2015. október 14., szerda

8. Fejezet*Szellemek kísértése


Lea
Fel -, és le rohangálok a szobámba. Késésben vagyok, mint ahogyan az sokszor megesik velem. Nico szerencsére nem zaklatott még a mai nap, és remélem most sem fog, mert a zuhany, smink és a ruha kiválasztását is negyed óra leforgása alatt meg kell oldanom.
Egy hete annak, hogy utoljára találkoztam Harryvel. Azóta egy üzleti úton volt az országon kívül, de minden nap telefonon tartottuk a kapcsolatot, amelyhez mindenképpen ő ragaszkodott.
A parti után a parton sétáltunk és beszélgettünk, de semmi érdemlegeset nem tudtam meg róla, viszont annál jobban bepróbálkozott, ám folyamatosan ellenálltam ajkainak. Furcsa, mert biztonságban éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy őt azonosítottam a támadómként.
Ezt a témát is felhozta, ami meglepett, viszont egyáltalán nem győzködött, hanem kérdezett. Elmeséltem neki az estét, és ez kellően kellemetlen helyzetet szült. Ám ő végighallgatta minden részletét, amit megosztottam, bár nem sok mindent. Mindezek ellenére megértő volt, és megesküdött szemeimbe nézve, hogy nem ő tette.
Zuhany után a tükör előtt megállok, és sminkemet elkészítem. Hajamat a kusza kontyból leengedem, és természetes hullámaiban hagyom. Rohamos léptekben térek vissza a helyiségbe, ahol is szemeimmel a szekrényem előtt állva, sietve választok egy ruhát. Felveszem, ahogyan szandálomat is, és már táskámba tüntetem el a legfontosabbakat. A tükör előtt fújok még egy kis parfümöt magamra, ahogyan ajkaimat is bekenem piros rúzsommal. Napszemüvegemet felveszem mágneskártyámmal együtt és elhagyom a szobámat.
Pár perc alatt lenn találom magam a hatalmas, természetes fénnyel bevilágított előcsarnokba, amelyet át is szelek. A már ismerős kocsi pontosan a bejárat előtt vár rám, amelyből kiszáll Harry hatalmas mosollyal az arcán. Szemeim végigmérik csodás külsőjét. Fekete szűk nadrágja elmaradhatatlan, ahogyan a csizma is, míg a felsőtestét félig meddig takarja ingje, amely piros alapon, fehér pöttyös mintás. Elmosolyodom.
Haja össze van fogva, orrán pedig egy fekete napszemüveg pihen, míg kezéből telefonja sem hiányozhat.
- Szép napot, baba – mosolyog, és arcomra nyomja rózsaszín ajkait.
- Neked is – üdvözlöm én is. – Sajnálom a késést, csak éjszakába nyúlva dolgoztam, és sikeresen elaludtam – magyarázkodom, miközben beszállunk az autóba.
- Semmi gond, baba – fogja meg a kezem, és tenyerembe csókol. – Kárpótol a mosolyod, és az, hogy mennyire is csodás vagy – simogatja meg az oldalamnál kilátszódó bőrfelületet. – Szexis.
- Köszönöm – tolom fel fejem tetejére a napszemüveget, míg Harry is megszabadul a sajátjától. – Hova megyünk?
- Gondoltam, hogy ebben a kellemes időben a szabadban ebédelhetnénk – mosolyog.
- Kellemes? – nevetek. – Inkább forróságnak nevezném. Inkább ruha nélkül mászkálnék. Elviselhetetlen.
- Hm, semmi akadálya. Tudod, megengedem, hogy meztelenül tartózkodj nálam – csókol nyakamba. – Nem venném a szívemre, ha rosszul lennél a melegtől.
- Nagyon figyelmes vagy. Tehát akkor hozzád megyünk? – faggatózom tovább.
- Igen. Persze, csak ha nem érzed tolakodásnak.
- A bájos üzeneteid után, amikkel a héten ajándékoztál meg? Semmi ellenkezés nincs bennem – bújok oldalához, hogy ne érezze, csak ő közeledik. Muszáj megszereznem a bizalmát, hogy mielőbb más témákat is megosszon velem, amivel sikerül a börtön falai közé zárnunk őt örök időkre.
- Bájos? – szorítja meg combom. – Akkor valamit nagyon elírtam.
- Rendben, mocskos, megfelel? – nevetek.
- Tökéletesen. Viszont meg is érkeztünk – csókol arcon és kiszáll. Megkerüli gyorsan a járművet, kinyitja az ajtót és kezét nyújtja felém, melyet el is fogadok.
Kiszállok, és a csodás kikötőt szemlélem, ahova megérkeztünk.
- Azt mondtad, hogy hozzád megyünk – nézek fel rá, amint végignéztem a méregdrágának tűnő jachtokon.
- Akkor úgy tűnik elfelejtettem említeni, hogy mozgó talajon élek – csúsztatja derekamra kezét. – Menjünk – kulcsolja egybe kezünket és egy nagyobbfajta motorcsónakhoz vezet, ám mielőtt beszállnék, megszabadulok magas sarkú szandálomtól.
Harry türelmesen vár, míg megszabadulok a cipőtől, majd elveszi tőlem, másik kezét pedig nyújtja, hogy könnyedén beszállhassak. Megköszönöm neki, mire csak mosolyogva biccent, és lehúz maga mellé a kényelmes vörös színű bőr felületre, még a számomra ismeretlen férfi indítja a motort, és elindulunk a hajója felé, amelyen él, elmondása szerint.
Pár percnek tűnik az út, ám csendben telik. Én a csodás tengert figyelem, és élvezem a friss levegőt és a nap simogatását.
Megérkezünk a jacht hátsó részéhez, ahol is Harry száll ki először, majd visszafordul és felsegít engem is. A motor továbbra sem áll le, és arra leszek figyelmes, hogy a férfi visszamegy a partra.
- Szeretnéd veled lenni, kettesben – magyarázza. – De, amikor csak vissza szeretnél menni a partra, jön is – nyugtat meg.
- Rendben – mosolygom rá bíztatóan.
- Körbevezetlek, rendben? – kérdi, miközben megszabadul csizmáitól és a zokniktól, majd egyik kezébe azokat fogja az én szandálommal együtt, míg a másik kezével enyémet fogja meg és kezd el húzni egy lejáró felé.
Igazán luxuskörülmények uralkodnak a hajón, amelyek elkápráztatnak engem. A lépcső aljánál egy kisebb nappalinak nevezhető helyiség található, ahol kényelmesnek tűnő kanapék vannak elhelyezve. A szoba másik felén egy kisebb bár található, míg vele párhuzamosan egy hatalmas tv kapott helyet.
Egyenesen a lépcsővel szemben haladunk tovább, amint leteszi lábbelijeinket. Jobbra egy helyiség a konyha, míg vele szemben, balra egy kisebb étkező van. Azokba csak bepillantok, ugyanis már haladunk tovább.
- Itt egy háló van, amolyan vendégszobának is mondhatnám – mondja, de meg sem állunk, hanem a folyosó legvégén található ajtóhoz megyünk. – Ez a háló – tárja ki előttem az ajtót.
Hatalmas ágy van a középpontban, amelyen hófehér selyemágynemű van. Egy hatalmas szekrény és két éjjeliszekrény mindössze a bútorzat.
- Balra az ajtó, egy fürdő. Ha esetleg a mosdót szeretnéd majd használni – mondja, ezzel kissé talán magyarázva is, hogy minek is mutatta meg a hálószobáját.
- És, ha vendégség jön? – vigyorgom fel rá.
- Van egy mosdó elől, de az olyan személytelen – feleli. – Ezt használd inkább, ha szükséges.
- Jól van – nevetek.
Arcon csókol vidáman és visszaandalgunk előre, ahol is észreveszem, hogy a lépcső mellett is vezet egy rövidebb folyosó, ám arra nem térünk ki. Egyenesen a fedélzetre vezet, annak is az elejére.
- Pezsgőt? – kérdezi, amikor is a nyugágyakhoz érünk, ahol egy újabb kisebb bár található és medence.
- Igen, kérnek barack lével, ha van – mosolygok rá, mire bólint, és már tölti is a kevert italt. – Oké, ez furcsa – nevetek. – A tengeren élsz, és medencéd van a fedélzeten?
- A tenger nem az enyém, én pedig szeretek a tulajdonomban tudni sok mindent – néz rám áthatóan, mire zavartan elmosolyodom és a hajó széléhez megyek. Megtámaszkodom a korlátnál, míg ő mellém áll és átnyújtja az egyik talpas poharat.
- Te nem iszol? – érdeklődöm, amikor is szénsavas vizet pillantok meg kezében.
- Nem igazán vagyok az alkohol híve. Szeretem, ha tiszta a fejem – indokolja. – Mi jót csináltál, amíg nem voltam a városban? – cirógatja meg oldalamat.
- Dolgoztam, hiszen előtte tudod, elvonta valaki a figyelmem – felelem. – Leadtam pár anyagot e-mailben, mert a főnököm kissé már türelmetlen volt.
- Beszéljek vele? – komoly a hangja.
- Nem, megoldottam, köszönöm – kortyolok bele italomba. – Te merre jártál?
- Rómában voltam és Párizsban. Pár üzleti döntést meg kellett hoznom, és közbe kellett avatkoznom néhány ügybe.
- De minden rendben?
- Most már igen, minden a legnagyobb rendben – húz közelebb magához. – És persze vásároltam. Hogy tetszik?
- Micsoda? – kérdezek vissza nyomban.
- Az új otthonom – nevet. – Most vagyok másodszorra itt. Pár napja vettem, a régi jacht kisebb volt, és medence sem tartozott hozzá. Kellett a változatosság, na és sok volt a szellem – von vállat.
- Szellem? 
- Lényegtelen – nevet fel. 
- Nagyon sikeres üzleteket bonyolíthattál le – jelentem ki.
- Igen, egy kis pénzt sikerült szereznem – nevet. – Nem vagy éhes?
- Itt fogunk enni?
- Esetleg szeretnél elmenni valamerre?
- Nem, csak nem látok sehol személyzetet, és kétlem, hogy te főznél.
Felnevet, és megissza a vizet.
- Meglepődnél, ha tudnád, mennyire is jól főzök – kacsint rám. – És nincs személyzet. A parton tartózkodom inkább és csak aludni járok haza. De most hozattam ételt, ami a konyhában vár ránk. Ha megfelel.
- Tökéletes.
- Akkor menjünk – ragadja meg kezemet és ismételten a hajó gyomrába vezet.

Ps: Köszönöm az előző részhez érkezett egyetlen egy megjegyzést Klaunak, aki a csoportban fejtette ki a véleményét. Xx  

4 megjegyzés:

  1. Szia
    Eddig nem írtam ne haragudj :( Bevallom őszintén én nem szeretem azokat a történeteket ami bántalmazás illetve erőszak van, de ez vhogy megfogott :) Tetszett a mostani rész olyan fesztelen, én is azon a véleményen vagyok hogy van egy másik "Harry" is aki a mocskos ügyleteket intézi, de ki tudja szereted meglepni az olvasóidat :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége ennek a kajálásos,hajós dolognak. Izgatottan várom a következő részt mint mindig. Élek halok az írásaidért! :*

    VálaszTörlés
  3. Úristen!!! Nagyon jó ez a rész is, mint az eddigiek! Túl jól írsz wá...bele tudok őrülni, mikor várni kell a részekre, de tudom, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Olyan sok kérdésem van, de úgy is ködösen fogsz válaszolni rájuk:D najó azt hiszem nem zaklatlak! Puszii: Andii:***

    VálaszTörlés
  4. Szia Alexa, én benne vagyok a facebook csopiban is, de jobban szeretek itt írni. Sajnos nem sokszor küldök visszajelzést, pedig minden blogodat olvastam/olvasom. Nagyon szeretem az írásaidat, de azt szeretem bennük a legjobban, hogy képes vagy újat alkotni! Nem tudom már melyik blogodat olvastam először, csak azt tudom, hogy az uncsitesóm ismertette meg velem az írásaidat, és ezt nagyon köszönöm neki, mert nagyon sok mindenből maradtam volna ki, többek között egy tehetséges directioner-író megismeréséből. Szóval, csak meg szeretném köszönni, hogy boldoggá teszel minket és szebbé varázsolod a mindennapjaimat az írásaiddal.
    Egy olvasó :)

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics