2016. február 26., péntek

30. Fejezet*Parányi boldogság

13 megjegyzés:
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! :))
Csatlakozzatok bátran a Facebook csoporthoz; Alexa S. blogs xx

Lea
A tükör előtt állok, a hajamat fogom össze egy szoros kontyba, hogy a meleg időjárást ne tetőzze számomra még jobban. A sminket sem viszem túlzásba, amely mindössze szempillaspirált és enyhe nude rúzst tartalmaz. A ruházatom sem különleges, csak egy egyszerű ruha, csodás magassarkú szandál, és hasonlóan élénkszínű táska. Kényelemes, a melegnek megfelelő, még is elegánsnak, csinosnak gondolom. Fújok magamra a parfümömből, aztán a táskámból előveszem a telefonom, mely bekapcsolásakor jelez rengeteg nem fogadott hívást. Szinte mind Harrytől van, ám pár akad Nicotól is. Egyik felet sem méltatom válaszra, hanem újra kikapcsolom a készüléket, és bedobom a táskámba. A napszemüvegemet felveszem, a táskát a kezembe kapom és indulok is. 
Már a második hetem, harmadik kora délutánja van. Elfogadtam a tegnapi nap folyamán Lukeal az étterem részen futottam össze, ahol újra felajánlotta, hogy megmutatja a környéket. Elfogadtam az ajánlatot, így emiatt tartok már lefelé a recepcióhoz, ahol is már reményeim szerint vár rám.
Még mindig feszengve hagyom el a szobámat, és éjszaka a szemhejaimat is csak félve hunyom le. Ha Harryre gondolok, valódi rettegés járja át a testem. 
- Hé, végre, hogy megérkeztel - zökkent vissza a jelenbe egy hang. 
Oldalra, a hang irányába pillantok, és találkozik a tekintetem egy mosolygós, kedves arccal. 
- Luke, szia - viszonzom a kedvességét. 
Egy-egy puszit nyom az arcomra, aztán a derekamra simítja a kezét, és kifelé kezd el vezetni sok ember szeme láttára. A hotel előtt egy fekete Range Rover áll, amelynek az utasülésfelőli ajtaját ki is tárja előttem. Beszállok, a lábaimat keresztbe teszem, a táskámat pedig magam mellé ejtem. 
Luke pillanatok alatt száll be, és indítja is az autót. Mosolyogva felém néz, majd kihajt a parkolóból. 
- Nagyon csinos vagy - jegyzi meg. 
- Ugyan, csak felkaptam valamit - legyintek a kezemmel. - Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ember mint te, ennyire ráér egy ismeretlen lányt furikázni.
- Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné - feleli könnyedén. 
- Igaz - értek egyet, hiszen magam is így gondolom. - És hova viszel? Mit fogok megismerni?
- Nem sok minden van arra, hiszen üdülő zóna az egesz.
- Akkor miért is ajánlottad fel? 
- Hát megmutatom a bevásárló negyedet - vigyorog. - Nem olyan luxuscikkek vannak ott, amilyeneket te is hordasz, de nagyszerűek és egy jó kis vendéglő is van arra.
- Tehát a közös ebéd volt inkabb a célod - sandítok rá. 
- A francba, lebuktam - csapja meg finoman a kormányt, mire mind a ketten elnevetjük magunkat.
Jókedvűen, felszabadultan haladunk vegig az úton, amelyek mentén pár üzletet is megszemlélhetek. Luke végül leparkol egy étterem előtt, ahol ki is szállunk. Nem igazan nagyszabású étteremnek nevezném, inkább egy barátságosnak vélt kis vendéglő.
Benn egy asztalnál helyet is foglalunk. Nem kell sokat töprengenem azon, hogy Lukeot itt ismerik. A fiatal lány kijön az asztalunkhoz, és leteszi az étlapot elénk.
- Oké, nem igazán ismerem az itteni ételeket - töröm meg a csendet. - Esetleg ajánlanál valamit?
- Rám bízod magad?
- Úgy érzem, hogy kénytelen vagyok - csukom össze a bőr kötésű könyvet. 
- Akkor meg is lennénk.
Elkezdi leadni a rendelést a lánynak, aki felírja, és távozik az étlapokkal együtt. 
- Meddig maradsz még a városban? 
- Sejtelmem sincs - húzom el kissé a számat. 
- Annyira rejtélyesen beszélsz - dől hátra a széken. - Ritkán adsz kerek, lényeges választ. Szereted kerülni a dolgot. 
- Azt hiszem, ilyen vagyok?! - nevetek fel kínosan. 
- Még nem talalkoztam hozzád hasonló lánnyal. 
- És ez jó vagy rossz?
- Még nem igazán tudom én se eldönteni - féloldalasan mosolyog. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonz a titokzatosságod, de ott a másik oldal is. 
- Hát ha te nem tudod...
- Honnan jöttél?
- Tudod a múlt az, amiről szerintem felesleges mesélni. Teljesen mindegy, hogy ki mit is élt meg, ha egy útra lépnek, onnantól együtt mennek tovább, egy közös úton. Csak a jelen, és a jövő, ami valójában fontos.
- Tehát egy közös úton haladunk?
- Nagyon azon vagy. Vagy netalán rosszul gondolom?
- Azt hiszem, tökéletesen gondolod - kacsint rám.
Szinte óráknak tűnik, mire elfogyasztjuk a késői ebédet. Rengeteget nevetünk. Teljesen felszabadulok mellette, amelynek köszönhetően el is fogadok egy meghívást a hotel bárjában. 
Mire visszaérünk, már a nap lemenő sugarai láthatók az égen. Egyenesen a bárba megyünk, ahol egy hátsó asztalt foglalunk el. Elsőnek egy pezsgőt rendelek baracklével felöntve. Luke egy tiszta whiskyt kér, az italok pedig hamar meg is érkeznek. 
- Te is itt élsz a hotelben?
- Esetleg érdekel a szobaszámom? - vigyorog.
- Nem - nevetek fel. - Csak itt iszol, és mindig itt vagy.
- Hát ha hotel tulajdonos az ember, megteheti, hogy az egyik lakosztályt megtartsa magának. És igen, a kérdésedre a válasz. Itt élek. Nem érzem még szükségét annak, hogy vegyek egy hazát. Itt legalább emberek vesznek körül.
- Talan most hallottalak először ilyen sokat beszélni - kuncogok, és az italomba iszok. 
- Kihozod a legjobbat belőlem, talán...
- Luke Hemmings milyen nagy szavakat használ! 
- Ohh, ne szokj hozzá túlságosan - tünteti el a pohara tartalmát. - Holnap mi a programod?
- Még semmit sem terveztem - vallom be. 
- Mit szólnál egy kis hajókázáshoz? Jönnének a srácok is.
- Remekül hangzik - lelkesedem.
- Végre egy kis lelkesedésnek nyomát látom rajtad. 
- Igen, viszont, ha nem haragszol, most felmennék - mosolygok rá. - Köszönöm a mai napot. 
- Én köszönöm, hogy a társaságom voltál - áll fel. - Esetleg felkísérhetlek?
- Szerintem jobb, ha nem. Jó éjszakát! 
Mosollyal az arcomon lépek el mellette. A liftben megszabadulok a cipőtől, és a kezeimbe veszem, míg a hátamat a falnak támasztom, és mélyen felsóhajtok. 
Lassan haladok a szobám irányába, miközben a hajamat kiengedem. A mágneskártyát a helyére illesztem, és belépek a sötét szobába. Hangosan csukodik be az ajtó, én pedig beljebb lépek, és a kanapéra dobálok mindent. 
- Szia, baba - egy hang hasítja ketté a csendet, melybe a szívem is beleremeg.


2016. február 20., szombat

29. Fejezet*Véres játszma

9 megjegyzés:
Harry

A jacht mozgása a vízen, melyre felébredek. A nap sugarai szerencsére nem érnek be a szobába. A hátamra fordulok, nagyokat pislogok, és igyekszem összeszedni a gondolataimat. Oldalra pillantok annak a reményében, hogy Leát magam mellett találom, ám tudom, hogy felesleges a reménykedésbe vetett hitem. Sohasem hittem az effajta dolgokban, és nem is igazán tartottam magam mellett a lányokat, akik egy kis szex érdekében bármit megtettek, igen készségesek voltak. Bár tény, hogy fizetni sohasem fizettem érte.
Kimászok az ágyból, és bekapcsolom a légkondit, mert a meleg még jobban az őrületbe kerget. A fürdőszobámba vonulva megengedem a zuhanyt, és a szinte jeges víz alá állok. Hajamból csöpög a víz, a testemről pedig eltünteti a verítéket, amely az éjjel keletkezett a forró légkörnek köszönhetően.
Lemosakszom, a hajamat is alaposan megmosom, aztan a habot leöblítem magamról. A hajamat hátrasimítom, amikor már a hab eltűnt belőle. Mélyen felsóhajtok, aztán elzárom a zuhanyt, és kilépek a kőre. A hajamat át törlöm, majd a csípőm köré tekerem a fehér anyagot. Megmosom a fogaimat, a borostámtól is megszabadulok, aztán a hálóba vonulok, ahol a telefonomat veszem magamhoz. 
- Mit tudtatok meg? - kérdezem Louist.
- Még dolgozunk azon, hogy megkaphassuk a felvételeket. 
- Mit baszakodtok ennyit? - emelem fel a hangom.
- Sajnos még mi sem tudunk mindent elintézni! 
- Kurva nagy kár! Felfogod, ha azt mondom, hogy gondolj bele, milyen lenne, ha elvesztenéd egyik napról a másikra Eleanort? Szerinted milyen érzés lenne, megtennél mindent azért, hogy megtaláld? 
- Harry... 
- Találjátok meg legkésőbb estére! Egy kibaszott hét telt el és még itt toporgunk egyhelyben! Kapjátok össze magatokat, mert túlságosan is hamar fogjátok megtalálni Eleanort.
- Van egy szemtanúnk, aki az ominózus este ott volt a sikatorban - tér át hirtelen a másik dologra.
Még mindig azon dolgoznak, hogy megtalálják nekem, aki megerőszakolta Leát. 
- Beszéltetek vele?
- Itt van, de nem sok használható dolgot mondott eddig. 
- Ennyire balfaszok is csak ti lehettek! 
Ki nyomom a készüléket, aztán az ágyra dobom, és sietősen öltözködni kezdek. Fekete szűk nadrágomat kapom magamra, aztán egy fehér inget, melyet hanyagul gombolok be. Barna csizmáimba bújtatom a lábfejeimet, a fejemre a napszemüvegemet helyezem, amely kordában tartja a már igen hosszú hajamat. 
Telefonomat felveszem, és máris egy hívást indítok.
- Gyere be értem!
Felsietek a fedélzetre, annak is a hátuljára, majd megvárom, amíg Niall ideér értem. Beszállok a motorcsónakba, és feszülten várom, hogy a partra érjünk.

Lea

Forróság. Eddig abban a hitben voltam, hogy Szicíliánál nincs melegebb sehol, ahova én eljutok. Termeszetesen a sivatag és a társai nincsenek a bakancslistámon rajta. Kubában őrjítő hőség van. 
Minden nap félve hagyom el a hotel épületét, ahogyan félve is hunyom le a szemeimet. Az álmaimat Harry uralja, ahogyan a hétköznapjaimat is. Már lassan több, mint egy hete, hogy elmenekültem előle. Azóta többször is beszéltem Niallel, aki beszámólt arról, hogy hogyan is haladnak az utánam levő kutatásban. Pár perces hívásokat engedtem meg magamnak, miután a készüléket ki is kapcsoltam. Niall ígéretet tett, hogy amint a nyomomra akadnak, és Harry elindul, szól még időbe, hogy menekülni tudjak. 
Újabb reggel, újabb nap és újabb lehetőség arra, hogy a nyomora akadjanak. 
Felveszem a fürdőruhámat, egy lenge ruhát, a hajamat szoros copfba fogom és a napszemüvegemet is felkapva hagyom el a szobámat. Mivel nem sok tennivalóm van, így a parton igyekszem pihenni, még ha felejteni nem is tudok. 
Még csak tíz magasságban jár az idő, de a hotelhez tartozó partszakasz már nyüzsgő emberekkel van tele. Gyerekek játszanak vidáman, míg a szülők a parton élvezik a napnak finom simogatását. A homokba terítem a törülközőt és végig is nyúlok rajta, miután megszabadulok a ruhámtól. Nem sok teendőm van, és a számlámat sem használhatom, hogy elmerengek, hogy keresnem kellene valami munkát, hiszen haza sem mehetek.
Felveszem a könyvemet és olvasni kezdem a sorokat. Teljesen leköti a figyelmem, szinte már eggyé válok a főszereplő lánnyal. Egyszerre lélegzünk, nevetünk, rettegünk és még sírunk is. Kizarom a külvilágot és csak a leírt sorok kötnek le. Falom a sorokat, izgulok minden egyes fejezetet követően, és a szívem erősen ver. A lélegzetem szapora, a pulzusom az egeket verdesi, de én lapozok, amikor is egy labda esik le mellettem. Megijedek, felülök, és még a napszemüvegemet is leveszem.
- Ne haragudj - szalad az irányomba egy szőke fiú. - A haverom egy kétbalkezes. 
- Semmi baj - mosolygok fel rá, és felé nyújtom a röplabdát.
- Nincs kedved beszállni? Eggyel kevesebben vagyunk - húzza el a száját. - Rám férne a segítség.
- Ketten vannak ellened? - pillantok a pálya irányba. 
- Hát igen, az egyik haverunk lelépett a barátnőjével. 
- Nem igazán tudom a szabályokat - vallom be kuncogva. 
- Nem probléma, ez úgy is csak baráti ütögetés. 
- Hát rendben - bólintok rá. 
Leteszem a napszemüvegemet és a könyvemet is, majd felállok. 
- Milyen udvariatlan vagyok. Luke a nevem - mosolyog rám. 
- Loren - mutatkozom be én is. 
- Örülök - pillant rám. - Hé srácok, ő Loren! Loren, ők itt a haverjaim, Ashton és Calum.
- Kellett egy lány, hogy megmentse a segged? - kiált oda hozzánk Ashton.
- Csak, hogy fair legyen veletek szembe - nevet, és már szervál is.
Kisebb beszólogatások, csipkelődések, jókedvű nevetések, és hatalmas esések. A homokot többször is sikerül közelebbről megszemlélnie a két srácnak, akik ellenünk vannak. A szájuk folyamatosan jár, egy pillanatra sem tudnak csendben maradni, ami nem is annyira nagy baj, de ahelyett, hogy a mi figyelmünket foglalnák le, saját magukkal szúrnak ki. 
Luke egy szép védést mutat be, amikor a lábával akadályozza meg, hogy a homokba kössön ki a labda. Ezzel sikerül végleg eldöntenie a meccs állását. Oda húz magához, a másik kezét pedig tartja, hogy csapjak bele. 
- Biztos vagyok benne, hogy valami nagy versenyző vagy - bújik át a háló alatt Ash. 
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy most játszottam először? 
- Nem! - nevet fel hangosan. 
- Ügyes voltál - pacsizik le velem Calum.
- Akkor most ti fizettek nekünk egy-egy koktélt - jelenti ki Luke. 
- Nekem sürgősen fel kell mennem a szobába megkeresni valamit! - mondja azonnal Ash. 
- Én pedig segítek neki! 
A két srác egy szempillantás alatt iszkol el előlünk. Nevetve nézek fel Lukera, aki csak megrántja a vállat.
- Akkor én hivlak meg egy italra - mosolyog le rám.
- Hm, semmi jónak nem vagyok az elrontója.
A kis pavilonhoz megyünk, ahol elfoglalunk két bárszéket, aztán a kínálatot kezdem el górcső alá venni. 
- Ezt szeretném - mondom neki, és rábökök a lapon az egyik névre. 
- Rendben - bólint, és hozzánk hívja a pultos srácot. Leadja a rendelést, aztán felém fordul. - Na és mi járatban erre? Nyaralás? 
- Valami olyasmi - felelem. - És te?
- Itt élek - mosolyog. 
- Tényleg? Nem tűnsz kubainak.
- Az lenne a furcsa, ha annak látszanék - nevet. - Ausztrál vagyok, ahogyan a családom is. 
- Mit keresel Kubában? Persze, ha nem indiszkrét a kérdésem. 
- Enyém ez a kóceráj - a szemeimbe néz, de én csak elnevetem magam, de az ő arca túlságosan is komoly marad.
- Komolyan mondod?
- Igen! Miért, nem nézed ki belőlem?
- Olyan fiatalnak tűnsz - indokolom meg.
- Az vagyok, de attól függetlenül még tényleg az enyém a hely. 
- Wao! Hát, akkor köszönöm, hogy egy italra a vendéged lehetek, és a fantasztikus meccset is!
- Én köszönöm a remek társaságot. Meddig maradsz?
- Még bizonytalan a dolog. Amíg jól érzem magam, azt hiszem - húzom el kissé a számat. 
- Láttad már a környéket?
- Még nem igazán merészkedtem ki a hotel falai közül.
- Akkor mit szólnál, ha holnap megmutatom neked?
- Nem is tudom, még meglátom, rendben? Köszi a meghívást és a kis programot - mosollyal az arcomon állok fel és megyek vissza a cuccomhoz, hogy felkapjam, és a szobámba menjek.

Csatlakozzatok a csoporthoz; Alexa S. blogs 

2016. február 11., csütörtök

28. Fejezet*Rémálomból rémálomba

8 megjegyzés:

Harry
Egész nap vezettem, és telefonon intéztem el az ügyeimet, miközben azon járt minden gondolatom, hogy mit is tettem. Lea annyira más. A nagy szája, éles nyelve, és a konoksága teljesen letaglóz. 
Amikor a kapitányságon megpillantottam, meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi gondot, fejtörést fog okozni. Tervem szerint akartam elszórakozni vele ideig-óráig, amíg Palermo városában tartózkodom. Minden jól is ment egészen addig, amíg nem kezdtem el jobban megismeri, és nem érte el, hogy minden másodperc töredékére is a gondolataim legmélyebb részébe férkőzik. Utálom az érzést, és azt, hogy nagyon is vonzónak találom. 
Késő éjjel érek vissza a hotelbe, ahol alig várom már, hogy egy hideg zuhany alá álljak, és utána végig nyúljak az ágyban, oldalamon Leával.  
Ahogyan belépek a szobánk ajtaján, a villany felkapcsolódik, az agyamat pedig ellepi a köd. 
- Lea!
Kiáltom el magam számtalanszor, ahogyan korbejarom az egész helyiséget. A bőröndjét sem találom sehol, amely arra enged következtetni, hogy elhagyott. Itt hagyott ebben a kibaszott szállodában, és csak remélem, hogy a várost nem hagyta el.
Kikapom a készüléket a zsebemből, és már hívom is. Kicsörög, de válasz nélkül hagy. 
- A mocskos.... - sziszegem, és már a telefonkönyvben keresem ki Niall számát.
- Harry! 
- Találd meg - szinte ordítok. 
- Leát? - tudja mindig, hogy mit akarok.
- Eltűnt. Találjátok meg nekem! Holnapra! 
Vonzom a vonalat, és elkezdek mindent bepakolni a táskámban. Leszarom, ha valami is ezen a tetves helyen marad. Nem érdekel, hogy valami idióta göncöm vagy éppen a fogkefém itt marad. 
A vállamra dobom a fekete táskát, és magam után kellő erővel csapom be. Hajambatúrok, miközben türelmetlenül várom, hogy a földszintre érjek. Egy fiatal pár áll előttem, és szívesen rájuk mordulnék, hogy fejezzék be a nyalakodást, mert kibaszottul irritál. A hányinger érzete kerít a hatalmába, ahogyan azt hallgatom, miként is nyaladzanak. Ahogyan leérünk, közöttük nemtörődöm módon megyek el, mire felkiálltanak, ám engem teljes mértékben hidegen hagy. 
- Styles, kijelentkezek - mondom a velem egyidős srácnak a recepción. 
- Egy pillanat, uram - bólint a zöldfülű. 
- Igyekezz - veszem elő a tárcámat, és a pultra helyezem a bankkártyámat. 
Ügyetlenül nyomkodja az átkozott billentyűzetet, mire csak türelmetlen sóhaj a reakcióm. Nehezen elveszi a kártyámat, és lehúzza, amit közli az összeget. Aláírom a papírt, aztan fogom a kártyát és egy köszönésfélét elmormolva hagyom el a hatalmas épületet. 
A bérelt autómmal végigszáguldok a városon, hogy mielőbb a reptérre érjék. Útközben hívogatom Leát, de egyszer sem hajlandó felvenni azt a kibaszott telefont. Már tudom, hogyha megtalálom mi lesz a másodlagos dolog, amely miatt lecseszem. 
- Louis! - szólok bele. 
- Eszes egy csaj, ez tény - jegyzi meg. 
- Nem most van a bókok ideje! Mire jutottatok?
- Arra, hogy semmit sem találtunk. Az biztos, hogy a bankkártyáját nem használta - informál Lou. - Úgy sejtjük, hogy a városban van még. 
- Nincs a városban - sziszegem. - Elment, ami azt jelenti, hogy nem akarja, hogy megtaláljam. Kibaszottul nem maradt a városban. Nem ostoba!
- Mindent ellenőriztünk, és az embereink is minden rendszert megvizsgáltak. 
- Nézzétek végig a repülőtér biztonsági feltételeit! - adom parancsba. 
- Sehogy sem fogunk hozzá jutni - mondja Liam. 
- Ezt a beszélgetést itt befejezem! Haza repülök! Minden legyen az asztalomon, mire abba a kibaszott kócerájba érek. 
Megszakítom a hívást, és jobban a gázpedálra lépek.

A reptéren nehezen adtak jegyet az utolsó gépre, amely Palermoba ment. Jelentőségteljes összeget tettem le a nő elé, így végül kaptam jegyet, bár első osztályra nem volt már, így a sima járatra kaptam. Morgolódva foglaltam helyet a szűk ülésen, és még utoljára felhívtam Leát, aki hasonlóan figyelemen kívül hagyta a hívásom, ahogy az előzőeket is. Kikapcsolom az átkozott készüléket, bekapcsolom az övemet, és kifelé kezdek el bámészkodni. 

Megérkezek a hatalmas villa elé, és reménykedem abban, hogy Lea a hálonkban van, és vége szakad ennek a rémálomnak, hogy egy újabb vegye kezdetét. 
Kiszállok az autóból, melynek az ajtaját sem kímélem meg. A csomagjaimat utánam hozzák, de azt is leszarnám, ha a reptéren felejtettem volna. A házban fájdalmas csend van, és szinte visszhangzik a hatalmas térben minden léptem. 
Kicsapom a hálószobának az ajtaját, ahol sötétség és kibaszott idegesítő csend honolt eddig a percig. A villanyt feloltom, ám a látvány még jobban fellobbantja azt a haragot, amely bennem ég. A tökéletesen bevetett ágy és a pedáns rend tekint vissza rám csupán. 
Tárcsázni kezdek, és Louis fel is veszi a telefont. 
- Azonnal gyertek a villába!
Ennyi mindössze amelyet közlök vele és a nappaliba megyek, ahol a bárhoz lépek, és a kristályüvegbe kitöltött whiskyből töltök a hasonló anyagból készült poharamba, és fel is hajtom. 
Sorra tüntetem el a poharam tartalmát, míg a három srác meg nem érkezik. Hiába folyik végig a torkomon az égető ital, a józanságom megmarad. Régen ittam, de most jól esik, annak ellenére, hogy a gondolataim homályba merüljenek. 
- Végre - egyenesedem fel, és lecsapom a poharamat. 
- Aludnod kellene - mondja Liam. 
- Te csak ne osztogass tanácsokat ebben a kibaszott szar helyzetben!
- Reggel öt óra van - mutat rá a dologra Niall. - Ki kell aludnod magad, hogy gondolkozni tudj és cselekedni.
- És kijozanodni - egészíti ki Louis.
- Nem vagyok részeg - nézek rájuk vérben forgó szemekkel. - Mitek van?
- Semmit sem találtunk. A rendszerben utána néztünk, a nevére nem volt foglalás. A buszokat is megnéztük, ott sem volt semmi - tájékoztat Liam.
- Mi van a kamerákkal? 
- Harry, azert mi sem tudunk mindent elintézni, főleg nem ennyi idő alatt! - horkan fel Louis. 
- Kibaszottul a maffia feje vagyok, és nem tudjátok elintézni, hogy pár nyamvadt videófelvételt megkapjak? - ordítok már kikelve magamból. - Nekem kell elintéznem? Mert akkor kurvara nincs szükségem rátok! Kifelé!
Hátat fordítok nekik, és az emeletre megyek, ahol a táskámat felkapom, és ismételten a földszintre megyek, elhagyom a hazát, és a kocsiba szállok. Kihajtok a hatalmas terepjáróval az elülső udvarból, és a napfelkeltében indulok el a kikötőbe. 
Hirtelen döntve hajtok be az egyik kis utcába, amely a klubhoz visz egyenesen. Lassan cserélődik a műszak, így jobban a gázra lépek, majd a klub előtt befékezek. Hosszú léptekkel megyek be. Még mindig rengetegen vannak, táncolnak és isznak, míg néhány pár az előjátéknál tart már. 
Az irodába berontok, mire megugrik a széken Flor. 
- Hé, Harry! 
- Mit keresel itt?
- Leszámolom a bevételt - mondja, feláll a székből, én pedig leülök és a fiókban kezdek el keresgélni, aminek a kulcsa nálam volt. 
- Feszültnek tűnsz - állapítja meg. Mögém lép, kezeit a vállaimra teszi. - Mi a baj? Hol a kislány?
- Nem kislány - sziszegem. 
- Majd én segítek elfelejtetni veled - ül az ölembe. 
- Flor, ne - fogom meg a kezeit, ahogyan a hajamba akarja csúsztatni. 
- Nem emlékszel, hogy milyenek ks voltunk együtt? Amikor rádöntöttél a pultra lenn, zárás után? Ahogyan a jachton a zuhany alatt a hajamba markolták, amikor a farkad újra és újra eltűnt a számban?
- Fejezd be! Rég volt és most nincs kedvem ehhez az egészhez.
- Akarod te is, ahogyan én - mormolja a számba, aztán megcsókol, de ellököm magamtól, és felállok. 
- Tedd a dolgod! 
Elhagyom a helyiséget, és az egesz kócerájt is. Újfent kocsiba ülök, és a gáz teljesen lenyomva hajtok el. 

2016. február 7., vasárnap

27. Fejezet*Kuba

19 megjegyzés:

Lea
Hallom, ahogyan az ajtó hangosan csapódik be. Remegő lábaimra állok, a könnyeimet, messze a nőiességtől, törlöm le a kézfejemmel, és sietek be a szobába. A tiszta ágynemű az ágyon van, de nincs áthúzva, és ez nyílván Harrynek köszönhető. 
A fürdőbe megyek, és olyan sebességgel zuhanyozom le, hogy még én is meglepődök magamon. A hajamat átfésülöm, és egy szoros kontyba fogom, aztán a neszesszerembe mindent csak hanyagul bedobálok, ahogyan a hálóban is a bőröndömbe. Azzal sem törődöm, ha valamit kifelejtek, nem érdekel. Egy short, és ing, amelyet pillanatok alatt magamra veszek, aztán a szandálomba is belebújtatom a lábamat, végül pedig a szemüvegemet csúsztatom az orrnyergemre, és óvatosan kipillantva az ajtón hagyom el a szobát. Nem a liftet, hanem a hátsó kijárathoz tartozó lépcsőt választom. Sietve szedem a lábaimat, így viszonylag tenyleg hamar leérek. Kisétálok az egyik kisebb utcán, és leintek egy taxit. A férfi kiszáll, és a csomagomat a csomagtartóba helyezi, én pedig beülök a járműbe. Olaszul közlöm vele, hogy a reptérre vigyen, aztán mind a két telefonomat kiveszem a táskámból. Lenémítom mind a kettőt, aztán a táskám rejtett zsebéből az útleveleimet is magamhoz veszem. A valódit mélyen elteszem, a másikat pedig figyelem, és a nevet ízlelgetem. Loren Adler. Tudtam, hogy használnom kell majd, de sohasem gondoltam, hogy ilyen hamar. Tudom, hogy magamnak köszönhetem, és a nagy számnak, a történteket, ahogyan azt is, hogy még mindig visszafogta magát. Még is fájdalmas nyomot hagynak a történtek bennem. Nem igazán fogom elfelejti. Az emlékek halvanyulni fognak, de eltűnni sohasem.
Figyelem, ahogyan kiérünk a városból, és közeledünk a reptér felé. A sofőr siet, amiért magamban halás is vagyok. Telefonokat visszateszem a táskámban, és próbálok nem agyalni, és nyugodt maradni. Semmire sem lenne jó, ha aggódnék. Tisztában vagyok azzal, hogy Harry, amint észreveszi, hogy nem vagyok ott a nyomomba ered, de nem könnyítem meg a dolgát. 
A reptér parkolójában kifizetem a fuvart némi borravalóval, aztan megfogom a csomagomat, és be is sietek a hatalmas épületbe. Mivel konkrét célom nincs, így az induló járatokat figyelem, amelyeket még könnyen, és hamar elérek. A jegyvasarló pulthoz megyek, elhadarom, hogy hova is szeretnék venni egy jegyet. A nő azt feleli, hogy szerencsém van, mert az utolsó helyet adja nekem. Rá mosolygok, de magamban sietettem. Amint a kezeim között van a jegy, melyet készpénzzel fizetek, már a másik pulthoz sietek, ahol leadom a poggyászom. Szerencsémre hamar túl jutok mindene, és a kapuhoz igyekszem, ahol várnom kell még egy keveset. 
A repülő fedélzetén kényelmesen helyezkedem el. Becsatolom az övemet, a táskám pedig a lábamhoz helyezem. Egyre jobban nő bennem a feszültség, ám amikor bezárul a gép ajtaja, és megkezdődik a felszállás, kissé megnyugszok. Telefonjaimat kikapcsolom, hátra dőlök és kitekintek az ablakon. Mivel az út hosszú lesz, így lehunyom a szemhejaimat az alvás reményében. 
Hamar, túlságosan is hamar riadok fel az álomképeknek köszönhetően. Remegni kezdek, a szívem őrületes tempót jár, és a hideg ráz. Felállok a helyemről, a táskámat magamhoz veszem, és a mosdóba vonulok. Bezárom az ajtót, a pultra támaszkodok, és a tükörképemet vizslatom. Zilált kinezetem nem éppen a legjobb. Kevés hidegvizet engedek a tenyerembe, megmosom az arcomat. Tökéletesen érzem, hogy Harry már tudja, hogy elhagytam. Tudja, hogy hátat fordítottam neki. 
Megtörlöm az arcomat, a papírt a szemetesbe dobom, és elhagyom a mosdót. Az egyik légiutaskiserőtől kérek egy palack szénsav mentes vizet, melynek a felét egy húzással szinte el is tüntetem. Törekszem a megnyugvásra, és a pihenésre is.

