2016. március 17., csütörtök

34. Fejezet*Elvesztett békesség

Egyedül ébredek, és ez nagyon is meglep. Az ágy másik fele hideg, amely arra enged következtetni, Harry már régóta nincs mellettem. Kinyújtóztatom az elgémberedett végtagjaimat, s elhagyom az ágy nyújtotta kényelmet. Első utam a fürdőszobába vezet, ahol gyors zuhany, natúr smink felvitel és a hajam kivasalása kerül sorra. A gardróbban felveszek pár ruhadarabot, majd a táskámat felkapom, és a lépcsőn lesietek. A ház az ürességtől kong, amely egyre furcsábbá teszi az egészet. Harry soha nem megy el szó nélkül, hacsak nincs valami tenyleg komoly baj, de akkor is mindig jelzi valami módon.
- Jó reggelt - köszön a házvezető nő, aki éppen porol.
- Jó reggelt - mosolygok rá. - Harry itthon van még?
- Mr. Styles kora reggel távozott.
- Oh, rendben, köszönöm - bólintok, és elhagyom a villa falait.
A telefonom segítségével egy taxit rendelek, amely szerencsémre öt perc alatt meg is érkezik a ház kapujához. A sofőr eleget tesz a kérésemnek, és sietve indul a hotel irányába, amelynek a nevet mondtam. 
A telefonom hívja fel magára a figyelmet. Megszerzem a táskámból a készüléket, és feszülten fogadom a hívást. 
- Szia, Niall - köszönök a vonal túlvégén levő személynek. 
- Hogy érzed magad?
- Nem jobban - felelem őszintén.
- Harry sejt valamit?
- Mivel mostanában nem éppen a legjobb közöttünk a kapcsolat, így nem igazán említette. Szerintem abban a hitben van, hogy még miatta vagyok olyan, amilyen.
- Aha - hümmög. - És most merre mész?
- Megkeresem Nicot, muszáj beszélnem vele. Eszem ágában sincs már segíteni neki, de van egy-két szép mondatom a számára. Viszont, Niall, kérlek ne szólj neki!
- Persze, nem is beszéltünk! 
- Köszönöm.
- Harry csak úgy hagyta, hogy elmenj? Nem tart attól, hogy megint eltűnsz?
- Jelenleg ő tűnt el. Amikor felébredtem, már nem volt mellettem és a házban sem. Azt hittem, hogy veletek van.
- Nem, és itthon vagyok, majd most indulok el itthonról, de semmilyen megbeszélésről nem tudok. Lehet most ő szökött el - nevet fel.
- Ez egyáltalán nem vicces - korholom azonnal. 
- Oké, bocs - mentegetőzik azonnal.
- Viszont megérkeztem, úgyhogy, majd beszélünk.
- Lea.
- Tessék?
- Vigyázz magadra!
Elmosolyodok, bontom a vonalat és a táskámba süllyesztem a készüléket. A sofőr kezébe nyomok némi pénzt, megköszönöm és elhagyom a járművet. 
A nap melege  megérinti a bőrömet, a napszemüveget a fejem tetejére csúsztatom, és a hotel légkondicionált falai közé lépek. Egyenesen a felvonóhoz megyek, beszállok, és a megfelelő emelet gombját nyomom meg. Pár perc alatt már az ajtóban állok, és a mágneskártyát használom, amelyet még ő adott.
Belépek a szobába, s hallom, hogy a zuhany alatt áll. Leülök a fotelbe, és türelmesen várok. Kényelmesen helyezkedem el, a lábamhoz ejtem a táskámat, míg a lábaimat keresztbe fonom. 
A csap lassan elhallgat, az ajtó finom nyikorgással nyitódik, s pillanatok leforgása alatt lép ki a fürdőszoba árnyékából. Hirtelen áll meg, az arcára meglepettség ül ki, míg az ujjai a törülköző korához vándorolnak, hogy biztosan megtartsa azt. Teljesen hidegen hagy a többi, csupaszon maradt nedves bőrfelület.
- Lea - nagyot nyel. - Mit keresel itt? És, hogy jutottál be? 
- Ezzel - dobom az asztalra a kártyát. - Miért remegsz? Ugyan, Nico, mit hiszel rólam? 
- Már én magam sem tudom.
- Tudod mindig is azt hittem, hogy férfi vagy, de csalódtam - nevetek fel. - Niallel üzened meg, hogy ennyi volt? Tudod lehet, hogy Harry után nyomoztok és ő az indorító ember, de én még is téged vetlek meg! Valakit belerángatni valamibe, aztán a szarban hagyni, ehhez nagyon értesz - állok fel. - Lehet, hogy te lemondtál rólam, de én Harryről nem, mert mindannak ellenére, amit tett velem, sokkal értékesebb ember, mint te valaha is voltál. Előre figyelmeztetlek, hogy a saját érdekedben jobb, ha elhagyod a szigetet!
Indulok az ajtó irányába, magam mögött hagyva Nico földet verdeső állát. 
- Vegyem fenyegetésnek?
- Annak veszed, aminek szeretnéd - nézek utoljára rá, és elhagyom a szobáját.
Ahogyan a folyosó talaját éri a talpam, a telefonom hangos csörgésbe kezd. Sóhajtja veszem ki a táska mélyéről és húzom el a zöld kis ikont.
- Merre vagy?
Harry félve és kissé dühös hangon kérdezi. 
- Én is örülök, hogy hallom a hangodat - lépek be a liftbe, és dőlök a falnak.
- Ne haragudj, merre vagy?
- Te bocsánatot kértél? - játszom a meglepődöttet.
- Lea, kérlek...
- A városban, nem messze a klubodtól.
- Akkor a klubban várj meg - szakítja meg a hívást, én pedig a kijelzőre meredek.
- Várj meg, kérlek - fejezem be helyette a mondatot, és kilépek újra a túlfűtött nyári melegbe.
Gyalog indulok a klubhoz, amely csupán két utcányira van. Nehány szicíliai férfi tekintete megakad rajtam, ahogyan a kávézók mellett elhaladok. Nem foglalkozok velük, bár értékes bóknak fogadom. 
Beérek a megfelelő utcába, s a klub ajtajához igyekszem. A két ajtónálló felismer, s az egyik ki is nyitja előttem az ajtót. Megköszönöm olaszul, majd belépek, a most is hangos zenével megtöltött szórakozóhelyre. 
Most is vannak páran, bár csak asztaloknál ülnek és italokat fogyasztanak. A pulthoz sétálok, egy bárszéket könnyeden foglalok el, és a pultos lányra pillantok, aki Flor.
- Kérsz valamit? 
- Egy mentes vizet - felelem, s kedvesen mosolygok rá.
- Hol hagytad a szép fiút?
- Az a szépfiú jelen esetben a főnököd.
- Oh, tudom én - nevet fel, s elém tolja a poharat és az üveget. - Tudod, amikor eltűntél, nagyon keresett téged, és vigasztalásra volt szüksége. 
- Nem éppen az a srác, aki tőled várna bármiféle vigaszt.
- Édesem, tévedésben vagy - horkan fel. - Nem egyszer vigasztaltam meg egy-egy szajha után, és te sem vagy más. Egy ideig-óráig el van veled, de mire észbe kapsz, már csak ah üres emlékeid maradnak. 
- Ennyire kétségbeesett pincérnőt sem hallottam még beszélni.
- Elhiheted, hogy nem voltam kétségbeesett, amikor az irodája asztalára döntött, amíg távol voltál.
Elszakad a cérna, s felállva egy pofont keverek le neki, mire tovább kezd el beszélni. Még részletesebben, ám ezután befogja, amikor a haját ragadom meg felmászva a pultra, s könnyes, haragos tekintettel okozok neki minél nagyobb fájdalmat. 
Arra eszmélek, hogy két kéz ragadja meg a csípőmet és rángat le a pult tetejéről, amelyre a víz kiborult a dulakodás során. A hajamba túrok, és a karok tulajdonosa ellen fordulok.


8 megjegyzés:

  1. Cica harc tiszta izgi :) Flor megérdemelte amit kapott :) remélem Harry nem Lea-t fogja ezért is hibáztatni :) Nico megérdemelte amit kapott az biztos :) Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  2. Ahh itt abbahagyni, micsoda dolog:D kovit:*

    VálaszTörlés
  3. Az a kis...lányka. Megèrdemelte. Nagyon is. :D Èn is ezt tettem volna Lea helyèben. Várom a következő rèszt. Puszi

    VálaszTörlés
  4. Uuuu nagyon jo lett
    Jo volt a végén hogy Lea nem hagyta magát !!
    En is remelem hogy Harry nem leat fogja hibáztatni, es végre kirúgja Flort.
    Várom a következő reszt!!!!:):)

    VálaszTörlés
  5. Uhhh nagyon jó lett!! 😍😛
    Várom a kövit!! 😙😘❤

    VálaszTörlés
  6. Uhhh nagyon jó lett!! 😍😛
    Várom a kövit!! 😙😘❤

    VálaszTörlés
  7. Remelem Flor végre eltűnik !!
    Siess a kövivel!!

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics