2016. január 31., vasárnap

25. Fejezet*Olasz reggel

A vállamat édes csókok borítják be. Kissé mozgolódni kezdek, és még közelebb férkőzök a mögöttem fekvő férfihoz, akinek a karjai szorosan ölelik körbe a derekamat. A trikóm vékony anyaga alá csúsztatja a kezét és a hasamon kis köröket kezd el rajzolgatni. Fenekemhez nyomja az ágyékát, s a nyakamhoz dugja az arcát. Ha nem lennék tudatában annak, hogy ki is ő, akkor még olyan gondolatok is megfordulnának a fejemben, hogy egy tinédzserfiú fekszik mögöttem, aki a reggeli vágyával küszköd. 
Kezemet az övére csúsztatom és egybefonom az ujjainkat. Ajkai ismételten megérintik az arcom bőrét, mire az én torkom mélyéről egy jóleső nyöszörgés szökik ki. 
- Jó reggelt, baba - mormogja a nyakamba a szavakat, én pedig elmosolyodok. 
- Neked is - hangom nagyon halk.
- Ideje lenne felébredni - kezét a lábaim közé csúsztatja, egyenesen a bugyim anyaga alá, mire én felnyögök. - Imádom, amikor így vársz már kora reggel. 
- Mennyi idő van? 
- Annyi, hogy még akár kétszer is eljuttathatlak a csúcsra. 
- Harry, mostanában túl nagy az étvágyad - mutatok rá a dologra, melynek köszönhetően egy mélyrőljövő nevetés hagyja el a formás száját, amelyet meg akarok csókolni. 
- Ne várd, hogy melletted felébredek, és már ki is kelek az ágyból, hogy munkának lássak. 
- Pedig ez lenne a normális. 
- Úgy tűnik, hogy eléggé más meglátásunk van a normális kifejezéssel kapcsolatban - mormogja a nyakamban, mire megfordulók az ölelő karok között.
- Meglehet. 
Végre vele szembe fordulok, a kezem felkúszik a hátán egészen a hajáig. Beletúrok, az arcomat pedig felfelé fordítom, így a szánkat csupán centik választják el egymástól. Meleg lehelete megérinti az érte sóvárgó ajkaimat, a gerincem mentén pedig a hideg fut végig. Igyekszem közelebb vonni magamhoz, ő pedig egy pillanatig sem ellenkezik. Végigsimít a számon az övével, kis puszit is hagy rajta, míg az ujjai a csípőm bőrébe marnak. Pillanatok leforgása alatt találom magamat a csípőjén ülve. Az ágyékát tisztán érzem magam alatt, és a percekkel elhangzott szavak már is az értelműket vesztik. Szánk mohón kapcsolódik egybe, a keze mindenhol ott van, az erekcióját pedig a már várakozó ölem ellen nyomja. Ajkai között hal el nyögésem, amelyet ő ki is használ, és elkezd a fehérneműmtől megszabadítani. Hirtelen ébred bennem a felismerés és távolodom el tőle. 
- Mi történt?
- Tudod te is, csak kihasználni próbáltad a kótyagosságomat!
- Baba, te is tudod, hogy nem tennék ilyet soha.
- Ismerlek Styles - bököm meg a mellkasán.
- Lógva hagysz? - nyög fel fájdalmasan, ahogyan én lemászom róla.
- Igen - felelem, és az órára pillantok, amely az éjjeliszekrényen van. - Fél óránk van, hogy a megbeszélésedre odaérjünk!
- Baba, feleslegesen aggódsz - sóhajt fel.
- Nem, nem aggódom feleslegesen. Megyek készülni.
- Ugyan, Lea, ne legyél ennyire pontos - ül fel. - Én vagyok a befektető, annyit kések amennyit csak akarok!
- Ne legyél már ekkora öntelt barom - nevetek fel. - Elmegyek zuhanyozni.
- Minek neveztél?
Erőteljes hangon kérdezi, és pedig felsikítok, amikor már a karjaiban visz be a fürdőszobába, egyenesen a zuhanykabinba.
- Ne csináld, Harry!
- Ugyan, te is akarod - rántja át a fejemen a fehér trikómat.
- Nem! Bírd ki, csak pár nap.
- Kibaszottul meg akarlak dugni, Lea! - lép közelebb, és a csempének taszít. - Feszült leszek, és szükségem van a veled lévő intimitásra.
- Wáó! Ilyen bókot sem kap mindennap az ember - fonom kezeimet a nyaka köré. - De most akkor is nemet kell mondanom.

*

A hatalmas tükör előtt állva teszem fel a nyakláncomat, majd a cipőmbe is belebújok, és a hajamat szorosan egy copfba fogom a fejem tetején.
- Csinos - lép mögém Harry, és átöleli a derekamat. - Bár a cipőddel nem igazán tudok mit kezdeni.
- Nekem tetszik - teszem fel a napszemüvegemet is. - Indulhatunk?
- Már negyed órás késésben vagyunk. Azt hiszem, hogy ideje lesz - bólint, és a nyakamba csókol.
- Te mondtad, hogy ráérünk - mutatok rá a valóságra.
- Igen, ráértelek volna magamévátenni.
- Oké, indulj meg arra - bökök a bejárati ajtóra, mire megragadja a kezemet és már kifelé is vezet.
Szorgosan követem az aulán át egyenesen ki a parkolói, ahol is az autónk várt ránk. Harry udvariasan kitárja előttem az ajtót, én pedig beszállok. Ő is csatlakozik hozzám, majd indul is, és igazi olasz temperamentummal kezd el behajtani a forgalomba.
- Lea, te nem tarthatsz velem a megbeszélésen - pillant rám egy lámpánál.
- Mi az, hogy nem tarthatok veled? - vonom kérdőre azonnal.
- Csak férfiak lesznek jelen, Lea. Nem vihetlek oda. Komolytalan lenne az egész.
- Úr isten, a kibaszott huszonegyedik században élünk! - kissé talán hangosabban mondom a kelleténél. - A maffia nem engedi a nők jelenlétét a megbeszéléseken?
- Lea! - kiált fel. - A kibaszott életbe, megmondtam, hogy ne emlegesd ezt.
- Oké, legyen, ahogy akarod - szállok ki, amikor már zöldre vált a lámpa.
- Szállj vissza az autóba! - parancsol rám, de én csak hátat fordítva neki sétálok el az autók között, akik dudálnak.
A férfiak megnéznek, és jól esik, amikor egy-egy mocskos olasz megjegyzést tesznek, de nem érdekelnek. Tovább megyek, és befordulok az utcába. Szinte hisztérikusan rontok be a szállodába, és igyekszem fel az emeletre. A telefonom megszólal, de én rá sem hederítek. A hálóba lerúgom a cipőmet, megszabadulok a ruhámtól, és fehérneműben leülök az ágyra, ahol a hotel étlapját kezdem el szemlélni. A telefonom csengőhangja újra megtölti a csendes szobát, de csak tovább nézegetem a kínálatot, míg ki nem választom a megfelelőt.
Amint megrendelek egy kiadós reggelit, a fürdőbe vonulok, ahol a nyakláncomat a szekrényre helyezem, a hajamat kontybafogom, és a melltartómtól is megszabadulok, s visszabújok a trikómba, amelyet az éjszaka viseltem. Alulra egy rövidnadrágot húzok, amíg a reggelimet meg nem hozzák.
- Mi van, Harry? - veszem fel a már sokadszorra megszólaló telefonomat.
- Neked is jó reggelt napsugár.
- Niall? - döbbenek meg a hang hallatán.
- Hé, egyedül vagy?
- Ennyire felelőtlennek nézel? - sóhajtok fel, és az ajtóhoz sétálok, amely felől kopogás hallatszik. - Jó napot - köszönök, és beengedem a pincért, aki betolja a kocsit. A kezébe nyomok egy kevés pénzt, mire hálásan távozik.
- Merre jár?
- Reggel közölte, amikor elindultunk, hogy nem tarthatok vele valami megbeszélésre. Aztán elmondtam pár dolognak a kibaszott maffiáját, és otthagytam a piros lámpánál.
- Hogy mit csináltál? - röhög fel. - Még ilyet se hallottam, hogy faképnélhagynák Stylest.
- Hát, velem elég sokszor fordul elő - ülök le, és az ágy széléhez húzom a kocsit.
- Az életeddel játszol - sóhajt fel.
- Miért hívtál, Niall? Egyáltalán honnan van meg a számom?
- Nico mondta, hogy nézzek utánad.
- Nem érdekel az a paraszt - sziszegem. - Nem ő él vele együtt, de parancsolgatni tud.
- Hagyjuk is - mondja. - Hogy érzed magad?
- Fel tudnám falni a világ összes kajáját - nevetek. - És ez a majom is még idegesít. Remélem, hogy nem mostanában jön vissza.
- Tudod, hogy Harry nehezen enged el téged. A múltkori műsorodat követően még csodálkozom, hogy életben vagy. Az irodában azt hittem, hogy előveszi a fegyverét...
Köhögni kezdek, és innivalóért nyúlok.
- Hogy mi?
- Kiakadt, amikor az asztalon meglátott, Lea. Mit vártál?
- Hát mondhatjuk, hogy elővette... - kuncogok.
- Lea, nem vagyok kíváncsi a szexuális életetekre. Mi azért vagyunk, hogy lebuktassuk! - mutat rá a dologra.
- Niall, elég hosszú ideje vagy mellette, de még mindig nincs semmi kézzelfogható dolog. Szerinte pár hónap alatt én mit tudok kiszedni belőle? Muszáj elhitetnem vele a dolgokat.
- Én nem azt mondom, hogy ne használd ki, és élvezd az életet, csak légy észnél, kérlek.
- Rendben.
- Most mennem kell, de hívlak, aminkor csak tudlak - mondja. - És kérlek, vigyázz magadra! Rendes csaj vagy, nem érdemled meg, hogy egy ilyen seggfej nyírjon ki.
- Kösz Niall, nagyon rendes vagy.
Leteszem a telefont, és minden figyelmemet a kiadós reggelinek szentelem, amely csábítóan van kipakolva elém, a kis kocsira.

csoport: Alexa S. blogs

2016. január 21., csütörtök

24. Fejezet*Ultimátum


Lea
Felállok a helyemről, és a mosdóba vonulok, amely a hálóból nyílik. A kalapot, amelyet Harrytől loptam el, a pultra helyezem, a hajamat pedig félre tűröm és megmosom hideg vízzel az arcomat. Mivel sminket nem viselek, csupán vízálló szempillaspirált, így minden gond nélkül élvezem a hideg víz kellemességét. Miután végzem, megtörlöm a nedves arcomat és a tükör elé állok, ahol a ruhámat igazítom meg, amely csak egy farmer short és egy enyhén csipkés hófehér crop top. Kényelemes, csinos, és már a felvételekor az őrületbe kergettem vele Harryt. Imádom, amikor próbál kontrollálni, irányítani, még sem úgy sül el, ahogyan azt ő szeretné. 
Visszahelyezem az eltulajdonított kalapot a fejemre, és visszamegyek a helyemre. Harry azonnal a combomra teszi a kezét, és végigsimít rajta, míg én becsatolom a biztonsági övemet. 
- Még mindig nem gondolod úgy, hogy át kellene öltöznöd? 
- Remekül érzem így magam, köszönöm.
Figyelmem a lábaimra szegeződik, amikor Harry az ujjaival a shortom szára alá csúsztatja az egyik hosszú ujját. 
- Mit csinálsz? - érdeklődve pillantok rá. 
- Keresem a nadrágod többi darabját.
Felnevetek és rövid puszit nyomok az enyhén borostás arcára, amelyet annyira szeretek. Imádom amikor meghagyja és így sokkal férfiasabbnak néz ki. Lehengerlő, s tudom, hogy nem csak az én, de más nőneműek figyelmét is megragadja.
Az ujjaival kezdek játszani, amelyeket fém karikák öltöztetnek. Oldalra pillantok, ki az ablakon, le az alattunk elterülő városra, amely már most a szívembe lopja magát. Figyelem, ahogyan lassan a föld felé közeledünk, miközben egybefonom az ujjaim Harryével. Érzem, ahogyan közelebb hajol, a meleg lehelete megcsap, és a vállamon támasztja meg az állát. 
- Tetszik? - mormogja a fülembe mély hangján, minek köszönhetően a hideg fut végig a gerincem mentén.
- Csodás város - sóhajtok fel. - Remélem felkészültél arra, hogy az egészet be kell járnod velem. 
- Komoly árat kell fizetned, remélem, hogy te pedig erre készültél fel - csókolja meg a csupasz vállamat.
Vigyorogva felé pillantok az ajkaink pedig egy pillanatra egybeérnek. Ajkainak íze édes, és egy pillanatra még jobban megkívánom a formás száját. Elmosolyodik és egybefűzi az ölemben pihenő kezeinket. A kézfejemen végigsimít és visszaül kényelmesen a helyére. Én is visszahelyezkedem és türelmesen várom, hogy a mar földet erő repülő elfoglalja a helyét.
Amint ez meg is történik, kicsatolom az övemet és felállok. Harry is követi a példámat. Összeszedi a dolgait, majd a barna, bőr kötésű naplóját is felkapja, míg a másik kezével az enyémet ragadja meg, s már lefelé húz a repülő fedélzetéről. Előre enged udvariasan, ahogyan az már megszokott tőle, én pedig szívem szerint egy apró megjegyzést tennék, de befogom a számat, és a meleg napsütést élvezve érem el a kifutópálya betonját. Harry ismételten megfogja a kezemet, aztán sietve szedi a lábait a nagy épület irányába, ahol megszerezzük a csomagjainkat, s megyünk is az épület elülső oldalára, ahol egy autó var bennünket. Meglep, hogy Harry a zsebéből szerzi meg a slusszkulcsot, míg a bennünket követő ember a kétszemélyes autó csomagtartójába helyezi a csomagjainkat. Mosollyal az arcomon ülök be az utasülésre, Harry pedig a vezetőülést foglalja el.
Harry amint becsatolja a biztonsági övét, már rá is tapos a gázra. A kiengedett hajamat a szél felkapja, ahogyan Harry nagy sebességgel sorol be a forgalomba. A kilátás csodás, és már alig várom, hogy Harryvel az oldalamon felfedezzem a várost. A bevezetőút is már minden figyelmemet megragadja, de ahogyan tényleg a városba érünk, csak ámulok, és bámulok szinte már tátott szájjal. Néha rám pillant Harry, és egy széles vigyorral figyeli az én minden megszemlélő tekintetem, aztán behajt egy kis utcába, ahol le is parkol.
- Ilyen hamar ide értünk? – nézek rá kérdően.
- Igen, de ez egy félre eső bejárata a hotelnek – magyarázza, miközben elhagyja a járművet.
- Mr.Styles – egy fiatal fiú hangja hívja magára a figyelmemet. Egy londiner lép Harry mellé, amikor én is kiszállok. – Mrs.Styles – pillant rám, én pedig zavarba jövök a megszólítás miatt.
Harry nem szól semmit, én pedig olasz nyelvet nem használhatok, így csak biccentésre telik tőlem. Amint felpakolta a csomagjainkat a fiú, már vissza is igyekszik az ajtón át az épületbe, míg egy másik férfi elkéri a kulcsokat, és odébb parkolt az autóval. Számomra teljesen új az egész helyzet, és talán kissé abszurd is.
- Mehetünk, Mrs.Styles? – fogja meg a kezemet Harry, pimasz vigyorral az arcán.
- Nem vagyok Mrs.Styles – mormogom.
- Soha ne mondd, hogy soha, baba – teszi a megjegyzést, és már befelé és von maga után. A recepciónál átveszi a kártyákat, és az emelet felé vezet.
A szobánk meglepően kicsi, és ez az, ami a legjobban tetszik benne. Harry persze mormog, hogy már nem volt szabad egyik lakosztály sem, de én vele ellentétben örülök is neki. Ahogyan belépünk a szobába, egy hatalmas üvegfal tárul elénk, amely segítségével a balkonra lehet kilépni, ahonnan csodás kilátás nyílik, az alattunk elterülő csodás Róma várasára.
A szobában természetesen egy hatalmas ágy van, a sarokban egy asztal, két díszes, számomra már túlságosan is olasz huzattal. Ezen kívül még egy komód, szekrény, és egy televízió. Ami a hálónkból nyílik, az a fürdőszoba, amelyben hatalmas kád kapott helyet. A szemeim azonnal fel is csillannak. Bár otthon is van egy hasonló nagyságú fürdőkádunk, még is gyakrabban veszem használatba a zuhanykabint.  
- Azt hiszem már az egyik közös program meg is van – öleli át a derekamat Harry, és a nyakamba csókol.
- Valóban? – fordulok meg az ölelő karok között.
- Biztosíthatlak róla, hogy ahol, és amikor csak tehetem, ki foglak élvezni, baba – mormolja az ajkaimra.
- Micsoda ígéret – sóhajtok fel. – Kár, hogy nem is lehet ennél több.
- Miről beszélsz? – zavartan húzza össze a szemöldökeit.
- Tudod Harry, a lányok időnként…
- Ne ködösíts. Menstruálsz? – úgy mondja, mintha egy szitokszó lenne, melyre rá is bólintok. – Egy kis vér nem tántorít el.
- Ne legyél undorító – szedem le a derekam körül a kezeit.
- Lea, kívánlak, ebben semmi undorító nincs!
- Fejezd be, sőt ne is kezd el – kezdek el kipakolni a táskámból. – Pár napig megleszel szex nélkül.
- Ezt kurvára te sem gondoltad komolyan – mordul fel erőteljesen. – Várjunk csak, nem vagy terhes?
Kérdése hallatán megdermedem, és felnézek rá.
- Szerencsére nem, nem vagyok terhes – sziszegem a fogaim között a szavakat. – Felelőtlenek voltunk, de meg fog változni innentől kezdve – emelem fel a kis műanyag rózsaszín dobozt, amelyben a piruláim vannak.
- Ugye az nem az, amire gondolok?
Látszik rajta, hogy dühös, és most fogalmam sincs, hogy azért, mert nem hordom a gyermekét a szívem alatt, vagy azért, mert elkezdem szedni a menzeszemet követően a gyógyszert. Visszateszem a neszesszerembe a tartót, de választ nem adok. Nem hülye, pontosan tudja, hogy miket is rejt magában a tartó.
- Lea, ugye nem kezdesz el kibaszott gyógyszert szedni? Nem akarom, hogy holmi felesleges gyógyszereket szedj, amelyek minden féle szart előidézhetnek.
- Akkor vegyél fel óvszert – nézek rá komolyan. – Ha te vállalod, hogy gondoskodsz arról, hogy ne essem teherbe, akkor megegyezhetünk.
- Felejtsd el. Olyan mintha zokniban fürödnék – horkan fel.
- Ennek most az összefüggését valahogy nem látom át – nézek rá furcsán. – Azt mondtad, hogy senkivel nem feküdtél le óvszer nélkül. Akkor most mit kellene hinnem?
- Bassza meg – az orrnyergét fogja az ujjai közé. – Lea, veled megtapasztaltam, hogy milyen nélküle. Nem fogok egy akadályt tenni közénk. Te nem egy holmi szajha vagy, hogy félnem kellene bármilyen nemi betegségtől is.
- Hát kösz.. azt hiszem.
- Baba – lép közelebb, és a kezei közé fogja az arcomat. – Egyiket sem akarom.
- Rájöttem magamtól is – felelem, és leülök az ágyra. – Akkor keressünk fel egy orvost, és valami másik lehetőséget próbáljunk ki.
- Minek kellene bármi is?
- Mert nem akarok teherbe esni ilyen fiatalon, hogy aztán, amikor rám unsz, egyedül maradjak egy gyerekkel, akit egyértelműen szeretnék, de rád emlékeztetne. Fiatalok vagyunk, és ráérünk a baba témával, ha együtt leszünk, pár év múlva is.
- Pedig mennyire tökéletes is lenne – guggol le a lábaim elé. – Ilyen csodás, erő anyukája lenne, mint te, és egy ilyen jóképű, karakán apukája, mint én.
- Vegyél vissza az arcodból, Styles – nevetek fel. – Nem akarok újra és újra, ehhez a témához visszatérni, pár napod van, hogy átgondold, különben a gyógyszert választom.


