IMÁDLAK JESUS CHRIST WHATS HAPPENING
    Szóval nagyonnagyonnagyon várom a folytatást és nagyonnagyonnagyon remélem, hogy nagyon-nagyon hamar hozod:D

    VálaszTörlés
  3. Imádom. Nagyon jó lett. De én szivesen olvasnák már Harry szemszögéből is. Alig várom a kövi részt.

    VálaszTörlés
  4. Imádom. Nagyon jó lett. De én szivesen olvasnák már Harry szemszögéből is. Alig várom a kövi részt.

    VálaszTörlés
  5. Szia :)
    Eszméletlen lett, egyer jobban kezdem megkedvelni Harrynek ezt az oldalát :) Ilyen vihar előtti csend érzésem van :) Nagyon várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  6. Mar nem tudok mir irni:DDDD jo mint mindig...inkabb fantasztikusan tokeletes:* csak igy tovabb:) kedvencem vagy*-*

    Niki xx

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics