2016. szeptember 10., szombat

61. Fejezet*Érzelemmentesség

Hasamra fordulok a hátamról, s kinyújtóztatom a végtagjaimat. Harry egy kisebb nyöszörgés után a másik oldalára fordul. Keze eltűnik rólam, én pedig kinyúlok a telefonomért, ami már fél tizenegy múltát mutatja. A készüléket visszahelyezem a helyére, s kimászom az ágyból. Hallom, hogy Lotti már ébren van, s nem kétség, hogy a fiúkon lóg, akik ezt a kissé éles hangot kicsalják belőle. Csodálkozom, hogy Harry még mélyen alszik, de azt hiszem, hogy rá fér a pihenés, így csendben osonok a fürdőbe, hogy a reggeli gyors teendőimet el is tudjam végezni.
A gardróbban a vállfákat ide-oda tologatom, s az új ruháimmal kezdek el barátkozni. Pár darab ismerős, mivel a másik birtokon is volt, de az árcédula még rajta lóg, így egyértelmű, hogy Harry még egy darabot beszereztetett belőlük. Egy egyszerű, csipkézett nadrágot, s hozzá egy topot választok, majd pár kiegészítőt is magamra aggatok, és a szandálomat is fel kapom.
Harry még mindig az ágyon elterülve szuszog, a takarót a lábai között szorítja, s öleli azt. Haja kócosan mered minden felé, az arcába is egy jókora tincs lóg, melynek a vége meg-meg mozdul, ahogyan kifújja a levegőt. Elmosolyodok, ám kifelé is indulok, hogy még szót tudjak váltani Niallel.
– Jó reggelt – köszönök az étkezőasztalt körülülő társaságnak.
– Azt hittük, hogy ma már le se jöttök – nevet fel Louis, s beleiszik a kávéjába.
– Harry még alszik – ennyit mondok, s Gemma mellett helyet is foglalok. Lotti arcára egy puszit nyomok, mire maszatos szája egy mosolyra húzódik.
– Hogy vagy?
Felpillantok Gemre és biztatóan egy mosoly kíséretében bólintok.
– Remekül, kialudtam magam, de a hasam felébresztett.
Elemelek pár gyümölcsöt, s sajtot is. Poharamat feltöltöm narancslével és csendben nyammogni kezdek a reggelimen. A többiek olykor felnevetnek, a fiúk Lotti agyát húzzák mindenféle aprósággal, míg a kislány kioktatóan válaszol nekik, miközben a reggelijét falja be.
Tekintetem a szőke rácra vándorol, aki a kávés csészéje mögül pillant rám, így a tekintetünk összeakad. Megfogom az én üres csészémet, s azzal a kezeim között indulok a konyhába, tea készítés ürüggyel, de remélem, hogy Niall veszi a lapot, és utánam ered, amíg a védelmezőm mély álmaiban él.
A forralóba vizet öntök, s be is kapcsolom, majd az ajtón be is lép Niall az ő saját csészéje társaságában. Mellém áll, én pedig megfordulok, s háttal a pultnak támaszkodok.
– Te rólad még miért nem tud Harry?
– Mire gondolsz? – szalad ráncba a homloka, s szemben velem állapodik meg.
– Ne nézz hülyének, tudod, hogy miről beszélek. Mindent kiszúrt, mindenről tud, nincsenek titkok előtte, lehetetlenség, hogy a te valós kilétedről és, hogy miért is vagy itt, nem tud.
– Harry egy okos férfi, aki minden emberén rajta tartja a szemét – ért egyet velem Niall. – Soha nem említettem neked, hogy ő nem tud arról, hogy miért is vagyok itt.
– Tessék?
– Lea, egy szóval sem mondtam...
– Igen, hallottam, de te folyamat hangoztatod, hogy miért is vagy itt, hogy miért is jöttem én ide.
– Nem mondta a szemeimbe, hogy tudja, és még élek is, emiatt kételkedem benne, hogy tudja a kilétemet, de viszont ismerem. Nem létezik, hogy ennyi idő alatt nem jött rá a dologra.
– A bizalmasa vagy, tegnap is téged hívott.
– Ezt vele kellene tisztáznod. Mármint ne úgy kezd, hogy 'hé, tudtad, hogy Niall is azért van itt, amiért én?'... Nincs kedvem a cápák között kikötni.
– Te köpted be Nicot?
– Én? – hitetlenkedve mered rám. – Ne beszélj hülyeségeket, ennél te is értelmesebb vagy. Soha, senkit nem árulnék el.
– Még is Harryt ennyi idő után képes lennél!
– Ilyet se említettem.
– Niall – kiáltok szinte fel, miközben megfordulok, és felöntöm a csészét vízzel. – Beszélnél végre egyenesen?
– Nem kell tartanod tőlem, rendben? – magához von, s megölel, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel. – Olyan vagy, mint egy elszánt maffiafeleség. Csinosan felöltözve, tettre készen a szeretett férfiért. Meg mondom őszintén, hogy az első pillanatban tudtam, hogy ez a feladat nem neked való. Az elő percben, ahogy találkoztatok már az övé voltál.
Elvigyorodok, s elszakadok a sráctól, hogy minimális cukorral ízesítsem be a teámat. Az ajtó nyitódik, én pedig oda is kapom a fejem. Harry már tökéletes külsővel, kipihent arccal lép be a helyiségbe.
– Reggelt – mormolja mély hangján. Niallel kezet fog, a szöszi ki is slisszol a konyhából, míg Harry felém közeledik. – Szia – mosolyog le rám, míg derekamnál fogva magához húz.
– Szia – nyomok egy puszit a szájára.
– Nem szeretem, amikor nem vagy mellettem.
– Sajnálom, éhes voltam.
– Minden meg van bocsájtva – simítja kezét a hasamra, majd a nyakamba csókol. – Milyen csinos vagy.
– Hát köszönöm, azt hiszem – fordulok vissza a teám felé, mire Harry a gőzölgő csészét a kezébe veszi könnyedén, míg a másik kezével az enyémét fogja meg.
– Menjünk vissza reggelizni.
Louis és Liam már nincs az asztalnál, Lotti a televízió előtt ülve egy mackót szorongat, s mesét néz, míg Gemma kényelmesen reggelizik Niall társaságában. Helyet foglalunk. Én ugyan ott, ahol az előbb is ültem, Harry pedig mellém. Tölt magának kávét, s az asztal felhozatalát kezdi el szemlélni.
– Remélem, hogy végre normálisan telt az éjszaka – mondja Gem. – Jó látni végre a kipihent arcodat. Eléggé frusztráló volt a nyomott képed látványa reggelente.
– Azt hiszem, hogy te is elég frusztráló vagy – mormogja Harry, míg a tányérját megpakolja. – De igen, végre, hosszú idő után először kipihentem magam. Ki kell használnom, amíg tehetem.
– Miről beszélsz? – Niall is csatlakozik a beszélgetéshez, míg én egy újabb szőlőszemet dobok a számba.
– Lea állapotos és, amint megszületik a baba, nem lesz egy perc nyugtunk sem.
Niall tekintetét magamon érzem, de én most kerülöm a szemkontaktust.
– És ezt csak így közlöd? – kerekednek el Gemma szemei.
– Mit kellene csinálnom? Díszvacsorát tartani?
– A gyerekedről beszélünk! A fenébe, nagynéni leszek végre! Ne beszélj úgy, mintha egy kiló kenyeret emlegetnél – fenyegeti meg Gemma a bátyját, mire elnevetem magam.
– Ne aggódjatok, tegnap, amikor elmondtam neki, nem volt ennyire érzéketlen – simítom tenyeremet a combjára az asztal alatt, mire zöld szemei rám villannak.
– Ez a szerencséje – sóhajt fel mellőlem Gem. – Gratulálok – vigyorogva húz egy ölelésbe.
Azonnal fecsegni kezd minden féléről, mint tapasztalt édesanya, én pedig vigyorogva igyekszem befogadni a hallottakat, ám az információ mennyisége, és a témák hirtelen váltakozása megnehezíti ezt. Harry odaveti a testvérének, hogy azért levegőt is vegyen, mire a lány csak leinti, s hasonló lelkesedéssel folytatná, ha a csengő hangja nem zavarná meg a boldog társalgást.
Érdeklődve figyelem, ahogyan Isabella, pár tiszt kíséretében lép be a ház falai közé. Harry mereven áll mellettem, kezeit a nadrágja zsebébe dugja, s megvárja, míg mindenki belép, s az ajtó becsukódik.
– Igazán takaros kis ház – pillant körbe Isabella. – Lea, milyen régen volt szerencsénk találkozni. Őszintén meglep, hogy még mindig itt látlak. A helyedben már biztosan messze járnék.
– Miért jöttél, Bella? – mordul rá Harry, mire a nő rá kapja a tekintetét.
– Beszélhetnénk négyszemközt?
Harry biccent, ám megragadja a kezemet és maga után húz. Bella nem tetszetős hanggal reagál a jelenetre, de én csak a férfit követem. A folyosó végén egy irodába térünk be, s engem az asztal mögött elhelyezkedő, igazán kényelmes székbe vezet. Leülök, ő pedig az asztalnak dől háttal, karba fonja a kezeit, s türelmesen várja, hogy Isabella becsukja maga után az ajtót.
Még nem voltam idebenn, de meglehetősen sötétnek, gyér lámpa fényével ellátott helyiségről beszélünk. Egy kisebb ablak van mindössze a könyvespolccal körbevett szobában. Közepén egy nagy méretű asztal, melyen tökéletes rend uralkodik, ahogyan a helyiség más részein is. Pár dísztárgyon, egy tucat könyvön kívül nem igazán lehet mást felfedezni.
– Úgy látom, hogy igen nagy kettőtök között a bizalom.
– A kapcsolatunk mélységeit jöttél tanulmányozni? Mert akkor a kifele vezető utat már tökéletesen ismered.
– Nyugalom Harry – nevet fel a nő, és járkálni kezd a falak között. – Tegnap éjjel égve találták a szerény jachtodat.
– Valóban?
– Van sejtelmed, hogy mi is történhetett? – emel le egy képet, amely a könyvek előtt kapott helyet.
– Nem tudom. Biztosan valaki nem szimpatizált vele – feleli könnyedén Harry, s a zsebeibe süllyeszti a kezét. Zakóját így kissé hátrább tolja, bokáit pedig keresztezi. Nyugodtság árad belőle, míg belőlem inkább az idegesség.
– Nem égett le az egész – fordul felénk. – Így jelenleg nyomozás folyik az ügyben. Még mindig nem rémlik, hogy kik is akik ennyire ártani szerettek volna?
– Valószínű, hogy egy véletlen baleset.
– Kétlem, hogy a golyónyomok, a vér és a benzin véletlennek bizonyul. Ne nézzük egymást madárnak, elég régóta ismerjük egymást.
– Nem nevezném komoly ismeretségnek azt, hogy ellenem nyomoztok már hosszú ideje. Hozzáteszem, hogy hasztalanul.
– Egyszer mindennek vége szakad, és a te szerencsepiramisod is apránként, de omladozni kezd.
– Ennyire rá értek, hogy feleslegesen idáig kiutazok és ilyen hülyeségekkel traktáltok? Sajnálom, de itt a családom, nem érek rá ilyen mélyenszántó gondolatok hallgatására.
– Valahogyan nem érzem, hogy annyira megrendítene a hajódon okozott kár.
– Mindent lehet pótolni.
– Ha esetleg Leát veszítenéd el, őt is ilyen könnyen pótolnád?
Nagyot nyelek a kérdés hallatná, s Harryre pillantok, akinek tökéletesen rálátok az oldalprofiljára. Állkapcsa megfeszül, s farkasszemet néz Isabellával.
– Felesleges ostobaságokat beszélsz. Leával semmi sem történhet, amíg itt vagyok!
– Éppen ez az, egyszer mindennek vége szakad – sóhajt fel drámaian a nő. – Mindenesetre a nyomokat a laborban kivizsgáljuk, és komolyan megütöd a bokádat, ha a vér vagy bármi más rád tereli a gyanút.
– A saját hajóm, eléggé abszurd lenne, ha semmi hozzám köthető dolgot nem találnátok. Most pedig, kérlek, hogy távozz, nincs időm ilyen ostobaságokra.
Harry elrugaszkodik az asztaltól, s kitárja az ajtót.
– Örülök, hogy újra találkoztunk – néz rám Bella. – Csak remélni tudom, hogy belátod nem itt van a helyed, és eltűnsz innen, mielőtt a süllyesztőbe húz magával.
Ezzel hátat is fordít nekem, s kisétál a szobából. Harry kilép a helyiségből, és figyeli, végig szemmel kíséri a nő és a társai távozását. Az ajtó hangosan jelzi, hogy magunkra maradtunk újra. Harry visszalép az irodába, mögötte pedig Louis és Liam siet be, akik be is csukják az ajtót.
– Küldjetek pár embert a rendőrség laborjába, és minden nyomot, ami a hajóhoz köthető, és hozzánk, tüntessenek el! – adja ki parancsa, mire a két srác már indul is teljesíteni a feladatot.
Felállok és Harry elé lépek, aki a derekamra simítja a kezét, s lágy csókot hint az ajkaimra.
– Nem szeretném, hogy elhagyd a házat kíséret nélkül, rendben? – bólintok, s viszonozom az ölelését.

3 megjegyzés:

  1. Imádom...nagyon jó....siess a kövivel😄

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!! :)
    Imádok minden egyes részt! :)
    Nem fogom kibírni egy hétig... :D

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom,hogy hamarosan vége lesz ennek az eszméletlen fantasztikus történetnek.Bevallom hogy imádom az írásaidat bár mostanában sajnos alig volt időm hogy olvassak sőt semmi időm nem volt és ez már nagyon zavart.Őszintén mondom hogy félek a befejezéstől nagyon de bármilyen lesz imádni fogom még ha meg is sirat mint például a Laters Baby.Már egyfolytában kattogok mi is lesz a befejezés de hiába gondolok bármire is biztos nem az lesz hiszen kiszámíthatatlan vagy az írás terén. Ezt persze jó értelemben értem.Hisz arra se gondoltam hogy a hajónak még lesz szerepe.Viszont jó látni hogy ahogy haladtunk előre Lea és Harry mondhatni összecsiszolódtak. Féltem mindkettőjüket és a kicsit is természetesen. Csodálom hogy ilyen eszméletlenül jól írsz. Annyira szépen fel van építve ez egész. A kis utalások,magyarázatok,selytések,bizonyos jelek. Egyszerűen varázslatos.Nagyon várom a folytatást :*

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics