2015. október 22., csütörtök

9. Fejezet*Védelmező karok


Lea
A konyhában állva árgus szemekkel figyelem, ahogyan Harry a melegen tartóból előveszi az ételeket, amelyek teljesen újak számomra.
- Szeretném megmutatni neked az igazi olasz ízeket – magyarázza, amikor a két tányérral az asztal felé indul. – Természetesen van amerikai étel is, ha esetleg ez nem ízlene.
- A biztosra mentél? – nevetek, és helyet foglalok mellette.
- Nem venném a szívemre, ha éhen halnál – kacsint rám. – Vizet? Vagy esetleg valami mást szeretnél?
- A víz tökéletes – felelem. – Köszönöm – mondom, amikor teletölti poharamat a hűsítő itallal. – Szóval szellemek? – nézek rá kérdően.
- Ó, tehát nem felejtetted el – nevet. – Igen, női szellemek kísértettek.
- Ez egyre furcsább lesz – veszek egy falatot a számba, és ízlelem meg az olasz ételkreációt.
- Elég sok nőt dugtam meg, a hajómon – fejti ki, mire felvonom egyik szemöldököm.
- Ezek a mocskos szavak mindig csak úgy kibuknak belőled?
- Nem az zavar, hogy mennyi nővel keféltem, hanem az, hogy milyen kifejezést használok? – döbben meg.
- Férfi vagy, akinek vannak szükségletei. Mi pedig nem állunk olyan kapcsolatban, hogy akármilyen féltékenységi jelenetet rendezzek.
- És, ha azt mondom, hogy szeretném, ha ez a viszony közöttünk komolyabbra forduljon? – simítja combomra kezét.
- Akkor azt felelem, hogy ami előttem volt, az a múltad én pedig a jelened vagyok – szemeiben nézve, kissé csábosan ejtem ki a szavakat.
- Tudod ezt a gondolkodási módot más nőknek is elmagyarázhatnád.
- Mindenki másképpen gondolkozik – felelem. – Nem mondom, hogy nem zavarna, ha valamelyik partnered szembe jönne velünk, és tudnám, hogy volt közötök egymáshoz. De ha engem akarsz, akkor tudnod kell, hogy nem vagyok az egyéjszakás kalandoknak a híve – terítem ki előtte lapjaimat.
Megdöbben, de őszintén el is mosolyodik.
- Természetesen. Eddig senki sem érdekelt, de tudod, te egy nagyon is érdekes személyiség vagy.
- Valóban? – pillantok rá poharam fölött.
- Igen – bólint. – A szicíliai nők odaadóak, mindent megtesznek, amit a férfi kíván. Alávetettek egy kapcsolatban, de ha befogják a szájukat, amikor kell, és kezes bárányként viselkednek, ami meg is van hálálva nekik. Ékszerek, ruhák és minden szarság, amikre a nők vágynak. Ám, ha a szájuk nagy, kellően lehet velük megértetni, hogy fogják be szájukat.
- Úgy beszélsz, mint egy maffia vezér – könnyedén mondom, ám ő csak féloldalas mosolyra húzza száját.
- Hogy ízlett? – kérdezi, amikor mind a ketten befejeztük az étkezést.
- Nagyon finom volt, igazán ízlett.
Válaszolom úgy, mintha észre se vettem volna, hogy hirtelen témaváltás volt.
- Örülök – áll fel, és a kezét nyújtja. – Szeretném, ha velem maradnál estére.
- Nem gyors kissé a tempó?
- Még nem dugtalak meg, és közel egy hónapja ismerlek. Nem éppen gyorsnak nevezném az iramot – förmed rám.
- Milyen romantikus szavak – nevetek fel. – De sajnos nem tudok itt maradni. Holnap korán egy interjút kell csinálnom. Sajnálom.
- Kell tartanom az elutasítástól? – cirógatja meg az oldalamat.
- Felesleges – nyugtatom meg, és lepillantok dús, puhának tűnő rózsaszín ajkaira.
Nyelvét kidugja és megnedvesíti a száját.
- Nagyon örülök – suttogja számra, ám nem csókol meg, amiért magamban hálálkodom.
Kézen ragad és a fedélzet felé húz, ahol is tovább folytatjuk beszélgetésünket, és megfogadom, hogy következő alkalommal fürdőruhát is hozok.

*


Harry este visz vissza a hotelbe. Az autóban, combomat cirógatja, míg nyakamra néha egy-egy csókot hint.
- Igazán velem tarthatnál – mormogja.
- Még mész a klubba nem?
- De igen – nyög fel fájdalmas arckifejezéssel. – És kivételesen magamtól felajánlom, hogy táncolok is veled, csak tarts velem.
- Nem lehet, pihennem kell, sajnálom – pillantok rá, és arcára nyomok egy puszit. – További szép estét.
Mosollyal az arcomon hagyom el a fekete autót, és sietek be a hotelbe. A lift felé előveszem telefonom, és visszahívom Nicot, amikor belépek a felvonóba.
- Mi a helyzet, kiscsaj? – szól bele, amint felveszi.
- Most értem vissza, hulla fáradt vagyok.
- Merre voltál egész nap?
- Elvitt a hajójára – mondom, amint kiszállok a liftből és a szobám felé megyek.
- És, van valami értékes infód? – türelmetlen.
- Nico – ejtem ki nevét kissé feszülten, és szobám ajtaját becsukom magam mögött. – Meg kell szereznem a bizalmát, nem megy minden olyan könnyen. Szerinted egy ilyen ember, mennyire bízik meg másokban?
- Tedd meg, ami ahhoz kell, hogy megtudj minél többet.
- Elcseszted! Egy szajhát kellett volna felbérelned – nyomom ki ingerülten és le is némítottam a készüléket.
Bemegyek a fürdőbe és minden ruhámtól megszabadulok. Hajamat felkötöm egy kontyba, majd belépek a kabinba, ahol is magamra engedem a forró vizet. Hiába van hőség Palermóban, a meleg vízre szükségem van, hiszen kellően ellazít.
Alaposan megmosakszom, majd testem köré egy puha törülközőt tekerek, elzárom a vizet és kilépek a fülledt kabinból. Tükörről letörlöm a párát, a hajamat pedig kiengedem, és fogaimat kezdem el megmosni.
Miután végzem, kitárom a fürdőnek ajtaját, és leoltom a villanyt. A szobában is csak az ágy melletti kisebb villany ég, így sietve az erkélyhez lépek, és behúzom a spalettákat. Kinn most már mondhatni kellemes idő van, de a reggeli napsütés miatt muszáj besötétítenem.
Éppen a város fényeit szemlélem még, amikor két kar fonódik csípőm köré. Megugrom, és teljes lényemben megfeszülök.
- Sh, nincs semmi baj – ismerős hang csapja meg fülem, így megkönnyebbülve szívom magamba a levegőt.
- Harry, mit keresel itt? – kérdezem, ám ő válasz helyett a nyakam ívét kezdi el nedves csókokkal borítani.
- Unalmas volt nélküled a klub – magyarázza, és szembefordít magával.
Bármennyire is vagyok nyugodt, gondolataimban az este eseményei peregnek le folyamatosan, és ez feszülté tesz. Homlokát enyémének dönti, ahogy kissé lejjebb hajol, ám kezei derekamat cirógatják a puha fehér anyagon keresztül.
- Te remegsz – állapítja meg.
Laposakat pislogok, míg ujjait állaim alá nem csúsztatja, és arcomat felemeli.
- Kérlek, nyugodj meg, nem szerettelek volna megijeszteni.
- Ne haragudj, de meglepett, hogy itt találtalak – felelem. A magabiztos lány, aki egész nap jelen volt, már eltűnt. – Egyáltalán, hogy jöttél be?
- Mindenhova bejutok, ahova akarok – villantja rám mocskos mosolyát, ám nálam nem ilyesfajta hatást ér el. – Ne ijedj meg. Most járok csak először itt – próbál megnyugtatni.
- Ezt jó tudni.
Döbbenten néz rám, aztán az ágyhoz lép, magával húzva engemet is. Leül, és az ölébe invitál.
- Mi a baj, baba? – egy kósza tincsemet a fülem mögé helyez, míg arcomat kíváncsian vizslatja.
- Tudod, hogy milyen hatások értek itt, és erre belopakodsz a szobámba. Szerinted? – sóhajtok fel.
- Sajnálom, de tényleg vissza kellett jönnöm.
- Miért? – kérdezem, de azonnal meg is kapom a választ rá.
- Ezért.
Ajkait enyéim ellen nyomja, és érzékien megcsókol. Ajkai hidegek, míg nyelve szinte forró, ahogyan számba hatol. Felnyögök a kellemesség érzésére, ám nem bízza el magát, semmilyen megjegyzést nem tesz, csak tovább csókol lassan, érzékien.
Mind a két kezem átöleli nyakát, így könnyedén túrok enyhén göndör hajába. Megragadja csípőmet, és óvatosan az ágyra fektet. Fel-felpillantok rá, amikor fölöttem, lábaim között térdelve megszabadul felsőjétől. Kissé kidolgozott teste elvonja figyelmem, ahogyan a rá varrt kusza minták is, amelyek nem függnek össze, még is azonnal szívembe lopják magukat.
Elhelyezkedik fölöttem, és áthatóan szemeimbe néz. Megcirógatja arcom, és ismételten egybeforrasztja ajkainkat. Nyaka köré fonom kezemet, hogy teljesen le tudjam húzni magamhoz, ám akaratosan, kezein tartja súlyát.
Kezei vándorútra indulnak testemen, mire megfeszülök és ez az ő figyelmét is megragadja. Abbahagyja és letekint rám.
- Mi a baj? – kérdi, de csak zavartan elfordítom arcomat. – Hé, baba, kérlek – suttogja, és ajkamon simít végig.
- Kérlek, menj el – száraz szájjal kérlelem, tekintetét kerülve.
Mélyen felsóhajt, és eléri, hogy újra felé fordítsam arcomat. Nem szól, csupán felállt, és felveszi földre ejtett pólóját. Kezét kinyújtja felém, melyet elfogadok. Felhúz, és az anyagot fölém tartja. Kérdő pillantásokkal illetem.
- Emeld fel a kezed, kérlek.
Eleget teszek kérésének, mire feladja rám a ruháját. Mivel combom közepéig ér az anyag, így felállít, és lerántja rólam a törülközőt, amelyet hanyagul az egyik fotelre dob.
Váratlanul szekrényemhez lép, és elpirulok, amikor a fiókot húzza ki, ahonnan egy alsóneműt meg is szerez.
Pillanatok múlva már előttem térdel, mire zavarodottan engedem neki, hogy rám adja a fekete, enyhén csipkézett anyagot. Felállt,, újabb csókot csen tőlem, és megszabadul csizmájától és nadrágjától is.
- Feküdjünk le – fűzi egybe ujjainkat.
Felhajtja a takarót, leoltja a villanyt, és türelmesen meg is várja, amíg elhelyezkedem. Bebújik mellém, a takarót az ágy aljába túrja, és derekamra fonja kezét.
- Jó éjszakát baba – suttogja, és tarkómra puszit helyez.
- Neked is – rekedtes hangon mondom.
Kezemet övére helyezem, ujjainkat egybefonom, majd lehunyom pilláimat a védelmező karok között.

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/

4 megjegyzés:

  1. Alaposan megleptél :D Egyáltalán nem számítottam ilyen kedvességre Harry oldaláról, azt hittem egy bunkó macsó lesz ebben a szituban, de valahogy tényleg kedvelheti Leát. Izgalmasan húzogatod a szálakat és mindig eléred, hogy várjam a következő lépés mi lesz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiheted, hogy én sem így tervezten ezt a részt, aztan valahogy még is így alakult, de nem bánom. :)

      Törlés
  2. Na erre nem számítottam kellemesen meglepődtem.Bár nem tudom eddig mindig volt valami sejtésem hogy mi lehet esetleg a következő részben de most egyáltalán nincs. Ami persze nem is baj így legalább még jobban izgulhatok és még jobban várhatom a következő részt.Mondjuk nem mintha eddig nem így vártam volna de remélem érted mit akarok kinyögni. Szóval na nagyon nagyon tetszett! Így tovább csajszi! ^^

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Panda Graphics