2015. november 28., szombat

15. Fejezet*Felelőtlenség


Lea
Ez az a pillanat, amikor már csak mi ketten számítunk. Megremegnek a lábaim csípője két oldalán, mire az egyik kezét le is csúsztatja bátran a combomra, és kissé megszorítja.
A levegőt élesen szívja be, de a szemkontaktust egy pillanatig sem szakítja meg. Homlokomra támasztja az övét, és fenekembe markol, mire ölem ismételten felfelé billent, így teljesen merev péniszéhez érek. Elfolyt egy nyögést, aztán szenvedéllyel lecsap a számra.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire el akarok temetkezni benned – motyogja, és nyelvével egy nedves csókot húz nyakam vonalán.
- Akkor mutasd meg – nyöszörgöm vágyakozva.
Ahogyan a szavak elhagyják a számat, már is megbánom. Eltávolodik tőlem, a szemeimbe néz és gyengéd puszit nyom ajkaimra. Már teljesen össze vagyok zavarodva. Elfogadom, el akarom fogadni, hogy nem ő keserítette meg a két hónappal ezelőtti napjaimat. Hinni szeretnék neki.
Gondolataim szertefoszlanak, amikor lehúzza rólam a felsőtestemet takaró apró darabot. A fehér anyag már messze jár, és a bőröm helyett a padlót öleli már. Lejjebb csúszik kissé, szája pedig a mellbimbóm köré záródik. Nyelvének lágy nyaldosásaival kényeztet, ám a másik mellemet sem hanyagolja el. Élvezem minden rezdülését, a vágyat pedig fokozza bennem.
Lejjebb kúszva csókolja végig a testemet, ujjait bugyimba akasztja, és könnyedén végighúzza lábaimon. Immáron teljesen fedetlenül fekszem előtte, amely furcsa érzést kelt bennem. A félelem és a vágy egyveleget alkot benne, ám az elsőt pórbálom elnyomni magamban, és ebben Harry vándorló ajkai tökéletesen segítenek is.
Belső combomat kezdi elhalmozni forró csókjaival, mígnem a nedves ölemhez ér el. Csípőm elemelkedik a lepedőtől, ám lefogja, és megcsókol ott, ahol a legjobban vágyom rá. Szemhéjaimat szorosan hunyom le, és alsó ajkamba mélyeztem a fogsorom a nyelvcsapásainak köszönhetően.
Egyik kezem a lepedőt markolássza, míg a másik tincseit találják meg. Ajkai simogatnak egyre jobban a gyönyör felé. Nedves ölemre fúj, még egy mély nyalintást tesz és a beteljesülés előtt elhúzódik tőlem, és felcsókolja magát testemen.
Szája kérdés nélkül tapad enyémére, melyen saját ízemet ízelhetem meg. Ez még jobban felkorbácsolja a vágyaimat, amelyek még többért fohászkodnak.
Belemarkolok formás fenekébe, s letolom róla a fehér pamut anyagot. Merev hímtagja combomat érinti, melynek következtében még jobban kívánom. Akarom.
Hirtelen én kerülök felülre. Mellkasán támaszkodom meg, és lefelé nézek, egyenes csillogó szemeibe.
- Szeretném, ha te irányítanál.
Hangja sokkal mélyebb. Nagyot nyel, amelyet szinte hallok. Csípőmet szorongatja finoman, én pedig teljesen mellkasára dőlök és megcsókolom, csípőmet pedig megemelem, mire közénk vezeti kezét. Másikkal továbbra is derekamat fogja, és könnyedén magára von. Magamba fogadom és mélyen felsóhajtok. Pár pillanat kell, amelyet meg is vár és csak azután ülök fel, és kezdek el mozogni.
- Basszus – sziszegi.
Csípőmbe mar ujjaival, ám nem sokat időzik el, hanem azonnal felfelé vándorolnak kezei és melleimet ragadja meg. Én tovább mozgok rajta, miközben szemeibe nézek, amelyek hasonlóan enyéimet vizslatják.
- Annyira gyönyörű vagy – motyogja.
Visszahanyatlok mellkasára, ezúttal így már fenekemet fogja meg, és pillanatok alatt át is fordul velem. Szíven hevesen ver. Lábaimat teljesen csípője köré fonom, és még mélyebbre vonom magamban.
Megfogja kezeimet és ujjainkat egybefonva fejem mellé emeli azokat. Ajkaink egymást súrolják, ahogyan bennem mozog. Érzem a beteljesülés kellemességét, ahogyan megfeszülök körülötte, ahogyan érezzük egymást és ekkor pánik árasztja el elmémet.
- Harry, nincs rajtad óvszer – nézek szemeibe.
- Nem tudom abbahagyni – morogja.
- Harry…
Fejemet hátravetem, és átadom magam az euforikus érzésnek, és velem együtt Harry is. Szorosan ölel, megcsókol, és lassan mellém gördül.
- Ez nem volt helyes – motyogom és felállok.
- Hova mész? – oltja fel az egyik éjjeli lámpát, és felül.
- Megmosakszom – felelem és a fürdő felé megyek. – Hajón laksz, nehéz lenne elmennem innen – mutatok rá.
Nem csukom be az ajtót, mert feleslegesnek tartom, tudom, hogy úgy is utánam jön. Ahogyan beállok a zuhany alá, és a hideg vizet magamra is engedem, Harry lép be mögém. Elveszi a zuhanyfejet és magát is benedvesíti. Visszaakasztja a csaptelepre, miközben csókot hagy nyakamba.
- Most haragszol rám? – dünnyögi nyakamba
- Amiért esélyes, hogy teherbe ejtettél? – fordulok vele szembe. – Igen, eléggé.
- Két tökéletes emberből nem születhet rossz.
Felhorkanok, és ismételten hátat fordítok neki.
- Nem fogom azt mondani, hogy sajnálom, arra hiába vársz – nyúl el mellettem és a tusfürdőjét magához veszi.
Lassan lemos először engem, majd leöblít. Semmi erotika nincs már közöttünk, csak a törődés a részéről. Amint tiszta vagyok, elhagyom a kabint és megtörülközöm. Harry szobájában felveszem a bugyim, ám a felsőmet nem, hanem Harry komódjához lépek és abból szerzek meg egy pólót
Amint felöltöztem, bebújok az ágyba, ám a takarót magamra húzom. Nem oltom le Harry felém az éjjeli lámpát, csupán lehunyom szemhéjaim és próbálok elaludni még azelőtt, hogy visszaérne.
Ám tervem meghiúsul, amikor is hallom, hogy leoltja a fürdőszobai villanyt. Nem nézek fel, csak fekszem mozdulatlanul, míg ő teljes sötétséget varázsol a szobára, és bemászik mellém. Takaró anyaga alá mászik ő is, majd kezét derekam köré fonja, s teljesen magához von.
- Tudom, hogy nem alszol – motyogja hajamba. – Baba, meddig duzzogsz?  
- Ez nem duzzogás – vetem oda.
- Dehogynem – morogja. – Újra megdugnálak most.
- Gerjedsz arra, ha haragszom rád? – nevetek fel, de még mindig háttal fekszem neki.
- Mondjuk, hogy észt és tiszta gondolkodást dugnék beléd – fordít hirtelen a hátamra. – Elég ebből a kislányos viselkedésből – mordul rám.
- Nem kislányos viselkedés – kérem ki magamnak. – Felelőtlen voltál! Nem érzed a dolgok súlyát?
- Te sem figyelmeztettél időben – könnyedén mondja.
- Mondhatjuk, hogy időben szóltam. Ne hárítsd rám – felnevet hangosan.
- Mintha kamaszok lennénk, komolyan – mondja. – Tudjuk, legalábbis én tudom, mivel jár az, ha lefekszem valakivel.
- Harry – sóhajtok fel. – Minden nőnek ezt mondod?
- Nem, mert te vagy az első, akiben óvszer nélkül voltam.
Megdöbbentenek szavai.
- És ezután sem fogom használni azt a vacakot – undorodva mondja. – És nem szeretném, ha bármiféle gyógyszerrel mérgeznéd magad.
- Mi van? – hitetlenkedve nézek rá. Ezt még ő sem gondolhatja komolyan. – Nem vagy normális. Inkább aludjunk.
- Komolyan gondoltam – csókol nyakamba. – Jó éjszakát baba.
- Neked is – fordulok háttal neki ismételten.
Teljesen hátamnak simul, ujjai hasamra, majd mellemre vándorolnak a póló vékony anyaga alatt. Szóvá akarom tenni neki, de még is magamban tartom véleményem. Lehunyom pilláim, és a gondtalan álmaimba menekülök, ahol magam vagyok, nem pedig egy megjátszott személy. 

2015. november 20., péntek

14. Fejezet*Calvin Klein


Lea
Egész délelőtt és kora délután is Palermót jártuk körbe, Mindent megismertem, amelyeket Harry fontosnak tartott. Szinte minden nevezetességhez hozzáfűzött pár mondatot, amelyek a legfontosabb tudnivalók voltak. Édes volt, és fesztelen. Szinte eltűnt a komor üzletember, a basáskodó férfi, aki csak magának akart engem.
A Palazzo dei Normanni palota teljesen lenyűgözött. Egy dombon fekszik, amelyről az egész várost be lehetett látni, így pazar kilátást is nyújt egyben. A palota a város legrégibb épülete, és véleményem szerint csodás is.
Azt követően a botanikus kertbe mentünk, amely a Villa Giulia-ban, a város legszebb parkjában volt. Harry végig kézen fogva vezetett, kifejezve a kihez tartozásomat, ami egyfelől boldoggá is tett, de szomorúvá is. Túlságosan tárgyként kezelt, és ez rosszul érintett, hiszen még is csak egy érző lélek vagyok.
- Hogy tetszett? – csókol nyakamba.
A tengerparton ülünk egy nyugágyon. Harry lábai között helyezkedem el, és mellkasának dőlök. Nem öltöztünk át a strandolásnak megfelelően, de számomra így is tökéletes öltözetem. Ellentétben Harryvel. Fogalmam sincs, hogy bírja a hőséget hosszúnadrágban és csizmában, amelytől igaz most megszabadult.
- Csodás város – őszintén mondom. – Örülök, hogy eljöttem ide.
- És annak nem, hogy én mutattam meg neked?
- Nem fogom növelni a magad iránti imádatod – nevetek fel. – Arra ott vannak a szajhák.
- Fejezd be – sziszegi fülemben. – Fogalmad sincs arról, hogy miről is beszélsz – szorítja meg kissé cípőm.
- Nem akarok vitát nyitni, mindössze csak a véleményem kifejtettem – pillantok rá vállam fölött. – Amúgy pedig te sem rejtetted véka alá, hogy megdugtál jó pár nőt.
- Igen, előtted – mormolja nyakamba. – Mióta ismerlek, senkit, és ki is vagyok feszülve – sziszegi.
- Most olyan, mintha egy tinédzserrel lennék – nevetek fel. – Nem gondoltam, hogy Harry Stylesnak, a maffia vezérének ilyen komoly problémái is lehetnek.
- Ne… Ejtsd… Ki… Még… Egyszer – kap bele fogaival fülcimpámba. – Ha még egyszer kiejted a csinos kis szádon, teszek arról, hogy mással legyen elfoglalva a szád, mint a szavak kimondásával.
- Ez nem szexi, és gerjesztő, hanem undorító – emelem fel fejem, és állára nyomok egy puszit.
- Hidd el, hogyha odakerülünk, kurvára élvezni fogod – nyúl be felsőm alá, és hasamat kezdi el cirógatni.
- Eléggé öntelt vagy.
- Nem érkezett még panasz – veti oda. – Vagy mondhatjuk, nem igazán tudtak szóhoz jutni.
Felülök hirtelen és kissé szembefordulok vele. Döbbenten nézek rá, és még szemüvegemet is fejem tetejére csúsztatom.
- Undorodom tőled – szemeibe nézek. – Attól, hogy be kell fognom a számat, és tisztelnem kell téged a pozíciód miatt, nekem sem kell eltűrnöm, hogy a szajháidról beszelj nekem.
- Oké, baba, megértettem – vigyorog. – Nem kell a cicaharc – húz magához, és a kezébe veszi ujjamat és a másik kezemben lévő Häagen-Dazs, karamellás fagylaltba dugja, majd lassan szájához emeli és lenyalja az édességet. – Rólad sokkal finomabb.
- Ne hízelegj – mormogom, és a kanálhoz nyúlok, majd azzal a számba veszek egy kis adagot.
- Eszembe sincs hízelegni, már az első percben levettelek a lábadról.
- Ne bízd el magad túlságosan – helyezem vissza a szemüveget szemeim elé.
- Remélem, tudod, hogy ma este már nem mész haza.
- Szerintem nekem is van beleszólásom – mondom, amikor előre nyúl, és megpróbálja megragadni a műanyag kanalat.
- Nem fogod ellenezni – csókol nyakamba, és pólóm alatt keze feljebb kalandozik bőrömön. – Hidd el, hogy te is jobban érzed magad velem.
- Ne legyél ennyire biztos magadban.
Mivel a kanalat nem kapja meg, így arcomhoz nyúl és maga felé fordítja azt, majd szenvedélyesen megcsókol. Ajkai édesek a fagylaltnak köszönhetően. Egyszerre hűs és forró érintése, ahogyan nyelvét enyémhez simítja. Egyszerűen megőrjít és kizsákmányol.

*

Egy könnyed olasz vacsorán vagyunk túl, amikor visszaérünk már a hajóra. Nem vetődött fel, hogy esetlegese vissza kellene mennem a hotelbe. Már későre jár, amikor is lábaim a hajó fedélzetét érintik. A motorcsónak visszatér a partra, így újra egyedül maradunk Harryvel.
Azonnal a hajó gyomrába megyünk, a hálóba. Harry azonnal megszabadul csizmájától. Mindössze csak a Hold fénye, amely beragyogja a helyiséget. Táskámat a sarokban elhelyezett kanapéra helyezem, és kiveszem a szükséges dolgaimat.
- Lezuhanyozom – mondom, miközben ránézek.
Ő már félmeztelenül, mezítláb áll előttem, és a telefonját nyomkodja, így csak bólint.
- Érezd otthon magad.
Szaván fogva besétálok a fürdőszobába, és magamra zárom annak ajtaját. A zuhanyzással hamar is végzek, így a tükör előtt állva megmosom gyorsan fogaimat. Megtörülközöm, hajamat kiengedek a kusza kontyból, majd neszesszeremből előveszem mézes testápolóm, és bekenem magam. Mindent a rendezett pulton hagyok, majd a törülközőt kiterítem és a Calvin Klein fehérneműimbe bújok.
Kitárom az ajtót, és visszasétálok a hálóba. Harry éppen olasz nyelven bonyolít le egy telefonbeszélgetést, ám felkapja a fejét, amikor meghallja érkezésem. Tekintete végigvándorol alig fedett testemen, és ez kissé zavar is, de meleg van, és ez kényelmes, egyben pedig tökéletes pizsama.
Nagyot nyel, majd olaszul folytatja a mondanivalóját, ami számomra semmi érdekfeszítő. Ugyanis szinte rébuszokban beszél. Elköszön, a készüléket lenémítja, és az éjjeliszekrényére helyezi.
- Így akarsz aludni?
Az ágyon ül, hátát az ágy támlájának támasztotta, bokáit pedig keresztezte. Kezeit ölébe ejti, és válaszomat várja.
- Meleg van – mutatok rá.
- Van légkondicionáló.
- Oké, mi a bajod? – mászom fel a bevetett ágyra. – Kétlem, hogy zavarna a női test látványa.
- Éppen, hogy kurvára felizgat, és nem engeded, hogy megdugjalak – morogja, és lemászik az ágyról. – Lezuhanyozom én is.
Felkuncogom, és lemászom én is az ágyról. A díszpárnákat a kanapéra helyezem, majd a takarót felhajtom és kényelmesen elhelyezkedem. Én is lenémítom a telefonom, és lehunyom pilláimat. A mai nap kifárasztott teljesen Harryvel. Gyönyörű a város, és biztosan bántam volna, hogyha nem láthattam volna, még is fáradtnak érzem minden porcikámat.
Talán kissé sikerül elbóbiskolnom, mert lustán kezdek pislogni, amikor érzem, hogy Harry bemászik mellém. Már újra sötétség úralja a szobát, ő pedig úgy simul hozzám, mintha attól félne, bármikor észrevétlenül kiosonhatnék mellőle.
Nyakamba fúrja arcát és csípőcsontomat kezdi el hosszú ujjaival cirógatni, míg nedves csókokkal lepi el nyakam bőrének felhevült felületét. Érzem, amint mélyebben szívja be a levegőt, amikor ágyéka combomnak simul. Izgalma azonnal felébreszt. Magamhoz térek, és pihegni kezdek. Szemhéjaim le vannak csukva, ám érintései egy pillanatra sem hagynak nyugtot számomra.
Ujjai felkúsznak bordáimhoz és cirógatni kezdi ott a vékony bőrt, míg ajkai arcomra tévednek, és enyéimet kebelezik be. Azonnal felelek a szenvedélyére. Nyelve mentolos, meleg, és lelkesen buzgón ki is zsákmányol.
Annyira elmerülök csókjának tűzében, hogy szinte észre sem veszem, amikor könnyedén fölém gördül. Lábaimat ösztönösen húzom feljebb, és tárom szét még jobban előtte. Öle enyémnek nyomódik, ezzel teljesen feltüzel engem, és eléri, hogy többre vágyjak.
Kezeim felkúsznak testén, egészen tarkójáig, ahol hajába túrok, a göndör tincseket pedig meghúzom, és ölemet, fölfelé, ellene billentem. Ajkaim között hal el nyögése. Elszakad tőlem, és lihegve lepillant rám, míg homlokát enyémének dönti.
Egymás tekintetében veszve el a levegőt mélyen magunkba szívjuk a Hold gyér fényében.


2015. november 8., vasárnap

13. Fejezet*Tenger mélyén


Lea
Ahogyan elhagyják a szavak a számat, elhallgatok. Csendben várok. Érzem, ahogyan Harry mellettem megfeszül, keze csípőmön szorosabban fog. Oldalra fordítom felé a fejem, és tekintetét keresem, ám szinte korom sötét van, így csupán sejtem, hol is lehet.
- Mit mondtál? – hangja kimért, számon kérő.
- Csak egy kijelentés volt – suttogom.
Igyekszem a magabiztos nő látszatát megtartani, ám, ahogyan a szavak elhagyták számat, az is tovaszállt.
- Egy ostoba kijelentés Szicília területén – mormogja. – Fogalmad sincs arról, hogy ilyen szavakkal itt nem dobálózik az ember.
Lehelete számat érintette, így már biztos voltam közelségében.
- Most félnem kellene?
- Te hogy gondolod? Érdemes a félelemre koncentrálnod, amikor úgy is tudatában vagy annak, hogy a végzeted utolér?
- Egyre ködösebben beszélsz – fontam nyaka köré kezeimet, hogy valamelyest oldjam a hangulatot.
- Nem vagy te buta lány, Lea. Pontosan tudod miről is beszélek, úgyis, hogy kereken kimondanám – markolja meg erőteljesen csípőmet pólójának vékony anyaga alatt. – Úgy, ahogyan én is. Lehet, hogy nem teszek szóvá dolgokat, lehetséges, hogy veled nem vagyok olyan szigorú, mint mindenkivel. Ahogyan az is biztos, nem csak egy mocskos dugásra kellesz, de attól még az vagyok, aki.
Nagyot nyelek, és tudom, nincs menekvés. Tudja, hogy miatta vagyok itt, tisztában van mindennel. Végem van.
- Most bevallottad, hogy maffiavezér vagy?
- Lea – morogja nevemet. – Ezt a szót felejtsd el. Nem mondhatsz ki ilyeneket, főleg, ha az értelmét sem sejted.
- Oké, akkor az vagy?
- Engedd el a dolgot – parancsoló hangnemet üt meg. – Miért vagy Palermóban?
- Már mondtam.
Örülök a sötétnek, mert így nem látom az arcát, és ez megnyugtat. Tudom, hogyha fény mellett beszélnénk, egymás tekintetét bámulva zavarba érezném magam, és nem tudnék annyira rezzenéstelenül kiállni a fedő sztorim mellett.
- Miért nyomozol utánam? Mit akarsz kideríteni rólam? – arcomra simítja kezét és gyengéden megcirógatja. – Elmondtam, hogy nem én erőszakoltalak meg. Elhiheted, ha én tettem volna, akkor nem feküdnél itt mellettem.
- Nagyon megnyugtat, amit mondasz.
- Mivel a szép szóra nem hallgatsz – horkan fel. – Szóval, mit akarsz tőlem?
- Semmit! Esküszöm – mondom azonnal. – Különben is, te kerestél fel, és nem fordítva.
- Mindig tudod, hogy mit válaszolj – sóhajtja. – Rendben. Nem mondom, hogy hiszek neked, de adok egy esélyt. Egyetlen egy esélyt, Lea. De, ha elcseszed… - ismételten megszorítja csípőmet.
- Nem fogom – nyelek egy nagyot.
Hunyorítani kezdek, amikor a lámpa felgyullad. Tekintetünk találkozik, amint mind a ketten megszoktuk a fényt.
- Csak, hogy biztos legyél abban, hogy amíg tiszta lapokkal játszol, minden rendben lesz… - ajkait enyém ellen nyomja, és hevesen megcsókol. – De tudd, a tengerben végzed, ha megpróbálod átcseszni a fejem – oltja le a lámpát, és teljesen magához húz. – Jó éjszakát, baba – csókol halántékon, és már teljes csend is lepi el a szobát.
Szemhéjaimat én is lehunyom, de az agyam folyamatosan kattog. Mostantól, tudja, hogy tudom, ki is ő, így még nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm. Gyanakodni fog mindig, és ezáltal a beépülésem ideje is megnőtt.

*


- Egy óra múlva itt vagyok – húz vissza magához, mielőtt még kiszállnék autójából. – Hozz fürdőruhát, és holnapra is ruhát.
- Harry, dolgoznom is kell.
- Nekem pedig az, hogy megbízzam benned – szemeimbe néz.
- Ezzel nem élhetsz vissza – nézek rá komolyan.
Felsóhajt, és bólint.
- Szeretném, ha nálam maradnál ma is – mormolja.
- Rendben, átgondolom – bólintok, és elhagyom a járművet.
Besietek a hatalmas épületbe, meg sem állva a szobámig. Magam mögött becsukom az ajtót, lerúgom magas sarkú szandálom, és végignyúlok telefonnal a kezeim között az ágyon.
- Mi a helyzet? – Nico fáradt hangon szólal meg.
- Most értem haza, de egy óra múlva megint találkozunk – sóhajtok fel. – Viszont nem ez zavar.
- Mi történt? – komollyá válik a hangja.
- Rájött arra, hogy tudom, ki is ő – felelem.
- Ezt most, hogy kell érteni?
- Hát tudja, hogy tudom, hogy ő a maffiavezér – sóhajtok fel.
- És? Mi volt? Mesélj már!
- Hát elértem, hogy azt higgye, nem érdekel, hogy ki is ő. Ám, erre azt felelte, hogy egy esélyem van, és ha elcseszem, akkor a tenger mélyén kötök ki. Szóval, tudod, hol keress majd – nevetek fel.
- Ilyet még viccből se! Amint úgy érzed, szólj, és menekítünk.
- Nico, mintha a maffia elől olyan könnyű lenne menekülni – ülök fel. – Most készülnöm kell.
- Légy óvatos! Értesítem az emberünket, hogyha Harry bármit is mond nekik, ne lepődjön meg.
- Mindent elmond nekik – mondom. – Most megyek, majd hívlak.
Bontom a vonalat, megszabadulok ruhámtól és besietek a fürdőbe.

*

Tükör előtt állva, már felöltözve gyorsan összefogom hajam egy copfba. Cipőmet is felveszem, és táskámat is, és már indulok lefelé. Most nem vagyok késésben, és nagyon remélem, hogy Harry meg a komor hangulatát hagyta el.
Kisétálva az épület elé, a fekete kocsit találom, amelynek elülső ablakai le vannak engedve, a vezetőülésben pedig Harry ül. Telefonját nyomkodja, fel sem néz, így megkerülöm az autót és minden szó nélkül beülök mellé.
- Szia – morogja, és leteszi a készüléket.
Lassan közelebb hajol, ám én csak felvonom egyik szemöldökömet.
- Mi van? – veti oda.
- Semmi – nevetek fel, és elfordulok.
Nem mond semmit, de pár pillanat múlva beindítja a motort és indulunk is. Bekötöm magam, amint táskámat a hátsó ülésre teszem, amelyben a ruháim vannak. Önelégülten vigyorogni kezd.
- Ne mosolyogj, még semmit sem jelent. Elhoztam, és majd attól függ, hogy viselkedsz – mondom.
- Oké baba – teszi combomra kezét és finoman megszorítja, mire elmosolyodom.
Élvezetes napnak nézünk elébe…


2015. november 3., kedd

12. Fejezet*Maffiavezér


Lea
Dühös vagyok. Nem tudom szavakba önteni azt, amit érzek. Utálom, hogy uralkodni akar fölöttem, utálom, hogy mindent meg akar oldani és engem kihagyni belőle. Ez az én életem!
Berontok a mosdóba, ahol a leghátsó mosdóhoz lépek. A tükörbe meredek, és mélyen magamba szívom a levegőt, amely lassan, nagyon lassan nyugtat csak meg. Kezeimet a hideg víz alá teszem és keveset arcomra is fröccskölök. Éppen csak annyit, hogy sminkem ne kenődjön el.
- Hé, ez a női mosdó! – egy lány kiált fel, mire a tükör segítségével oda is nézek.
- Kifelé! – kiált rá anyanyelvén a lányra, aki hasonlóan olaszul beszélt.
- Barom – sziszegi a lány.
Azonnal nyilvánvalóvá válik számomra, hogy fogalma sincs arról, kivel is áll szembe. Elnevetem magam, mire a lány nyugodtan lép a mosdóhoz, és megmossa kezeit.
- Nem hallottad? – mordul fel újra Harry, mire már én is frusztráltan rá kapom tekintetem.
- Ki vagy te itt? – sziszegi a lány, és letép pár papírdarabot magának.
Harry felé fordul. Állai megfeszülnek, és szívem szerint közbelépnék, hogy ne a lányon csattanjon az általam generált feszültség. Ám még sem teszem. Csendben figyelem, ahogyan Harry megragadja a felkarjánál fogva, és kivezeti.
- Engedj el! – kiált fel, ám Harry szinte kilöki az ajtón. – Kidobatlak! – fenyegetőzik.
- Mindent bele édesem – csapja rá az ajtót, és bezárja a mosdót.
- Ez nem volt szép. A saját vendégeddel így viselkedsz? – méltatlankodom.
- Leszarom – horkan fel. – Mi a ... – mély levegőt vesz, és újra kezdi a mondatot. – Miért rohantál el?
- Hogy képzeled, hogy minden ügyembe beleütöd az orrod? – fordulok vele szembe. – Ez az én magánéletem, te pedig a haverjaidnak mondtad el. Harry, ez nincs így rendjén!
- Miért akarsz mindent te megoldani, amikor én elintézném, és neked foglalkoznod sem kellene vele.
- És mit csinálsz, ha megtalálod? – hangom nyugodt, bár bensőmben tombolok. – Megölöd?
- Mi van? – nevet fel, ám komoly arcomat látva elhagyja jókedve. – Mi a francról beszélsz? Miért ölném meg? – közelebb lép, szinte már csak centik vannak közöttünk. – Miért gondolsz ilyeneket rólam? – kemény a hangja. – Válaszolj!
- Nekem ne parancsolgass – nyugodtan mondom.
- Ne idegesíts fel – rázza fejét, és megragadja derekamat. – Kibaszottul ne idegesíts fel, mert nem leszek felelős a tetteimért.
- Mit csinálsz? – suttogom szájára. – Megütsz, vagy megerőszakolsz? Esetleg mind a kettőt?
- Egyetlen egy embernek sem engedem meg, hogy ilyen hangon beszéljen velem – informál, de engem hidegen hagy. – Főleg nem egy nőnek nem.
- Valóban? – nevetek fel. – Akkor felejtsük el egymást, mert én nem fogom hagyni, hogy uralkodj felettem.
Ellépek mellette, hogy visszasiessek a hotelbe, ám megragadja kezem. A mosdónak taszít, és lenéz rám. Szemei szikrákat szórnak, a lélegzetvétele gyors, szinte szinkronban van enyémével. Mellkasára teszem kezemet és próbálom eltolni magamtól.
- Nyissák ki! – kintről egy férfihang szűrődik be.
Parancsoló, tipikus olasz temperamentumú. Üti az ajtót, mire Harry csak felsóhajt.
- Azonnal nyissák ki az ajtót! – ismétli.
Harryre nézek, aki egekbe emeli tekintetét, és kézen ragad. Kinyitja az ajtót, a kopasz pedig komolyan megköszörüli torkát.
- Elnézést Mr.Styles, nem tudtam, hogy ön tartózkodik benn – mentegetőzik azonnal.
- Már menni készültünk – szorítja meg kezem és elkezd húzni a tömeg irányába.
A lány hitetlenkedve néz, majd az őr felé pillant és számon kezdi kérni. Elnevetem magam, bár egyáltalán nincs jókedvem.
- Hova rángatsz? – torpanok meg a lépcsőnél, amellyel elérem, hogy Harry megtántorodik és visszanéz rám. Egy lépcsőfokkal lejjebb áll, így egy magasságba kerülünk.
- Ne rendezz jelenetet – sziszegi. – Elmegyünk, és nyugodt helyen megbeszéljük az egészet.
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy beszélgetni fogok veled.
Mélyen, lassan magába szívja a levegőt, majd elindul, és ellentmondást nem tűrően húz maga után egyenesen a kijárat irányába. Remélem, hogy senkinek sem ragadjuk meg a figyelmét, ugyanis a helyzet számomra felettébb kínos.
Nem szokásom más véleményére adni, de most még is frusztrál a helyzet. Hiába nem ismernek, tudom, hogy Harryt igen, és azt is, hogy még jó pár alkalommal meg fogok fordulni ezen a helyen.
Rám csapja kocsijának ajtaját, majd megkerüli azt, és beszáll mellém. Meglepődöm, hogy ő vezet, de egy szót sem szólok. Azonnal indít, és már az úton is vagyunk, ahol a forgalom igen gyenge.