2016. január 18., hétfő

23. Fejezet*Szerelem, szenvedély, lázas csók


Lea
Sajgó fejfájásra ébredek. Nyúzottan, a fáradt testemet a másik oldalra fordítom, és az arcomat a párna puha anyagába nyomom. A takarót lerúgom magamról, mivel már nagy hőség tombol kin szokás szerint, és ez a lakásban is érezhető. Nagyon kicsire kinyitom a szemem, és megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor konstatálom, hogy a spaletta be van csukva, így a szoba még mindig teljes sötétségben van. Visszacsukom a pilláimat, és megpróbálok még pár csendes percet eltölteni az ágy adta kényelemben.
El is nyújtózom kényelmesen, hiszen tudom, hogyha Harry mellettem lenne, akkor a derekamon egy nehéz kéz ölelését érezném, ám a derekam fedetlen, ahogyan az egész testem is.
- Lea, fel kellene ébredned – a gerincem vonalán húzza végig az ujját, én pedig beleremegek az érintésébe. – Baba, a hasadra süt a nap.
- A hasamon fekszem, és sötét van a szobában – mutatok rá nagyon komolyan a dologra, mire ő csak gyermekien felkuncog.
Hirtelen a hátamra fordít, és felém magasodik. Csupasz mellkasa, az enyémnek nyomódik, míg a hajából a bőrömre esik egy hideg vízcsepp, s lefolyik a párnára. Érzem a kellemes illatot, amelyet imádok, s még közelebb bújok Harryhez.
- Miért nem vártál meg a zuhannyal? – vetem a szemére.
- Baba, már reggeliztem, futni voltam, boxoltam, letusoltam, elmentem egy megbeszélésre, megebédeltem, aztán úsztam egyet, és most zuhanyoztam újra – foglalja össze röviden, miket is csinált.
A szemeim hirtelen kipattannak.
- Mennyi az idő?
- Öt óra lesz nemsokára.
- Az egész napot átaludtam? Bassza meg!
- Hé, vigyázz arra a finom kis szádra – korhol finoman, aztán az említett területet csókkal hinti be, amely gyors, de érzéki is. – Holnap Rómába utazunk.
- Micsoda? Miért?
- Lesz pár üzleti találkozom, és gondoltam, magammal viszlek, és megmutatom a várost.
- De hát ilyen hirtelen jött?
- Igen, Lea, ilyen hirtelen. És nem kérdés volt, velem tartasz – fekszik mellém.
- A szüleimmel találkoznom kell – pillantok rá, mire ő csak az értetlen tekintettel néz vissza énrám.
- Rendben, akkor szedd össze magad, és elmegyünk a hotelbe – mondja, és már ki is mászik az ágyból.
- Egyedül szeretnék menni.
- Miért? – összevont szemöldökkel néz vissza rám a válla fölött, már a gardrób előtt állva.
- Talán normálisan szeretnék elköszönni tőlük? – kérdezem bátortalanul. – Egyszerűen tudom, hogy mások lennének, ha te is ott lennél. Nem szeretnék még egy konfliktust.
- Rendben, a kocsiban megvárlak, ebből viszont nem engedek.
Elmosolyodom, s kiszállok az ágy melegéből, és úgy, ahogyan vagyok, elé állok, majd az ajkaira hintek egy kis csókot.
- Nem is kell. Köszönöm.
- Irány a zuhany – paskolja meg a fenekem, mire én csak feljajdulok, és nevetve a fürdőszobánkba vonulok.
Már a ruháimat kapom magamra, amely egy lenge szoknya, egy top és egy szandál. Nem igazán öltözöm ki, hiszen, nem említette Harry, hogy máshova is megyünk. Hajamat lófarokba kötöm a fejem tetején, és a táskámat is magamhoz veszem, és már indulok is a földszintre, ahol a nappaliban találom Harryt.
- Indulhatunk? – pillant rám.
Bólintok, aztán kézen is ragadva húz maga után a ház előtt álló luxus autójához. Amint a bőrülésen kényelmesen el is helyezkedünk, indulunk is. Gyomrom kissé görcsöl az idegességtől, hiszen fogalmam sincs, hogy mit fognak szólni a szüleim a hirtelen megjelenésemhez. Valójában még abban sem vagyok biztos, hogy a hotelben lesznek, de próba szerencse.
Táskámból előveszem a kis neszesszeremet, és kiveszek belőle egy gyógyszert, amelyet egy kis vízzel, amely mindig található az autóban, fel is hajtok.
- Mit vettél be? – pillant rám Harry.
- Csak fejfájásra – húzom el kissé a számat, hiszen a tegnapeste nem éppen könnyedre sikeredett.
- Meg kell tanulnod mértékkel inni, vagy, elhagyni az alkoholt, amely mocskossá teszi az embereket.
- Talán nem tetszett az esti mocskosságom?
- Imádtalak, de máskor nem szeretném, ha az asztalon parádéznál. Lehet, amikor ketten vagyunk, és szemtanú nincs, akkor nyugodtan. Máskor felejtsd el, érted? – kissé megszorítja a combomat.
- Jól van nagyfiú, nem kell félned. Máskor a szemeim előtt tartom a kérésedet – kuncogok, és az oldalához simulok, mire átveti a kezét a vállaimon.
Halántékomra édes puszit lehel, aztán visszafordítja a telefonjának a kijelzőjére a figyelmét.

*

A hotel előtt csak kifelé bámulok, és mély levegőt veszek.
- Még meggondolhatod magad, és veled tarthatok.
- Rendben leszek – pillantok Harryre. – Pár perc és itt leszek.
Bólint, és közel van magához, az ajkaimra egy nehéz csókot nyom, és az utamra enged. Elhagyom a járművet, és besietek a meleg elől, a légkondicionált épületbe. A portás felismer, és mosolyogva fogad. A napszemüvegemet a fejem tetejére tolom, és hasonló kedvességgel üdvözlöm. Bemondom a szüleim nevét, így a szobaszámot hamar meg is tudom. Megköszönöm, és már sietek is a felvonó irányába, amelyet egy kedves fiú tart, amikor észrevesz engem. 
Az ajtón kissé remegő kezekkel, hevesen verő szívvel kopogok be. Türelmesen várok, aztán lassan az ajtó ki is nyílik, én pedig nagyot nyelek, ahogyan szembetalálom magamat édesanyámmal.
- Mit szeretnél?
- Be sem hívsz? – kérdezem.
- Semmi mondanivalóm nincs, a hálátlan lányomnak – határozottan a szemeimbe mondja, az én szívem pedig vészesen fájdalmas sajgásba kezd.
- Nos, csak azért jöttem, hogy elköszönjek. Elutazom Rómába, bizonytalan időre – félreteszem a gorombaságot, és közlöm vele. – Sajnálom, ami a vacsoránál történt, de nem érthetitek ezt. Még nem.
- Lea, ezt az életet választottad, és apádnak igaza van. Eladtad magad, mintha semmit sem érnél. Csalódtunk benned.
- Anya, kérlek…
- Sajnálom. Jó utat kívánok, mire visszajössz, már nem leszünk a szigeten.
Még egy utolsó pillantásra méltat mindössze, és már el is tűnik a fa ajtó mögött, míg én összetörten, könnyes arccal állok megbénulva. Pár percig meredek az ajtóra, aztán hátat fordítok, és a lift irányába indulok. Fáj, minden szó fáj, amelyet anyám mondott, de nem tudok semmit tenni. Nem vonhatom őket is bele, már így is probléma, hogy találkoztak Harryvel.
Sietve lépkedem az autó felé, és szállok be. Keservesen mászom Harry ölébe, ő pedig döbbenten, de kérdés nélkül szorít a testéhez.
- Induljunk – olaszul adja a parancsot Harry, és az elválasztó hangja csapja meg a fülemet.
Felzokogom, és a nyakába rejtem az arcomat.
- Mi történt, baba?
- Nem érdeklem őket, kitagadtak – sírok fel, és az inget, a felsőtestén összegyűrőm az ujjaimmal.
- Baba – fogja meg az arcomat. – Ők veszítettek, és nem te! Erős vagy, mindened megvan. A szüleid pedig meg sem érdemelne egy ilyen remek lányt. Fogalmuk sincs, hogy milyen értékes nőt engedtek ki az ujjaik közül – letörli a könnyeket az arcomról. – Kérlek, ne sírj. Nem szeretem, amikor könnyeket hullajtasz, hiába vagy még így is gyönyörű, kedvesem.
Lehajol, és az ajkai lágyan az enyéimre simulnak. Finoman csókol meg, lassan, egyáltalán nem úgy, ahogyan azt megszoktam tőle. Kissé talán még túlságosan is óvatos is, de imádom. Az édes szájának simogatása mindent megér, még ha meg sem érdemlem a lágy csókjait.
- Van kedved étterembe menni, vagy inkább vigyünk haza valamit, és a szobába, ócska filmeket nézve vacsorázzunk?
- Ócska filmek, vacsora és bor, sok-sok bor – sóhajtok fel.
- Rendben baba.
Továbbra sem szakadok el Harry meleg öleléséből. Amikor az étteremhez megérkezünk, amely Harry személyes nagy kedvence, a sofőr kiszáll, és az épületbe vonul, a már megrendelt vacsoránkért, amelynek a rendelését az engem aggódóan simogató férfi adta le.
Magamban hálálkodom, amikor percek múlva már indulunk is tovább. Már oldalasan ülök Harry ölében. A combomat simogatja, én pedig a mellkasán pihentetem az arcomat. Szinte el is bóbiskolok, mire a hatalmas villához érünk.
Puszikkal halmozza el az arcomat Harry, így magamhoz térek, és kimászom az öléből. Elveszi a papírtasakot, amely a vacsoránkat tartalmazza, s kézen fogva bevezet a házba. A konyhában megszerzünk pár tányért, evőeszközt, és borospoharat is, majd úgy vonulunk el a hálószobába. A helyiségbe mindössze az éjjeli lámpákat kapcsolja fel Harry, majd az asztalhoz lép, és az ételeket meg minden mást elhelyez rajta. Megszabadulok a ruhámtól, és a gardróbból elveszek Harry feléről egy inget, amelybe bele is bújok. Hajamat felkötöm egy kusza kontyba, és mezítláb, bugyiban és a fehér ingben térek vissza a helyiségbe. Már Harry testét is mindössze egy bokszeralsó takarja. Egy tányért nyújt felém, amelyet már megpakolt mindenféle finomsággal. A hasam korog, a nyál pedig összefut a számban.
- Nagyon jól néz ki – vallom be, s a boromba kortyolva foglalom el a helyemet az ágyba.
- Jobban vagy? – ül le mellém Harry.
- Jobban leszek. Köszönök mindent.
- Semmit sem kell köszönnöd, baba – csúsztatja a nyakamra a kezét. – Ez a feladatom, édesem. Megvédeni, biztonságban tudni téged. Na és örömet okozni – féloldalas mosolya terjed szét az arcán, melynek köszönhetően én is elmosolyodom, és közelebb hajolok, egy puszi erejéig, aztán már a finom falatokat falom. 

Harry bekapcsolja a televíziót, és az angol csatornák között kezd el nézelődni. Megállapodik egy filmnél, amely fekete-fehér, de teljesen magával ragad már az első pillanatban. Szinte már a vacsorámról is megfeledkezem, annyira elmerülök a képkockákba, amelyek szerelemtől, szenvedélytől és lázas csókoktól túlfűtött, hogy Harry elveszi tőlem, a tányéromat, és a mellkasára von, kényelembe helyezve magunkat.


csoport: Alexa S. blogs

2016. január 13., szerda

22. Fejezet*Ölel, csókol, simogat


Lea
Csend ölel körbe bennünket, és ez kissé nyugtalanít. Harry velem szemben ül az asztal túloldalán, és a fekete kávéját szürcsölgeti, miközben az olasz napilapot lapozgatja. Nem néz rám, nem szól, és fel sem mordul, csak némán figyel, és olvas. 
A szüleim már elmentek, így a ház üres, a szívem pedig fájdalmasan sajog. A belvárosban, abba a hotelbe, ahol én is megszálltam, bérelt nekik Harry egy lakosztályt, amíg haza nem utaznak. Nem akartam, s gondolni sem mertem, hogy idáig fajulnak majd a dolgok, de megsértettek. Lehet, hogy nem az igazat mondtam el nekik, de ismerhetnének, hogy a becsületen nagyobb annál, minthogy eladjam magam holmi drogdíler, maffiavezérnek. 
A mai nap folyamán találkozom Nicoval a városban. Fogalmam sincs, hogy mit szeretne. Ő is tisztában van azzal, hogy mennyire is veszélyes találkoznunk. Egyedül sehova sem megyek, mindenhova egy sofőr visz, és hoz. Szinte huszonnégy-órás megfigyelés alá helyezett Harry, miszerint is nem bízhat meg bennem teljesen a kitöréseim miatt. Nem mondta, de tisztában vagyok azzal, hogy gyanakodik.
A villámat, amellyel eddig mindössze a gyümölcsöket piszkáltam a tányéromon, ledobom. Erőteljesen visszhangzik a hatalmas térben, de mit sem törődve vele csapom le az anyagszalvétát is, és állok fel. Érzem magamon Harry tekintetét, ám hátat fordítok neki és bosszúsan a lépcső felé vezető utamon mélyeket sóhajtok. Felsietek az emeletre, a hálóba, ahol is a selyem finom anyagát ledobom magamról a gardróbban, és kiveszek a szekrényből egy bugyit. A fehérneműt követően egy fekete rövidnadrágba, és topba bújok, s átsétálok a fürdőbe.
Semmi hangulatom még több időt most eltölteni egy légtérben Harryvel. Fogaimat megmosom, ám a tükörben megpillantom az ajtófélfának dőlve Harryt, aki karba font kezekkel méreget. Arcának éle feszes, ahogyan a testtartása is.Nem szól, és én sem töröm meg a csendet, csak kiöblítem a számat, aztán megtörlöm. Lassú léptekkel közelít meg, szinte lopakodva. Ha a tükörnek segítségével nem követném a mozdulatait, fogalmam sem lenne, hogy éppen a hátam mögé igyekszik.  
- Hova készülsz, gyönyörűm? - mormolja  a nyakamba a szavakat, és még egy kis csókkal is megajándékozza a területek, minek köszönhetően  a gerincem mentén megborzongok jólesően. 
- A városba - felelem a tekintetébe meredve, még mindig az üveg felületének segítségével.
- Ilyen izgató ruhába? 
Megragadja a fenekemet, és kissé megmarkolja, mire felmordulok és jobban feléje nyomom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonz, és nem kívánom meg minden érintésénél, de tartanom kell magam.
- Kinek izgató, kinek csak egy kolonc szett. 
- Így nem mehetsz sehova - fogaival meghúzza minimálisan a fülcimpámat, én pedig önkéntelenül hunyom le a szemhéjaimat, és dőlök egész testemmel, az övének.
- Pedig ebbe fogok elmenni - jelentem ki határozottan.
- Ne baszakodj velem, Lea..
- Ez a mondat elég sokszor hagyja el a szádat - mutatok rá. 
Nem először hallom, és tudom, hogy nem is utoljára.
- Te hozod ki belőlem. Ha megfelelő ruhákat húznál, és a szád nem járna feleslegesen, akkor talán minden szép és jó lenne.
- Akkor talán keresned kellene egy mindenre bólogató szicíliai lányt, aki azt teszi amit mondasz, és talán még minden éjjel is tárt lábakkal vár rád egy-egy fáradt nap után.
Kiszakítom magam a kezei szorításából, felveszem a cipőm, és a táskámat is magamhoz kapom, majd hangosan csukom be a hálónk ajtaját. Hallom, ahogyan a nevemet kiáltja, és szinte fenyegető hangon hív vissza, de feleslegesen. Ahogyan kilépek a hatalmas ház rideg falai közül, felpillantok. a balkonon áll, és haragosan engem figyel. Meglepő, hogy nem mögöttem lohol. Intek neki, aztán beszállok az autóba. A sofőr is hasonlóan a járműbe ül, ám nem indul, és ez gyanút kelt bennem. Harry már nem áll az erkélyen, és tudom, lefelé tart, hogy móresre tanítson. Csak, hogy az ő szavaival éljek.
Elhagyom a kényelmes bőrülést, és a kapu felé veszem az irányt, amely szerencsémre nyitva van, így az útra lépek, és az elhaladó járműveknek intek. A harmadik megáll, én pedig beszállok, és már csak a távolból intek vissza Harrynek.
- Hova szeretnél menni? - kérdezi a fiatal srác, aki megállt, és felajánlotta, hogy elvisz.
- A belvárosba. 
- Remek, oda tartok én is - lelkesen mondja, és rám villant egy kedves mosolyt. - A barátod dühösnek tűnt.
- Nem éppen a nyugodtságáról híres - nevetek fel. - És most biztos vagyok abban, hogy ő hív - veszem elő a hangosan csörgő készülékem, amelyen Harry neve villog. 
- Nem veszed fel? - kérdezi, amint elutasítom a hívást.
- Semmi hangulatom hozzá - vallom be.
- Értem - bólint, és bekanyarodik balra. - Te is abban a nagy házban élsz? Mindig megcsodálom, amikor erre járok.
- Igen, nemrég költöztünk oda. 
- Biztos borsos ára volt. Hallottam róla, hogy árulták már hosszú ideje, de senki sem vette meg. 
- Hát Harry megvette - mormogom. 
-  Harry.. mint, Harry Styles? - pillant rám elkerekedett szemekkel.
- Igen, miért? Ismered?
- Én,őt? Dehogy - nevet fel. - A bokájáig nem érek fel. Elég nagy neve van itt, de gondolom nem kell bemutatnom neked - vigyora nem lankad.
- New York-i vagyok, csak itt ragadtam, mondjuk.. Miatta maradtam, szóval nem, nem tudtam, hogy ekkora neve van erre - hazudom részben a dolgokat.
- Elég sok klubja van itt Szicíliában, de Rómában is például. Itt mindenki tudja, hogy ki is ő. 
- És ki is ő? azon kívül, hogy bár tulajdonos? - pórbálok valami információt kiszedni belőle. Érdekel, hogy az emberek mennyire vannak tisztában azzal, hogy ki is ő, és miből is él.
- Vannak akik úgy tartják, hogy mocskos üzletei vannak, de sokan sikeres üzletemberként tekintenek rá. 
- És te mit gondolsz róla? 
- Őszintén? - kérdez vissza, mire igennel felelek. - Lehetetlenség tiszta üzletből ennyi pénzt összeszedni, mint amennyi neki van. De miket is beszélek, a barátnője vagy. Ne haragudj.
- Én nem haragszom - mosolygom rá. - Viszont, itt jó lesz.
Leparkolt az út mentén, én pedig hálálkodva megköszönöm neki a fuvart. Még utoljára elárulja a nevét; Luke. Én inkább névtelenül maradva hagyom hátra, és indulok az embertömeggel együtt. Betérek a ruhaüzletbe és nézelődni kezdem, majd leakasztok pár ruhát, és a próbafülkék felé veszem az irányt. Dúdolni kezdek egy dalt, amelyet megbeszéltem Nicoval mire ő ki is nyitja az ajtót, én pedig belépek a fülkébe. Felakasztom a ruhákat, amelyek borzalmasak, és szembe fordulok a sráccal.
- Már egy órája rád várok - hangja türelmetlen és dühös. 
- Tudod, egy dílerrel élek együtt, aki már akkor i vinnyog, ha a nyakam kilátszik... 
- Akkor öltözz fel - jelenti ki. - Oké, bocs. Van valamid?
- Nem igazán. A szüleimmel vacsoráztunk, azon kívül nem hagytuk el a lakást. Ő telefonált, de nem tudtam ott lenni.
- Kellene haladni, gondolom te sem vele szeretnéd leélni az életed.
- Figyelj, a mai napom pocsék már most, úgyhogy ne baszogass még te is. Miért nem egy szajhát béreltél fel, aki könnyedén leszopja, csak, hogy kiszedjen belőle valamit?
- Lea, a feletteseim is eredményt várnak. Hónapok óta szórakozol vele.
- Cseszd meg - horkanok fel, és magára hagyom a fülkébe.
- Lea! - kiált utánam ma már a második férfi. 
Mennyire vicces, lenne, ha éppen nem a pokol legmélyebb bugyrába készülnék visszamenni.

*

Édes simogatás, halk szavak, és gyengéd csókok. Szemhéjaim még nehezek, és a fáradtság még mindig mélyem bennem lappang. Csak át akarom aludni az egészet, és visszatérni a szülővárosomba, oda, ahol semmi gondom nem volt, legalább is nem ilyen mértékkel bírtak. 
- Baba, ébresztő - suttogja, én pedig csak lustán pislogni kezdek.
A szemeim égnek, a szívem sajog, és csak egy meleg ölelés, amire vágyom. 
- Hány óra? - hangom olyan halk, hogy attól félek, meg sem hallja.
- Este kilenc - feleli Harry, és az ölébe von. 
Fejem a kemény combján pihen. Hajamat simogatja, míg én megszokom a sötét szobát, amelyben semmilyen fényt sem oltott. Értékelem. 
Emlékszem, hogy a városból taxival jöttem haza, majd berontva az akkorra már üres házba, minden ruhámtól megszabadultam, és a takaró anyaga alá bújtam, s szinte álomba sírtam magam. Minden érzelem, amely eddig bennem felgyülemlett, kitört belőlem, és Harry párnájának puha, kellemes illatú anyagán végezte. Magamhoz öleltem, és minden rossz gondolatom ellenére, azt kívántam, hogy mellettem legyen, s most itt van. Ölel, csókol és simogat.
- Lefürdesz velem? - kérdezi, én pedig csak erőtlenül bólintok.
Lehajol, a halántékomra nyom egy csókot, majd finoman visszafektet az ágy kényelmébe, és már csak a távolodó sötét alakját figyelem. Ingének könnyű anyaga a földön landol, ő pedig villanyt gyűjt a fürdőszobába. Kellemes jázmin illat csap meg, ahogyan a víz csobogása is elér hozzám.
Kikászálódom a takaró alól, és meztelenül, egy bugyiban indulok el a fürdő irányába, amelynek ajtaján kilép Harry. A tekintete végigvándorol a testemen, a kezét felém nyújtja, én pedig azonnal érte kapva fogadom el, és borulok meleg ölelésébe.
- Mi a baj, baba? - hangja aggódó, törődő és talán még féltő is.
- Minden - felelem. - Hogy idejöttem, hogy elkezdődött minden, hogy megismertelek, hogy itt maradtam melletted, hogy a szüleim undorodva néznek rám - motyogom.
Semmit sem mond, de érzem, hogy az izmai megfeszülnek körülöttem. Hirtelen felnyalábol, a hatalmas kádhoz visz, és a forró vízbe helyez. Elzárja a csapot, azután megszabadul minden ruhadarabtól, és bemászik mögém. A hajamat gondosan felcsatolja, majd a kemény mellkasához von, és a csípőmhöz nyúl.
A víz még kissé éget, de egyben el is lazít. Fejemet hátravetem a vállára, és hagyom, hogy a bugyimtól is megszabadítson. A nedves anyagot kidobja a kőre hanyagul, s az állam alá nyúlva gyengéd csókot csen tőlem. 

*

- Van kedved eljönni velem a klubba? Ott lesznek a lányok is - már az ágyon ülök, és a lábaimat kenem be testápolóval. Harry előttem guggol, és a már bekent végtagomon simít végig lassan. - Nem muszáj, ha gondolod maradhatsz, de nekem mindenképpen be kell mennem. 
- Átaludtam az egész napot, ideje kimozdulni - mosolygom rá, mire bólint, feláll és arcon csókol.
A gardróbszobában leakasztok egy fekete ruhát, ami eddig még nem volt rajtam, és bele is bújok. A sminkem már kész, amely enyhén füstöt, a számon egy natúr szájfény van, amely csinos csillogást ad ajkaimnak.  
- Csábítani készülsz? - simít végig a fenekemen Harry, amikor lehajolok a cipőimért, és kiszedem őket a szekrényből. 
- Szükség van rá? - egyenesedem fel. 
- A tiéd vagyok, te pedig az enyém - mormolja a szemeimbe nézve.
Elmosolyodom, és felveszem a magas sarkú cipőmet, így már kissé megközelítem az ő magasságát. Kézen ragad, amint a táskámat is megszerzem, s indulunk is a már ránk váró Bentley felé, amelynek a kényelmes bőrülésére könnyedén csúszunk be. Harry azonnal a combomra teszi a kezét, amely feltárul előtte a rövid ruhámnak köszönhetően. 
- Cuki az inged - jegyzem meg. A piros-fehér pöttyös ingből majdnem az egész mellkasa kilátszik. Még nem láttam hasonló színes ingbe, így meglep.
- Cuki? - kérdez vissza vidám hangon, miközben ízlelgeti a szót.
- És dögös - helyeselek. 
- Látom jobb kedved van - húz magához, és választ nem várva csókol meg kissé hevesebben, mint az kellene. 
- Nyughass - lököm oldalba, és teljesen nekisimulok. 
A város még mindig zsúfolt, az emberek szórakoznak, jól érzik magukat, iszogatnak. Mi most egy másik utcában állunk meg, amely valószínű a hátsó bejárata a klubnak. 
Harry könnyedén nyitja ki az ajtót, és enged udvariasan maga elé.  Nem vár meglepetés. Szokásos táncoló tömeg, fülledt, meleg levegő, és alkohol mindenhol. Harry ay emelvényhez vezet, az asztalához, ahol már a srácok, és a lányok is ülnek. Mindenkit mosolyogva köszöntök, aztán leülünk Harryvel, ám ő hamar közli, hogy a fiúkkal felmegy az irodába. Még sohasem voltam odafenn, és a kíváncsiságomat felkelti, de csak bólintok. 
- Hogy halad a kapcsolatotok? - fordul felém el, amint magunkra maradunk. 
- Jól, igazán remek minden - felelem mosolyogva, és a pezsgőmbe iszom, amelyet kikértünk időközben.
- Azt hallottam, hogy valami nagy villába költöztetek - ámuldozik Sophia.
- Hatalmas, nem tudom, minek ez a felhajtás - sóhajtok fel. - A szüleim is itt vannak a városban, elegem van az egészből. Nem lehetne, hogy beszéd helyett iszunk? - nevetek fel, a lányok pedig hasonlóan tesznek, és már koccintunk is.
Három üveg pezsgőt fogyasztunk el, miközben mindenféle felesleges dologról fecsegünk. Nevetünk, jól érezzük magunkat, a fiúk nélkül is, akik már hosszú ideje magunkra hagytak bennünket. 
- Táncoljunk - kiáltok fel, és felállok. 
Már régen lerúgtam a kényelmetlen tűsarkukat, így könnyedén kezdek az asztalnál táncolni a másik két lánnyal. Megfogom az üveg, és mind a hármunk poharát újratöltöm, aztán felállok az garnitúrára, onnan pedig már egyszerűen fellépek az asztalra. Hangosan éneklem a dalnak a szöveget, a csípőmet mozgatom és jól érzem magam. Melegem van, de nem számít. Csak a zene, én és a pezsgő, ami mindent felszabadít bennem, s kissé talán már gátlástalanul vonaglom. A lányok nevetnek, és hamar el is komorulnak. Kérdően nézek rájuk, amikor leülnek. A combomon érzek meg egy kezet, amely meg is szorít kellően, ahhoz, hogy a figyelmemet a tulajdonosa megszerezze.
- Azonnal gyere onnan le! - dühösen mondja Harry, de én csak kuncogva meghúzom immáron az üveget.
- Táncolj velem - guggolok le, így szemtől szembe kerülünk. Nyelvemmel végigszántok a száján, amely kissé el van tátva. 
- Lea, ne szórakozz - sziszegi, és megpróbál leemelni, de nem engedem neki. 
Újra állok, és táncolok, mígnem pohár, és üvegcsörömpölésre leszek figyelmes. Megperdülök a tengelyem körül, és konstatálom, hogy Harry az asztalon áll, velem szemben. A méretkülönbségek észrevehetőek, mivel mezítláb vagyok, így jócskán fölém magasodik, amelyet annyira imádok.
A nyaka köré kulcsolom a kezeimet, és a lábaimat a csípője köré fonom. Ahogyan felugrom rá, a reflexének köszönhetően nem esünk le. Nevetek, de ő egyáltalán nincs jó kedvében. Fogaimmal elkapom az alsó ajkát, és meghúzom, míg ő a fenekemnél rángatja lejjebb a szoknyámat, amely a pózunknak köszönhetően felcsúszott.
- Fejezd be - figyelmeztet. - Ne legyél közönséges. Indulunk haza - tesz le, és leemel az asztalról, majd ő is leugrik. 
Kezeimbe veszem a cipőimet, és a táskámat, majd dobok egy puszit a lányoknak, és már Harryvel el is tűnünk a tömegbe. A hátsó kijáraton át távozunk, ahol be is jöttünk. 
- Áú - jajdulok fel. 
- Mi van már megint? - néz vissza rám.
- Beleléptem valamibe.
- ezért nem kellene lerészegedni, és cipő nélkül mászkálni egy ilyen helyen - mordul rám, és felnyalábol. 
A Bentley már minket vár, járó motorral, és nyitott ajtóval. Harry berak hátra, én pedig beljebb csúszom, így mellém ül, és indulunk is. Felhúzza az elválasztót, így már is ketten vagyunk.
- Mit képzeltél? - néz rám, de én csak az ölébe mászom. - Ne csináld, Lea - figyelmeztető a hangja. - Ezt a ruhát pedig máskor nem veheted fel - simít végig a combjaimon, amelyek mellette pihennek.
- Azt hittem, hogy szereted a lábaim - húzom végig az ujjamat a száján.
- Tudod, hogy bolondulok értük. De az enyémek, és nem kirakatba való mutogatni valók. az a sok barom ott csorgatta a nyálát.
- Tudod, hogy a tiéd mindenem - nehezen forgó nyelvvel mondom, és lemászva róla, elterülök a padlón. 
- Mit csinálsz? - néz rám kérdően, amikor a teljesen kigombolt ingének anyagával húzom magamra. 
- Téríts észhez - suttogom a szájára, mire nagyot nyel. 
Csípőmet felfelé billentve megérzem erekcióját. Tudtam, hogy beindult a táncomat látva, egyszerűen az dühített, hogy nem csak ő láthatta, pedig egyedül neki szólt minden mocskos mozdulatom. Kinyúl, és megnyom egy gombot.
- Vezessen, amíg nem szólok - mordul fel olaszul, és már a számat kényezteti, s becézni forró ajkaival, és sűrűn forgó nyelvével.

Csoport: Alexa S. blogs

2016. január 7., csütörtök

21. Fejezet*Minden a régi


Lea
A vacsora borzasztó volt. Harry és az apám élez szóváltásokba keveredtek, én pedig csak a fejemet kapkodtam. Édesanyám is véleményezte a dolgot, ám én inkább csak hallgattam. Harry védelmező szavai sokat jelentettek, bár tisztában voltam azzal, hogy mennyire is hangulatember, így, mire felébred a következő nap, már másszínben látja majd a világot, én pedig újra a kemény lány leszek, aki igyekszik majd nem hagyni, hogy megalázzák.
Fájt, őrjítően a szívembe mart, amikor az apám egy ócska ribancnak nevezett, és egy pár pillanatig el is merengtem a dolgok. Eleinte azon voltam, hogy igaza van, de hamar emlékeztettem magam, hogy a munkámat végzem, amely kissé megváltoztatta a dolgokat, de attól még nem vagyok egy ribanc. 
Most a kocsiban ülünk, a csend kínos, én pedig inkább csak kifelé bámulok a lesötétített ablakon. Harry a kezemet fogja, és ez a gesztus az, amely most mindennél többet jelent nekem. Cirógatja a kézfejem, de nem igazán reagálok rá. Próbálok inkább észrevétlen maradni, mintsem a beszélgetés középpontjába kerülni ismételten.
A beszélgetés végére arra jutottunk, hogy a ma estét még a házban töltik, de holnap reggel már mennek is egy hotelbe át a szüleim. Fáj, de egyszerűen, ha így tekintenek rám, akkor el kell hagyniuk a házat. Így is feszengek, és gyötrődöm. Szeretném, ha már mindennek vége lenne, és hazautazzak, s mindent a szüleim tudomására hozzak, hogy mit miért is tettem.
Megérkezve a villa elé, a szüleim szállnak ki elsőnek aztán Harry, majd engem is kisegít. Még mindig nem szólalok meg, csak a srác mellett sétálok, szorosan a kezét fogva. A ház csendes, és az is marad, mert semmit sem szólunk. Mindössze a magas sarkú szandálomnak a halk kopogása visszhangzik.
Belépünk a hálóba, én pedig azonnal megszabadulok a cipőmtől, és az overallt is elkezdem lerángatni magamról. Rángatom, feszegetem, és az sem érdekel, hogy elszakad a drága anyag, ám Harry mögém lép, a kezeimet lefogja, és olyan szorosan ölel, hogy szinte megnyugszom az érintése alatt, amely engem is meglep.
- Nyugodj meg, baba – suttogja, majd segítségemre siet, és megszabadít a fekete ruhától.
- Sajnálom, de ezt ne kérd tőlem.
Nem felel, csak a nyakamba csókol, aztán már csak hallom, ahogyan az ingétől megszabadul, majd a nadrágjától, és mindentől, míg egy bokszerben nem simul a fehérneműbe bújtatott testemhez.
A szoba sötét, egyikünk sem oltotta fel a lámpákat, így mindössze a Holdnak és az udvaron elhelyezett éjszakai lámpáknak a fénye világítja a be a hálót. Ám az sem sokáig. Harry az ablakokhoz lép, és a sötétítőt határozott mozdulattal rántja el, így már valóban sötétség borítja a szobát.
Velem szemben áll meg, a melltartóm kapcsát kioldja, és a földre ejti az anyagot. Végigsimít a gerincem mentén, s a bugyim pántjai alá csúsztatja kezet. Megszorítja minimálisan a fenekemet, én pedig előrébb mozdulok, és az ölünknek összesimulása az édes jutalom.
Élesebben szívja magába a levegőt, még egyszer megmarkol, és a leheletnyi anyagot elszakítja minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Ajkai a homlokomat érintik, a bizsergés pedig felemészt, és a lábaim köré ér. Vágyom rá. Bármennyire is rossz, nem így kellene lennie, még is arra várok, hogy mindent elfeledtessen velem.
Kezeimet a csípőjére csúsztatom, minimálisan megszorítom és, ahogyan az ajkai lejjebb vándorolnak, hátrahajtom a fejem, még több helyet hagyok neki, és forró csókjainak, amelyek a nyakamat lepik el.
Körmeimet végighúzom, míg nem érek el a bokszerének korcáig. A pamut anyag alá csúsztatom a kezemet, a formás hátsójába markolok és megszabadítom a feleslegessé vált ruhaneműtől. Érzem, ahogyan kilép a bokájához hullott alsóból, és a kezeit a combjaim alá vezeti. Felemel, a csípője köré fonom lábaimat, és a vállaiba kapaszkodom, míg ő megfordul, és a hatalmas ágyunkhoz lép, amelyre könnyedén, puhán fektet le. Ajkai az enyéimre találnak, ajkai forrón, lassan, szenvedélyesen csókol. Érzem, az ölemnél, ahogyan erekciója az én nedves ölemhez simul, és tudom, hogy csak egy gyengén csípőmozdulata lenne, és már is eltemetkezne bennem.
Haját túrom, még jobban magamhoz vonom, a lábaimat pedig teljesen széjjelebb teszem.
Melleim a kemény mellkasának simulnak, a csípőmet felfelé billentem, aztán jobban meghúzom a kusza tincseit. Dereka köré fonom a lábaimat, és magamban fohászkodom, hogy mielőbb belém temetkezzen, élvezetet nyújtson és elfeledtessen velem minden ócska gondolatot.
- Ne gyötörd magad – mormolja. – Tökéletes vagy, és az enyém – nyal végig a számon.
Felnyögök, és közénk vezetem a kezemet. Ujjaimat a hossza köré fonom, lassú mozgásra késztetem a kezem és lassan a nedves ölembe vezetem. Újabb nyögés szakad fel belőlem, amikor megérzem magamban.
Homlokát az enyémének támasztja, és úgy kezd el minden lökésével ostromolni. A gondolataim szétfoszlanak, a valóság már csak egy színes filmre emlékeztet, az élvezet pedig teljesen felemészt, és az eszemet veszi. Vállaiba mélyesztem az ujjaimat, a fejemet hátravetem, és a szemhéjaimat szorosan hunyom le, ahogyan átadom magam a kéjnek.
- Annyira finom, forró vagy – nyöszörgi, és egy erőteljesebb lökést mér rám.
Neve folyamatos ismétlősédként hagyja el a számat, az izmaim megfeszülnek körülötte, és csak ő és én vagyunk. Egy srác és egy lány, akinek csak az erotikus pillanat, ami jelen van.
Megfeszül, elengedi magát, és érzem, ahogyan eláraszt, és együtt éljük át a csodás beteljesedésünket. Még mindig ostromol, bár sokkal lassabban, finomabban, aztán visszahúzódik, és mellém hanyatlik.
A szemeim még mindig csukva vannak, a lélegzetem szapora, a mellkasom sebesen emelkedik, és süllyed, míg a szívem őrületes tempót diktál. Kezével magához von, és ő is szembe fordul velem, bár nem látjuk egymást. Teljesen a testéhez bújok. Lélegzete gyors, mellkasának bőre kissé verítékes, de még ez sem tántorít el.
Szívének üteme szinte már szinkronban van az enyémével, és ez apró mosolyt, parányi boldogságnak a reménysugarát éri el nálam.
- Ne foglalkozz velük – suttogja, ezzel megtörve a közöttünk lévő csendet.
- A szüleim – a hangom olyan halk, hogy szinte kérdéses, hogy meghallja-e.
- Olyan emberek, akik nem méltóak a szeretetedre. Arra pedig, hogy a véleményüket figyelembe vedd, végképp nem. 
- Harry, ők a szüleim – mutatok rá újra a dologra.
- És joguk van, ahhoz, hogy lekurvázzanak? – megfeszülök a karjaiban. – Sajnálom. Remélem, tudod, hogy nem vagy az. Amiket ott mondtam, azokat úgy is gondoltam.
- Köszönöm, hogy a védelmemre keltél – nyomom ajkaimat a mellkasára. A hálám valós, nem csak egy ócska színjáték, mint a többi.
- A barátnőm vagy. A gyönyörű barátnőm, senki sem beszélhet veled ilyen hangnemben.
- Leszámítva téged – mondom.
- Lea – morogja a nevem.
- Nem tagadhatod, hogy mennyire szereted felemelni a hangodat.
Ujjaim végigcsúsznak a bőrén és a fenekén állapodik meg a tenyerem.
- Ha a múltkorira célzol…
- Arra célzom, hogy szereted rám erőltetni a dolgaidat.
- Lea…
- Eszedbe jutott, hogy mi lesz, ha terhes leszek? Eszedbe jutott, hogy milyen megalázó volt, amikor Nico előtt úgy bántál velem?
- Eszedbe jutott, hogy mennyire is hidegen hagy mások véleménye? – kérdez vissza. – Ha pedig terhes leszel, akkor én leszek a legboldogabb férfi a Földön.
- Harry, ez kibaszottul nem ilyen vicces – húzódom el kissé tőle, és a szemeibe nézek, melyeknek csillogását alig látom.
- Nem is annak szántam.
- Nem vagyok egy olyan nő, akit magad mellett tarthatsz, és teherbe ejted, amikor csak teheted.. Nem fogok neked gyerekeket szülni, Harry! – már teljesen ülök.
Hallom, ahogyan felül, és másodpercek alatt már fényáradatban úszik a szoba. Eleinte hozzá kell szoknom, és amikor ez megtörténik, a tekintetünk találkozik.
- Fejezd be a hisztit. Nincs kedvem még téged is helyrerakni – figyelmeztető a hangja.
Nem szólok semmit, csak lemászom az ágyról, és a fürdőszobába indulok.
- Hova mész? – csattan, de én válaszra sem méltatom. – A kurva életbe! Lea…
Tisztán hallom, amikor feláll, és a nyomomba ered, de én egy könnyed mozdulattal becsukom az ajtót az orra előtt. Nem sokáig tart a távolság, mert hangosan csattan a falnak a fa nyílászáró, ő pedig sebesen ragad meg és fordít magával szembe.
- Ne fordíts hátat, amikor neked beszélek – sziszegi.
- Miért, mi lesz?
- Ne baszakodj velem, Lea.
- Te se baszakodj velem, Harry.
Egymás szemébe meredünk. Két makacs, öntörvényű ember néz farkasszemet meztelenül a fürdőszoba hideg kövén állva az éjszaka szürke homályában, egy forró szeretkezést követően.

csoport: Alexa S. blogs