Izgatott lelkesedéssel lépek ki a meleg időbe a repülőtér területéről. Kuba az a hely, ahol remélem, hogy hosszadalmasabb időre elmenekülhetek Harry marka elől. Egy taxiba pattanok, és a legközelebbi hotelt kérem, amely kulturált is. A férfi segítőkész szerencsémre, és pár szórólapot a kezembe nyom. Átfutom a tekintetemmel mindegyiket, a választottammalna tetején nyújtom vissza neki, így már arra is veszi az irányt.
A telefonom rengeteg nem fogadott hívással van tele. Természetesen mind Harrytől. A másik készüléket is előveszem, majd kikeresem Niall számát. Nico még mindig nem érdekel, így figyelmenkívül hagyom a tőle érkezett üzeneteket. 
- Tudsz beszélni? - kérdezem, amint felveszi a készüléket.
- Merre vagy?
Hangja dühös, ideges és mérges egyszerre.
- Messze. Már hívott?
- Igen, éppen utánad nyomoz ő maga. Elhiheted, hogy meg akar találni, ha nem ránk bízza a dolgot. Mi a fene történt kislány?
- Túl nagy volt a szám és megerőszakolt - csuklik el a hangom. 
- Mi van? - szinte már felkiált. 
- Mindegy Niall, én ezt nem tudom folytatni. 
- Félsz tőle? Megütött?
- Nem tudom, nem.. Még magam sem döntöttem el. De muszáj volt eljönnöm. És nem, nem ütött meg.
- Megmondtam, hogy vigyázz magadra!
- Tudom Niall! Várj megérkeztem. Hívlak később!
- Rendben.
Bontom a vonalat, aztan kiszállok, fizetek és befele is igyekszem a hotelbe. A recepción kissé hosszadalmasan tudok bejelentkezni, de végül sikerül. Itt is az áll útlevelemet használom. Igyekszem mindenre odafigyelni, annak ellenére is, hogy tudom, Harry felforgatja utánam az egész világot.
A szoba kicsi, de számomra tökéletes. Egy hatalmas, kényelmesnek tűnő ágy foglalja el jelentős részét a szobának. A fürdő is megfelelő méretekkel rendelkezik, de felreteszek minden gondolatot, és vegignyúlok az ágyon. A kontyomat kibontom, a szandálomat lerúgom, és a telefonomból elkezdem kitörölni a nem fogadott hívásokat. Amint végzek a fürdőbe vonulok, ahol egy kellemes hűs zuhanyt veszek, aztán egy trikót és bugyit kapva magamra húzom be a sötétítőt, és dőlök be az ágyba, annak a reményében, hogy mindent elfelejtek.

2016. február 4., csütörtök

26. Fejezet*Feledésbe merülő lélegzet

7 megjegyzés:

Lea
- Lea!
Egy hang, amelyet későbbre vártam. Egy hang, amelynek tulajdonosára kíváncsi sem vagyok. Egy hang, amely egyre jobban közeleg. A zuhany kissé elnyomja, de sajnos még így is tökéletesen hallom. Leöblítem hajamról a habot, és nagyokat pislogok, amikor a fürdőszobának az ajtaja erőteljesen csapódik ki. Megrezzenek, és a tekintetem egy dühös szempárral találkozik. Mezítláb, farmerben és ingben van, de nem sokáig. A földre dobja az ingét, aztán a nadrágját a bokszerével együtt tolja le. Az üveg kabinnak az ajtaját kinyitja, és határozottan lép be mellém. Maga mögött behúzza, én pedig a csempének dőlök.
- Mit képzelsz magadról? - sziszegi az arcomba. - Egész nap azon aggódtam, hogy hol a picsában lehetsz!
- Szerinted egy idegen városban merre mennék? - fonom a mellkasom előtt egybe a kezeimet. 
- Ne takargasd magad - korhol, és elveszi a kezeimet.
- Megint másfelé tereled a szót - döntöm a fejemet a falnak. - Milyen volt a megbeszélés?
- Gondolod, hogy oda tudtam figyelni? - támaszkodik meg a fejem mellett. - Mindenféléről pofáztak, de nekem csak folyton rajtad járt az eszem. Hova mentél?
- Ide, Harry! Szerinted hol lettem volna? Itt ültem a szobánkban, és olvastam. Amúgy is fájt a hasam, úgyhogy jól esett a pihenés - mondom, és szerencsére még hazudnom sem kell.
- Soha többet ne merj faképnél hagyni, mert kibaszottul nem állok jót magamért a következő ilyennél.
- Egyszer már említettél valami ilyesmi, rémlik?
- Ne baszakodj velem - kap fel a derekamnál fogva, a lábaimat pedig reflexszerűen fonom a csípője köré.
Ajkai lecsapnak, és keményen a számba csókol, míg  keze mindenütt ott van. A szívem őrületes tempót diktál, a lélegzetem szabálytalan, és minden porcikám csak őérte sóvárog. Bármennyire is igyekszem tagadni, a kemény szavai teljesen az őrületbe kergetnek, aztán hirtelen visszarántanak, és megsemmisítve csap le rám, kegyetlen módon. Élvezem, és még többet akarok belőle, abból a forrón csókoló ajkakból, a buja nyelvéből, és a kezei szorításából, amelyek néha nyomot hagynak a bőrömön, ezzel másnap emlékeztetve arra, hogy szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt.
- Meg akarlak dugni - mormolja a számba, én pedig a fogaimmal megkapom az alsó ajkát.
A vér fémes, sós íze azonnal átjárja a számat. Nyelvemmel megnyalom a felszakadt bőrnél, ám mielőtt bocsánatot kérhetnék, meredező péniszével végigsimít rajtam, és határozott mozdulattal temeti el magát bennem. A szó a torkomon akad, a levegővétel feledésbe merül. Ujjaim bátran ragadják meg a nedves tincseit, és meg is húzom, ahogyan a csípője újra és újra találkozik az enyémével. Olyan erővel szorítom a combjaimmal, hogy elgondolkozom egy pillanat töredékéig, hogy fájdalmat okozok-e neki.
Hamar e kép elhagyja az elmémet, és a meleg párának érzése ájulásig repít. Melegem van, a forró víz még mindig folyik, Harry pedig keményen mozog bennem. Szorosan megmarlokom a vállát, és a nevét nyöszörgöm erőtlenül.
- Harry.. - hangom nagyon halk, de a zuhany hangja még jobban elnyomja.
- Baba - mormogja, és a szemeimbe próbál nézni, melyek már félig lehunyva vannak. - Lea - hangzik a nevem újra és újra, de én semmit sem felelek, ahogyan a sötétség magával ragad.
Fekszem a karok ölelésében. A víz hangja még mindig hallatszik, és a szívem dobogása is visszhangot ver a zuhanykabinban. Lassú pislogásokkal igyekszem felmérni a környezetet. Harry biztosan tart az ölébe, álla a fejem búbján pihen, és lassan ringat. Megmozdulok finoman, mire ő is mocorogni kezd.
- Baba - suttogja, és az állam alá nyúl, hogy az arcomat felé fordítsam. A pillantásunk találkozik. Mélyen felsóhajt, és a karjait körülöttem még szorosabbra fonja. - Megijesztettél.
- Mi történt? - ülök feljebb, és a nyakába temetem az arcomat. A meleg víz ér bennünket, a hajam a nedves bőrömhöz tapad, ahogyan Harrynek is a sajátja. Kisimítom az arcából a kusza tincseket, és a mellkasára helyezem a kezemet.
- Elájultál. Megijesztettél - ismétli meg, és a száját egy pár másodpercig az enyémre nyomja.
- Sajnálom - puszit hintek az izmos mellkasára, az egyik fecske tetoválására.
- Mosakodjunk meg, és menjünk a szobába - motyogja a nyakamba. - Felállítalak - informál, és segít feltápászkodni.
Ő is csatlakozik hozzám, és a hátamhoz simulva nyúl ki a tusfürdőmért. Keveset nyom a tenyerébe, felhabositja, és elkezd megmosni mindenhol. Élvezem, ahogyan az enyhén érdes, férfias kese az én puha bőrömhöz ér, és beledörzsöli a narancsos illatú habot. Ezután én nyomok a saját tenyereimbe a férfias illattal rendelkező folyadékból, és dörzsölöm be az izmos testébe. Végig az arcomon van a szeme, és egy pillanatra sem engedi el a csípőmet.
- Mind a ketten megfelelően tiszták vagyunk - mormolja, elkapva a csuklómat, amely már a csípőjénél jár.
Elnyúl mellettem, és a zuhanyfejet leveszi, és leöblití magáról a habot. Elzárja a zuhanyt, kitárja a kabin ajtaját, és a testem köré teker egy törülközőt. Ahogyan elhagyom a zuhanykabint, a hajamra is teszek egy törülközőt, míg átnyújtok egyet Harrynek is, aki megtörölközik, felakasztja, és a csaphoz sétál. Mögöttem áll, kezei a derekamon vannak, ajkai a nyakam bőrén.
- Jobban vagy? - hangjában némi aggodalmat vélek felfedezni.
- Igen, csak meleg volt benn - felelem, és lassan felé fordulok. - Rendben vagyunk?
- Nem, nem felejtek, és amint jó állapotban leszek, visszatérünk a dologra.
- Csezd meg - sziszegem az arcába, és elhagyom a fürdőszobát.
- Lea!
- Pofa be! - fordulok hirtelen vele szemben. - Hát nem tudod felfogni, hogy mennyire is irritál, hogy így próbálsz uralkodni rajtam?
- Nem akarom, hogy bajod essen!
- Felnőtt nő vagyok. Eljöttem New York-ból, egyedül voltam, amíg össze nem találkoztunk.
- Elfelejted, hogy megerőszakoltak! Az isten szerelmére! Egy nő ilyenkor hosszú ideig érinthetetlen, egy nő, ilyenkor magába zuhan és kerüli a férfiakat.
- Egy nő, egy erős nő, nem hagyja legyőzni magát a kibaszottul elcseszett férfiakkal szemben! Egy nő nem futamodik meg holmi maffiával, maffia vezérrel vagy bármi hasonló szarral szemben. Egy nő feláll, és elsétál, hogy annak a mocsoknak a képébe mosolyoghasson, aki megalázta, és megpróbálta elhitetni vele, hogy semmit sem ér! És te meg elfelejtetted, hogy téged azonosítottalak? Hogy én téged láttalak? - hangom már olyan erős, erőteljes és hangos, hogy még én is megijedek a szavaimtól.
- Ha én megerőszakoltalak volna, már a föld alatt lennél - ragadja meg a hajamat, amelyről időközben leesett a törülköző. - Sohasem hagyok magam után nyomot, bármit is teszek, tiszta kézzel hagyom el a helyszínt.
- Szar munkát végeztél akkor, mert itt a lány, és nem fogja vissza magát.
- Nagyon feszegeted a dolgot - megrántja a hajamat. - Esetleg kíváncsi vagy, hogy milyen is lenne, ha megerőszakolnék egy lányt? - egyik kezével még mindig a hajamat, másikkal az államat fogja, az ajkai érintik a bőrömet, a tekintete pedig dühvel van telve. - Érezni akarod, ahogyan a saját örömömre használom azt a törékeny testedet? Másnap látni akarod a zúzódásokat a testeden, amiket az ujjaim okoznának neked? Érezni szeretnéd a sajgó fájdalmat, amely hosszú ideig elkísér? Esetleg a lelki traumára vágysz, és minden nap újra rettegni akarsz, hogy mikor is teszem meg újra? Persze, ha egyáltalán életben hagylak, baba.
- Rohadj meg - a szemeibe nézve mondom.
Bármennyire igyekszik, nem tud megfélemlíteni. Nem tudja elérni, hogy rettegjek tőle. Ő is csak egy férfi, aki azt hiszi, hogy a hatalma mindenhova elér. Abban a tudatban van, hogy a nők csak tárgyak, akiket a kedve szerint használhat ki. Ostoba, ha úgy gondolja, hogy félek tőle, és a mocskos szavai tartalmától.
Felkiáltok, amikor a hajamnál fogva rángat az ágyhoz, a törülközőt lerántja a testemről, és meztelenül az ágyra lök. A lábaimat kezeivel feszíti szét, és közéje fészkeli magát. Érzem az erekcióját, de egyáltalán nem vágyom rá.
- Engedj el, Harry - próbálom eltaszítani magamtól.
- Te harcoltad ki. Folyamat erről beszélsz, hiába mondom, hogy fogd be az a csinos kis szádat - a kezeimnél fogva feljebb húz az ágyhoz. - Kiprovokáltad, Lea. Te akartad, megtudod, most valóban megtudod, hogy nem és dugtalak meg egy mocskos sikátorban.
Szavaival szinkronban csapódik belém, én pedig a váratlanság, és a keserű fájdalom miatt felkiáltok. Egyáltalán nem vágyom rá, semmilyen kapcsolatra sem vele. Megragadom a haját, és amilyen erősen csak tudom, meghúzom. Felordít, majd hirtelen perdít rajtam egyet, és a hasamon találom magamat. A kezeimet a hátamon fogja le, és úgy hatol belém. Őrjítő fájdalom tör rám. Máskor is megesett már, hogy vadabbak voltunk, de a jelenlegi helyezte nincs szó. Még így is gyengéd, érzem, hogy visszafogja magát, és némán fohászkodom magamban, hogy ne vegye fel még jobban a tempót.
Egyik kezével újfent a hajamba markol, de a mozgásán kicsit sem finomít. Nyögései betöltik a szobát, aztán érzem, hogy a rohamos ritmus el is juttatta a beteljesüléshez. Pár pillanatig mozdulatlan marad, aztán kihúzódik belőlem, elenged, majd megérzem, ahogyan a leszáll az ágyról. A könnyeim beszennyezték az ágyneműt, aztán eszembejut más is. Fájdalmas nyögés hagyja el a számat, ahogyan megmozdulok, és a fehér ágyneműn a vérem nyomát pillantom meg. Tisztában vagyok azzal, hogy mi is az egyik oka. A mentruációm. De a bennem lévő égető fájdalom biztosít arról, hogy valóban kemény volt velem, és a vér a durvaságának is köszönhető. A combom, az ölem, minden a vér nyomaival szennyezett.
- Új ágyneműt kérek. Styles - morogja a szállodai telefonba, és lecsapja a kagylót. - Menj, szedd rendbe magad - rám sem néz, csupán a fürdőbe, hogy magát is rendeszedje.
- Undorodom tőled - motyogom, ám a tekintetét nem kerülöm, amikor rám néz. Még mindig az ágyon ülök, a testem fedetlen, és sajog, ahogyan a szívem is.
- Remek - bólint, és visszafordul, hogy megtörölje magát.
Nézem, ahogyan egy bokszerbe bújik, majd lassan öltözködni kezd. Az ingét begombolja a szokásos hanyagsággal, aztán átturja a haját, amikor kopogás töri meg az uralkodó csendet. Rám néz, de az arca érzelem mentes.
- Menj be a fürdőbe - parancsolja.
- Minek? Méltoságom már úgy sincs - rántok vállat, és úgy ahogy vagyok kisétálok a balkonra, ahol egy napozóágyra fekszem. A mellkasomig húzom a térdeimet és a könnyeimnek végre némán utatengedek.
- Lea - mondja a nevemet, ahogyan kilép az erkélyre. - Ne sajnáltasd magad. Te nem tudtad befogni a szádat. Elhiheted, hogy ez még semmi nem volt, ahhoz képest, amit művelni tudnék veled. És nézd a jó oldalát. Életben vagy, bár sohasem lehetsz nyugodt - guggol le elém, és a szemeimbe néz.
- Rohadj meg. Gyűlöllek.
- Állj be a sorba - nyom egy csókot a homlokomra, majd hátat fordít. - Ne várj meg.

csoport: Alexa S. blogs
Szkielet Smoka Panda Graphics