Leengedem az ablakot és kezemet kinyújtom minimálisan. A melegben ez a kis mesterséges szellő felfrissülést nyújt. Lehunyom szemhéjaimat, semmivel sem foglalkozom, főleg nem a mellettem ülő személlyel.
A tenger sós illata kúszik orromba, mire felnyitom szemhéjaimat. Meglepődve konstatálom, hogy a kikötőben vagyunk. Felülök jobban.
- Minek hoztál ide? – kérdezem, amikor leparkol a motorcsónakja előtt.
- Szerintem egyértelmű – böki oda, és már el is hagyja a járművet.
Oldalamra lép, kitárja az ajtót, és türelmetlenül rám mered, ám eszem ágában sincs elhagyni a járművet.
- Ne kéresd magad – horkan fel.
- Nem töltöm itt az estét – jelentem ki.
- Egyszerűbb, ha kiemeled a formás hátsódat, minthogy én rángatnálak ki – nyugodt, veszélyesen nyugodt a hangja.
- Megmondtam, hogy nem fenyegethetsz meg – nézek rá komolyan.
- Leszarom, hogy mit mondasz, kifelé – biccent, és kezdi türelmét elveszteni.
Meg sem mozdulok, amely elszakítja nála azt a bizonyos cérnát. Benyúl, lehúzza lábaimról a magas sarkú szandálomat, és kiemel úgy, hogy vállára fektet.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – kezdem ütlegelni, de már úton is van a kisebb hajója felé. – Harry, tegyél le!
Meg sem szólal, csupán fenekemre csap. Felkiáltok, és szoknyámat kezemmel fogom le, mivel nem szeretném, hogy mindenki a fenekemmel legyen elfoglalva.
Belép a motorcsónakba, és lecsúsztat testén, miközben elfoglalja a kialakított bőrülést. Ölébe húz, ám azonnal ki akarok mászni.
- Ne ellenkezz – szorítja meg combomat, és a hajó már is elindul, az otthona felé.
Csendben ülök, egyáltalán nincs kedvem már veszekedni, és semmi erőm küzdeni a tenger közepén. Tudom, hogy az éjszakát vele, kettesben a hatalmas jachtján fogom tölteni.
Megállunk a monstrum hátuljánál és elsőként Harry száll ki. Visszafordult, és kezét nyújtja, mire megadóan elfogadom.
Lassan sétálunk végig a fedélzeten, míg el nem érjük a lépcsőt, amely a mélybe vezet. Teljes sötétség borít bennünket, szinte vakon megyünk, hiszen a Hold gyér fénye semmire sem elég. Harry biztosan közlekedik. Nincs kétségem afelől, hogy nem először sétál végig korom sötétben lakásaként szolgáló hajóján.  
Bár nem látok, pontosan tudom, hogy a hálója felé igyekszünk. Hallom, ahogyan kitárja az ajtót, majd maga elé von, és mögöttünk be is csukja. Elengedi kezem, így más csak léptei távolódását hallom. Pár másodperc után az ágy mellet felkapcsolódik egy lámpa, amely homályos fénnyel lepi el a szobát.
Még mindig csendben van, ám hanyagul lerúgja lábairól kopottas csizmáját, és ingjétől is megszabadul. Szekrényéből elő vesz egy tiszta pólót és bokszert, amelyeket átad.
- Ott a fürdő, én majd megyek utánad – mondja kimérten, és kipakol zsebeiből.
- Semmi nincs nálam – sóhajtok fel.
- Tiszta fogkefét találsz a mosdó melletti fiókban – veti oda.
Befejezem a beszélgetést, is mindent. Elfogadom a dolgot, és hátat fordítva neki bevonulok a fürdőbe. Megszabadulok ruhámtól, és bugyimtól, majd a pultról elvéve egy hajgumit, felkötöm tincseimet.
A zuhany megnyugtat és ellazít. Próbálok megszabadulni minden gondolatomtól, és úgy érzem, hogy minél többet állok a hideg víz alatt, egyre jobban szerte is foszlanak. Harry tusfürdőjéből nyomok tenyerembe, és fel habosítás után mosakodni is kezdek. Mindent beleng különleges illata, és ez végkép kiűz mindent az agyamból. Leöblítem a habot, és elzárom a zuhanyt.
Testem köré tekerek egy törülközőt és a tükör elé állok. Kiengedem tincseimet, kissé össze is túrom, majd a fogkeféért nyúlok.
Amint mindennel végzek, felöltözve visszasétálok a szobába. Elhalad mellettem sietve Harry és magára csukja a fürdőszobának ajtaját. Telefonomat előveszem táskámból, amit az ágyon hagytam, és írok gyorsan Niconak, mielőtt még ő tenné meg.
Miután informálta arról, hogy én fogom keresni, törlöm az üzenetet, és visszateszem a készüléket a táskámba, majd azt az éjjeliszekrényre helyezem.
Nem zavartatva magam mászom fel az ágyra, és bújok be a paplan alá, kényelembe helyezve magamat.
Pár perc erejéig körbepillantok a szobán, mire vissza is tér Harry egy bokszerben. Leoltja a villanyokat és bemászik mellém. Derekamra fonja kezét, míg arcát nyakam hajlatába rejti el.
- Nem felejtettem el a dolgokat – suttogom.
- Tudom, de nem is kell. Csak ne agyalj rajta, mindent elintézek – morogja. – Én nem ölök embert – csókol nyakamba. – Kinek hiszel te engem?
- Akár lehetnél egy maffiavezér is.

Csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/