2016. március 12., szombat

33. Fejezet*Összeomlás

Furcsa ismételten annak a háznak a falai közé belépni, ahova hetekkel ezelőtt soha nem gondoltam, hogy visszatérnék. Harry a nyomomban van, s érzem, hogy szinte minden léptemet figyeli. A csomagokat utánunk hozza a sofőrje, ám csak a nappaliba teszi le, gondolom Harry kérésére. Viszont szükségem van pár dologra, így megfogom és az emelet irányába kezdem kissé erőtlenül, fáradtan ráncigálni a táskát.
- Hagyjad - fogja meg Harry, és minden erőfeszítés nélkül emeli meg.
Tiltakoznék, de végül elfogadom a segítségét, és felfelé indulok a hálóba. Csak egy éjjelilámpát oltok fel, s Harryre pillantok, aki a kanapéra helyezi a csomagomat. 
- Köszönöm - mormogom az orrom alatt, és kicipzározom a táskát. 
Amint megszerzem a neszesszerem, a fürdőszobába sietek, és magamra zárom az ajtót. A hajamat leengedem, a ruhaimat a szemnyesbe ejtem, s a forró zuhany alá állok. Homlokom a hideg csempének döntöm, és mélyen magamba szívom a levegőt, miközben a hátamat, s a hajamat a vízsugár temeti be. 
Ráébredek arra, hogy magam sem tudom, mi is lesz ezután. A holnapi első teendőm Niall felkérésére lesz. Muszáj beszélnem vele, és megtudnom, hogy mennyit tudnak, és mi lesz a következő lépés. Nem igazán szeretnék tovább kémkedős kiasasszonyt játszani, hanem mielőbb leépíteni, s kiszállni Harry életéből örökre. 
Elkezdem megmosni a hajam és megmosakszom, s a habot teljesen eltüntetem magamról. A törülközőt a testem köré tekerem, ahogyan a hajamat is a puha anyagban rejtem el. 
Megmosom a fogaimat, bekenem az arcomat, és alaposan megtörlöm, s kifésülöm a hajamat. Mivel semmi ruhadarabot nem hoztam be magammal, így a törülköző védelme alatt lépek ki a szobába, ahol Harry azonnal fel is pillant rám. Telefonon folytat egy beszélgetést, ám hamar bontja is a vonalat. 
- Ma nincs itt a személyzet, de ha gondolod rendelhetünk valami vacsorát - lép az irányomba, ám én besietek a gardróbba, hogy felvegyek egy trikót és francia bugyit. 
- Szerintem a hűtő fel van töltve. Felesleges rendelni - felelem.
- Rendben - bólint, és a fürdőszobába vonul, ám az ajtót nem csukja be. 
Kilépek a szobából és a Hold gyér fénye által bevilagitott hatalmas ház lépcsősorán. Csend honol az egész házban, s meglepően békésnek is tűnik. A nappalin átsétálok egyenesen a konyhába, ahol nem kapcsolva villanyt lépek a hűtőhöz. Magamhoz veszek pár gyümölcsöt egy palack víz társaságában és a pultra helyezem őket. A mosogató feletti lámpát végül feloltom, kést veszek elő, s a megmosott gyümölcsöket egy kisebb üvegtálba kezdem felvágni. Amint a mangó és az ananász darabjai az üvegben vannak, pár szőlőszemet is dobok a gyümölcsök közé, s enyhe fahéjjal szórom meg őket. 
- Azt hittem megint elhagytál.
Nem fordulok meg a hang hallatán, csak felülök a pultra, s elkezdem a villám segítségével eszelgetni a gyümölcsdarabokat. 
- Csak eszek.
Felül a székre, közvetlenül mellém, s a fedetlen lábamat kezdi el simogatni. Az ujjai lassan kúsznak fel, és le, enyhe bizsergést keltve bennem. Igyekszem kizárni, de tagadni sem tudom, hogy élvezem az érintését. Égető érzést vált ki belőlem, és mélyen magamba még többért esedezem, míg a másik felem erősen tiltakozik mindenféle intimitás ellen. 
Feláll, elveszi tőlem a vacsorámat, s mellém helyezi. A combjaim alá nyúl, finom érintéssel választja szét a keresztbe tett lábaimat, s áll be közéjük. A tekintetünk találkozik, miközben folytatja a combjaim simogatását. 
- Amit mondtál, komolyan gondoltad? - hangjában némi bizonytalanságot vélek felfedezni. Ez még az emlékeim szerint nem fordult elő, s ha azt mondom, nem lep meg, nagyon is hazudnék. 
- Már nem emlékszek - a hangom megremeg, és megijedek, elpillantok.
- Ugyan, baba - suttogja, és a tálba nyúl, melyből megszerez egy ananász kockát és a szájába helyezi. - Belém szerettél?
- Fáradt vagyok, kérlek...
- Mire kérsz?
Megfogja a villát, félszúr rá gyümölcsöt és a számhoz emeli. Az ajkaimat kissé széjjel nyitom, s lassan megízlelem az édes, hűs ízt, amely teljesen megőrjít. Kijelenthetem, hogy abszolút a kedvenc gyümölcseim pihennek a tálban. 
Most a saját szájába tesz egy keveset, és édesen nyammogni kezd. Keze a csípőmre simul és kijjebb húz a pulton, melynek köszönhetően teljesen egybe simul a testünk. 
- Nem válaszolsz? - mormogja halkan. - Tudod, nem igazán tűröm, ha a kérdéseim megválaszolatlanok maradnak. 
- Megint kezded a basáskodást? 
- Mindig is basáskodni fogok feletted - simítja a kezét a trikom vékony anyaga alá a hátamnál.
- Jó tudni - sóhajtok fel.
- És a választ még mindig kerülöd - ejti le a villát és mind a két kezével átölel. 
- Úgy is tudod anélkül, hogy mondanék bármit is.
- Valóban, de a finom kis szádból szeretném hallani. 
- Aludni szeretnék, megengeded? - reménykedve nézek a zöld íriszekbe. 
Homlokát egy pillanatra az enyémnek dönti, nagyot nyel, s végül enged. Lemászok a pult márvány tetejéről és a vizemet felkapva hagyom el a helyiséget, s sietek az emeletre, hogy mielőbb nyugovóra térjek. 
A palackot az éjjeliszekrenyre helyezem, bemászok a takaró alá, amely a meleg ellenére is megfelelő célt szolgál. Jól esik, ahogyan átöleli a testem, és szinte védelmet érzek a menedékében. 
Tisztán hallom, ahogy Harry is a szobába lép, majd befekszik mellém, és a derekamnál fogva magához von.
- Aludj jól, baba - csókol a hajamba.

Telefon éles hangja töri meg a csendes teret. Az enyém még mindig ki van kapcsolva, így egyértelmű, hogy Harryt keresi valaki lelkesen. Felnyögök, és Harry nevét ismételgetem, hogy vegye már fel a készüléket. 
- Basszus - érzem, ahogyan kimászik a paplan alól. 
A telefonját jó sokára találja meg, így a hátamra fordulok, és reménykedek abba, hogy mielőbb megtalálja. 
- Mi van? - csattan a telefonba mély, még igen álmos hangon. - Gyertek át úgy két óra múlva - ennyit mond, s a telefonot érdektelenül ejti az asztalra.
Visszafordulok az oldalamra, hogy mielőbb visszaaludjak. Olyan érzésem van, mintha még el se aludtam volna.
- Jó reggelt - bújik hozzám. Az enyhén borostás arcát hozzám dörgöli, én pedig az ölelő karokban minden gondolkodás nélkül fordulok meg. - Hiányzott ez már - olyan halkan mondja, hogy visszakérdeznék a szívem szerint, hogy mit is mondott, de nem teszem. A mellkasába rejtem el az arcom, és átölelem a derekát. 
Fogalmam sincs, hogy miért is cselekszem így, de a jóleső ölelésében lenni leírhatatlan érzés. Melegséggel, szeretettel és boldogsággal tölt el, ahogy biztonságot is nyújt, annak ellenére, hogy szívbemarkoló fájdalmat is tud okozni.
- Fel kell kelnünk, és el kell készüljünk. Jönnek a fiúk - informál.
Az elmém azonnal ki is tisztul, s remek lehetőséget látok meg benne. Elhúzódok, és a szemeibe nézek. Tudom, hogy engednem kell, s a lapjaimat is ki kell játszanom, emiatt engem, hogy az ajkai egy enyéimre simuljanak, lassú, felhevült égető csók nyomát hagyva maguk után. 
- Hiányoztak a formás ajkaid - szánt végig alsó ajkaimon a nyelvével. - Menjünk, ezt még később folytatjuk.
Minden szó, egyetértés nélkül hagyom el az ágy békéjét, és megyek a fürdőszobába, hogy összekapjam magam.

A kertben a nap melege alatt ülünk a teraszon elhelyezett ketto bútornál. Az asztal mindenféle finomsággal van tele, én pedig jóízűen eszek, míg Harry előre ment a fiúkért. 
- Sziasztok - köszönök nekik, ők pedig kedvesen mosolyognak rám, s foglalnak helyet. 
Figyelem, ahogya Louis megragad egy szőlőfürtöt és a szemeket a szájába kezdi dobálni. 
- Hozok még tányérokat és poharakat - állok fel.
- Segítek - áll fel Niall is.
- Igyekezzetek, megbeszélni valónk van!
Niallel a nyomomban megyek a konyhába, ahol megállok, és felé fordulok.
- Miért nem figyelmeztettél?
- Írtam egy üzenetet, mást nem tehettem. Harry, ahogyan megtudta hova is mentél, egy perc alatt kiderítette mindent. 
- Utálom, hogy ekkora hatalma van - motyogom és a szekrényből elkezdek tányérokat kivenni. 
- Te is tudtad, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Ragaszkodik hozzád!
- Feltűnt! 
- Beszéltem Nicoval, és az elmenekülésed szó nélkül, eléggé kiakasztotta. Már nem bízik meg benned, Lea! Azt mondta, hogy ingatag vagy, és bele szerettél Harrybe. 
- Mivan? - szinte felkiáltok. - És akkor mi lesz? Visszavisz New Yorkba?
- Nem, de lemondott rólad, és, ha Harry lebukik te is vele fogsz, mondván, hogy mindent tudtál.
- Csak viccelsz - megremeg a hangom és a tányérok a padló kemén felszínén kötnek ki.
- Sajnálom Lea, Harryvel fogsz elbukni, hacsak ő meg nem öl téged előbb. 
- Egyik pillanatban még az üldöző  vagyok, a másikban már az üldözött... - suttogom, s a földre rogyok könnyes szemekkel.

4 megjegyzés:

  1. Ejha váratlan fordulat :) Mondtam én hogy Nico nagyon gyanús nekem, és nem tévedtem, remélem eltűnik a képből :) Remélem Niall az aki majd kiáll Lea mellett :) Nem vagyok bent biztos hogy Harry valójában mennyi mindent tud Leaáról :) Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  2. Eszméletlen 😍 Mindig vannak érdekes fordulatok de ez...hihetetlen milyen jol irsz. Alig várom a folytatást! 😊

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyok vártam mar!!
    Es mint mindig most is nagyon szerettem!!
    Siess a kövivel!!:)

    VálaszTörlés
  4. Kurva jo lett, bár a vége nem annyira tetszik, de ízlések es pofonok :D

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics