2016. március 1., kedd

31. Fejezet*Foltok és gondok

Köszönöm szépen a véleményeket, amelyek az előző részhez érkeztek!
Itt is az friss rész:) a csopprthoz
még mindig lehet bátran csatlakozni; Alexa S. blogs
Ne tartsátok magatokban a véleményeket, illetve ha tetszik, iratkozzatok fel ;) Xx

Megmerevedek. Szinte a csendben hallani lehet a feszült lélegzetvételét, gyors szívdobbanását, ahogyan az enyémet is. A gombóc a torkomban ragad, és a gyomrom is görcsös fájdalmat bocsát ki a testemre. A tenyerem izzadni kezd, melyet le is törlök a ruhám pamut anyagában. A csend fájdalmas egyveleget alkot a félelemmel. Az agyam gyorsan pörög, igyekszek valamit kigondolni, menekülő utat keresni, de a Hold gyér fénye nem sok lehetőséget kínál.
Áldom magam, hogy Luke nem kísért fel. 
- Nem is üdvözölsz?
A hangja mély, halk, és teljesen nyugodt, amely egyáltalan nem jelent jót rám nézve. Csizmáinak sarka érinti minden lépésnél a fa padlózatot, ami szinte visszhangot ver a helyiségben. Nem fordulok meg, semmit sem teszek, csupán várok türelmesen a csapásra, amely reám vár. 
- Ritka pillanat, hogy csaj hallgatsz - lehelete megcsapja a tarkómat, melynek következtében lehunyom a pilláimat. - Hol az az éles nyelvű lány, aki minden pillanatot kihasznált eddig, hogy ellenem szegüljön?
- Hogy találtál meg? 
A hangom olyan halk, hogy csak csodálkozom, ha eljut Harryig. Nem ér hozzám, és ezaz, ami tényleg megdöbbent. 
- Szeretnéd tudni, igazam van? - mormogja. - Van egy rossz hírem, én kérdezek, te pedig válaszolsz. Miért?
- Ezt még kérdezed? - fordulok meg, bár a tekintetét így sem látom tökéletesen, amely lehet, hogy jobb is. 
- Lea - sóhajt fel. - Te is nagyon jól tudod, hogy magadnak köszönheted. A nagy szád, ami oda vezetett, ahova. 
- Valóban?
- Te is tudod, hogy még kellően visszafogtam magam, és csak kicsit fogtalak keményebben.
- Ez a mentséged? A bocsánat kérésed?
- Egyik sem - nevetése betölti a teret, én pedig a bensőnbem remegek meg. - Mentegetőzés nem az én asztalom, ahogyan a bocsánat kérés sem. 
- Igen, ezt mondanod sem kell - horkanok fel, és ellépek mellette. 
Hallom, ahogyan ő is megmozdul, és már fényáradatában is úszik az egész szoba. A fürdőszobába megyek, és leveszem magamról a ruhámat, a nyakláncomat és a hajamat kiengedem. 
Léptei közelebbről hallatszódnak, és a tükörben meg is pillantom, ahogyan mögém áll. Nem az arcomat, hanem a testemet szemléli, a csípőmnél pedig meg is ragad a tekintete. Nagyot nyelek, amikor lassan előre nyúl, hideg ujja megérinti a már gyógyuló zúzódást, amely emlékeztet még mindig a tettére. Arra a fülledt délutánra, a heves szexre.
Már nem fáj, legalábbis nem ott, ahol fájnia kellene. Másik keze is megragadja a csípőmet, de az ércelődés helyett csendben marad, és a szemét felvezeti a testemen, egészen az arcomig, s a tekintetünk találkozik. 
- Kerlék, engedj el - suttogom. 
- Undorodsz tőlem? 
Megremeg a hangja, de csak pár másodpercre, majd ismételten a határozott férfi áll mögöttem, feszes testtel és átható tekintettel.
- Ne várd, hogy a karjaidba aludjak ma el - ennyit felelek, és elkezdem lemosni a minimális sminkemet. 
Kezét leveszi rólam, és csendesen figyel, ahogyan megtisztítom az arcomat. Szembe fordulok vele, és kérlelni kezdem, hogy hagyjon magamra had zuhanyozzak le. Nehezen, de távozásra bírom, de semmi hangulatom a hosszadalmas fürdőzéshez, így csak a nap mocskát mosom le magamról gyorsan. 
A gondolataim kavarognak bennem, a szívem még mindig őrült tempóban ver. Próbálok tisztán látni, emiatt is szállok ki a zuhany alól hamar. Mélyen reménykedek benne, hogyha kilépek a hálóba, akkor Harrynek hűlt helyét találom. Belebújok a pólóban és a rövidnadrágba, a hajamat kifésülöm, a fogaimat megmosom. A mozdulataim lassúlnak, de még is csak végzek. Megtörlöm a kezemet és a számat is, s mély levegőt veszek. A kezem a fém kilincset érinti, a villanyt leoltom, és kilépek a szobába. 
- Még mindig itt vagy? - szalad ki a számon a kérdés. 
- Ne legyél ennyire udvarias - mormogja. 
- Bocs - vetem oda, és a minibárhoz megyek, melyből megszerzek egy palack vizet, és meghúzom. - Ugye nem itt akarod tölteni az éjszakát?
- Miért, mit gondoltál, hogy újabb esélyt adok arra, hogy elszökj? - nevet fel. - Nem hagylak futni, baba - lép közelebb. - Holnap indulunk vissza, Palermóba.
- Nem megyek vissza - jelentem ki. 
- Mit tett az a szőke szépfiú? Meg fektetett? - sokkal erőteljesebben kérdezi, dühös.
- Kétlem, hogy erre válaszolnom kellene erre - teszem le az éjjeliszekrenyre a palackot. - Ott a kanapé, jó éjszakát.
- Lea! 
- Mi van? Azt hiszed, hogy gondolok a szexre ezek után? Nem vagyok te, nem vagyok egy szívtelen, értéketlen seggfej.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!*-* Imádom, ez a kedvenc blogom tőled!

    VálaszTörlés
  2. Imádtam :) Remélem Luke még visszatér és nem hagyja hogy Harry csak úgy elsétáljon Leavál :) De mondjuk remélem Lea nem is hagyja magát :) Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  3. Jaj nagyon örülök hogy hoztál reszt!!
    En arra számítottam hogy majd Harry nagyon dühös lesz, de ami késik az nem múlik xd
    Miért van egy olyan érzésem hogy luke Harry embere?! Na mind1..
    Most is nagyon imádtam mint mindig, es uuuuugy olvasnám egész nap a sztorit
    Siess a kovetkezovel kérlek !!!:):)

    VálaszTörlés
  4. Azt hittem semmi nem fogja ma szebbé tenni a napomat, a tripla közgáz óráim után, de tévedtem. Ó, igen, imádom. <3

    VálaszTörlés
  5. Hamar kövit �� nagyon jó lett ☺

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics