2016. szeptember 3., szombat

60. Fejezet*Napsütés a borús időben

Justin Bieber - Cold Water

Harry szemszöge

Oldalra pillantok, s Leát közelebb vonom magamhoz. Niall még mindig éberen vezet, míg a lány hozzám simul, fejét pedig az ölembe fekteti. Tudom, hogy kérdések ezrei kavarodnak benne, hiszen kíváncsisága kielégíthetetlen, ám meglehetősen furcsa, mióta kilépett a rendelő ajtaján. Szótlan, néha elmosolyodik, de ennek okát sem osztja meg igazán velem. Szerencsére amiatt megnyugodhatok, hogy rendben van. Az orvos furcsa módon nem adott semmilyen nyomtatványt, persze azonnal szóvá is tettem, mert a saját szemeimmel akartam látni az eredményt. Lea leintett annyival, hogy fogadjam el, minden rendben van vele, s már csak haza szeretne menni.
Kisimítom arcából a haját, mire megragadja a kezemet, és egy puszit nyom rá. Úgy fordul, hogy fel tudjunk nézni rám, de nem szól. Semmit sem mond, mindössze néz, felnyúl, s borostás arcomon végigvontatja az ujjait, majd az ajkaimat szemeli ki magának. Most rajtam a sor. Megfogom a kis kezét, s tenyere ellen nyomom a számat. Elmosolyodik, amely az egyik utcai lámpának köszönhetően mutatkozik meg a számomra. Hüvelykujjam végigsiklik alsó ajkán, s a kissé kidugott nyelvét is érinti. Elmosolyodok én is, se felsegítem. Lábait az enyéim között lógatja le, míg teljesen nekem simul. Valószínű, hogy pár nappal ezelőtt még figyelmeztettem volna a biztonsági öv használatára, de most hagyom, hogy egyszerűen a forróság érdektelenségével fedje el fél testemet.
– Hova megyünk?
Halk hangon beszél, már szinte fülelnem kell, hogy meghalljam a szavait.
– Gemmáért és Lottiért.
– Jól vannak, ugye? – kapja rám a tekintetét, míg ujjai az ingem anyagát gyűrik össze.
– Igen, baba, ne aggódj, minden rendben velük. Louis és Liam velük van, és amíg vizsgáltak beszéltem velük.
– És hova megyünk utána?
– Soha nem fogsz ki a kérdésekből, igaz? – mosolyodok el, s egy kusza kincset a füle mögé tűrök, mire felmordul, s beletúr a hajába. Utálja, ha a füle mögött van a haja, igen.
– Még csak most melegszek be – vigyorog, s szívemet valóságos melegség önti el a látványnak köszönhetően.
Egy gyors puszit nyomok a szájára, bár már hiányzik a csókja, még is csak ennyit adok, majd az ölelésembe vonom, s kipillantva megfigyelem, hogy merre is járunk. Niallel a tekintetünk találkozik a visszapillantóban, de pár másodperc után vissza is pillant az útra.
– Maradj itt Niallel, rendben? – nézek Leára, aki már leemelte a lábait rólam.
– Harry...
– Minden rendben lesz. Pár perc és itt vagyunk, rendben? – nézek a szemeibe, biztatóan elmosolyodok, s el is hagyom az autót. Magam után be is csapom az ajtót, s magára hagyom Niall társaságában. A szélvédőn még benézek, de csak Niall arcát látom, ahogyan engem figyel.


Lea szemszöge

– Elmondta Harry – töri meg a csendet Niall, ahogy az épület ajtaja mögött eltűnik Harry. Felsóhajtok, fejemet hátrahajtom, s kissé lejjebb csúszok az ülésen. – Én annyira sajnálom!
– Nem te tetted, vagy ismételted meg... – motyogom. – Minden rendben Niall.
– Ne mondd, hogy minden rendben, mert ez hazugság! – fordul hátra a két ülés között. – Már rég a bolygó másik felén kellene lenned.
– Megmondtam, hogy nem hagyom itt Harryt – ellenkezek azonnal.
– Nézd meg, hogy hova is jutottál, Lea.
– Túl élem, az elsőt is túléltem. Mások sokkal rosszabb helyzetből álltak fel – nyelek egy nagyot, ahogy elcsuklik a hangom. – Rendben lesz minden, most már minden rendben lesz.
– Ne legyél ilyen kicseszett naiv! Tudod jól, hogy vissza fognak térni. A srácok keresik már őket, de még semmi hír feléjük. Ezt Harry terepe, de senki sem tudja, hogy mióta vannak itt pontosan, és, hogy Henry kitől tudta meg a valósi kilétedet! Nem kispályások, és nem fognak kétszer átgondolni semmit.
– Nem fogom magára hagyni Harryt – ismétlem meg magam.
– Együtt fogtok meghalni, ha ezt az őrültséget folytatjátok.
– Milyen őrültséget folytatunk? – nézek rá összeráncolt homlokkal. – Elmegyünk innen.
– Igen, ma éjszakára, holnap Gemma és Lottie pedig elutazik egy egész díszkísérettel és téged is fel akar tenni egy gépre, aztán megkeresni Lukeot és Henryt!
– Mi van? – kiáltok fel szinte, elkerekedett szemekkel meredek az arcára, amit az utcai lámpák világítanak meg mindössze. – Mi a fenéről beszélsz? Ez őrültség! Nem, nem.. – rázom nemlegesen a fejemet, s kiszállok nagy sebességgel az autóból.
– Lea, állj meg! – száll ki ő is utánam, s pár lépést követően meg is ragadja a kezemet. – Elment az eszed? Harry ki fog térni a hitéből, ha csak így önfejűen közlekedsz. Gondolkozz már egy kicsit, hol a fenében van a megfontolt lány, aki nem keveri össze a munkát az élvezetekkel.
– Ez már régen nem munka, ahogyan nem is egy ócska élvezet!
Niall magához ránt, s szorosan megölel. Karjaiba borulok, könnyeimnek utat engedek, és ujjaimmal felsőjének anyagát keményen markolom. Végigsimít a hátamon és nyugtatni próbál, de ne igazán éri el a célját. Már tagadni sem tudnám, s nem is akarom, hogy Harry a mindenem lett a furcsa modora, a kemény szavai, s tettei ellenére is. Már múltkor is hangoztattam neki, s reménykedtem, hogy ő is már feladta azt, hogy a rácsok mögött lássa a férfit. Hittem benne, hogy tényleg már jó barátja.
– Mi folyik itt?
Harry hangja ragad magával. Hirtelen válok el Nialltől és nézek az értetlen arckifejezéssel álló férfira. Lotti a kezeiben pihen, s laposakat pislog, ami nem meglepő, hiszen már igen későre jár. Letörlöm a könnyeimet, egy mosolyt varázsolok az arcomra, s közelebb lépek.
– Szia, nagylány – simítom meg az arcát, ő pedig már is nyújtózkodni kezd felém. Boldogon veszem át, s indulok is el vele az autó irányába. Oldalasan ül rajtam, fejét a mellkasomra dönti, s már le is hunyja szemeit, amint teljesen kényelembe helyezem magunkat.
Kipillantok az ablakon, s látom, ahogyan Niall és Harry beszélnek. Utóbbinak megfeszül az állkapcsa, amelynek már sokszor voltan szemtanúja, talán túlságosan is sokszor. A kislány kezecskéjét simogatom, egyenletessé vált szuszogását hallgatom, de a tekintetemet egy pillanatra sem szakítom el a két férfitól. Harry biccent, majd megjelenik Gemma is két bőrönddel. Niall azonnal odasiet, elmarja tőle a táskákat, s a csomagtartóhoz megy. Most vele vált pár szót Gem, mire a lány mosolyogva bólint, s mind a ketten elindulnak felénk. Gemma előre, míg Harry mellém csúszik be.
– Minden rendben? – néz rám a lány, én pedig bólintok.
– Csak fáradt vagyok.
Biccent, s megsimítja kislánya lábát, majd teljesen előre is fordul.
– Már nem sok idő, és aludhatsz – informál Harry, míg Lottit kiveszi az ölemből és a sajátjába teszi. A kislány mocorogni kezd, de a nagybátyja párszor megsimogatja az arcát, mire meg is nyugszik, s visszatér az álmaiba.
Közelebb húzódok, Harry pedig az oldalának von, s engem is átölel. Elmosolyodom a hármasunkon, még ha Lotti nem is a saját gyermekünk, akkor is ez a pillanat napsütés a borús időben.

*

Fogalmam sincs, hogy az autóút milyen hosszúnak is bizonyul, de Harry szavai értelmét vesztik, mert jó ideig Niall csak vezet ki egyenesen a városból bennünket. Mögöttünk egy másik autó jön, amelyben Louis és Liam ül. Már szinte elzsibbadt mindenem, ahogy Harrynek dőlve próbálom átvészelni, Niall külvárosi házához az utat.
– Lassan több mint három órája megyünk – jegyzem meg halkan.
– Már ott vagyunk – feleli Niall, és felhajt egy földes, kissé döcögős útra.
Kiegyenesedem, amíg teljesen el nem érjük a házat. Ezt is, mint a másikat hatalmas kerítés veszi körbe, s belül hasonlóan egy kastélyméretű villa pillant vissza ránk. Kétlem, hogy ez Niall tulajdona lenne.
Leparkol közvetlen a bejárat elé Niall, mögöttünk is hasonlóan tesz a két fiú, én pedig ki is mászok sietve az autóból. A közelben nem láttam más birtokot, s ez kissé frusztrál, de nem teszem szóvá. Mielőbb szeretnék egy zuhanyt venni, és alvás előtt még pár kérdésemre választ kapni Harrytől.
Gemma is kiszáll, a kislányát átveszi a testvérétől, s Niall mellé siet, aki kiemeli a csomagokat. Együtt indulnak meg befelé és én is így teszek, míg Harry, a másik két sráchoz lép. Belépve a tágas nappaliba azonnal megállapítom, hogy hasonlít a palermói ház stílusához, s még jobban egyértelművé válik, hogy ennek a háznak semmi köze nincs Niallhöz.
– Jó éjszakát, mi felmegyünk – lép hozzám Gem, s egyik karjával megölel. – Kitartás, rendben?
– Igyekszem – ölelem vissza, s egy kis puszit nyomok alvó kislánya arcára.
Niall után fel is mennek a lépcsőn, aki a bőröndjeiket viszi. Hirtelen megperdülök a tengelyem körül, s már lépek is, így Harry lábát sikeresen megtaposom.
– Ne haragudj, nem hallottalak – magyarázom, s visszalépek egyet.
– Menjünk fel – ragadja meg a kezemet.
Még a vállam felett konstatálom, hogy Liam bezárja az ajtót, s levetődik Louis mellé a kanapéra, aki a televíziót kapcsolja be és az xboxot. Cipőstől a lábukat az asztalra helyezik, és elkényelmesednek.
– Ők nem alszanak?
– Nem érdekel, hogy mit csinálnak, csak az, hogy végre kettesben legyünk – mormolja. – És, hogy ne igyanak.
– Van alkohol a házban?
– Nincs, de sose lehet tudni. Ne is ezzel foglalkozz, kérlek.
– Tessék? – vigyorodok el.
– Ne szemtelenkedj – csapja meg kissé a fenekemet és bevezet egy hálószobába.
Feloltja a villanyt, s azonnal el is kezd megszabadulni a ruháitól. Mindössze egy bokszer alsóban lép beljebb, s követ engem.
– Oké, eléggé bizarr, hogy mind a kettőnknek vannak itt ruhái. Harry, mióta állsz készen egy ilyenre?
– Azt hiszem, hogy mióta megismertelek – mormolja. – Nem érdekel, hogy velem mi történik, de téged biztonságban akarlak tudni.
– Ez ostobaság, mert, ha bármit bajod lenne, már is nem lennék jól, Harry! – lépek elé, s kezeimet a mellkasán csúsztatom fel.
– Kezdünk kissé átállni a nyálas párok közé – vigyorodik el. – Menj, zuhanyozz le, utána én is – nyom a homlokomra egy csókot.
Megfogom a kezét, s magam után kezdem húzni, de megállít. Felé fordulok, s kérdő pillantásommal illetem.
– Menj egyedül, jobb lesz így.
– Inkább ne hoztál volna ide akkor, hanem elengedtél volna – suttogom, s hátrahagyom. Talán most először érem el, hogy ezzel a pár szóval belé fojtsam a szót.
Magam mögött bezárom az ajtót, sietve megszabadulok a ruháimtól és állok be a forró zuhany alá, a kusza gondolataimmal. Egyszerre kavarodik bennem a boldogság és a gyűlölet érzése. Arcomat a vízsugár felé fordítom, s hagyom, hogy teljesen, minden szennyet lemosson rólam, s a lefolyóban képletesen tényleg minden eltűnjön, ha az emlékeimben örökké élni is fog.
Hajamat is alaposan megmosom, ahogyan minden bőrfelületet is, mielőtt elhagyom a párás kabin közegét. Testem, s a hajam köré is egy törülközőt csavarok, majd a mosdóhoz lépek, s megmosom a fogaimat is. Nem sokáig szöszölök, mert tényleg vágyom már az ágy kényelmére. Felkapom a ruháimat, majd a nadrágom zsebében turkálni kezdek, s amint megtalálom, amit kerestem, a pultra helyezem jól észrevehető helyre.
– Mehetsz – mondom Harrynek, aki eddig az ablaknál állt, és kifelé bámult. Felém fordul, bólint, s el is siet mellettem.
A gardróbban egy bugyit veszek magamra és egy bővebb felsőt, amelyet Harry térfeléről kapok le. Hajamat áttörlöm, de a már jól ismert, s lassan megszokott meleget szem előtt tartva mindössze ennyit engedek meg magamnak. A tökéletesen bevetett ágyhoz lépek, s elnyúlok rajta.
Hallom, hogy Harry is elzárja a zuhanyt. Ő sem sokat időzött alatta, ami nem lep meg igazán. Az viszont, hogy talán fél perc sem telik el, s kiront az ajtón kezében az én általam otthagyott fényképpel, meglep.
– Mi ez? – a kezében tartott papírra mered, s pár lépéssel meg is szünteti a közöttünk levő távolságot.
– Egy fénykép? – ülök fel közben, mire lerogy az ágyra.
– Ez az, amire gondolok?
– Nagyon úgy tűnik.
Hatalmas ujját végighúzza a kis fotón, száját mosolyra húzza, de hirtelen abba is marad. Kíváncsian nézek rá, mire nagyot nyel, s felém fordítja a fejét.
– Enyém?
– Egy hónapos, igen, a tied, lehetetlenség, hogy másé legyen, de Henry használt óvszert – mondom ki egy szuszra az egészet, s visszahanyatlok az ágyra.
A név hallatán mélyen magába szívja a levegőt. A kis fényképet a pénztárcájába helyezi, majd azt hanyagul visszadobja az éjjeliszekrényre, s feláll. Hagyom minden szó nélkül, hogy a ruháihoz menjen, s egy bokszert rángasson magára. A földre ejti a törülközőt, majd a villanyt oltja le a fürdőben és már be is mászik mellém.
– Trehány vagy.
– Nem érdekel – von magához, s a még lapos hasamra simítja a kezét. – Boldoggá teszel.
– Te is engem – mosolygok rá, bár nem látja a sötétségnek köszönhetően. – De ettől még felelned kell a kérdéseimre.
– Valahogy gondoltam – nevet fel, s most tényleg némi jókedv is kihallatszik belőle. – Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni tőle – vált már is komolyra másodpercek töredéke alatt.
– Ne boncolgassuk, hogy kinek mi a hibája, kérlek. Csak nem értem, hogy, s mikor jelent meg ő mellettem. A házban még te voltál, ez teljesen biztos. És miért nem beszéltél még róla? És az apád?
– Lassabban baba – ad egy kis puszit, s felsóhajt. – Én sem tudtam róla, ahogyan Gemma sem. Nem tudtuk, hogy létezik Henry. Anyát már elég korán elvesztettük, apám ellen pedig fellázadtam. Nem igazán egyeztem meg a véleményeink, ő pedig nem viselte el, és eléggé megnehezítette az életemet. Mondhatjuk, hogy maga után akart, hogy én vezessem tovább az üzleteit. Szerintem annyi elég, ha azt mondom, hogy ő még mocskosabb dolgokban volt benne, mint amikben én vagyok. Egyszer kijelentette részegen, hogy megöl, ha nem veszem át a helyét, mert nem hozhatok szégyent a fejére. Én már akkor is ismertem Louis és Liamet. Ők tudnak erről egyedül, meg már Niall is. És, amit mindig is tudtam, ha valaki dühből támad, előbb sérül meg, mint a másik fél. Apám dühből jött nekem, a sokadik megtagadásomnál, s a rám fogott fegyvere elsült, de nem engem talált el a golyó, hanem őt a dulakodás közben. Akkor is már a megvolt a szervezetem alapja, de soha nem lőttem le senkit, ő volt az első. Ott hagytam, már akkor rengeteg vért vesztett, abba voltam, hogy meghalt, egészen eddig.
– És Henry?
– Fogalmam sincs, hogy ő hol nőtt fel, de megmondom őszintén, hogy válaszokra sem lesz ideje, mert előbb fojtom meg a saját kezeimmel – mellkasának döntöm a homlokomat, ő pedig a nedves hajamba túr, s csókot hint rá. – A konyhába, amikor lementem vízért. Akkor történt. Van kintről, a birtok végéből is egy bejárat a föld alatt húzódó pincébe, de le volt zárva, és ott is volt mindig emberem a közelben.
– És mi történt?
– Ezek a férgek tudták, hogy nem sokra jutnak, hacsak el nem kábítanak, így hátulról csaptak le rám, utána meg a hajón tértem magamhoz, a leeresztett medencében. Tudtam, hogy ott vagy, elmondta az a féreg, hogy Henry odalenn van veled – hallom, ahogyan egy nagyot nyel. – Semmit sem tudtam tenni, kibaszott tehetetlen voltam. Utálom ezt az érzést.
– Kétlem, hogy sokszor megtapasztaltad.
– Valóban ezelőtt még soha, de éppen elég volt, ahhoz, hogy tudjam, ennyi elég is volt belőle. Megtalálom ezeket a mocskokat, és megbánni sem lesz idejük a tetteiket.
Simít végig az arcomon, majd ismételten a hasamra, a pólója alá vezeti a kezeit, s teljesen magához ölel szorosan.

6 megjegyzés:

  1. Úristen ezaz pici Harry,vagy Lea. 😍😍

    VálaszTörlés
  2. Imádom még mindig ahogyan írsz! :))
    Elképesztő.. :D :)
    Nagyon várom a következő részt! :) :*

    VálaszTörlés
  3. Uhh....ez ez eddigi legjobb rész....

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Nagyon klassz lett, és örülök a bébinek :) Igazából kíváncsi vagyok Niall miért nem bukott még le, ez nekem is eszembe jutott már :)
    Remélem minden rendben lesz a párosunkkal. :)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Kérlek ne szünetelj, mert minden egyes perc,amit a blogod olvasásával töltök egy csoda! Imádom ahogy írsz! :)

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics