2016. március 21., hétfő

36. Fejezet*Csabító áruló

6 megjegyzés:

Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket :)

Facebook csoport; Alexa S. blogs


- Baba, elkészültél már?
Harry türelmetlenül lép be a gardróbszobába, ahol is a megfelelő ruhát keresek az estére. Már két hete, hogy nem jártam a klubba, de a ma este Harry ragaszkodik ahhoz, hogy vele tartsak. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire is gyomorgörcsöm van, s semmi kedvem az egészhez. Tudom, hogyha megint meglátom Flort, akkor nem fogom tudni magam türtőztetni. Igen, Harry még mindig nem tüntette el. Emiatt reggel már futottunk egy kört, de felesleges volt a vita, mert sehova sem vezetett az egész. 
A hajamat kivasaltam, a sminkem natúr, a parfümöm illata belengi az egész helyiséget, ám a tökéletes ruha kiválasztása még mindig vissza van. Szeretnék valami olyat felvenni, ami komoly, magabiztos, még is a maga módján szexis, nőies. 
- Egy pillanat - felelek Harry kérdésére. 
- Kinek szeretnél tetszeni? 
- Az ostoba kérdéseidet másnak tartogasd, kérlek.
Leakasztok egy vállfát, amelyen egy krémszínű egyszerű ruha pihen. Ledobom fürdőköntösömet, és a bugyimra felveszem a könnyed anyagból készült ruhát. 
- Felhúznád, kérlek?
Emelem fel a hajamat, utalva a cipzárra a hátamon. Harry lassan húzza fel, majd az ajkait a nyakam bőrére nyomja, mire kissé megborzongok a szája érintésétől. 
- Kész vagyok.
A hangom elcsuklik, de tartom magam. Harry még mindig serényen próbálkozik, ám célba még nem ért. Tartom magam, legalábbis nagyon igyekszem, hiszen már nem csak arról van szó, amit tett, hanem már Florról és Lukeról is. 
Elenged, én pedig felveszem a szabadalom, magamhoz veszem a táskámat, és szembefordulok vele. A kezét nyújtja, melyet vonakodva, de elfogadok. 
- Ugye nem fogsz jelenetet rendezni? - már az autóba fordul felém Harry. Keze a combomon pihen, és finoman meg is markolja azt.
- Nem csak rajtam múlik. Ha pórázon tartod a szajhádat, akkor nem lesz gond - felelem kimérten. 
- Vigyázz a szádra!
- Akkor a barátnődet, megfelel?
- Lea, ne gyötörj légy szíves! Így is ki vagyok, te pedig még itt csinálod a műsort. Nincs energiám ehhez.
- Akkor engedj el, had menjek haza, és minden gondod elszáll.
- Ne beszélj butaságokat - nevet fel, s a parkoló autónak kitárja az ajtaját. Megfordul és udvariasan kisegít az autóból. Ahogyan a lábaim a beton meleg felületét érintik, megigazítom a ruhámat, és Harrybe karolok. 
A biztonsági ember kitárja a bejárat ajtaját, így könnyeden térünk be a már teltházas klub falai közé.
- A többiek nem lesznek ma itt - hajol hozzám Harry.
- Nem valami üzlet miatt jöttünk ide?
- De igen - bólint, és a pult irányába vezet. - Mit kérsz inni? 
- Ettől semmit - mormogom és a pult túloldalán álló lányra nézek.
- Fejezd be a gyerekes viselkedést!
Kikér egy vodkaáfonyát és egy szénsavas vizet, aztán az emeletre vezet, egyenesen az irodájába.
- Előttem fogsz tárgyalni?
- Miért kellene titkolnom bármit is előtted?
- Eddig nem volt rá precedens még - ülök le a székébe kényelmesen.
- Akkor itt az ideje elkezdeni - húz fel a kényelmes bőrszékből. - És meg is érkeztek, ahogy hallom - fordul az éppen nyíló ajtó irányába. - Marco - lép a férfi irányába.
Idősebb, mint Harry, az arcát rövidebb szakáll borítja, míg a testét egy öltöny fedi. Kimérten, még is kedves félmosollyal az arcán nyújtja Harry irányba a kezét. Csuklóján az arany órája megmutatja magát, ahogyan kezetráznak.
- Milyen csodálatos üzlettársad van - pillant rám a férfi.
- Inkább egy remek befektetés, mintsem egy üzlettárs. Bemutatom a barátnőmet Marco, ő itt Lea.
- Igazán csinos - mér végig szemérmetlenül Marco. - Hol lehet ilyen csinos lányokkal találkozni?
- Tartsd a távolságot - figyelmezteti Harry.
- Természetesen - nevet fel. - Örvendek.
- Hasonlóan.
Meglep, hogy angolul beszél, hiszen le sem tagadhatná az olasz vérét, s akcentusát. A kezét nyújtja, melyet elfogadok, ő pedig az ajkait a bőrömhöz érinti. Úgy látszik a jó modort ő sem ismeri, hiszen egy nő kezéhez a férfiak a szájukat nem érintik oda, csupán a látszat és a gesztus kap szerepet. Szó nélkül hagyom, és visszamegyek a székhez, melyben helyet is foglalok, hogy ne zavarjam őket.
Kimérten a helyiség széléhez sétálnak, és letekintenek a szórakozó tömegre. A hatalmas ablak csak belülről mutatja meg a másik oldalán levő dolgokat, ezáltal a diszkréció kellően meg is marad.
- Milyen ajánlatod van?
Harry kimért hangon teszi fel a kérdést még mindig angol nyelven. Furcsállom, mert eddig jelen sem lehettem, most pedig itt ülök, és még angolul is beszélnek. 
- Ahogyan Rómában, ide is be szeretném hozni a gyógyszereket. 
- Megmondtam, hogy a klubjaimba nem terjesztek drogot! A zsaruk havonta lecsapnak valamilyen ócska indokkal, csakhogy valamit találjanak.
- A hírhedt Harry Styles tart a rendőrségtől? Ha tudom, el se kezdek üzletelni veled - röhög fel, ám Harry nem adja meg magát. A tekintete egyenes, rá sem néz Marcora, mindössze a táncoló emberek tömegét figyeli. 
- Te is tudod, hogy nem hat meg holmi fenyegetés, de az a hely az egyetlen, ahol nincs semmi mocskos ügylet. 
- Palermo legjobb szórakozóhelye, a turisták özönlenek ide, ne hozz ostoba döntést! Te is tisztában vagy azzal, hogy az általunk kínált parti drog milyen nagy számban fogy máshol. Ezen a helyen tripla annyi mennyiség kerülhetne eladásra. 
- Tisztában vagyok a számokkal, Marco. Az én üzletem én alkottam meg, te csak a világot járod és téríted a dolgot - förmed rá Harry. - Semmi szükségem arra, hogy egy magadfajta oktasson ki. Én emeltelek ki a nyomorból, ne felejtsd el!
- Természetesen - biccent. - Mi a helyzet az árulóval?
A kérdése hallatán megmerevedek ültömbe. Nagyot nyelek és a még mindig a két férfi hátát bámulom. 
- Az irányításom alatt tartom a dolgokat - fordul felé Harry. - Ha ennyi lett volna, akkor szeretnék a barátnőmmel kettesben maradni.
- Hát persze.
Marco megfordul, a tekintete már messze nem kedves. Megvető, és váratlanul hallgatag is egyben. Köszönés nélkül indul meg az ajtó irányába, és el is hagyja Harry irodáját.
Harry az irányomba tekint, én pedig felállok, és a ruhám megigazításával leplezve megtörlöm az izzadságtól nedves tenyeremet. 
- Ezért jöttünk be?
- Igen, ezért - lép elém, és a derekamra fonja a kezeit.
- Áruló van körülötted? - igyekszem a magabiztosságomat megtartani.
- Igen - tűri egy kósza tincseimet a fülem mögé. 
- És tudod, hogy ki is ő?
- Ennyire érdekel? - csókolja meg az államat. 
- Szeretnék biztonságban tudni - erőtlen hanggal mondom. Teljesen megbénít a nedves csókja, a kezének finom érintése.
Megcsókol hevesen, a nyelvét a számba dugja, az ujjai pedig a ruhám anyagán keresztül a bőrömbe marrnak. 
- Vagy inkább szeretnéd tudni, kinek kell segíteni? - suttogja a számba. 
- Ne beszélj hülyeségeket - nyögök fel, ahogyan az asztala szélének taszít, és felületet rá. 
- Szeretnéd, ha eltűnnek az életedből, valld be - nyalja meg a számat, amely a kemény csókjának köszönhetően megduzzad. 
- Harry...
- Tagadni sem tudod, hogy megkeserítem az életed.
Keze a szoknyám alá vándorol és a fehérneműmet darabokban távolítja el rólam. A combjaimat széjjel feszíti, minek következtében megremegek a hideg érzés miatt, amely a nedves ölemet érinti meleg a kitárulkozás hatására. 
- Valld be baba, hogy az első pillanattól kezdve inkább megszabadultál volna tőlem... Valld be, hogy a rácsok mögött jobban tetszene a helyzetem...
- Miket beszélsz?
Elvigyorodik, az államát megragadja és újfent a számba csókol. Hallom, ahogyan a kezével az övcsatját bontja ki, majd a sliccével is elbánik. Belemarkol a hajamba, és nagy hévvel teljesen elmerül bennem. Felnyögök, az érzés finomsága és a hevessége hatására. Hiányzott, kár lenne tagadnom.
A nyaka köré fonom a kezeimet, a tarkójánál a tincseibe markolok, és átadom magam teljesen neki. Bármennyire is tiltakoznék az agyammal, a szívem mást mond. Ahogyan az alhasamban az érzés halmozódni kezd, a csípője köré kulcsolom a combjaimat, és szinte némán könyörgök a többért. 
Hátra vetem a fejemet, elengedem magam, s megremegek az ölelő karjaiban. A nevét sóhajtozom, a fejét lehúzom magamhoz, és ezúttal én csókolom meg.
- Mennyire hiányzott ez - mormolja a számba. - Igazán kár érted, baba.

2016. március 20., vasárnap

35. Fejezet*Fájdalmas igazság

3 megjegyzés:
Az ujjaim az engem körülölelő karokba mélyednek, annak reményében, hogy kiszabaduljak, s megmutathassam Flornak, hogy ő itt egy senki. Őt egy biztonságiőr fogja vissza, míg engem Harry, ahogyan a nyugatgató szavait felismerem.
- Többet ne lássalak itt! 
Kiált utánunk, ahogyan Harry az irodája felé kezd el vonszolni. Még mindig szívesen mennék vissza, és raknám helyre azt a mocskos szájú szajhát.
Harry az irodája ajtaját becsukja, és csak úgy enged el. A táskámat a kanapéra dobja, aztán magához von.
- Mi történt? 
Hangja kutakodó, kíváncsi, ám meglepően nyugodt is. Feldúltan a szőke tincseim közé túrok, s hátrább lépek Harrytől. 
- Igaz? 
- Micsoda? - ráncokba szalad a homloka.
- Ne játszd meg magad, Harry! 
- Lea, nyugodj meg és mondd el inkább, hogy mi történt mert semmit sem értek!
- Azt mondta, hogy megdugtad az asztalon, amíg nem voltam itt. Azt mondta, hogy minden lány után nála kötöttél ki! 
- Ez őrültség! - felnevetek, ám folytatja. - Előtted valóban volt közöm hozzá, de mióta te vagy, egy ujjal se nyúltam hozzá. Próbálkozott, de elküldtem.
Nyugodtan közli a dolgokat, s újfent közelebb próbál férkőzni hozzám.
- Nem hiszel nekem? 
- Nehéz - megyek el mellette, s a kanapéra ülök. 
- Be kell látnod, hogy eléggé nevetséges, amit művelsz. A számonkérés és minden szarság. Egy ujjal se nyúltam hozzá, amíg te azzal a Luke gyerekkel enyelegtél Kubába.
- Nem enyelegtem senkivel! - kiáltok fel kétségbeesett hangon. - És kétlem, hogy találkoznék még vele.
- Biztosra veheted, hogy soha nem látod viszont. 
- Miről beszélsz? - állok fel, s közelebb lépek.
- Tudod te - horkan fel, és az asztalának dől. 
- Nem, mondd el! - követelem tőle. 
- Én semmit sem tettem, Lea. Megmondtam, hogy sohasem tapad vér a kezemhez. 
- Megöletted? 
Felhorkan, s a csörgő telefonját veszi elő a zsebéből. A füléhez emeli, és minden gond nélkül válaszol a hívásra. Megkerüli az asztalát, leül a székébe, és úgy folytatja a beszélgetést. 
Feldühít, hogy így semmibe vesz, és mindent előrébb helyez az adott beszélgetésünknél. Mellé lépek, a készüléket kiveszem a kezei közül, s megszakítom a vonalat.
- Mondd csak, normális vagy?
- Beszélgettünk! - mutatok rá a valóságra,
- Ez minden, csak nem beszélgetés - feleli, és a combjaimnál fogva az ölébe von, s végül fel is áll, és az íróasztalára üzletet. - Merre jártál ilyen kihívó felsőben?
- Ne kezd - sóhajtok fel. - Csak ne beszélj így, kérlek...
- Hogy?
- Ilyen csábító hangon! 
- Csábító hangon? - arcán a széles, önelégült vigyora jelenik meg. 
- Te is tudod, hogy milyen hatással vagy rám - markolom meg az ingjének az anyagát. 
- Olyan hatással, amilyennel te rám, amikor miattam rávetődsz egy nőre, mert éppen hülyeségeket fecseg rólam neked.
- Te is bevallottad, hogy csak részben az.
- Ne kezdjük el újra, rendben? - az ujjai a fűzőmre tapadnak és elkezdik kibontani.
- Muszáj megbeszélnünk - a hangom megremeg, ahogyan a szája a kulcscsontomra tapad, gyengéd csókokkal kezdi elhalmozni, míg a keze fürgén bontja ki teljesen a fekete fűzőt. 
- Baba, csak a tied vagyok. Nem csaltalak meg, és nem is áll szándékomban - mormogja a bőrömbe.
- Nem akarom, engedj - a mellkasánál fogva igyekszem eltaszítani magamtól.
- Miért mondasz ellent mindig? - támaszkodik meg a lábaim mellett, s a szemeimbe néz. 
- Annak ellenére, hogy most nem, előtte még megdughattad itt. És az elmenekülésem okát se felejtsd el.
- Lea, ez most komoly? Ennyi erőből egyszer sem kellett volna hagynod  magad, hiszen előtted megdugtam jópár lányt.
- Undorító vagy.
Lemászok az asztalról és gyors mozdulatokkal fogom újra egybe a felsőmet.
- Nem lehetne félretenni ezt a gyerekes viselkedést? Felnőttek vagyunk, könyörgöm.
- Kezd azzal, hogy eltünteted a klub területéről azt a szajhát!
Komoly tekintettel meredek rá, de nem igazán hatja meg. A hajába túr, és a mű eddig ben tartott levegőt erőteljesen fújja ki. 
- Flor remek munkaerő, a jobb kezem, bármikor itt hagyhatom a helyet, mert ő remekül irányít mindent.
- A jobb kezed?
- Komolyan ennyi ragadt meg abból, amit mondtam?
- Harry, rugd ki, vagy elhagylak, és nem fogok visszajönni.
- Te is tudod, hogy ezt nem fogom hagyni.
- Elegem van ebből az egészből. Összeverekedtem vele, Harry! És soha nem csinálok ilyet! Teljesen kifordultam magamból, mert te nem tudod elbocsátjani, vagy legalábbis csendre utasítani a szajháidat.
- Lea, fejezd be! Nem kérheted számon rajtam azt, ami előtted történt, érted? Kibaszottul nem éltem hűséges életet, nem érdekelt egyik nő sem, még arra a kis időre sem, amíg velem voltak. Beléptél az életembe, és azóta egyre se néztem rá, fel tudod fogni? 
- Ne beszélj velem úgy, mintha egy gyerek lennék!
- Akkor ne is viselkedj úgy! Nem fogom elbocsátani Flort, tedd túl magad rajta.
- Csezd meg!
A kanapéhoz lépek, megfogom a táskámat, és menni akarok. Mielőbb el akarok tűnni innen, messze menni, egy időre elfeledni. Nem akarom látni Flort, Nicot, de még Harryt se. Mindenkitől mielőbb messze akarok kerülni.
- Mit csinálsz? 
- Elmegyek - fordulok szembe vele. 
- Lea, fejezd be ezt az őrült viselkedést. Elviszlek ebédelni, megbeszélünk mindent, kapsz egy pohár jó bort is, rendben?
- Egy egész üveggel.
Fordítok hátat neki, és már ki is lépek az ajtón. Hallom, ahogyan sebes léptekkel indul utánam, és tudom, hogy attól tart, újra annak a senkiházinak esek. 
Egybefonja az ujjainkat, és úgy vezet le az emeletről. A pult mögött senki nem áll, és magamban hálálkodom, hogy nem látom sehol sem Flort. A bejárat ajtaját kitárja, előre enged, én pedig egyenesen az autóhoz megyek, s meg sem várva szállok be előre, mivel a sofőr nincs vele. 
- Merre voltál?
- Reggel nem úgy tűnt, mintha érdekelne, hogy mi is lesz velem ma... 
- Lea, dolgom volt. Dolgozok azért, hogy ezt az életstílust fenn tudjuk tartani, és az üzletbe ne kelljen nézned, hogy mennyit is fizetsz egy táskáért.
- Eléggé hatásos szöveg.
- Most nem ezen van a hangsúly, hanem, hogy te hol voltál! 
- Nekem is lehet magánéletem nem? Észrevetted, hogy egy barátnőm sincs? Senkim nincs ezen a szigeten, Harry! A szüleim nem beszélnek velem, amelyet részben meg is értek. 
- Sajnálom, nem tudok mit csinálni. Próbálj szerezni barátokat.
- Elég nehéz, ha folyamatosan a nyakamon lógsz, vagy számonkérsz, mintha valami nagyot vétkeztem volna.
- Ezt inkább meg sem hallottam - mormogja, és behajt egy utcába. - Ez jó lesz? 
Parkol le egy kis étterem előtt, ahol már többször megfordultunk. Kedves kis vendéglő, és az ételek választéka is beláthatatlan. Nem csak olasz, hanem sok nemzet ételét szolgálják fel, amely számomra külön örömet is jelent, hiszen sohasem tudok éttermet választani.
- Megfelel - mormogom, és elhagyjuk az autó légkondicionált belsejét. 
A kerthelyiség is tele van, de én inkább a hűvös falak közé menekülök. Egy boxba foglalok helyet, Harry pedig mellettem. A pincér meg is jelenik az asztalunknál, felveszi az italrendeléseket és kiosztja az étlapokat is. 
Teljesen belemerülök az ínycsiklandozó választékban, és a korgó hasam ízlésesen. Kétség sem fér ahhoz, hogy a mai napon az olasz ételeket mellőzni fogom. Valami igazán tartalmas, színes ízvilággal rendelkező ételt szeretnék fogyasztani, amely minimálisan legalább elfeledteti velem a problémákat egy időre.
- Milyen kellemes meglepetés - egy hangra kapom fel a fejem.
Kissé el kell gondolkozom azon, hogy miért is ennyire ismerős az előttünk álló személy, ám hamar rájövök. Isabelle, a nyomozó, aki az ügyemben volt kirendelt.
- Sajnos én nem tudok egyetérteni ezzel / felelő kurtán Harry. - Mi járatban?
- Csak beugrottunk ebédelni a társammal. Meglep, hogy együtt látom magukat. 
- Miért? 
- Tudja, Mr.Styles nem szoktak a lányok ragaszkodni a megerőszakolójukhoz. Ám a meglátásom szerint, nagyon is ragaszkodnak egymáshoz.
- Lea az életem része mostmár hosszú ideje. Ha jól emlékszem, ezt a törvény még nem tiltja. 
- Valóban nem, csak nézzen utána pontosan, hogy kivel is kezd.
Ezzel a mondattal távoznak is az asztalunktól, míg az én gyomromba gombóc keletkezik, és inkább lehajtom a fejem. Ez a nap valóban nem az én napom.
- Ez a nő soha nem adja fel. Igyekszik minden kibaszott napomat megkeseríteni - morogja Harry, és összecsapja az étlapot. 
- Be kell látnod, hogy van oka...
- Most ellenem vagy? - dühös pillantással illet. 
- Csak a tényeket közlöm.
- Remek! - csattan. - Inkább rendeljünk. 
A pincér visszatér az asztalunkhoz, és elsőnek az én rendelésemet veszi fel. Hamburger, steak burgonya és majonézes káposzta saláta, amelyet én rendelek. Harry vigyorogva néz rám, majd az általa választott ételeket adja le.
- Örömmel látom, hogy van étvágyad. 
- Ilyen nap után ne csodálkozz - iszok bele az ananászlevembe. 
- Nem lehet más az oka esetleg?
- Még is mi? - pillantok rá, mire leesik, hogy mire is célozgat. - Fejezd be a kepzelgést, és reméld, hogy nem!
- Lea, legalább valami lefoglalna, és nem éreznéd annyira egyedül magad.
- Nem fogok azert gyereket szülni, hogy lefoglaljam magam - hüledezve nézek rá. - Főleg azok után nem, hogy még mindig nem tudom mit tettél Lukeal! 
- Komolyan miatta aggódsz?
- Igen Harry, mellettem volt, amikor te nem. Egy pillanatra sem éreztem fenyegetve magam és boldog voltam. A sírást nem ismertem, csak a mosolyt és a boldogságot! Azt, amit melletted igen ritkán tapasztalok meg. 
Megmerevedve pillant rám, s szinte a szavakat is elveszti, amely ritka pillanat Harry lnél. A száját kinyitja, hogy mondjon valamit, de csak leintem, és az elém kerülő értelemmel kezdek el foglalkozni.

2016. március 17., csütörtök

34. Fejezet*Elvesztett békesség

8 megjegyzés:
Egyedül ébredek, és ez nagyon is meglep. Az ágy másik fele hideg, amely arra enged következtetni, Harry már régóta nincs mellettem. Kinyújtóztatom az elgémberedett végtagjaimat, s elhagyom az ágy nyújtotta kényelmet. Első utam a fürdőszobába vezet, ahol gyors zuhany, natúr smink felvitel és a hajam kivasalása kerül sorra. A gardróbban felveszek pár ruhadarabot, majd a táskámat felkapom, és a lépcsőn lesietek. A ház az ürességtől kong, amely egyre furcsábbá teszi az egészet. Harry soha nem megy el szó nélkül, hacsak nincs valami tenyleg komoly baj, de akkor is mindig jelzi valami módon.
- Jó reggelt - köszön a házvezető nő, aki éppen porol.
- Jó reggelt - mosolygok rá. - Harry itthon van még?
- Mr. Styles kora reggel távozott.
- Oh, rendben, köszönöm - bólintok, és elhagyom a villa falait.
A telefonom segítségével egy taxit rendelek, amely szerencsémre öt perc alatt meg is érkezik a ház kapujához. A sofőr eleget tesz a kérésemnek, és sietve indul a hotel irányába, amelynek a nevet mondtam. 
A telefonom hívja fel magára a figyelmet. Megszerzem a táskámból a készüléket, és feszülten fogadom a hívást. 
- Szia, Niall - köszönök a vonal túlvégén levő személynek. 
- Hogy érzed magad?
- Nem jobban - felelem őszintén.
- Harry sejt valamit?
- Mivel mostanában nem éppen a legjobb közöttünk a kapcsolat, így nem igazán említette. Szerintem abban a hitben van, hogy még miatta vagyok olyan, amilyen.
- Aha - hümmög. - És most merre mész?
- Megkeresem Nicot, muszáj beszélnem vele. Eszem ágában sincs már segíteni neki, de van egy-két szép mondatom a számára. Viszont, Niall, kérlek ne szólj neki!
- Persze, nem is beszéltünk! 
- Köszönöm.
- Harry csak úgy hagyta, hogy elmenj? Nem tart attól, hogy megint eltűnsz?
- Jelenleg ő tűnt el. Amikor felébredtem, már nem volt mellettem és a házban sem. Azt hittem, hogy veletek van.
- Nem, és itthon vagyok, majd most indulok el itthonról, de semmilyen megbeszélésről nem tudok. Lehet most ő szökött el - nevet fel.
- Ez egyáltalán nem vicces - korholom azonnal. 
- Oké, bocs - mentegetőzik azonnal.
- Viszont megérkeztem, úgyhogy, majd beszélünk.
- Lea.
- Tessék?
- Vigyázz magadra!
Elmosolyodok, bontom a vonalat és a táskámba süllyesztem a készüléket. A sofőr kezébe nyomok némi pénzt, megköszönöm és elhagyom a járművet. 
A nap melege  megérinti a bőrömet, a napszemüveget a fejem tetejére csúsztatom, és a hotel légkondicionált falai közé lépek. Egyenesen a felvonóhoz megyek, beszállok, és a megfelelő emelet gombját nyomom meg. Pár perc alatt már az ajtóban állok, és a mágneskártyát használom, amelyet még ő adott.
Belépek a szobába, s hallom, hogy a zuhany alatt áll. Leülök a fotelbe, és türelmesen várok. Kényelmesen helyezkedem el, a lábamhoz ejtem a táskámat, míg a lábaimat keresztbe fonom. 
A csap lassan elhallgat, az ajtó finom nyikorgással nyitódik, s pillanatok leforgása alatt lép ki a fürdőszoba árnyékából. Hirtelen áll meg, az arcára meglepettség ül ki, míg az ujjai a törülköző korához vándorolnak, hogy biztosan megtartsa azt. Teljesen hidegen hagy a többi, csupaszon maradt nedves bőrfelület.
- Lea - nagyot nyel. - Mit keresel itt? És, hogy jutottál be? 
- Ezzel - dobom az asztalra a kártyát. - Miért remegsz? Ugyan, Nico, mit hiszel rólam? 
- Már én magam sem tudom.
- Tudod mindig is azt hittem, hogy férfi vagy, de csalódtam - nevetek fel. - Niallel üzened meg, hogy ennyi volt? Tudod lehet, hogy Harry után nyomoztok és ő az indorító ember, de én még is téged vetlek meg! Valakit belerángatni valamibe, aztán a szarban hagyni, ehhez nagyon értesz - állok fel. - Lehet, hogy te lemondtál rólam, de én Harryről nem, mert mindannak ellenére, amit tett velem, sokkal értékesebb ember, mint te valaha is voltál. Előre figyelmeztetlek, hogy a saját érdekedben jobb, ha elhagyod a szigetet!
Indulok az ajtó irányába, magam mögött hagyva Nico földet verdeső állát. 
- Vegyem fenyegetésnek?
- Annak veszed, aminek szeretnéd - nézek utoljára rá, és elhagyom a szobáját.
Ahogyan a folyosó talaját éri a talpam, a telefonom hangos csörgésbe kezd. Sóhajtja veszem ki a táska mélyéről és húzom el a zöld kis ikont.
- Merre vagy?
Harry félve és kissé dühös hangon kérdezi. 
- Én is örülök, hogy hallom a hangodat - lépek be a liftbe, és dőlök a falnak.
- Ne haragudj, merre vagy?
- Te bocsánatot kértél? - játszom a meglepődöttet.
- Lea, kérlek...
- A városban, nem messze a klubodtól.
- Akkor a klubban várj meg - szakítja meg a hívást, én pedig a kijelzőre meredek.
- Várj meg, kérlek - fejezem be helyette a mondatot, és kilépek újra a túlfűtött nyári melegbe.
Gyalog indulok a klubhoz, amely csupán két utcányira van. Nehány szicíliai férfi tekintete megakad rajtam, ahogyan a kávézók mellett elhaladok. Nem foglalkozok velük, bár értékes bóknak fogadom. 
Beérek a megfelelő utcába, s a klub ajtajához igyekszem. A két ajtónálló felismer, s az egyik ki is nyitja előttem az ajtót. Megköszönöm olaszul, majd belépek, a most is hangos zenével megtöltött szórakozóhelyre. 
Most is vannak páran, bár csak asztaloknál ülnek és italokat fogyasztanak. A pulthoz sétálok, egy bárszéket könnyeden foglalok el, és a pultos lányra pillantok, aki Flor.
- Kérsz valamit? 
- Egy mentes vizet - felelem, s kedvesen mosolygok rá.
- Hol hagytad a szép fiút?
- Az a szépfiú jelen esetben a főnököd.
- Oh, tudom én - nevet fel, s elém tolja a poharat és az üveget. - Tudod, amikor eltűntél, nagyon keresett téged, és vigasztalásra volt szüksége. 
- Nem éppen az a srác, aki tőled várna bármiféle vigaszt.
- Édesem, tévedésben vagy - horkan fel. - Nem egyszer vigasztaltam meg egy-egy szajha után, és te sem vagy más. Egy ideig-óráig el van veled, de mire észbe kapsz, már csak ah üres emlékeid maradnak. 
- Ennyire kétségbeesett pincérnőt sem hallottam még beszélni.
- Elhiheted, hogy nem voltam kétségbeesett, amikor az irodája asztalára döntött, amíg távol voltál.
Elszakad a cérna, s felállva egy pofont keverek le neki, mire tovább kezd el beszélni. Még részletesebben, ám ezután befogja, amikor a haját ragadom meg felmászva a pultra, s könnyes, haragos tekintettel okozok neki minél nagyobb fájdalmat. 
Arra eszmélek, hogy két kéz ragadja meg a csípőmet és rángat le a pult tetejéről, amelyre a víz kiborult a dulakodás során. A hajamba túrok, és a karok tulajdonosa ellen fordulok.


2016. március 12., szombat

33. Fejezet*Összeomlás

4 megjegyzés:
Furcsa ismételten annak a háznak a falai közé belépni, ahova hetekkel ezelőtt soha nem gondoltam, hogy visszatérnék. Harry a nyomomban van, s érzem, hogy szinte minden léptemet figyeli. A csomagokat utánunk hozza a sofőrje, ám csak a nappaliba teszi le, gondolom Harry kérésére. Viszont szükségem van pár dologra, így megfogom és az emelet irányába kezdem kissé erőtlenül, fáradtan ráncigálni a táskát.
- Hagyjad - fogja meg Harry, és minden erőfeszítés nélkül emeli meg.
Tiltakoznék, de végül elfogadom a segítségét, és felfelé indulok a hálóba. Csak egy éjjelilámpát oltok fel, s Harryre pillantok, aki a kanapéra helyezi a csomagomat. 
- Köszönöm - mormogom az orrom alatt, és kicipzározom a táskát. 
Amint megszerzem a neszesszerem, a fürdőszobába sietek, és magamra zárom az ajtót. A hajamat leengedem, a ruhaimat a szemnyesbe ejtem, s a forró zuhany alá állok. Homlokom a hideg csempének döntöm, és mélyen magamba szívom a levegőt, miközben a hátamat, s a hajamat a vízsugár temeti be. 
Ráébredek arra, hogy magam sem tudom, mi is lesz ezután. A holnapi első teendőm Niall felkérésére lesz. Muszáj beszélnem vele, és megtudnom, hogy mennyit tudnak, és mi lesz a következő lépés. Nem igazán szeretnék tovább kémkedős kiasasszonyt játszani, hanem mielőbb leépíteni, s kiszállni Harry életéből örökre. 
Elkezdem megmosni a hajam és megmosakszom, s a habot teljesen eltüntetem magamról. A törülközőt a testem köré tekerem, ahogyan a hajamat is a puha anyagban rejtem el. 
Megmosom a fogaimat, bekenem az arcomat, és alaposan megtörlöm, s kifésülöm a hajamat. Mivel semmi ruhadarabot nem hoztam be magammal, így a törülköző védelme alatt lépek ki a szobába, ahol Harry azonnal fel is pillant rám. Telefonon folytat egy beszélgetést, ám hamar bontja is a vonalat. 
- Ma nincs itt a személyzet, de ha gondolod rendelhetünk valami vacsorát - lép az irányomba, ám én besietek a gardróbba, hogy felvegyek egy trikót és francia bugyit. 
- Szerintem a hűtő fel van töltve. Felesleges rendelni - felelem.
- Rendben - bólint, és a fürdőszobába vonul, ám az ajtót nem csukja be. 
Kilépek a szobából és a Hold gyér fénye által bevilagitott hatalmas ház lépcsősorán. Csend honol az egész házban, s meglepően békésnek is tűnik. A nappalin átsétálok egyenesen a konyhába, ahol nem kapcsolva villanyt lépek a hűtőhöz. Magamhoz veszek pár gyümölcsöt egy palack víz társaságában és a pultra helyezem őket. A mosogató feletti lámpát végül feloltom, kést veszek elő, s a megmosott gyümölcsöket egy kisebb üvegtálba kezdem felvágni. Amint a mangó és az ananász darabjai az üvegben vannak, pár szőlőszemet is dobok a gyümölcsök közé, s enyhe fahéjjal szórom meg őket. 
- Azt hittem megint elhagytál.
Nem fordulok meg a hang hallatán, csak felülök a pultra, s elkezdem a villám segítségével eszelgetni a gyümölcsdarabokat. 
- Csak eszek.
Felül a székre, közvetlenül mellém, s a fedetlen lábamat kezdi el simogatni. Az ujjai lassan kúsznak fel, és le, enyhe bizsergést keltve bennem. Igyekszem kizárni, de tagadni sem tudom, hogy élvezem az érintését. Égető érzést vált ki belőlem, és mélyen magamba még többért esedezem, míg a másik felem erősen tiltakozik mindenféle intimitás ellen. 
Feláll, elveszi tőlem a vacsorámat, s mellém helyezi. A combjaim alá nyúl, finom érintéssel választja szét a keresztbe tett lábaimat, s áll be közéjük. A tekintetünk találkozik, miközben folytatja a combjaim simogatását. 
- Amit mondtál, komolyan gondoltad? - hangjában némi bizonytalanságot vélek felfedezni. Ez még az emlékeim szerint nem fordult elő, s ha azt mondom, nem lep meg, nagyon is hazudnék. 
- Már nem emlékszek - a hangom megremeg, és megijedek, elpillantok.
- Ugyan, baba - suttogja, és a tálba nyúl, melyből megszerez egy ananász kockát és a szájába helyezi. - Belém szerettél?
- Fáradt vagyok, kérlek...
- Mire kérsz?
Megfogja a villát, félszúr rá gyümölcsöt és a számhoz emeli. Az ajkaimat kissé széjjel nyitom, s lassan megízlelem az édes, hűs ízt, amely teljesen megőrjít. Kijelenthetem, hogy abszolút a kedvenc gyümölcseim pihennek a tálban. 
Most a saját szájába tesz egy keveset, és édesen nyammogni kezd. Keze a csípőmre simul és kijjebb húz a pulton, melynek köszönhetően teljesen egybe simul a testünk. 
- Nem válaszolsz? - mormogja halkan. - Tudod, nem igazán tűröm, ha a kérdéseim megválaszolatlanok maradnak. 
- Megint kezded a basáskodást? 
- Mindig is basáskodni fogok feletted - simítja a kezét a trikom vékony anyaga alá a hátamnál.
- Jó tudni - sóhajtok fel.
- És a választ még mindig kerülöd - ejti le a villát és mind a két kezével átölel. 
- Úgy is tudod anélkül, hogy mondanék bármit is.
- Valóban, de a finom kis szádból szeretném hallani. 
- Aludni szeretnék, megengeded? - reménykedve nézek a zöld íriszekbe. 
Homlokát egy pillanatra az enyémnek dönti, nagyot nyel, s végül enged. Lemászok a pult márvány tetejéről és a vizemet felkapva hagyom el a helyiséget, s sietek az emeletre, hogy mielőbb nyugovóra térjek. 
A palackot az éjjeliszekrenyre helyezem, bemászok a takaró alá, amely a meleg ellenére is megfelelő célt szolgál. Jól esik, ahogyan átöleli a testem, és szinte védelmet érzek a menedékében. 
Tisztán hallom, ahogy Harry is a szobába lép, majd befekszik mellém, és a derekamnál fogva magához von.
- Aludj jól, baba - csókol a hajamba.

