2016. június 18., szombat

49. Fejezet*Romba döntött szilánkok

Hangosan csapom be a hálószoba ajtaját, de még így is tisztán hallom Harry nehéz lépteit, amelyekkel a nyomomba eredt, mióta csak elhagytuk az autóját. Lerúgom a szandálomat, s tovább megyek a fürdőszobába, amelynek az ajtaját hasonló csattanással csukom be maga után, és fordítom is rá a zárat. A heves mozdulatnak köszönhetően a kezembe nyilall a fajdálom, és felszisszenek. A vér elered, és érzem, hogy a könnyek mardosni kezdik a szemeimet, míg a keserű epe a torkomat marja.
- Lea! – mély hang süvít a levegőbe, mire összerezzenek, de felelés helyett a csapot nyitom meg, s hideg vizet folyatok a kezemre. Az ujjaimmal igyekszek a szilánkokat eltüntetni a tenyerem repedéseiből, és kizárni, hogy Harry éppen dühöng. - Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót! - üvöltve követeli. Össze szorítom a fogaimat, ahogyan egy mélyebb üvegdarabot húzok ki a tenyeremből.
- Basszus – szisszenek fel, s pár másodperc erejéig lehunyom a szempilláimat, amíg újabb dörömbölés nem töri meg a víz csobogását.
- Két kibaszott másodperced van, hogy kinyisd, vagy betöröm! - fenyegetőzik, én pedig pontosan tudom, hogy egy pillanatig sem gondolkozna el a dolgon, mielőtt az ajtónak esne.
- El kellene felejtened a káromkodást, amikor az unokahúgod a házban van – mondom olyan hangerővel, hogy ő is tökéletesen hallja a szavaimat.
- Lea! Ne baszakodj velem!
Elzárom a csapot, letolom a nadrágomat, és a felsőmtől is megszabadulok. Fehérneműben állok a csempézett falak között, míg az ajtó meg-meg reccsen Harry dübörgésének köszönhetően. A fa nyekken, én pedig a fehér ajtóra szegezem a tekintetemet.
- Fejezd be az ordibált – sóhajtok fel, megnyitom a zuhanyt, s amíg a víz a kellő hőmérsékletet eléri, megszabadulok a többi ruhaneműtől is.
Ahogyan a kabin nedves talaját érinti a talpam, magamra is csukom az ajtót, és a dörömbölés már is tompábban ér el hozzám. Az arcomat a vízsugár alá fordítom, ám ahogyan a forróvíz a nyílt sebekkel rendelkező tenyeremet érinti, felszisszenek, és arrább is húzom. Csak lehunyt pillákkal áztatom magamat, nem foglalkozok semmivel, csak a mocskot, a fájdalmat, és a heves lüktetést akarom lemosni magamról. Hajam a vizes testemhez tapad, a vérem pedig a lefolyóban tűnik el felhígítva a vízzel.
Nagyot ugrok, minek következtében megcsúszok, és fájdalmasan sajgó lábbal és kézzel a fenekemre kerülök. Kinézek a párás üvegen, és konstatálom, hogy Harry valóban megszüntette az akadályt. Remegő testtel, kapkodó lélegzettel várom a csapást, amely közeleg. Kivágódik az ajtó, és az üveg darabokban a földre zuhany. Harry vérben forgó szemekkel kémlel engem. Farkasszemet nézünk, én még mindig a tusoló aljában ülve nézek fel rá, míg ő teljesen fölém ágaskodik. Nagyot nyelek, és a félelem kiül az arcomra is, tudom. A szívem olyan gyorsan ver, hogy versenyt futhatna, és tarolna. Harry kezei ökölbe vannak szorítva, az állkapcsa feszes, ahogyan a testtartása is. Lenyúl, a felkaromba mélyeszti az ujjait, s az érintése keserves fájdalmat okoz. Szabad kezemet azonnal az ő csuklójára teszem, de az erőm teljesen eltörpül az övé mellett. A lábam megcsúszik, de Harry szinte kirángat a kabinból, szerencsére a látott, földön heverő szilánkokat át tudom lépni, mielőtt a talpaim is felhasadnának egy-egy üvegszilánknak köszönhetően.
- Engedj el! - kiált rá, és megrántom a kezemet, de az ujjai olyan erősen fonódnak az enyéim köré, hogy csak magamnak okozok még több fájdalmat, mintha az eddigiek nem lennének elegek.
