2016. október 1., szombat

64. Fejezet*Szeretlek



Lépteim instabilak, ahogyan a lélekjelenlétem is. A levegőt szaporán kezdem el kapkodni, és valahogyan feltörnek az emlékeim, amikor a hasonló esetekre készítettek fel. Erre nem lehet. Nem lehet felkészíteni senkit sem, hogy egy ember a vérében feküdve fájdalmakkal küzd, s fagyos tekintettel rámered. Beljebb merészkedem, a fejem jobbra, majd balra fordul, de azonnal konstatálom, hogy ketten vagyunk az iroda fagyos falai között. A hideg kiráz, lúdbőr keletkezik a testem felszínén, s nagyot nyelek a látványnak köszönhetően, míg a lábaim ingadozva visznek előre a falnak támaszkodó, ülő személy felé, aki sápadt arccal, eltátott ajkakkal, s mocskos mosollyal az arcán néz rám. Bőre kissé verejtékes, melyhez a haja hozzátapad az idő során. Zilált külseje, és a körülötte keletkezett kisebb vértócsa gyomorforgatóan hat rám, míg az orromba a vér és a füst kellemetlen egyvelege kúszik.
– A szelíd kis Lea – mormolja, a nevemet szinte köpi, majd az arca eltorzul, s köhögni kezd. Vér csörgedezik le az ajakin, az állán, s válik lassan eggyé a ruhájával. Hangja halkan szól, de még a saját vérével körülvéve sem finomkodik a szavakkal. – Mindenki már csak rád vár.
– Miről beszélsz, Flor? – guggolok le tőle tisztes távolságba, hogy a tekintetünk könnyedén találkozzon.
Felnevet, de nem olyan erőteljesen, hogy az teljes mértékben elérjen hozzám. Kezét az oldalához szorítja, fejét a falnak veti, s a szemhéjait egy pillanatra lehunyja, s mélyen magába szívja a levegőt.
– Nem vagy ostoba – ingatja meg alig észrevehetően a fejét. – Harry ezt imádta benned. A mocskos ártatlanságod, azt, hogy nem tudott átverni, azt, hogy ott voltál, amikor kellettél. Még engem is kilöktél a szerepemből.
– Milyen szerepből? – oldalra csuklik a feje, a mellkasa lassan emelkedik, és süllyed. Mögöttem léptek hangja jelzi Niall közeledését, akire a vállam felett nézek. Megáll az asztalnál és ott kezd kutakodni.
– Lea, ne okozz az utolsó perceimbe csalódást.
Niallre nézek, aki hasonlóan értetlenül hallgatja a lány szavait, míg a keze az asztalon pihenő papírok között lavíroz. Visszafordulok a lány felé, aki egyre laposabbakat pislog, a szája olykor megrándul, s a vérző hasfalánál a szorítása is látszólag gyengülni kezd.
– Nem kellene hívnod egy mentőt, Niall?
– Te is tudod, hogy ide senkit nem hívhatunk – rázza meg a fejét kissé. – És szerintem te sem akarod, csak a régen ismert lelkiismereted tér vissza.
– Mit nem mondasz el? – állok fel, s közelebb lépek hozzá.
– Lea, Lea... Lea – egyre halkabban, mondhatni, hogy saját maga visszhangja a lány. – Gondolkozz, csak egy picit.
Mocskos, fanyar vigyorra húzódik a szája, a haja az arcába omlik, s ismételten egy fintort mutat.
A gondolataim cikázni kezdenek, míg a lányra meredek, s a rossz érzés ismételten teljesen átjárja a testemet. A szívem fájdalmasan kezd sajogni, míg a levegőt kapkodni kezdem. Zúg a fejem, a napokban történtek eggyé olvadnak, nehezen tudom beazonosítani a cselekmények sorrendjét, ahogyan az emberek száját a szavak, a kemény vérfagyasztó fenyegetések elhagyják. Majd megjelenik előttem a kép, amikor Harry elviharzik Florral az oldalán.
– Hova vitték? – lépek közelebb nem törődve semmivel. Nevetése köhögésbe torkollik. – Hova vitték, Harryt? Ne szórakozz velem – fogom meg az állánál fogva, s arcát magam felé fordítom, hogy erőtlen pillantásával engem lásson.
– Ha nem utálnálak ennyire, se mondanám el – köpi az arcomba a szavakat, mire másik kezem kegyetlenül csúszik a sebére. A vére elborítja az ujjaimat, míg ő felkiált, a szemhéjait összecsukja.
– Flor, életed utolsó perceiben legyél fair, és gondolj arra, hogy veszélyben van a férfi, akihez kötődsz!
Elveszem a kezemet, mire visszateszi az övét, s könnyes arccal néz rám. Arcán harag, fájdalom, gyűlölet, megvetés és valahol a szeretet jele is megmutatkozik. Reménykedem abban, hogy a száját kinyitja, és elmondja, hogy mindent elmond. Igyekszem nem naiv lenni, de élete utolsó perceiben, mélyen remélem, hogy jót fog cselekedni.
– Fogalmam sincs, hogy hova vitték – motyogja.
– Ne hazudj!
– Lea – fogja meg Niall a felkaromat.
– Engedj – sziszegem az arcához közel a szavakat, de semmit nem tesz. – Niall, az Isten szerelmére! A gyerekem apja veszélyben van, de pedig szabotálod a dolgot. Az ő felükön játszol? Vagy még mindig a rendőrség oldalán állsz?
Kék íriszeibe meredek, amelyek semmilyen jelet nem adnak. Még soha nem adott nekem az eddigi beszélgetéseink során rendes választ arra, hogy még mindig szándékában áll Harryt a rácsok mögé küldeni, de azt hiszem, hogy ez jelenleg teljesen lényegtelen, hiszen nincs kétségem afelől, hogy az élete forog kockán. Emiatt sem tűröm, hogy Flor egy apró irányt se mutasson nekünk. Ha ezt úgy kell elérnem, hogy fájdalmat okozok neki, megteszem.
– Tudod, hogy segítek megtalálni Harryt...
– Hogy learasd a babérokat, és lecsukasd utána? – teszem fel a kérdést, bár valójában nem várok rá választ. – Nem érdekel – visszafordulok a lány felé, aki egyre erőtlenebbé válik. Leguggolok újfent, és mélyen a szemeibe nézek, amelyek szinte már valószínűsítem, hogy ködösen néznek vissza rám. Látszik, hogy kezdi eszméletét veszteni. – Flor, valamit mondj. Hova mehettek? Mit emlegettek Henryék a legtöbbet?
Ajkait eltátja, apró mozzanat követi ezt, de már csak egy utolsó lélegzet, a feje lebukik, a keze pedig leesik a padlóra. Kinyújtom a kezemet, a szemhéjait lecsukom, s felállok. Niall követ a pillantásával, de én csak gyorsan gondolkodni kezdek, az általam ismert helyek pörögnek le a fejemben újra, s újra, míg a papírokat fötröm, és a fiókokat rántom fel.
– A ház – nézek Niallre, aki értetlenül mered rám. – A birtok alatt van egy föld alatti járat. Ott tartotta fogva Lukeot! A birtok üres amúgy is, és biztos vagyok abban, hogy amíg nem érek oda, kegyetlenül bánnak Harryvel!
– Nem fogják megölni, Lea. Oda fogunk érni!
– És ez sem rajtad fog múlni.
Szinte futólépésekben hagyom el a helyiséget. Niall a nevemet ismételgeti, de nem érdekel. Így is már túl sok időt pazaroltunk el, túl sok időbe fog telni, amíg a birtokhoz érünk. A torkom összeszorul, s a horrorisztikus képzeleteimet inkább el is üldözöm, s mélyen reménykedem abban, hogy időben érünk oda.
Bemászok a vezető ülésbe, a motor pedig azonnal felbőg. Niallnek szinte másodpercei vannak, ahogyan beszáll mellém. Mégsem várom, hogy becsukja az ajtót, és esetlegesen be is kösse az övét. Szinte porfelhőt hagyok magam után az úttesten, pár sofőr a dudára könyököl, de elengedem a fülem mellett a dolgot, és a gázra lépek még erőteljesebben.


***

A fékre taposok, a kesztyűtartó felé nyúlok, míg Niall értetlenül áll a dolog előtt, én előkapok egy fegyvert, amit Harry mindig is itt tartott. Kilököm az ajtót, a lábaim a betont érik, és a nyitott kapun szinte beszáguldok fejvesztve. Kocsik állnak a főbejárat előtt, de egy lélek sincs jelen.
– Lea, nem ronthatsz be csak így. Egyből lelőnének! – elkapja a felkaromat, mire a körém fonódó ujjakra meredek egy másodperc erejéig.
– Niall, kérlek, ne baszakodj velem! Harry odabenn van, és kétségem sincs afelől, hogy Liam is. A barátaid! Hogy lehetsz ilyen nyugodt?
– Terhes vagy, itt sem kellene lenned – mutat rá a valóságra.
– Lehetséges, de akkor te is otthon ülnél és várnád a csodát. – rántom ki a kezemet a szorításából. Tudom, hogy túlságosan is keményen fogalmazok, de elegem van az istápolásából. Soha nem bocsájtanám meg senkinek, s magamnak sem, ha Harrynek komoly sérülése keletkezne, vagy még rosszabb dolog.
Megnyújtom a lépteimet, a pár lépcsőfokon szinte felszaladok, míg a nyitott ajtón is belépek. A fegyvert biztosan fogom a kezemben, ahogyan azt a képzésen elsajátítottam. A ház szinte érintetlen, nem igen lehet látni, hogy itt a maffia emberei is megfordultak. Niall követ, de én határozottan a konyha irányába megyek. Nem igazán figyelek arra, hogy a lépteimet miként is teszem meg, hiszen biztos vagyok abban, hogy várnak rám az első perctől kezdve.
A lépcsőfokokon határozottan megyek le, a hideg közegbe, ahol gyér fény biztosítja a látáshoz szükséges viszonyokat. Jobbra pillantva a már általam ismert helyiségből fény árad, s férfihangok szűrődnek ki, de egymás szavába vágnak, így semmit sem értek meg belőle. Hátranézek Niallre, aki hasonlóan hozzám, egy fegyverrel a kezében lépked. Ő már jobban figyel a halk lépteire, velem ellentétben. Visszafordítom előre a fejemet, s a lámpával bevilágított helyiség ajtajából árnyék közeledése tűnik fel. Nem hátrálok.
– Csatlakozott hozzánk a kis menyem is – egy mély, Harryéhez eléggé hasonlító hangot hallok meg, és a tulajdonosa ki is lép az árnyékából. – Gyerek beljebb nyugodtan – vigyorodik el, s alapból ráncos arcán még több ránc keletkezik a mosolyának köszönhetően.
Még mindig a ravaszon tartva az ujjamat lépek közelebb, Niallre pillantok, aki nincs már mögöttem, ám ez sem tántorít el. Ahogyan a takarásból kilépek, meg is indulok Harry irányában, aki a földön térdelve, hátra kötözött kezekkel, felduzzadt, véres arccal mered rám. Haja az arcába lóg, verejték és vörös vér egyvelege borítja a testét, amelyről hiányzik a felsője.
A szemeim könnybe lábadnak, nagyot nyelek, a tekintetünk pedig nem engedi el a másikét. Már is a fejemet vesztem, és csak arra tudok koncentrálni, hogy mellé essek és a karjaimba vonjam. Mellkasa neki is sűrűm emelkedik, zöld íriszeiben fájdalmat látok megvillanni, én pedig feladva engedek a gyengeségemnek és a könnyeim utat törve maguknak gördülnek végig az arcomon, míg a nyakánál egyik kezemmel átölelem, s ujjaim a hajában vesznek el.
– Mennyire romantikus pillanat – veti oda Henry az egyik sarokból.
– Igazán remek lányt sikerült találnod, fiam – az öreg felé nézek, akinek a nevét sem tudom, de nem is érdekel. Csak az undort és a megvetést táplálom feléje. – Nincs is szebb tudat annál, hogy a második unokám is meg fog születni, aki reményeim szerint fiú lesz.
– Soha nem fogod látni! – szűri a fogakat szaggatott lélegzettel Harry a fogai között.
– Fiam – hátra tett kezekkel, méreg drágának tűnő öltönyben mászkál, míg Harryt méregeti. Közeledni kezd felénk, de felemelem a kezemet, s a fegyver csövét pontosan felé tartom. – Ugyan, édesem, egy család vagyunk – széttárja a kezeit, míg Luke és Henry felröhögnek.
– Sejtelme sincs arról, hogy mi a család fogalma! – kiáltok fel, míg egyik kezemmel mindig ölelve Harryt, aki több sebből is vérzik. A felrepedt száján már megalvadt a vér, míg az öklök nyomai a testét borítják.
– Miért neked talán van? – néz végig megvetően rajtam. – A fiam szinte kivásárolt téged, ha nem akarom onnan kezdeni a mesét, hogy te jöttél, hogy eláruld őt. Ez az ostoba még arra sem volt képes, hogy lássa, soha nem érdemelne meg egy ilyen lányt, és nem csak nyaralási szándékkal jöttél.
Harry teste megfeszül az érintésem alatt, de én biztosan tartom a fegyvert, ám az öreg nem rendül meg.
– Annyira ostoba, mint az anyja volt – jelenti ki. – Azt hitte, hogy egy lövéssel végezhet velem! Nem győződött meg arról, hogy valóban megölt-e. Ilyen embert nevezzek a fiamnak, és fogadjak a családomba, aki meg akart ölni?
– Nem vagyok a fiad! – sziszegi Harry, s vérben forgó szemekkel mered az apjára. – Anyát pedig ne merd a szádra venni! Egyetlen rossz döntése volt, hogy szóba állt veled!
– Remélem ezt te is hallottad, mert ezek szerint te is olyan ostoba vagy, mint a volt feleségem. De nem egy kis szócsata miatt jöttem ide – ingatja meg a fejét, s a felé tartott fegyver egy másodperc töredékére sem tántorítja el.
– Ha van magában emberség, elenged minket!
Felnevet és ismételten felénk fordul.
– Lea, Lea, Lea …. – még mindig nevet. – Tudod, már ott leírtad magad, hogy egy maffia körében mozgó fiúhoz épültél be, és naivan elhitted, hogy Harry soha nem jön rá. Eléggé mulattató volt a kettőtök kapcsolatát végigkísérni, ahogyan Luke karjaiba szaladtál, vagy éppen Henry és Harry cseréjét könnyedén elhitted. Nem szokásom megkegyelmezni annak, aki az életemre próbál törni. Nem, nem... de most már ezzel is tisztában vagy. Viszont van egy ajánlatom.
– Ajánlat? – Harry hevesen rázza a fejét, én pedig a lehetetlennél is közelebb igyekszem hozzá, de Luke odalép, és egyszerűen, könnyedén ránt fel és vonszol a másik sarok irányába. A váratlan közeledésének köszönhetően a fegyver kiesik a kezemből, és messze tőlem hever a beton kemény, hideg felületén. A dohos szag az orromba kúszik, s rángatózni kezdek Luke szoros kezei között, amelyek a csontig ható fájdalmát okozzák.
– Nem lesz semmilyen ajánlat! Engedjétek el, engem akartok, őt engedjétek el! – próbál meg Harry felállni, mire Henry a combját eltalálja egy golyóval.
– Ne! – kiáltok fel, a könnyeim folyamatosan gördülnek végig az arcomon megállíthatatlan iramban. Fáj látni, ahogyan Harry arca eltorzul, a vére pedig elkezdni megszínezni a nadrágját, s a betonon is nyomot hagy maga után.
– Mindig egy túlbuzgó gyerek volt – rántja meg a vállát könnyedén Henry, én pedig még erőteljesebben próbálok Luke ellen fellépni. – Te is kaphatsz, ha nem bírsz magaddal – közelíteni kezd felém. – Még jár Luke és az én részemről is egy-egy golyócska – húzza végig az állam vonalán a fegyvere csövét, mire elrántom a fejemet, ő pedig mélyről jövően felröhög.
– Elég lesz fiúk, ne legyetek tiszteletlenek – szól rájuk az öreg. – Az ajánlatom, hogy hazajössz velünk, kihordod a gyereket, aztán távozhatsz, vagy nem... – fröcsögi a szavakat. – Részletkérdés.
Harry felmordulva ismételten megpróbálkozik a lábra állással, de még egy golyót kap ugyan abba a combjába. Ordítás, még több vér és teljesen leül a földre. Keservesen sírok, nem érdekel, hogy kik a szemtanúi, s kik nem. Az ajtó felé pillantok, ahonnan egy fegyver kibiztosításának a hangja visszhangot ver a falak között. Niall feszesen fogja a fegyvert Henryre, aki hasonlóan már a szőke srác felé tartja a sajátját.
– Elég lesz ebből – kimérten mondja, és fogalmam sincs, hogy mire várt eddig.
– Kezdtem hiányolni a másik rendőrségi embert a csapatba – nevet fel Luke a hátam mögül, mire hasba könyökölöm, s kirántom magam a fogságából. Elnyúlok a saját fegyveremért, és elsőként Lukera lövök, aki a hasához kap. Közeledni kezdek Harry felé, akinek már könnyek sorakoznak enyhén borostás arcán. Ekkor még egy fegyver elsül, és Henry, Luke mellé lép, de Niall az ajtó fedezékéből lő a srácra, akit hasonlóan eltalál, ám vele szinkronban még egy fegyvernek a hangja hasít a levegőbe, és a golyó célt találva Harry mellkasába fúródik. Felkiált, én is vele együtt, eldobom a sajátomat, és felé nyúlok kapkodó sírás közepette, míg ő is egyre erőteljesebb hangon ad a fájdalmának. Magamhoz ölelem, nem érdekel már semmi, senkire sem figyelek, csak Harryt szorítom magamhoz, akinek könnyei a pólómon hagynak nyomot a vérével együtt. Kezeim a háta mögött gyorsan mozognak, s szabadítják ki a kötéllel összefogott csuklóit.
– Harry, Harry nézz rám! – feje az ölembe csúszik, a szemei lusta pislogásba kezdenek. – Ne, csukhatod be a szemed, bébi, nem teheted ezt – megfogom a kezét, a hasamra simítom, míg másikkal az arcát simítom újra, s újra végig. A nevét ismételgetem, a könnyeim az arcára esnek, s eggyé válva gördülnek tovább az övéivel. – Nem adhatod fel, Harry. Nem teheted ezt! – ujjai kissé megmozdulnak, ezzel a pocakomat megsimítja, míg a levegőt kapkodja, s nagyot nyel. Mindent kizárok, csak rá koncentrálok, lejjebb hajolok, az ajkaink egy pillanat erejéig összeérnek. Niall szavait valahonnan messziről hallom, hogy már hívta a mentőket. – Mindjárt jönnek, és rendben leszel. Fel fogsz épülni, hallod? – megfogom a kezét, az ujjaink egybefonódnak, megszorítja, de messze nem olyan erős, mint ezelőtt volt. A tekintetünk egybekapcsolódik, majd a szájára pillantok fátyolos szemekkel.
Szeretlek – erőtlen suttogás mindössze, amit hallat.
– Ne! Harry, ne...! – keserves zokogás tör fel belőlem, ahogyan arcát a kezeim közé veszem, de semmit sem reagál, a mellkasa nem emelkedik fel ismétlődően, a csodás ajkai nem formálják már a vallomásának édes szavát, s mélyen búgó hangja már nem kúszik a fülembe. – Kicsim, Harry.. – csuklik el a hangom, s arcomat az övéhez simítva minden hitemet elvesztem, úgy, ahogyan őt is a fagyos, komor betonfalak fogságában.


