2015. december 6., vasárnap

17. Fejezet*Új otthon


Lea
Szavai most valóban megrengetnek. Nagyot nyelek, és tekintetem elszakítom róla. Előre pillantok, ám a sofőrje rezzenéstelen arccal indul el Nico után. Tudom, hogy most a levegő valóban fagyos, és a humor teljesen messze van tőlünk.
Dühe teljesen megtölti a teret, ám meglepődöm, amikor a szoknyám alá, a combom belső felére csúsztatja a kezét és megmarkolja, amellyel kisebb fájdalmat okoz számomra.
Felszisszenek, és megmarkolom a kezét, miközben az arcát nézem. Rám kapja a tekintetét, s még szorosabban mélyeszti ujjait bőrömbe.
- Normális vagy? – szisszenek fel.
- Te normális voltál egy perccel ezelőtt? – kérdez vissza.
Állkapcsa feszes. Mélyen magába szívja a levegőt, és közelebb hajol.
- Remélem tudod, hogy undorodom tőled – sziszegem az arcába, bár szavaim igazságtartalmát még én magam sem tudom biztosan.
- Valóban? – csúsztatja feljebb a kezét, míg a fehérnemű anyagát el nem éri. – Tegnap, és reggel nem igen mutattad ki – motyogja fülembe. – És a tested most is elárul.
- Engedj el – sziszegem a szemeibe nézve.
- Te sem akarod – tolja félre az enyhén csipkés anyagot, az ujját pedig pillanatok alatt eltünteti bennem.
- Harry – ragadom meg a csuklóját.
- Felesleges megjátszanod magad. Felizgatott a kis szópárbajunk.
- Messze állsz az igazságtól.
- Itt állok mellette – fogta meg másik kezével az enyémét, és az ölére helyezte.
Elrántom a kezem, majd az övét is elveszem az ölemtől, így már is a hiány érzete, amely sanyargatni kezdi a testemet, s a lelkemet. Megigazítom a bugyimat, majd keresztbe teszem a lábamat, hogy a sajgást valamilyen szinten enyhítsem.
A telefonom hangos csörgésbe kezd, mire gyorsan érte is nyúlok. Amint a kijelzőn édesanyám fotóját pillantom meg, megtorpanok.
- Nem akarod felvenni? – kérdezi Harry.
- Nem.
- Anyukád biztos zokon venné.
Kijelentése hallatán felé fordítom a fejem, míg ő a képernyőt bámulja.
- Vedd fel – néz mélyen a szemeimbe. – Csendben leszek, cserkész becsszó!
Végül elhúzom a kis ikont, és a készüléket a fülemhez emelem.
- Szia anya – köszönök neki.
- Megint el vagy tűnve, kislányom! – azonnal szidni kezd.
- Dolgozom – mondom felsóhajtva, miközben a mellettünk elsuhanó épületeket nézem.
- Már itthon kellene lenned, és nem abban a veszélyes Palermóban.
- Igaza van – motyogja Harry, mire rákapom a tekintetemet. Védekezően felemeli a kezét, majd a combomra helyezi azt.
- Tudom, anya, de még itt kell maradnom.
- Igen, gondoltam, hogy ezt fogod mondani, ezért is utazunk apáddal pár napra oda.
- Hogy micsoda? – kiáltok fel.
Harry kissé megszorítja a combomat, mire ránézek.
- Mármint, miért? Eddig elleneztétek, hogy itt legyek, most pedig ti is ide akartok jönni?
- Ha már te nem jössz meglátogatni bennünket, akkor egyértelmű, hogy van valami, ami ott tart. Randizol? – kérdezi mindenféle köntörfalazás nélkül.
- Micsoda? – kérdezek vissza, és a mellettem lévő srácra pillantok, aki orra alatt jól elnevetgél.
- Mondd az igazat – motyogja mellőlem, mire kérdő pillantásommal illetem. – Rajta.
- Ami azt illet, igen – felelem.
- És miért titkoltad el, Lea? Tudod, hogy bármit elmondhatsz!
- Igen, de még nagyon friss a dolog, kérlek anya – sóhajtok fel.
- Ott van melletted, igaz?
- Igen.
- Rendben – mondja. – Két nap múlva, csütörtökön kora reggel indul a gépünk.
- Oké, még beszélünk, ígérem.
Elbúcsúzunk, majd bontjuk a vonalat. Felsóhajtok, és fejemet hátra vetem.
- Szóval találkozni fogok a szüleiddel – állapítja meg.
- Nem volt szó semmilyen találkozóról.
- Mert szerinted az anyád annyiban fogja hagyni a dolgot? Ezt még te sem hiszed el – vigyorog. – Megnézzük a házat, aztán elviszlek enni, és megbeszéljük.
- Nincs mit megbeszélni.
- De igen, és ne veszekedj. Már így is dühös vagyok rád.
Inkább nem teszek semmilyen megjegyzést. Kifelé kezdek el nézelődni, amikor már egy gazdag lakórészhez érünk. Nagyobb, s nagyobb házak sorakoznak egymás mellett. Fogalmam sincs, hogy Niconak, hogyan is sikerült elintéznie ezt, de ezek szerint a lehetetlent nem ismeri. Befordulunk egy előudvarba, ahol le is parkolunk. Másik oldalra nézek, és meg is pillantom a hatalmas házat.
- Ez picit nagy, nem gondolod? – kérdezem Harryt, aki csak most pillant fel a telefonjáról.
A háromszintes ház csodás, de tényleg hatalmas.
- Nézzük meg – száll ki, majd követem én is a saját oldalamon. – Gyere – nyújtja felém a kezét Harry, melyet nem akarok megfogni. Tétovázásomat látja, így ő lép közelebb és ragadja meg a jobbomat.
- Ez az első ház, ami a listán szerepel – mondja kimérten Nico. – Háromszintes. Az elsőn található az edzőterem és belső medence is. Oda csak a házból, illetve hátulról lehet bemenni. A középső szinten, ahova innen lehet bemenni, található a konyha és a nappali, meg még két vendégháló. A harmadikon pedig kettő nagyszoba is van saját fürdővel. Az ára..
- Nem érdekel – vág közbe Harry.
- Nos, akkor menjünk be – pillant rám Nico, ám semmit nem tudok leolvasni az arcáról.
Nico megy elől, mi pedig követjük. Az ajtót kinyitja a kulcsokkal – valóban kitűnően végzi a munkáját. Belépve egy hatalmas világos térbe lépünk, ahonnan jobbra és balra nyílik egy-egy helyiség. Elsőre a konyhába megyünk, amely modern berendezést kapott. Elnyeri a tetszésemet, bár leginkább Harryét kell, hiszen ő fog itt élni.
- Oké, akkor leszögezem a lényeget. Engem a háló és a hozzá tartozó fürdőszoba érdekel, illetve a dolgozószoba, és edzőterem?
Harrynek elég határozott elképzelései vannak.
- Természetesen van. Dolgozószoba nincs kialakítva, de ez könnyen megoldható – tájékoztatja Nico. – Akkor menjünk is.
Elindul, mi pedig újra követjük. A nappalit a fehér szín dominálja, de jobban nincs időm körülnézni, mert már lefelé is tartunk az edzőteremhez. A hatalmas medence egyből vonzza a figyelmemet.
- Hogy tetszik? – fordul felém Harry.
- Neked kell, hogy tetsszen.
- A te véleményed számít – mordul rám.
- Oké – húzom el ezt a kis szót. – Bejön – bólintok rá. – Imádom ezt a medencét.
- Remek, akkor menjünk tovább – mondja Harry.
Nico az emelet felé indul, a nappalin át. Fenn, a harmadik emeleten egy tágas nappaliba lépünk újfent, amelyből két ajtó nyílik. Kitár előttünk egy ajtót, és mögöttünk lép be a helyiségbe.
- Ez a legnagyobb szoba, és a legnagyobb fürdőszoba is hozzá – tár ki egy másik ajtót.
- Milyen? – rám pillant Harry.
- Hatalmas.
- Pontosan – bólint Harry.
Elengedem a kezét és a kitárt erkélyajtón át kilépek a balkonra. A hatalmas udvar tárul elém azonnal. A kinti medence azonnal a szívembe lopja magát.
Harry kezei a derekam köré fonódnak.
- Látom, hogy imádod – suttogja.
- Csodálatos ez a ház – vallom be.
- Akkor menjünk be, hogy aláírjam a papírokat – mormogja a nyakamba.
Újra kézen fog, és behúz a szobába, ahol Nico már ránk vár.
- A szemben lévő egész szobát egy könyvtár-dolgozószobának csinálják meg. A fürdőt is szüntessék meg, két napon belül – adja ki parancsba Harry. – Hol kell aláírnom?




4 megjegyzés:

  1. Már nagyon alakulnak a dolgok;) Harry ebben a részben normális volt (nagyjábol):DDDD siess a következővel:* :))

    Niki xx

    VálaszTörlés
  2. Harry full idegbeteg, de kiváncsi vagyok, ki is ő valójában :) jó rész volt, várom a kövit!

    VálaszTörlés
  3. Drága Alexa!
    Wow, pár órája kezdtem el ezt a blogodat, és nagyon megfogott. Hihetetlenül tudok sokat nevetni Lea és Harry szóváltásain. Így, a valóságban elképzelve ne mondja nekem senki, hogy egy kicsit sem vicces. XD mint ahogy az előttem kommentelő is írta, Harry full idegbeteg, és ez várható is volt számomra. Lea személyisége egyedi, sikerült a karaktert érdekessé formálnod, és kíváncsian várom mikor hódol be Harrynek, és habarodnak egymásba teljesen. De amint előző kommentjeidet olvastam, értesültem, hogy a történeteid sosem úgy íródnak, ahogy az olvasó azt elképzeli. Valamilyen csavar mindig van benne, szóval a talalgatást félretéve kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből az egészből.
    Még nem nagyon volt alkalmam olyan írásmóddal találkozni, mint a tied, és ez a gondolat inkább pozitív iráyba hajlik. Nekem kicsit szokatlan, de ettől függetlenül tetszik. Az ami szemet szúrt, hogy a legtöbb helyen jelen időben írod le a cselekvéseket, vagy történéseket, de van amikor ebből néha kizökkensz, és pászor múlt időt írsz. Ilyet csak 1-2 helyen láttam. Ne haragudj amiatt, hogy ezt megszólom, de ez számomra kicsit zavaró. Magamat is mindig korholom, hogy ha egyszer múlt időben írok, jelent ne építsek be a sorok közé. De lehet, hogy csak én képzeltem oda, mindenesetre várom a következő részt, és valószínűleg hosszabb megjegyzéssel is szolgálhatok neked a közeljövőben.
    FlowerGirl xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Draga FlowerGirl!
      Eloszor is, koszonom szepen, hogy irtal. Nagyon orulok, hogy tetszik, es, hogy viccesnek talalod.. :D Igen, jelen idoben irodik ez a tortenetem, de neha iras kozben (mivel tobb dologgal is foglalkozom meg kozbe) megfeledkezem rola, es neha becsuszik egy-egy multido is. Tudom, vissza kellene olvasnom, de nagyon kritikus vagyok magammal, es olyankor inkabb torolnem az egeszet, igy nem igazan olvasom vissza /es igen tudok, hogy ez hatalmas problema, hiszen megerdemlitek, hogy egy normalis szoveget kapjatok./ Van olyan irasom, ami multidoben irodott/irodik, es talan emiatt is kavarok be neha, na meg nem a hajnali idoszak a megfelelo az irasra.. :D Ez nem mentegetozes! :) Xx

      Törlés

Szkielet Smoka Panda Graphics