2016. május 4., szerda

43. Fejezet*Testvéri védelem

- Harry, elmondod, hogy végre kik is érkeznek hozzánk?
Kíváncsi tekintettel lépek be a fürdőbe, ahol éppen a tükör előtt a haját fogja össze. Rám pillant, majd kiveszi a fogkefét a szájából, az utolsó simításokat is elvégzi, aztán elém siet. 
- A húgom és a keresztlányom.
- Nem is tudtam, hogy ők vannak neked.
- Tudod, nem éppen lebegtetem meg a családi dolgaimat mindenki előtt. Az én világomban az első a család, akit meg kell védeni. Én pedig ezt teszem, azt hiszem, remekül. Ha még te sem tudtad, akkor valóban jó vagyok.
- Harry, kérlek...
- Megbocsájtottam baba, de soha nem fogom elfelejteni - nyom egy gyors puszit az arcomra. - Igyekezz, ki kell érnünk eléjük a reptérre.
Még hozzá tennék az egészhez valamit, de nem ad lehetőséget rá, ugyanis elhagyja a hálót, így magamra maradok. A ruhák között leakasztok pár darabot, amit megfelelőnek találok mára, s bele is bújok. A hajamat egy szoros copfba fogom a fejem tetején. Amint elkészülök sietve megyek le, hogy megkeressem Harryt, és indulhassunk.
- Valamit mesélsz róluk? - fordulok már a kocsiban ülve, Harry felé.
- Mit szeretnél tudni?
- Nem is tudom, soha nem hallottam róluk, most pedig itt lesznek. Mármint örülök nekik, ne érts félre, csupán fogalmam sincs, hogy milyenek. Gemma tudja.. tud rólad?
- Burkoltan van pár információja, de nem igazán van teljes mértékben tisztában a dolgokkal. Ezzel ők így vannak biztonságban - simít végig a kézfejemen. - Ha rajtam múlt volna, te sem tudtál volna meg semmi ilyet rólam.
- Most ne rólunk beszéljünk, kérlek.
- Gemma a húgom, összeállt egy ausztrál építésszel. Teljesen oda volt érte, minden ostobaságát elhitte - elneveti magát keserűen. - Megmondtam neki már az elején, hogyha megbántja, velem kell szembenéznie, de szart rá magasról. Gem, addig engedett neki, míg teherbe nem ejtette. Persze a féregnek úgy már nem kellett a húgom, aki magára maradt így terhesen. Amikor megtudtam elindultam, hogy megkeressem, és, hogy a saját kezeimmel tüntessem el a Föld színéről, de Niall volt, aki megállított. Mondván, hogy Lotti kérdezni fogja, ki is az apja egy idő után, és igen is, ha már akkor lesz, lehet, hogy még találkozni is vele, én pedig ezt a lehetőséget nem vehetem figyelmen kívül. Nehezen, de végül hagytam a dolgot, csupán elbeszélgettem vele.
- Ismerem a te elbeszélgetéseidet - jegyzem meg.
- Megfélemlítettem, de életben hagytam. Nos, azóta se hallottunk felőle, legalábbis Gemmáék. Lotti szereti a srácokat, sokat voltak körülöttük, főleg Niall. Már négy éves, és Gem mondta, hogy egyre érdeklődőbb, szóval, fogalmam sincs, hogy mi lesz. Az a féreg eltűnt, aminek örülök, de tudom, hogy valóban a helye a húgom és a lánya mellett lenne.
- Nem gondolod, hogy hagynod kellett volna, hogy Gemma intézze?
- Nem, nem gondolom.
- Azt hiszed, hogy mindent neked kell megoldanod, pedig nem így van Harry. Mindenki képes megoldani a saját problémáját. Nyújts támaszt, de ne sokat, és hálát fogsz kapni érte.
- A húgomról és az unokahúgomról van szó, Lea. Nem fogom hagyni, hogy egy patkány megkeserítse az életüket.
- Feladom - nevetek fel. - Hol élnek?
- Rómában. Ritkán jönnek ide, és fogalmam sincs, hogy mikor is találkoztam velük utoljára. Gemma sejti, hogy az apánk múltja nem is annyira múlt, és én is hasonló világban élek. Nem akarja, hogy Lotti belekeveredjen, amit meg is értek. Most viszont valami gond lehet, mert sürgetőnek tűnt, hogy iderepülhessenek. Ha nem utaztunk volna el, már itt lennének.
- Minden rendben, de gondolj a legrosszabbra.
- Hát, pedig, ha arra gondolok, akkor csak pozitív csalódás jöhet szóba.

A reptéren egyenesen az embertömegen át vezet Harry a kapukig. Sokan érkeznek, és a váró is tömve van, de Harry makacsul tör előre, folyamatosan az ajtón tartva a tekintetét. Kezemet szinte fájdalmasan szorítja, de nem szólok neki, mert mielőbb ki akarok jutni a sok ember közül. Határozottan vezet, de már nem az ajtó irányába, hanem egy pad felé.
- Ne haragudjatok, de a sofőröm pocsékul vezetett ma - vonja magára a figyelmet Harry mindenféle üdvözlés nélkül.
- Harry bácsi - áll fel a padra a kislány, és nyújtózkodóik, mire Harry azonnal a karjaiba veszi.
- Semmi gond, mi is nemrég értünk ki - mosolyog Gemma. - Bizonyára te vagy Lea.
- Igen, ő a menyasszonyom - feleli Harry, de a szemeit Lottit fürkészik, aki a vállára hajtja a fejét.
- Örülök, hogy találkozunk, már sokat mesélt rólad.
- Hát, legalább te nem maradtál információ nélkül. Én idefele tudtam meg, hogy kik is vagytok - mosolygok rá. - De örülök én is, hogy végre megismerhetek valakit Harry családjából.
- Oké, elég a fecsegésből, induljunk.
Harry megragadja a csomagot, és maga után húzza, míg szorosan a mellkasához öleli Lottit, aki már laposakat pislog. Az autóban Lotti még mindig Harryn pihen, míg Gemma velünk szemben ül. Elmosolyodom a látványon, ahogyan Harry a kislány hátát simogatja, míg a kicsi kissé szuszogva, békésen alszik. Valószínű, hogy kifárasztotta az út, annak ellenére, hogy nem igazán hosszú.
- Mi történt?
- Mire gondolsz?
- Gem, utálod Palermót, szóval történnie kellett valaminek, hogy idejöttél - világít rá a dologra Harry.
- Ha zavarunk, akkor vissza is mehetünk azonnal.
- Tudod, hogy soha nem zavartok, szóval ne beszélj félre! Lea tudja a múltban történeteket, szóval mi történt, visszatért az a gyökér?
- Amikor először hívtalak, akkor jött el hozzánk. Látni akarta Lottit, és mondta, hogy ezután is látni szeretné. Én ezt nem szerettem volna, és olyanokat mondott, hogy feljelent téged, és minden mocskos üzletedet, Lotti felügyeleti jogát is megszerzi, mert nem egy drogterjszető családban kell felnőnie.
- Megmondtam, hogy tartsd a szád! - emeli meg kissé a hangját, mire az ölében alvó kislány mozgolódni kezd. - Mindegy. Semmi bizonyítéka sincs ellenem, Lottiról pedig felesleges beszélnünk, mert nem fogom megengedni, hogy a közelébe kerüljön. Itt maradtok, amíg elintézem ezt. A mi házunkban fogtok élni, oda nem tud bejutni. Bár remélem, hogy van annyi esze, hogy a szigetre se tér vissza, mert garantálom, hogy darabokban hagyja el.
- Harry, kérlek! - Gemma kétségbeesetten néz a fivérére. - Megkértelek, hogy Lotti előtt ne beszélj így. Ő még csak négy éves, és ezek a szavak, nem az ő fülének valók.
- Alszik, és amúgy sem érti, hogy miről is beszélünk - mormogja.
- Ne becsüld alá a gyerekeket - szólalok meg először, mióta beszálltunk az autóba.
- Nem nőhet fel Lotti álom világban.
- De te meg ne rontsd el a gyermekkorát mindenféle beteg megnyilvánulásoddal!
- Benneteket nem szabadott volna összeeresztenem - sóhajt fel, és az unokahúga hajába csókol. - Mit akarsz, mit tegyek? Mert ismersz, és tudod, hogy mit is akarok tenni.
- Nem akarom, hogy apa nélkül nőjjön fel.
- Gem, eddig sem volt mellette, és most sem fog. Nem látod, hogy őrült? Amikor meghallotta, hogy a gyerekét várod, otthagyott, a picsába! Legyél már észnél, és ne engedj neki! Nem engedhetsz neki!


csoport: Alexa S. blogs

5 megjegyzés:

  1. Yesyesyeeees! Az egyértelmű és nyilvánvaló hogy Harry jó apa lesz. Sőt, a legjobb! Nagyon aranyos ahogy Gemmáékat védi. Intézkedik, szervezkedik, a kezében tartja a dolgokat, és elereszt pár golyót ha muszáj. Egyszerűen oda és vissza vagyok érte.

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jo !!
    Mar nagyon vártam a reszt!!
    Remelem Gemma es lotti fogjak kedvelni leat!!
    Imádom Harryt :)

    VálaszTörlés
  3. Már nagyon vártam:)Azt hiszem Lea még hallani fogja hogy elárulta Harryt, de talán Harry is változik és igazodik Lea érzéseihez:9 Egyszer jó apa lesz belőle.
    Várom a kövit :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  4. Ez a kedvenc blogom!!
    Nagyon várom a következő reszt!
    Kérlek siess:)

    VálaszTörlés
  5. Szia, mikor lesz resz?
    Kérlek hamaaar

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics