2016. augusztus 13., szombat

57. Fejezet*Elveszi újra, amit akar

A pulton ülve magam elé bámulva várom, hogy Harry lemossa magáról a vér nyomait. Mostanában túl sokszor kerülünk ebbe a helyzetbe. Sokáig ölelte a remegő testemet, de én csak arra kértem, hogy tüntesse el magáról annak a személynek minden nyomát. Még semmit sem mondott, én pedig nem kérdeztem. Mélyen reménykedem abban, hogy Harry nem szeretne szembesíteni vele, s most tényleg a saját módján intézte a dolgot.
Kilép a zuhanykabinból, a dereka köré csavar egy törülközőt, s a vizes hajába túr, ahogyan közelebb lépked felém. Pár lépéssel tünteti el közöttünk a távolságot, majd a csípőmet átölelve magához von. Ajkai az enyéimet érintik meg puhán, míg kezeivel leemel. Nem zavar, hogy a testéről még csepeg a víz. Úgy csimpaszkodom rá, mintha egy kis majom lennék. Elszakad tőlem, ahogy kifelé indul. Fejemet a nyaka hajlatába dugom, mire az orromba kúszik tusfürdőjének férfias illata. Felsőm alatt a bőrömet könnyedén érinti meg, s cirógatni kezdi, miközben leül a kanapéra, de nem enged el. Arcomat a kezei közé fogja, s egy kisebb csókot csen. Kezei leesnek az ölébe, és a felsőm csipkés részével kezd el játszadozni.
– Hogy érzed magad?
– Mivel reménykedem abban, hogy nem a pincénkben kínzod, jól.
– Megnyugodhatsz, messze van innen – ismeri el. – De még életben van – nagyot nyel, s a szemeibe fájdalmat ismerek fel.
– Mit nem mondasz el?
– Említettem már, hogy mennyire bánom, hogy engedtem, hogy kiismerj? – vigyorog fel rám, de a szemeiben nem csillan meg a játékosság.
– Messze vagyok én még attól – ujjaim a kócos, vize hajszálak közé túrnak.
– Hidd el, hogy nincs a Földön olyan ember, aki nálad jobban ismerne.
– Ne tereld a témát és ne most hozd elő a fecsegő, szerelmes énedet.
Elmosolyodnék, de valahogy most nem igazán megy. Ujjaim a tincseivel játszanak, míg ő a számon szánt végig az ujjával.
– A szerelmes énem eddig is jelen volt.
– Harry, ne csessz fel – döntöm homlokomat az övének.
– Szépen beszélj!
– Te pedig gyorsan.
Felnevet, én pedig megpróbálok lemászni az öléből, de lehetetlenségnek bizonyul. Karjai olyan gyorsan, s feszesen simulnak körém, hogy még megmozdulni sem, nem, hogy menekülni tudok. Már az én felsőm is vizes, ahogyan a nadrágom is, Harry közelségének köszönhetően.
– Kapd össze magad, és elviszlek, rendben?
– Felőlem most is mehetünk.
– Vizes vagy, öltözz át, én is felveszek valamit – kacsint rám, s leemel könnyedén az öléből.
Irigylem a jó kedvét, és, hogy ennyire könnyedén veszi a dolgokat. Bár kétségem sincs afelől, hogy már kezelésbe vette a tettest, s kissé kiadta a dühét, ám azt is tudom, hogy még nincs itt vége ennek.
A fürdőbe megyek, ahol az alig pár órája felvett ruháimat a törülközőszárítóra terítem, majd átsétálok a gardróbba. Nem sokáig gondolkozok,egy egyszerű, fehér overallt veszek ki.
– Ebédelni megyünk, úgy öltözz – lép mellém Harry, s a saját felére lépve megszerez egy bokszert.
– Ugye csak szórakozol velem? – nyögök fel fájdalmasan. – Az előbb közölted, hogy megvan, ki is erőszakolt meg, most pedig ebédelni viszel? Szerinted van étvágyam?
Magára rángat egy nadrágot, majd az ingébe is belebújik, s miközben az alsó két gombbal bajlódik, felém lépked.
– Legyél csinos – halántékon csókol, s már csak távolodó alakját látom.
– Harry! – megyek utána, de már a szoba ajtaját csukja be maga után.
Felkiáltok, majd kikapok pár dolgot még, s amint elkészülök a nyomába is eredek. Annyira nem tudom elhinni, hogy így faképnél hagy, és úgy tesz, mintha az derült volna ki, hogy az oviban melyik fiú húzta volna meg a hajamat.
Ledobom a cipőimet, belebújok, s már szedem is a lábaimat. A konyhában érem utol Harryt, aki egy palack vizet vesz magához.
– Indulhatunk?
– Harry, kérlek, ne szórakozz velem!
– Éhes vagyok, ma még semmit nem ettem, és rád is rád fér egy kiadós ebéd – ragadja meg a kezemet.
– Harry, kérlek, ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, és nem fél órával ezelőtt azt közölted velem, hogy megvan az a személy, aki megerőszakolt. És van egy olyan sejtésem, hogy már össze is akadtatok komolyabban.
Megpróbálok megállni, de nem igazán tudok. Olyan hévvel halad, hogy lehetetlenségnek bizonyul a dolog. Az erőm eltörpül az övével szemben. Tovább húz maga után a kocsi irányába, amely körül most nem lebzsel semmilyen sofőr.
– Sehogy sem teszek, csak gondoskodom arról, hogy ne maradj éhes.
– Úgy sem tudlak meggyőzni arról, hogy ne ilyenekkel szórakozzunk, igaz?
– Ismersz – nyom egy puszit a számra, s kitárja a kocsija ajtaját.
Bemászok a kényelmes, bőrülésre és bekötöm magam. Táskámat hátra dobom az ülésre, s Harry is csatlakozik hozzám, ahogyan megkerüli az autót.
– Gemmáék?
– Niall és Louis velük van.
– Miért? Már a házban sincsenek biztonságban?
– Soha nem lehet tudni, Baba. Jobb félni, mint megijedni.
– Vicces ezt egy olyan ember szájából hallani, aki nem ismeri a félelem szót.
Felnevet, a combomra simítja a kezét, s kissé megszorítja, míg a pár autóval, akik az úton haladnak, felveszi a ritmust.
Mondhatni, hogy a szokásossá vált kis étteremtől nem messze levő parkolóban állítja le az autót Harry, kiveszi a kulcsot, kiszállunk, majd kézen ragad, s a járdára vezet, hogy betérjünk a pezsgő kis vendéglőbe. Kitárja előttem az ajtót, s megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, ahogyan a légkondicionált helyiségbe lépek be. Derekamra simítja a kezét, s beljebb terel egy hátsó, kis asztalhoz. Most amúgy is kevesen vannak jelen, de így is biztosra megy, hogy ne vegyen körbe bennünket emberek tömege.
Ahogyan helyet is foglalunk egymás mellett, a pincérlány megjelenik, ám mielőtt a száját szólásra nyithatná, Harry leadja az italrendelésünket. A lány nagyokat pislog, majd biccent, s távozik az asztalunktól.
– Kissé változtathatnál a modorodon – vetem a szemeire.
– Ha meg kedves lennék, akkor féltékenységi roham törne rád – mutat rá a valóságra, s előre nyúl az egyik étlapért, majd újra kényelembe helyezkedik a kényelmes bőrülőkön.
– Elhiheted, hogy nem rendeznék féltékenységi jelenetet, ha csak kedvesen megvárnád, amíg elmondja a kérdését. Amúgy sem vagyok az a jelenetet rendezős fajta.
– Hogy mi nem vagy? – röhög fel. – Ugye jól hallottam? Akkor mi volt a klubbomba, amikor majdnem kiszedted Flort a pultból? A lánynak pedig csak időt spóroltam.
– Na jó, engedjük el a témát, kérlek – nyögök fel fájdalmasan, s az étlapra szegezem a tekintetemet, bár egyáltalán nem vagyok éhes. Ellenben annál jobban hányingerem van már az illatoktól is, amik az étterem falai között terjengenek.
– Hát persze, baba – mormogja nevetve, s magához von. – Mit szeretnél enni?
– Nem vagyok éhes, még mindig.
– Semmit sem ettél ma, úgyhogy ne is próbálkozz azzal, hogy nem fogsz enni.
– Miért nem eshetnénk túl az egészen? – pillantok rá.
Nem válaszol, mert a lány ismételten az asztalunkhoz lép, immáron az italainkkal. Harry elé egy poharat, s palack hűs vizet tesz le, míg elém egy menteset.
– Sikerült választani?
– Igen.
Mormogja Harry, s már az ételeket kezdi el leadni. Kíváncsian hallgatom, hogy miket is rendel, és a mennyiség meglep. Azt hiszem, hogy kissé túlgondolta a dolgot, de inkább nem foglalkozom ezzel, csupán összecsukom az étlapot, s hátradőlök.  

*

A part felé haladunk, Harry kifejezetten gyorsabban hajt a saját tempójánál is. Ránézek, s csak a nyakán végigszáguldó izzadságcseppek gördülések tűnnek fel a nyakán.
– Minden rendben?
– Igen – mormogja, ám a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az útról.
Furcsállva méregetem, de nem faggatom tovább. A kikötő felé haladunk, így nem kérdés, hogy a régen látott jachtra igyekszünk. Harry rádudál egy járókelőre, aki éppen áthaladt az úttesten, a járdáról a kikötőbe vezető útra.
– Harry, nyugi, nem kell ennyire rohanni.
Elmormol valamit, de nem értem, s nem is firtatom inkább. Ujjaim a biztonsági övemre kulcsolódnak, s a kontyomból kiszabadult pár tincset eltűröm a fülem mögé. Nem lep meg, hogy a távolba több vitorlást, s jachtot is fel lehet vélni, de Harry hajója körül nem igen van mozgolódás. A fekete monstrum ugyan ott van kikötve, ahol lenni szokott.
Harry leparkol és olyan hévvel pattan ki az autóból, hogy az megremeg cselekedetétől. Becsapja az ajtót, én pedig lassan, de követem. Türelmetlenül nyitja ki az ajtómat, s a kezemet megragadva kezd húzni a motorcsónak felé.
– Mi történt? Eddig nem volt ennyire sietős – ülök le, ő pedig a kormányhoz lép. Sehol egyetlen embere sem, s ez valóban új dolog. Itt mindig hemzsegtek a hozzá tartozó emberek, teljesen mindegy, hogy már hajnalodott, vagy éppen esteledett.
Válaszra sem méltatva hagyja el a kikötőt, s kormányozza a hajót a jacht irányába. Lerúgom a cipőimet, mert tisztában vagyok azzal, hogy utálja ha abban vagyok a fedélzeten. Most nem tette szóvá igaz, de ahogy látom a feszültséget rajta, meg is értem.
A jachthoz megérkezve, leállítja a motort, s ahogy oda érünk teljesen, át is lép a hatalmas fedélzetre. A kezét nyújtja, én pedig bízva benne az övébe helyezem az enyémét. Talpam a meleg, hófehér talajt érinti, a motorcsónakot pedig ellöki a lábával.
– Harry, mit csinálsz? – nézek fel rá ráncba szaladt homlokkal, értetlenkedve.
Elindul, de megrántom a kezét, mire rám kapja a tekintetét. Méregzöld szemeivel rám néz, az orrlyukai kitágulnak, ahogyan magába szívja a levegőt. Állkapcsa megfeszül, s egy pillanatra a rémület érzése veszi testemet uralma alá.
Ujjai szorosan fonódnak a csuklóm köré, ezzel komolyabb fájdalmat okozva nekem. Párszor volt már erre precedens, de most annyi fájdalmat, rémületét és talán még sajnálatot is láttam a szemeibe, hogy tényleg megfordul minden őrültség a fejemben. A hajó gyomrának lejárata felé vezet, de nem enged előre, hanem maga után vonszol szinte. A lépéseim eltörpülnek az övéi mellett.
– Ide hoztad? – lepődök meg. – Nem hiszem, hogy nincs egy raktárad, vagy valami búvóhelyed, ahol a véres játszmákat játszhatod.
– Hidd el bébi, a tengeren történő dolgok, ott is maradnak.
Oly sokszor hallottam már az ehhez hasonló körmönfont mondatokat. Már szinte a legelején megtudtam, hogy a tenger mélye sok mindent rejt, s megannyi titoknak lehet rejteke.
Minden olyan, mint volt, bár a rendetlenség uralkodó. Az étkezőasztal, a székek fel vannak borítva, ahogyan a polcról az apró dísztárgyak, könyvek sincsenek a helyükön.
– Mi történt?
Halk hangon kérdem, szinte már suttogom, s felszisszenek az egyre szorosabbá váló szorításon a csuklóm körül. Ujjai már elfehéredtek, de ő töretlenül halad előre, nem is érzékelve, hogy nekem fájdalmat okoz.
– Harry, beszélj hozzám!
Megrántva a kezem, elérem, hogy tényleg felém forduljon. Arcát izzadságcseppek borítják, az ingének anyaga a bőréhez tapad. Hevesen kapkodja a levegőt, én pedig bátorkodva, értelmetlenül a helyzet előtt állva emelem fel a kezemet, s arca felé közelíteni kezdek lassan.
– Ne – fordul el, s tovább húz, egészen a hálószobáig.
Egyre jobban zavarossá válik a helyzet. Megrántja a kezemet olyan hévvel, hogy az ágyra zuhanok. A mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed. Ujjai az inge gombjaihoz vándorolnak, s olyan hevességgel rántja le magáról az anyagot, hogy a gombok a földön kötnek ki.
– Mit csinálsz? – a lábaimat széjjelebb tárja, a csípőjét közéjük ékeli, míg a haja a csupasz bőrére tapad. – Harry, nem ezért jöttünk el otthonról – próbálom eltaszítani magamtól a vállainál fogva.
Felmordul, a kezeimet a fejem mellé feszíti, s lenyomja azokat. Ajkai a nyakam bőrét érik, a fogai felkarcolják a bőröm felszínét, minek következtében lehunyom a pilláimat.
– Ez fáj! Engedj el! – a ruhámon az oldalt cipzárt lerántja, talán még a ruhán is okozott sérülést, de ez foglalkoztat jelenleg a legkevésbé. – Ne csináld, kérlek.
Egyik kezével az övcsatjához, a sliccéhez nyúl. Próbálok kiszabadulni alóla, de a teste teljesen egy helyben tart, s alig ad mozgásteret.
– Harry!
– Hallgass!
Mély, rekedtes hangján kiált, mire a hideg fut végig a testemen. A szemei szinte már vérben forognak, a mellkasa hevesen emelkedik és süllyed. Erekciója megérinti a combom belő felét, a bugyim anyagát pedig könnyűszerrel távolítja el kettőnk közül. Nézem az arcát, a mozdulatait, a viselkedése és a hangja pedig csak még jobban felerősíti a dolgokat bennem.
– Harry, ne csináld, kérlek – suttogom, de a keze a számra tapad, a könnyek végigfolynak az arcomon, amelyek eddig marták a szemeimet.A tekintetem most siklik végig a felsőtestét, s értetlenül konstatálom, hogy a tetoválások hiányoznak. Majd belém vágódik fájdalmasan, s elveszi újra, amit akar.


25 megjegyzés:

  1. Ezt nem hiszem el.. erre megint nem számítottam! :o
    Egyszerűen elképesztő milyen remekül írsz, tényleg soha ne hagyd abba!! :))
    És Jézusom.. nem tudom hogy fogom kibírni ezt az egy hetet a következő részig! :D
    Nagyon várom a következő részt! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy!! Köszönöm szépen!!! :)) Xxx

      Törlés
  2. Kedves Alexa!
    Először is azt a rohadt… Bocs a kifejezésért, de ez a rész ezt hozta ki belőlem.
    Másodszor is, tudtam, tudtam, tudtam. Már a legelején sejtettem, hogy Harryből kettő lesz, de nem vártam, hogy így fog feltűnni. Hihetetlen vagy Alexa. Ez a rész valami csodás lett, és hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogyan is sikerült a két Harrynek helyet cserélnie. Hogy fogom én kibírni egy hétig mire jön az új rész?!
    Komolyan, ez a rész és a befejezés is elég gyilkos lett. :D
    Millió puszi és ölelés,
    Violet. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet!!! :) Hát, egy kis varázslat ;) Természetesen minden kiderül a maga idejében! :D Xxxx

      Törlés
  3. Válaszok
    1. nagyon aranyos vagy, köszönöm!!! :) Xxxx

      Törlés
  4. Hűha! Bámulatosan tehetséges vagy. Minden elismerésem. Olyan mértékű izgalom van benne, hogy arra nincsenek is szavak. Eszméletlenül szuper. Nagyon kíváncsian várom a folytatást,remélem választ kapok benne minden felmerülő kérdésemre. Puszi😙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon szépen köszönöm. :) Ígérem, hogy minden szálat elvarrok, mire a történetben eljön az ideje az utolsó pontnak. :) Xxxx

      Törlés
  5. Hűha! Bámulatosan tehetséges vagy. Minden elismerésem. Olyan mértékű izgalom van benne, hogy arra nincsenek is szavak. Eszméletlenül szuper. Nagyon kíváncsian várom a folytatást,remélem választ kapok benne minden felmerülő kérdésemre. Puszi😙

    VálaszTörlés
  6. Azt a !.... :ooo na erre szerintem senki sem számított! :oo Nem gondoltam volna... De hol van az igazi Harry hogy megmentse??! Milyen dolog ez?? Nagyon nagyon (X10000) varom a kovit! <3 <3 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát szerintem nem annyira nagy dolog :( eszemben volt egy másik ötlet, ami szerinte még izgalmasabb, összetettebb lett volna, de az előzmények sajnos nem nagyon engedték a dolgot.
      Nagyon örülök, hogy tetszett!!! :) Xxx

      Törlés
  7. Ejha hát igen Harryből akkor kettő van, de vajon hol van most a másik Harry, és szegény Lea te jó ég, vajon mit kell majd még kiállnia?? :(
    Várom a következőt :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. minden kiderül a maga szerény ütemében :) Xxx

      Törlés
  8. Drága Alexa!
    Egyszerűen elképesztő! Szó szerint két percig az utolsó két sort bámultam és nem tudtam eldönteni, hogy sikítani fogok-e vagy sokkot kapni. Szerencsére egyik sem történt meg, de ettől függetlenül telejsen meleptél.
    A rész csodálatos volt, izgalmas és tökéletes és alig vagyok képes kivárni a jövő szombatot.
    Millió ölelés: Brooklyn C. Aleck xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy egyik sem történt meg! :D Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a rész! :)) Xxxx

      Törlés
  9. Szia!
    Fantasztikus a story!
    Igazán jól fogalmazok, és részletesen írod le a történéseket.
    Szeretnék engedélyt kérni arra, hogy feltöltsem a részeket wattpadra.
    Természetesen ahol csak tudom feltüntetem azt, hogy a tiéd a story.
    Linci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogalmazol*
      ne haragudj, csak telefonról vagyok

      Törlés
    2. Szia! Semmi baj, ismerős a helyzet:)) koszonom szepen! Feltoltheted, viszont szeretnek majd linket kapni hozza. :)) remelem, ez nem gond:)
      Xx

      Törlés
    3. http://my.w.tt/UiNb/TBNfXtE3Rv

      Köszönöm szépen! 😊

      Törlés
    4. Annyit kérnék még, hogy a blognak a linkjét tüntesd fel:) remelem, hogy ez nem probléma, csak szerintem igy korrekt. Koszonom! :)))

      Törlés
    5. Persze megértem! :)
      Csatoltam a profilhoz a linket.

      Törlés
  10. Ez nem Harry. Baromira nem o!! Nincsene rajta a tetkok. Es o sose tenne ezt! Valami tortent Harryvel. Az igazival. Ez csak egy kibaszott atveres lehet.

    Amugy sziia. Regota kb a eleje ota olvasom a blogod de sose kommenteltem még valahogy nem szeretek, csak amikor valamit nagyon leakarok irni. Amugy nagyon jol irsz :33
    Pussz NiSzixx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó következtető vagy! :D:D
      Hát köszönöm, hogy most írtál! Aranyos vagy!xxx

      Törlés
  11. Szia!:) Őszinte leszek, már szinte a kezdetek óta olvasom a történeteidet, viszont eddig mindig lusta voltam megfogalmazni a véleményemet..(ezúton is sajnálom) DE mostmár mindig számíthatsz a véleményemre, mert nagyonnagyonnagyon megérdemled!!! Valami eszméletlenül tehetséges vagy, fantasztikus fantáziával és gondolatokkal. Mindig tudod csűrni, csavarni a sztorikat és egy pillanatra sincs olyan érzésem, hogy abbahagyjam a történet olvasását. Ez a fejezet pedig...elképesztő. Azt hittem, hogy miután Harry és Lea kibékülnek jön a cuki happy end, hát nem :D Nagyon nem:D Öt és fél éve olvasok Harry&1D fanficeket, és a Te történeteid a legjobbak! Nem a tipikus sablon, szerelmes, rosszfius sztori, hanem különleges, egyedi, varázslatos :) Nagyon remélem, hogy a karriered felfelé fog ívelni és (nem tudom akarsz-e ilyet) könyv formájában is olvassák az írásodat, hiszen elképesztő író vagy! :)
    A következő részig valószínüleg az összes körmöm lefogom rágni, mert nagyon kíváncsi vagyok!
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon aranyos vagy, és köszönöm szépen, hogy írtál! :) Nem igazán vagyok a Happy End párti. :) Szerintem izgalmasabb, ha mindegyiknek más a vége, még ha a nem boldog befejezés egyértelmű is, hogy azt jelenti, a szereplők nem élnek tovább együtt boldogan. :))
      Igen, íródik a könyvem, az egyik blogom egészítem, javítom, és alakítom könyvvé. :) Ami jelenleg le van zárva. :)
      Köszönöm még egyszer!! Xxx

      Törlés

Szkielet Smoka Panda Graphics