Megtorpan, megfordul, így már egymással szemben vagyunk. Bőven magasabb nálam, hiába is lábujjhegyen állok, a szilánkoknak köszönhetően. Ahogyan a sarkam a kő hideg felületét éri, érzem, hogy egy kis üveg megkarcolja a bőröm felszínét. Arrább állok, felemelem a lábamat, és vizsgálgatni kezdem a talpamat.
- Engedj már el, az Isten szerelmére! - mordulok rá.
- Fejezd be a gyerekes viselkedést, Lea! Nem tudod felfogni, amikor azt mondom, hogy maradj a seggeden? Nehezedre esik megérteni, hogy csak kicseszettül téged akarlak megvédeni? Neked akarok jó! A picsába, elegem van abból, hogy pátyolgatlak, védelek, te pedig szarsz rá és a saját naiv gondolataid után mész! Nőj már fel, könyörgöm! Nem látod, hogy az átkozott vesztedbe rohansz?
- Befejezted? - hasonló hangot ütök meg, mint ő. - Tudod válaszokat akarok, ha te nem vagy képes megválaszolni a kérdéseimet mástól kell megkérdeznem! Annyira önző vagy! Azt hiszed, hogy nem tudok megbirkózni a dolgokkal, amikor már sok mindenen átmentem és még itt vagyok Harry! Tudod már akkor el kellett volna hagynom téged, amikor még nem is ismertelek. Nem kellett volna elvállalnom, hogy beépülök hozzád. Sok gyötrelemtől megkíméltem volna magamat, te pedig még mindig vígan elégíthetnéd ki az irodád asztalán Flort!
- Hallgass el! - ordít rám, már sokkal közelebbről. Az ujjai még szorosabbá válnak, míg én a szemeibe nézve próbálom lefeszegetni magamról a nagy kezét. - Nem gondolod át, amit mondasz, főleg nem, amit teszel! Legyél már egy kicsit megfontoltabb. Ez minden, amit eddig is kértem tőled, csak te kicseszettül nem hallod meg, amit mondok neked. Annyira elegem van már ebből a macska-egér játékból. Mindig ugyanaz az átkozott kör, amit teszünk. Teszel valamit, amivel ártasz magadnak, én pedig rohanok, és megmentelek téged. Ez annyira kicseszettül unalmas!
- Egyáltalán honnan tudtad, hogy hova megyek? - még mindig próbálom az ujjait levenni a kezemről, de nem tudom, annak ellenére, hogy már gyengült a fogása. - Az egyik emberedet rám állítottad, vagy mi? - nagyot nyel, s ebből már tudom, hogy olyan dolog, ami ki fog borítani. Ismételten. - Mondd el!
- Nyomkövető van a telefonodban és a karóráidban is – vallja be, az én szemeim pedig elkerekednek.
- Oké, egy kibaszott filmben vagyunk? - pillantok körbe, mintha kamerát keresnék. - Ne röhögtess. Harry, ez nem vicces – állja a tekintetemet, érzem az arcomon, ahogyan kifújja a levegőt. - Te ezt komolyan mondtad – állapítom meg. - Ez beteges. Kibaszott beteg vagy Harry! - kiáltok rá immáron hisztérikusan.
A szavaim célt érnek. Megrezzen, és látom, hogy az utolsó mondatom valóban megrengette.
- Felfogod, ha azt mondom, hogy a te érdekedben tettem? Mi lett volna, ha nem érek oda? Elvisz és ki tudja mit tesz veled, Lea!
Elenged, én pedig hátrálni kezdek. A vizes hajamba túrok, és cseppet sem érdekel, hogy teljesen pucéran állok előtte, míg a szoba alapzaját megadja a zuhanyból áradó víz. A fa és üvegdarabok zavaros egyveleget alkotnak a padlózaton, de most ez a legkisebb problémám.
- Megerőszakol? - horkanok fel. - Nem minősülne új tapasztalatnak.
- Ne beszélj így magadról! - indul el felém olyan lendülettel, hogy a hátrálásomnak köszönhetően a szekrénynek ütközök, melyben a termékek hangosan érnek össze. Harry szemei megrebbennek, én pedig olyan sebességgel kapkodom a levegőt, mintha attól félnék, bármelyik pillanatban elfogyhatna. - Utálom, amikor magadat ócsárolod, és olyan szavakat használsz, amik nem is igazak. Áldozat vagy, és ezt el kell fogadni, de nem úgy, ahogyan te teszed. Folyamatosan a fejemhez vágod, és tudom, hogy amiatt, mert kételkedsz bennem, pedig rengetegszer elmondtam, hogy nem én tettem. Lea, meg kellene értened, hogy én védeni próbállak. Nem szeretném, ha bármi bajod esne, de nehéz úgy, ha folyamatosan megszöksz, amikor alszok, vagy éppen nem vagyok a közelben. Mintha fogságban tartanálak, ami kicseszettül nem igaz.
- Nem, nem tartasz egy toronyban, rácsozott ablakokkal, de az érzés akkor is fojtogató, Harry! És nyomkövető, komolyan? - nyögök fel fájdalmasan. - Kezeltetned kellene magad, mert ez így nem mehet tovább. Nem fogom a végletekig tűrni az atyáskodásodat.
- Elhagysz? El akarsz hagyni? - förmed rám megint magasabb hangnemet megütve. Mind a két felkarom megragadja, és kissé megráz.
- Engedj el, kérlek – nyugodtabban mondom, mert muszáj lecsillapodnunk. Lotti és Gemma a földszinten vannak, és ezeket a kiabálásokat, üvegcsörömpölést, és az ajtó betörését is biztosan hallották.
- Válaszolj – könyörgően kérlel.
- Fogalmam sincs.
Elkerekednek a szemei, mélyen magába szívja a levegőt, elenged, de a pulton mindent végigsöpör. A fogkefék üvegtartója darabjaira törik, ahogyan a többi hasonlóan gyengébb anyagból készült dolgok is. Megtámaszkodik a mosdónál, én pedig a szám elé tett kézzel figyelem még mindig a szekrény előtt állva. A haja az arcába omlik, mélyen lélegzik, aztán felpillant a tükörbe, de nem engem, hanem saját magát méregeti. Ujjai elfehéredve szorítják a mosdó szélét, s szempillantás alatt lendül az ökölbe szorított keze, a tükör pedig visszhangot ver, amint a falat elhagyja, és a pultot, s az előtte levő földet árasztja el.
Felkiáltok, és végignézek a fürdőszobán, amelyet a káosz, a maradványok uralnak. Már nyoma sincs annak, amikor a nagy kádban egymást ölelve elmerültünk el, vagy kisebb csipkelődések közepette az egész falat takaró tükör előtt készülődtünk. Minden darabjaira hullott, s úgy érzem, hogy ez nem csak a helyiségre vonatkozik.
- Harry – lépek hozzá, de ő elrántja a kezét.
A jobb ökle vérzik, még innen is tisztán látom.
- Kérlek, had nézem meg. Le kell nyugodnod – kerülöm meg, és megfogom a véres kezét.
- Ne érj hozzám – sziszegi, és újra meglendíti a kezét, mire én menekülőre fogom. Ebben a pillanatban rám néz. - Baba – suttogja. Lassan indul el felém, de én csak hátrálok, ám a hosszú lábai elől nincs menekvés. - Azt hiszed, hogy bántanálak? - suttogja. Olyan a hangja, mint egy rémült kisgyereknek, akinek a szemei előtt az lebeg, hogy a legféltettebb játékát elveszti. Igen, úgy érzem, hogy Harry egy sérült gyerek, míg én csak a játékszere vagyok, akit kiborít, romba dönt majd újraépít apránként, hogy újra kártyavárként véget vethessen a boldogságomnak. - Kérlek, ne húzódj el, soha nem bántanálak, ezt tudnod kellene, Baba – simítja a kezét az arcomra, amelyen a makacs könnyeim sorra követik egymást. - Lea, kérlek – meggyötörten beszél, és az ő szemei is csillognak. Most először érzem védtelennek magamat vele szemben. Egy védtelen lánynak, akinek semmi helye ezen a szigeten, ebben a házban, de legfőképpen Harry dühének célkeresztjében.
Végigcsúszok a fal mentén, a lábaimat felhúzom, a kezeimmel pedig átölelem azokat. Harry elém guggol, és már az ő arcát is könnyek sokasága lepi el. Az első alkalom, hogy nem csak engem, de magát is romba döntötte.  

18 megjegyzés:

  1. Szioo!
    Ritkán szoktam véleményt irni de ez a rész nagyon meg inditott bennem valamit eddig Harryről azt gondoltam hogy huu tényleg ő ront el mindent ebben a kapcsolatban de egy kicsit igaza van gyerekes Lea. Nem tudja fel fogni hogy ez az egész sokkal veszélyesebb mint gondolná és igaz hogy eddig tul élte de csak azért mert Harry mellete volt sokszor. Most igy bele gondolva Harrynek az indulatai igen ingadozoak de valahogy az ő meglátása jobban meg győzöt mint Leáé. A nyomkövetőt én alapdolognak gondoltam hogy van a telefonjába meg mivel Harry egy maffia vezér sok dologhoz hozzá jutt.
    csak ennyit szeretem volna :D
    Remélem továbbra is ilyen izgalom.dus lesz a történet ;)
    Várom a következőt addig is sok sikert és ikletett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a rész! :) Igyekszem megtartani, és ilyen szinten, vagy még magasabban végigvinni! Xx

      Törlés
  2. Hát ez valami eszméletlen lett!! Nincsenek rá szavak. Ámulok és bámulok. Nekem nagyon tetszett,sőt ez elég gyenge kifejezés. Annyi fajta érzelmet éreztem olvasás közben és annyira magába szippantott ez a rész. Igazából mind a kettőjüket megértem.Harry pedig ahogy írtad a végére mind a kettőjüket romba döntötte. De ott van közöttük az a láthatatlan kötelék ami összetartja őket. Igazából az aggódás és a félelmet egyben a szerelmet még sose éreztem Harry részéről ilyen erőteljesen. Leánál is egy erős lány ez tény de most benne is valahogy mintha valami jobban megtört volna mint eddig. Tulajdonképpen szerintem sok mindent rejt magában ez rész olyan összetett. Szóval annyit tudok mondani nagyon lenyűgöztél. Eddig is tudtam hogy fantasztikus vagy és rajongok érted amiért ilyeneket tudsz írni és ráadásul a fogalmazás módod meg a képzeleted valami csodás de amiket feléd és a történeteidfelé érzek most még ötszörösére nőttek. Jajj nagyon várom.A.folytatást!!:* (L.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök!!! Egyszerűen már fogalamam sincs, hogyan is kellene megköszönnöm ezeket a szavakat!! Már zavarban vagyok, amikor ennyire dicsértek! :) Xxxxx

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett, nem is igazán tudom hogy mint mondjak :) Azt hiszem valahol Harry az akinek igaza van hiszen Leanak ismeretlen ez a világ, és egyszer talán ez lesz a veszte hogy nem hallgat Harryre. Ideje lenne megbízniuk egymásban :)
    Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Makacs a drága Lea, de hát így szeretjük Harry mellett, nem igaz? ;) Xxxx

      Törlés
  4. Uristeeeeen! :oooo eszméletlen jo resz lett!!!nem tudom mit mondjak, ebben a részben eszméletlen sok érzelem volt... Imádtam. Egyszeruen fantasztikus lett a resz! Nagggggyoooooon varom a következő részt! *-* <33333

    VálaszTörlés
  5. Imádom! Szinte az összes blogodat olvastam/olvasom , de ez a kedvencem!! Nem a megszokott love story, hanem mindig van benne valami fordulat és ettől ilyen tökéletes ez a történet!:)
    Várom a következő részt!! ;)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, nekem is ez a kedvencem! :)) :*

      Törlés
  6. Kedves Alexa!
    Ezt a részt egyszerűen nem bírom komment nélkül hagyni. Valami eszméletlen lett. Olvasás közben ennyi érzelmet egyszerre még sohasem éreztem. Volt amikor sírtam Leával, volt amikor dühös voltam Harryvel, sőt a rész legvégén még sajnálatot is éreztem. De igazából ez mind csak töredéke annak, amit olvasás közben éreztem.
    Hihetetlen, ahogy írsz. Csak ismételni tudom az eddigi kommentjeimet, mert nem találok szavakat arra, hogy mennyire csodálatos, amit a szavakkal művelsz. Esküszöm, függővé tettek az írásaid. :)
    Nem tudom mit mondhatnék még, ugyanis még mindig kavarognak bennem a különféle gondolatok, és érzelmek.
    Nagyom tehetséges vagy, és egyszerűen lenyűgöző, ahogy formálod a szavakat.
    Köszönöm, hogy olvashatom az írásaidat. :)
    Millió puszi és ölelés. ❤
    Violet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Violet! Nagyon örülök, hogy nem tudtál csak elmenni a rész mellett megjegyzés nélkül. :) Nagyon aranyos vagy! :)) Xx

      Törlés
  7. Imádtam, mint mindig. Eseménydús, izgalmas rész, pont annyi fordulattal és csavarral, amennyivel kell, pont olyan érzelmekkel és reakciókkal, ami ide illett, ebbe a szituációba. Mindkét fél véleménye szépen kifejtve, egyenlőre az olvasóra bízva a döntést, hogy kinek adjon igazat.
    Csak így tovább ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszett!!! Xx

      Törlés
  8. Válaszok
    1. nagyon szépen köszönöm ezt az értelmes megjegyzésedet! :)

      Törlés
  9. Drága Alexa!
    Kezdeném azzal, hogy ez volt az első történet amit olvastam tőled. 4 hónapja találtam rá a blogodra és pár nap alatt elolvastam a minden addig publikált részeket és jó világ! Annyira magával ragadott az egész történet, a leírásaid, ahogyan a karaktereket formázod. Sajnos nem iratkoztam fel az oldalra és valami oka képpen el is feledkeztem erről a csodálatos blogról, amit rettentően sajnálok. Azonban tegnap előtt belekezdtem a "the cure is the love" nevű írásodba és mára végeztem is vele. Ekkor jutott eszembe, hogy ezt a blogot még nem fejezted be és azonnál rákerestem, hogy el tudjam olvasni mindent ami a továbbiakban történt.
    Annyira egy tehetséges író vagy, hatalmas a képzelőerőd, minden cselekvényt képes vagy összefűzni és a fogalmazásod egyszerűen elképesztő! Örülök, hogy rengeteg blogot írtál már hiszen őszinte rajongást érzek az írásaid iránt és szeretném mindet elolvasni, hiszen az eddigiek mind megfogtak:)
    Nagyon tetszik ahogy a karaktereket a részek folyamán alakítgattad és változtattad őket úgy, ahogy szükséges volt. Talán nem is észrevehető olvasás közben, de ahogy visszagondolok, milyen volt Harry és milyen volt Lea az első fejezeteknél és, hogy milyenek most a változás észrevehető és ez tetszik! Látszik milyen hatással vannak egymásra és természetes, hogy ha két fél közel kerül a másikhoz, változni fognak és borzasztóan örülök, hogy te ezt is figyelembe veszed.
    Megőrjít és felcsigáz a kettőjük kapcsolata, átérzem Lea kétségeit és vonzalmát Harry iránt és a tudat, hogy Harry olyan titokzatos amilyen engem is az őrületbe kerget. Át tudom érezni a gondjaikat és örömeiket, amikor ők sírnak az én szívem is megszakad és köszönöm ezt az élményt!
    A mostani részről sem tudok egy rossz szót sem mondani, annyira kusza minden gondolatom, hogy biztos vagyok benne, ez a megjegyzés összeszedetlen lett amit sajnálok, de mindent le akartam írni ami csak eszembe jutott. A tudat, hogy Harry ott volt Lea mellett és hiába veszekedtek már ezer alkalommal mégis összetartanak és tagadhatatlanul kiállnak a másik mellett a szívemet melengeti. El sem hiszem, hogy Harry-t összetörve látjuk első alkalomként nyíltan, de ez a pillanat sokkal különlegesebb így, hogy ennyi rész után mutatkozik meg.
    Sajnálom a hosszú és kesze-kusza kommentet, de szeretném ha tudnád, egy fantasztikus, tehetséges író veszett el és most nem követtem el a múltkori hibámat, feliratkoztam és kíváncsian várom a következőket.
    További szép napot neked!
    Ezer puszi: Brooklyn C. Aleck xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brooklyn C. Aleck!
      Hu, most erre reagálnom kellene, de nem tudok. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen terjedelemben kifejtetted a véleményedet, és, hogy a rendszeres olvasók között tudhatlak! Bevallom, a The cure is the love blogomat én nem érzem jónak, illetve a történettel nincs porblémam, csak véleményem szerint nagyon összecsaptam a dolgokat, emiatt is lepődtem meg, hogy neked annyira elnyerte a tetszésedet. Persze, örülök neki, és köszönöm, hogy elolvastad! :) Bevallom, hogy nem tudatos, amit csinálok. Mivel új vagy az olvasóim körében, nyílván nem tudod, de én nem szoktam előre tervezni. Tudom, hogy a blog legvége mi is lesz, de a köztes részek akkor fogalmazódnak meg bennem, amikor leülök és új részt írok nektek. Emiatt sem mondom azt, hogy tudatos lenne a szereplők változása. Mondhatni, hogy ösztönösen jön, és igazából, ahogyan olvastam most a megjegyzésedet, ekkora jöttem rá, hogy valóban sokat változtak. Ez vicces, még jó, hogy az én történetem... :D:D
      A lényeg, köszönöm még egyszer, és örülök, hogy itt vagy, és, hogy várod az újabb részeket! :) Xxxx

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.