Telefon éles hangja töri meg a csendes teret. Az enyém még mindig ki van kapcsolva, így egyértelmű, hogy Harryt keresi valaki lelkesen. Felnyögök, és Harry nevét ismételgetem, hogy vegye már fel a készüléket. 
- Basszus - érzem, ahogyan kimászik a paplan alól. 
A telefonját jó sokára találja meg, így a hátamra fordulok, és reménykedek abba, hogy mielőbb megtalálja. 
- Mi van? - csattan a telefonba mély, még igen álmos hangon. - Gyertek át úgy két óra múlva - ennyit mond, s a telefonot érdektelenül ejti az asztalra.
Visszafordulok az oldalamra, hogy mielőbb visszaaludjak. Olyan érzésem van, mintha még el se aludtam volna.
- Jó reggelt - bújik hozzám. Az enyhén borostás arcát hozzám dörgöli, én pedig az ölelő karokban minden gondolkodás nélkül fordulok meg. - Hiányzott ez már - olyan halkan mondja, hogy visszakérdeznék a szívem szerint, hogy mit is mondott, de nem teszem. A mellkasába rejtem el az arcom, és átölelem a derekát. 
Fogalmam sincs, hogy miért is cselekszem így, de a jóleső ölelésében lenni leírhatatlan érzés. Melegséggel, szeretettel és boldogsággal tölt el, ahogy biztonságot is nyújt, annak ellenére, hogy szívbemarkoló fájdalmat is tud okozni.
- Fel kell kelnünk, és el kell készüljünk. Jönnek a fiúk - informál.
Az elmém azonnal ki is tisztul, s remek lehetőséget látok meg benne. Elhúzódok, és a szemeibe nézek. Tudom, hogy engednem kell, s a lapjaimat is ki kell játszanom, emiatt engem, hogy az ajkai egy enyéimre simuljanak, lassú, felhevült égető csók nyomát hagyva maguk után. 
- Hiányoztak a formás ajkaid - szánt végig alsó ajkaimon a nyelvével. - Menjünk, ezt még később folytatjuk.
Minden szó, egyetértés nélkül hagyom el az ágy békéjét, és megyek a fürdőszobába, hogy összekapjam magam.

A kertben a nap melege alatt ülünk a teraszon elhelyezett ketto bútornál. Az asztal mindenféle finomsággal van tele, én pedig jóízűen eszek, míg Harry előre ment a fiúkért. 
- Sziasztok - köszönök nekik, ők pedig kedvesen mosolyognak rám, s foglalnak helyet. 
Figyelem, ahogya Louis megragad egy szőlőfürtöt és a szemeket a szájába kezdi dobálni. 
- Hozok még tányérokat és poharakat - állok fel.
- Segítek - áll fel Niall is.
- Igyekezzetek, megbeszélni valónk van!
Niallel a nyomomban megyek a konyhába, ahol megállok, és felé fordulok.
- Miért nem figyelmeztettél?
- Írtam egy üzenetet, mást nem tehettem. Harry, ahogyan megtudta hova is mentél, egy perc alatt kiderítette mindent. 
- Utálom, hogy ekkora hatalma van - motyogom és a szekrényből elkezdek tányérokat kivenni. 
- Te is tudtad, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Ragaszkodik hozzád!
- Feltűnt! 
- Beszéltem Nicoval, és az elmenekülésed szó nélkül, eléggé kiakasztotta. Már nem bízik meg benned, Lea! Azt mondta, hogy ingatag vagy, és bele szerettél Harrybe. 
- Mivan? - szinte felkiáltok. - És akkor mi lesz? Visszavisz New Yorkba?
- Nem, de lemondott rólad, és, ha Harry lebukik te is vele fogsz, mondván, hogy mindent tudtál.
- Csak viccelsz - megremeg a hangom és a tányérok a padló kemén felszínén kötnek ki.
- Sajnálom Lea, Harryvel fogsz elbukni, hacsak ő meg nem öl téged előbb. 
- Egyik pillanatban még az üldöző  vagyok, a másikban már az üldözött... - suttogom, s a földre rogyok könnyes szemekkel.

2016. március 8., kedd

32. Fejezet*Meggondolatlan szavak

7 megjegyzés:
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! :))
Imádlak benneteket!!!! Ti vagytok a legjobbak!! Remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog, és megleptek pár megjegyzéssel Xx

Nagyot nyújtózok, arcomat a párnába temetem, és igyekszem magamról leszedni a meleg anyagot, amely a testemet takarja. A hőmérséklet elviselhetetlen, szinte érzem, ahogyan ég a bőröm. Kisebb morgás csapja meg a fülemet. A homlokom ráncba szalad, majd az elmémben kezdem el keresni az emlékeim, amikor is bevillan Harry. Megfeszülök, s lassan kezdek el megfordulni, de mindössze csak a fejemet mozdítom meg. 
Ahogyan az arcom szemben van az övével, a szívem hevesebben kezd verni, a lélegzetem szapora lesz, és a forróság még elviselhetetlenebbnek bizonyul.
A csípőmön pihenő kezével még közelebb von a mindössze bokszerrel takart testéhez. Az ajkai kissé el vannak nyílva, halkan horkol, míg a haja az arcába van hullva. Megijedek, amikor a hortyogás abba marad, a nyelvét kissé kidugja, és megnyalja a száraz ajkait. 
Megfordul a fejemben, hogy én is hasonlóan tennék. Közelebb hajolnék, a nyelvemmel végigszántanék az enyhén rózsaszín ajkain, míg teljesen a testéhez férkőznék.
Sietve verem ki a képeket a fejemből és emlékeztetem magam arra, hogy mi okból kerültem mellé, és mi vezetett ide, Kubába. 
Nagyot nyelek, lehunyom a szemhejaim és próbálok kitalálni valamit. Valami menekülőutat. Magam sem tudom, hogy milyen hangulatában lesz, ha felébred. 
Lassan, óvatos mozdulattal igyekszem megmozdulni, és kibújni az ölelő karja alól. 
- Ne mocorogj - mormogja a szavakat. 
- Pisilnem kell - mondom, ami elsőre az eszembe jut.
- Két perced van!
- Még fel sem ébredtél, de már is zsörtölődsz!
Kimászok mellőle, és a fürdőszobába sietek, ahol elvégzem a dolgomat, ha már az ürügy is ez volt. Megmosom a kezeimet, majd az arcomat is, és pár mélyebb levegőt is veszek. 
- Lea.
Mély, rekedtes hangja tölti be a szobát. Megköszörüli a torkát, és csendben vár. Kilépek a fürdőszobából és az ágyon elterülő férfire esik a pillantásom, aki beletúr a hajába. 
- Gyere ide, baba - az ölében pihen a keze, a mellkasát csodás meztelenségben mutatkozik meg.
- Harry, nem véletlen jöttem el ilyen messze.
- Gyere ide - ismétli magát. 
Megadom magam, de tisztes távolságban ülök le az ágyra. 
- Ideje lesz visszatérni ma az otthonunkba. Szinte semmit sem dolgoztam, amíg távol voltál. 
- Hogy találtál meg?
- Mind a ketten tudjuk, hogy előttem nincs lehetetlen - húz magához. - Lehet, hogy más név és készpénz, de még van mit tanulnod.
- A kamerák.
- Bizony, baba, a reptéri kamerák.
Hirtelen dönt végig az ágyon. Kezeivel a fejem mellett támaszkodik meg, míg a tekintetünk szorosan kapcsolódik egybe. 
- Harry - a hangja halkan hagyja el a számat. - Újra meg akarsz erőszakolni? 
Igyekszem a mellkasánál fogva lelökni magamról, ám az erőm eltörpül az övével szemben.
- Nem erőszak, ha van hajlandóság. - motyogja, és a nyakamat kezdi el behinteni lázas csókokkal. - Már magam sem tudom, hogy milyen régen nem voltunk együtt.
- Pár hetet csak kibirsz.
- Ne ellenkezz, kérlek - kap a fogaival a fülcimpámba. - Érzem, hogy te is akarsz.
Igyekszem letaszítani magamról.
- Maximum az undort érzed rajtam - sziszegem az arcába a szavakat. 
Megdermed felettem és nagyokat pislog le rám, végül a térdeidre ül, és a döbbenet a fájdalom egyvelegével mutatkozik meg az arca vonulatán. 
Kimászok alóla, és pár ruhadarabbal a fürdőszobába vonulok, hogy összeszedjem magam, és a gondolataimat.
Gyors zuhanyt kitérően a hajamat mindössze egy szoros kontyba fogom, sminket minimálisat teszek az arcomra, s elkezdek felöltözni. 
Talán már egy óra is eltelt, és ezt a  gyomrom morgása is alátámassza. Fújok magamra a parfümömből, aztán elhagyom a fürdőszobát. 
- Remek. Fogat mosok, és mehetünk. 
Ellép mellettem, aztán hallom, ahogyan elkezdi megmosni a fogait. Körbe pillantok és látom, hogy a csomagom összepakolva helyezkedik el az ajtó mellett. 
- Nem megyek sehova - nézek Harryre, aki a neszesszeremmel a kezei között lép ki a fürdő ajtaján. 
- Úgy is velem jössz, hiába is ellenkezel.
- Miért nem tudsz elengedni? Hagyni, hogy a saját utamon menjek tovább, amelyen nem kell attól rettegnem, hogy mikor is csap le rám a kezed?
- Lea, te is tudod, hogy túl sokat tudsz már rólam. 
- Valami romantikusabb válaszra számítottam.
Bedobom a sminkeimet a táskámba, és feladom az elhatározásaimat. Kilépek az ajtón a csomagommal, Harry pedig szorosan követi a lépteimet. 
A recepción, Harry intéz mindent. Kifizeti a számlámat, és aláír minden papírt, míg én várok rá. Oldalra pullantok, és a gyomrom görcsbe rándul, amikor is Luke közeledő alakját vélem felfedezni. 
- Hey! Kerestelek a szobádban, de nem voltál ott. 
- Öhm, igen.
- Minden rendben? Elmész?
- Igen, ne haragudj, de váratlanul jött ez a dolog - húzom el a számat, s olykor Harryre is pillantok, aki még mindig a recepción támaszkodik. 
- Én mikor jössz vissza? 
- Még nem tudom, lehetséges, hogy soha. Sajnálom, és köszönöm a szép napokat.
- Baba - Harry hangja hasít a beszélgetésünkbe. 
- Mennem kell - húzom el a számat. - Örülök, hogy megismertelek!
Harryhez lépek, és az oldalan hagyom el a hotel épületét. Egy kocsi vár minket, amelybe be is szállunk.
- Ki volt ez? - kérdezi kíváncsi hangon. 
- A hotel tulajdonosa. Megköszönte, hogy itt szálltam meg.
- Remélem, hogy nem hiszed el, hogy beveszem. 
- Azt hiszel, amit akarsz - felelem. - Nem igazán érdekel a problémád. 
- Harapós vagy ma.
- Akkor hagyjuk abba a beszélgetést.
Előveszem a könyvemet, és kinyitom az adott fejezetnél, ahol tartok, s olvasni kezdem, ezzel is utalva arra Harrynek, hogy csendben szeretném eltölteni az időt, amíg nem érünk újra a maffia hazájába.

A repülőn ülve újra a könyveim soraiba merülök el. Kikérek egy pohár ananászlevet, melyet eliszogatok, míg mellettem Harry a laptopján dolgozik valamit. Olykor megérzem magamon a kezét, ám eleinte nem teszek említést, mert pár másodperc után újra a laptopja billentyűzetén járnak az ujjai. 
A sok ananász megteszi a hatását, így a mosdóba megyek, ám alig lépek be, egy kopogás zavarja meg a csendet. 
- Innen nem tudok megszökni - jegyzem meg, ahogyan beengedem Harryt.
- Mertem remélni.
Becsukja az ajtót, és a derekem köré fonja a kezeit, mintha csak egy inda lenne. 
- Nem fogsz megdugni, hiába is próbálkozol.
- Ugyan már, baba - mormogja a nyakam hajlatában. 
- Ne viselkedj úgy, mint egy hormonokkal teli tinédzser. Engedj el, megmondtam, hogy nem akarlak - igyekszem lefeszegetni a kezeit magamról. 
- Ugyan, elsőre is lefekudtél velem, annak ellenére, hogy azt hitted, én erőszakoltalak meg. Nem értem, hogy most miért játszod az elérhetetlent.
- Azert, mert abba az emberbe nem szerettem bele! 
Viharzok ki mellette, és ülök vissza könnyes szemekkel a helyemre.

2016. március 1., kedd

31. Fejezet*Foltok és gondok

5 megjegyzés:
Köszönöm szépen a véleményeket, amelyek az előző részhez érkeztek!
Itt is az friss rész:) a csopprthoz
még mindig lehet bátran csatlakozni; Alexa S. blogs
Ne tartsátok magatokban a véleményeket, illetve ha tetszik, iratkozzatok fel ;) Xx

Megmerevedek. Szinte a csendben hallani lehet a feszült lélegzetvételét, gyors szívdobbanását, ahogyan az enyémet is. A gombóc a torkomban ragad, és a gyomrom is görcsös fájdalmat bocsát ki a testemre. A tenyerem izzadni kezd, melyet le is törlök a ruhám pamut anyagában. A csend fájdalmas egyveleget alkot a félelemmel. Az agyam gyorsan pörög, igyekszek valamit kigondolni, menekülő utat keresni, de a Hold gyér fénye nem sok lehetőséget kínál.
Áldom magam, hogy Luke nem kísért fel. 
- Nem is üdvözölsz?
A hangja mély, halk, és teljesen nyugodt, amely egyáltalan nem jelent jót rám nézve. Csizmáinak sarka érinti minden lépésnél a fa padlózatot, ami szinte visszhangot ver a helyiségben. Nem fordulok meg, semmit sem teszek, csupán várok türelmesen a csapásra, amely reám vár. 
- Ritka pillanat, hogy csaj hallgatsz - lehelete megcsapja a tarkómat, melynek következtében lehunyom a pilláimat. - Hol az az éles nyelvű lány, aki minden pillanatot kihasznált eddig, hogy ellenem szegüljön?
- Hogy találtál meg? 
A hangom olyan halk, hogy csak csodálkozom, ha eljut Harryig. Nem ér hozzám, és ezaz, ami tényleg megdöbbent. 
- Szeretnéd tudni, igazam van? - mormogja. - Van egy rossz hírem, én kérdezek, te pedig válaszolsz. Miért?
- Ezt még kérdezed? - fordulok meg, bár a tekintetét így sem látom tökéletesen, amely lehet, hogy jobb is. 
- Lea - sóhajt fel. - Te is nagyon jól tudod, hogy magadnak köszönheted. A nagy szád, ami oda vezetett, ahova. 
- Valóban?
- Te is tudod, hogy még kellően visszafogtam magam, és csak kicsit fogtalak keményebben.
- Ez a mentséged? A bocsánat kérésed?
- Egyik sem - nevetése betölti a teret, én pedig a bensőnbem remegek meg. - Mentegetőzés nem az én asztalom, ahogyan a bocsánat kérés sem. 
- Igen, ezt mondanod sem kell - horkanok fel, és ellépek mellette. 
Hallom, ahogyan ő is megmozdul, és már fényáradatában is úszik az egész szoba. A fürdőszobába megyek, és leveszem magamról a ruhámat, a nyakláncomat és a hajamat kiengedem. 
Léptei közelebbről hallatszódnak, és a tükörben meg is pillantom, ahogyan mögém áll. Nem az arcomat, hanem a testemet szemléli, a csípőmnél pedig meg is ragad a tekintete. Nagyot nyelek, amikor lassan előre nyúl, hideg ujja megérinti a már gyógyuló zúzódást, amely emlékeztet még mindig a tettére. Arra a fülledt délutánra, a heves szexre.
Már nem fáj, legalábbis nem ott, ahol fájnia kellene. Másik keze is megragadja a csípőmet, de az ércelődés helyett csendben marad, és a szemét felvezeti a testemen, egészen az arcomig, s a tekintetünk találkozik. 
- Kerlék, engedj el - suttogom. 
- Undorodsz tőlem? 
Megremeg a hangja, de csak pár másodpercre, majd ismételten a határozott férfi áll mögöttem, feszes testtel és átható tekintettel.
- Ne várd, hogy a karjaidba aludjak ma el - ennyit felelek, és elkezdem lemosni a minimális sminkemet. 
Kezét leveszi rólam, és csendesen figyel, ahogyan megtisztítom az arcomat. Szembe fordulok vele, és kérlelni kezdem, hogy hagyjon magamra had zuhanyozzak le. Nehezen, de távozásra bírom, de semmi hangulatom a hosszadalmas fürdőzéshez, így csak a nap mocskát mosom le magamról gyorsan. 
A gondolataim kavarognak bennem, a szívem még mindig őrült tempóban ver. Próbálok tisztán látni, emiatt is szállok ki a zuhany alól hamar. Mélyen reménykedek benne, hogyha kilépek a hálóba, akkor Harrynek hűlt helyét találom. Belebújok a pólóban és a rövidnadrágba, a hajamat kifésülöm, a fogaimat megmosom. A mozdulataim lassúlnak, de még is csak végzek. Megtörlöm a kezemet és a számat is, s mély levegőt veszek. A kezem a fém kilincset érinti, a villanyt leoltom, és kilépek a szobába. 
- Még mindig itt vagy? - szalad ki a számon a kérdés. 
- Ne legyél ennyire udvarias - mormogja. 
- Bocs - vetem oda, és a minibárhoz megyek, melyből megszerzek egy palack vizet, és meghúzom. - Ugye nem itt akarod tölteni az éjszakát?
- Miért, mit gondoltál, hogy újabb esélyt adok arra, hogy elszökj? - nevet fel. - Nem hagylak futni, baba - lép közelebb. - Holnap indulunk vissza, Palermóba.
- Nem megyek vissza - jelentem ki. 
- Mit tett az a szőke szépfiú? Meg fektetett? - sokkal erőteljesebben kérdezi, dühös.
- Kétlem, hogy erre válaszolnom kellene erre - teszem le az éjjeliszekrenyre a palackot. - Ott a kanapé, jó éjszakát.
- Lea! 
- Mi van? Azt hiszed, hogy gondolok a szexre ezek után? Nem vagyok te, nem vagyok egy szívtelen, értéketlen seggfej.

Szkielet Smoka Panda Graphics