~ The End ~

31 megjegyzés:

  1. Neeee! Nem halhatott meg. Sírok. 😢
    Annyira jól írsz. Sajnálom hogy vége. 😢

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett. Xxx

      Törlés
  2. Nee..:/
    Annyira tudtam hogy meg fog halni a végén még is elsírtam magam:(
    Nem hiszem el hogy ennek a történetnek is vége lett:/ én még rengeteg ideig tudtam volna olvasni!:)
    De örülök hogy olvashattam és nagyon gratulálok ehhez a remek történethez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm!!!! :)) xx

      Törlés
  3. na ez szemétség volt :( ...soha sem lesznek boldogok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, mivel Harry meghalt.. Talán, egyszer.. :)

      Törlés
  4. Na....nem nem nem....nem lehet így vége....most komolyan???...ugye lesz még valami boldog vég?? ...kérlek legyen....NEEEM LEHET ÍGY VÉGE

    VálaszTörlés
  5. Huhhh... Ez bámulatos, tudom hülyén hangzik, de már unom a sok happy end-et. Ennek így kellett végetérnie. Ez a történet így tökéletes. Minden elismerésem, igazán profi munkát végzel. Eddig csak ezt tudtam olvasni, de hamarosan brlekezdhetek a többibe is. Nagy lelkesedéssel állok az írásaidhoz, hiszem fantasztikus vagy. Komolyan, csodálatos. A To the moon a kedvencem lesz örökre😍😙❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem vagyok a happy endek rajongója, főleg nem egy ilyen történetnél. Eléggé hülyén vette volna ki magát, hogy boldogan élnek, amíg meg sem halnak. Nagyon szépen köszönöm!!! Remélem, hogy a többi írásom, hogy tetszeni fog! :) Xxxx

      Törlés
  6. Válaszok
    1. hát, legalább sikerült valami érzelmet kihoznom belőled. :D

      Törlés
  7. Mindenki meghal, akit szeretek? :D
    Na jó, viccet félre téve, bámulatos voltál, mint mindig :) Köszönjük, hogy ismét egy fantasztikus történetet követhettünk végig általad :) ❤❤❤
    Eddig ez a történet a kedvencem, bár ez még bőven változhat, hiszen remek írásaid vannak ❤

    VálaszTörlés
  8. Neeeeee:(((( miert halt meg???:(


    Imadtam az egesz tortenetet:) ez volt a kedvenc blogom <3 nagyon hianyozni fog:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, és köszönöm szépen!! :) xx

      Törlés
  9. Nos... Tudom, tudod, hogy nem olvastam végig a történetet (még!), de az utolsó részt muszáj volt, mert nagyon kíváncsi voltam, mi lesz, pedig már említetted, hogy Harry meghal... Másodszor is ugyanolyan hatással lesz rám majd, ezt tudom, mert fantasztikus lett!
    Nagyon tetszett, ahogy leírtad Flor halálát! Esküszöm, átéltem, és szinte a szereplővel együtt szenvedtem... Komolyan!:) (btw nem ismerem a karaktert, de nyilván levágtam, hogy Leával nem voltak öribarik :D)
    Hát... Harryről nem tudok mit írni, mert szavakba sem lehet önteni az érzéseimet... Privátban már úgy is elmondtam a véleményem java részét erről, de a tragikus vég ellenére csodálatos lett a befejező rész! Én még szerintem nem olvastam olyan blogot, aminek ilyen befejezése lett volna, de ennek az a legfőbb oka, hogy az összes történet, amit olvastam, félbe maradt, vagy szüneten van... xD
    Gratulálok a bloghoz, igyekszem én is a végére jutni, bár részben mégsem, mert jó hosszú ideig ilyen történeteket olvasni! :)
    Nagyon várom, hogy az első könyvedet kézbe vehessem! <3

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, de örülök, hogy ezt elolvastad előre, és véleményezted privátban, meg itt is!! Nagyon örülök, hogy sikerült belőled is érzelmet kicsalnom az írásommal! Nagyon szépen köszönöm Drágám! Xxxxx

      Törlés
  10. nee mar :( a szivem szakad meg de ez a tortenet evvel a veggel volt tokeletes puszi:*

    VálaszTörlés
  11. Ezt ugye nem gondoltad komolyan ?!?!?!?!?!?!?!?!😬😬😬😬😬 megyek es elásom magam 🔫🔫🔫

    VálaszTörlés
  12. Lesz epilógus???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, mivel prológus sem volt.:)

      Törlés
  13. NEgem meglepett a befejeztés. GOndoltam hogy meg fog halni , hisz mint gyilkos nem fog bolodgan élni míg meg nem hal, de nekem kissé csalódás volt ahogy meghalt.

    Egy profi szervezetet vezet. Rettegésben tart mindent és mindenkit a kíválóan működő csapatával és a benne szereplő tagokkal. Senkinem nem jutott eszébe utánna menni? Ő sosem öl, ő parancsogat osztogat, és mégis hol a csapat?
    Ne értd félre, a blogot szeretem. De festettél nekünk Harryről egy totál magabiztos, céltudatos, egoista vezéregyéniséget, és a végén? Mint egy hülye ( !! ) rohant a csaj után, majd mint pár nappal korábban simán elkapják, ésmert nincs aki segítsen neki most meg is hal! Semmi harc, semmi többiek, semmi profizmus nem volt Harryben, ezt nagypn nagyon sajnálom!

    Ettől eltekintve, tehát ha úgy veszem az utolsó rész kivételével egy nagyon jó blog volt !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ha végig gondolog, nem voltak a blog során ilyesmi jelenetek. Hangoztatva volt, de nem kifejezetten erre volt kiélezve a történet, mert akkor lettek volna összecsapások. És, ha jól emlékszem nem igazán írtam benne ilyet. Annyiban igazad van, hogy Harry szinte egyedül ment, de Liamék vele mentek, és elismerem, hogy őket nem írtam bele a végbe, de nem is rájuk éleződött ki az utolsó fejezet. Ha pedig ki van kötözve az ember, eléggé le van korlátozva. Az, hogy pedig a szervezetnek miért nem szólt... mivel "bújkáltak" úgymond és igen, elment Florral, de ahogyan azt említettem,Liamék is vele tartottak, amit Niall említett is! Remélem, hogy mindenre megadtam a választ.

      Törlés
  14. Szia :)
    Akkor írok még egyszer mert eltűnt a komim,vagyis én nem találom :( Sajnálom hogy Harry meghalt, de meglepődtem volna hogyha boldogan élnek míg meg nem halnak,de talán Lea és baba túléli, és talán Niall lesz számára a támasz, és talán neki lesz happy end :)
    Köszönöm hogy olvashattam, és várom a további történeteidet :)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Szerintem véletlen nem küldted el, vagy nem tudom, de amikor én válaszolgattam, én nem láttam tőled megjegyzést.
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett!! :) És én köszönöm, hogy olvastad! Xxx

      Törlés
  15. Ugye lesz masodik evad? Ugy olvasnek egy tortenetet arrol hogyan cseperedik fel harry gyermeke. Uh mar el is kepzeltem hogy Lea ovja minden rosszfiutol a pici lanyat es megis belekeveredik egy maffias srac karjaiba. Ahwww... *.*

    VálaszTörlés
  16. Aztaleborultszivarvégèt... ès mèg visszafogtam magam. Én nem vagyok/voltam felkészülve egy ilyen lezárásra. Nem teheted ezt velünk 😢😢😢😢
    Egyèbként bámulatos történet, egyedi sztori, mindig csak az újabb és újabb részeket vártam.. bárcsak sosem értem volna a végére.
    Mondjuk nekem egy kicsit elkapkodott lett az zárás, hogy egyszercsak mindennek vége szakad. De összesègében az egyik legjobb blog, amit valaha olvastam. :)

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics