13. Fejezet*Tenger mélyén

Lea

Ahogyan elhagyják a szavak a számat, elhallgatok. Csendben várok. Érzem, ahogyan Harry mellettem megfeszül, keze csípőmön szorosabban fog. Oldalra fordítom felé a fejem, és tekintetét keresem, ám szinte korom sötét van, így csupán sejtem, hol is lehet.

- Mit mondtál? – hangja kimért, számon kérő.

- Csak egy kijelentés volt – suttogom.

Igyekszem a magabiztos nő látszatát megtartani, ám, ahogyan a szavak elhagyták számat, az is tovaszállt.

- Egy ostoba kijelentés Szicília területén – mormogja. – Fogalmad sincs arról, hogy ilyen szavakkal itt nem dobálózik az ember.

Lehelete számat érintette, így már biztos voltam közelségében.

- Most félnem kellene?

- Te hogy gondolod? Érdemes a félelemre koncentrálnod, amikor úgy is tudatában vagy annak, hogy a végzeted utolér?

- Egyre ködösebben beszélsz – fontam nyaka köré kezeimet, hogy valamelyest oldjam a hangulatot.

- Nem vagy te buta lány, Lea. Pontosan tudod miről is beszélek, úgyis, hogy kereken kimondanám – markolja meg erőteljesen csípőmet pólójának vékony anyaga alatt. – Úgy, ahogyan én is. Lehet, hogy nem teszek szóvá dolgokat, lehetséges, hogy veled nem vagyok olyan szigorú, mint mindenkivel. Ahogyan az is biztos, nem csak egy mocskos dugásra kellesz, de attól még az vagyok, aki.

Nagyot nyelek, és tudom, nincs menekvés. Tudja, hogy miatta vagyok itt, tisztában van mindennel. Végem van.

- Most bevallottad, hogy maffiavezér vagy?

- Lea – morogja nevemet. – Ezt a szót felejtsd el. Nem mondhatsz ki ilyeneket, főleg, ha az értelmét sem sejted.

- Oké, akkor az vagy?

- Engedd el a dolgot – parancsoló hangnemet üt meg. – Miért vagy Palermóban?

- Már mondtam.

Örülök a sötétnek, mert így nem látom az arcát, és ez megnyugtat. Tudom, hogyha fény mellett beszélnénk, egymás tekintetét bámulva zavarba érezném magam, és nem tudnék annyira rezzenéstelenül kiállni a fedő sztorim mellett.

- Miért nyomozol utánam? Mit akarsz kideríteni rólam? – arcomra simítja kezét és gyengéden megcirógatja. – Elmondtam, hogy nem én erőszakoltalak meg. Elhiheted, ha én tettem volna, akkor nem feküdnél itt mellettem.

- Nagyon megnyugtat, amit mondasz.

- Mivel a szép szóra nem hallgatsz – horkan fel. – Szóval, mit akarsz tőlem?

- Semmit! Esküszöm – mondom azonnal. – Különben is, te kerestél fel, és nem fordítva.

- Mindig tudod, hogy mit válaszolj – sóhajtja. – Rendben. Nem mondom, hogy hiszek neked, de adok egy esélyt. Egyetlen egy esélyt, Lea. De, ha elcseszed… - ismételten megszorítja csípőmet.

- Nem fogom – nyelek egy nagyot.

Hunyorítani kezdek, amikor a lámpa felgyullad. Tekintetünk találkozik, amint mind a ketten megszoktuk a fényt.

- Csak, hogy biztos legyél abban, hogy amíg tiszta lapokkal játszol, minden rendben lesz… - ajkait enyém ellen nyomja, és hevesen megcsókol. – De tudd, a tengerben végzed, ha megpróbálod átcseszni a fejem – oltja le a lámpát, és teljesen magához húz. – Jó éjszakát, baba – csókol halántékon, és már teljes csend is lepi el a szobát.

Szemhéjaimat én is lehunyom, de az agyam folyamatosan kattog. Mostantól, tudja, hogy tudom, ki is ő, így még nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm. Gyanakodni fog mindig, és ezáltal a beépülésem ideje is megnőtt.

*

- Egy óra múlva itt vagyok – húz vissza magához, mielőtt még kiszállnék autójából. – Hozz fürdőruhát, és holnapra is ruhát.

- Harry, dolgoznom is kell.

- Nekem pedig az, hogy megbízzam benned – szemeimbe néz.

- Ezzel nem élhetsz vissza – nézek rá komolyan.

Felsóhajt, és bólint.

- Szeretném, ha nálam maradnál ma is – mormolja.

- Rendben, átgondolom – bólintok, és elhagyom a járművet.

Besietek a hatalmas épületbe, meg sem állva a szobámig. Magam mögött becsukom az ajtót, lerúgom magas sarkú szandálom, és végignyúlok telefonnal a kezeim között az ágyon.

- Mi a helyzet? – Nico fáradt hangon szólal meg.

- Most értem haza, de egy óra múlva megint találkozunk – sóhajtok fel. – Viszont nem ez zavar.

- Mi történt? – komollyá válik a hangja.

- Rájött arra, hogy tudom, ki is ő – felelem.

- Ezt most, hogy kell érteni?

- Hát tudja, hogy tudom, hogy ő a maffiavezér – sóhajtok fel.

- És? Mi volt? Mesélj már!

- Hát elértem, hogy azt higgye, nem érdekel, hogy ki is ő. Ám, erre azt felelte, hogy egy esélyem van, és ha elcseszem, akkor a tenger mélyén kötök ki. Szóval, tudod, hol keress majd – nevetek fel.

- Ilyet még viccből se! Amint úgy érzed, szólj, és menekítünk.

- Nico, mintha a maffia elől olyan könnyű lenne menekülni – ülök fel. – Most készülnöm kell.

- Légy óvatos! Értesítem az emberünket, hogyha Harry bármit is mond nekik, ne lepődjön meg.

- Mindent elmond nekik – mondom. – Most megyek, majd hívlak.

Bontom a vonalat, megszabadulok ruhámtól és besietek a fürdőbe.

*

Tükör előtt állva, már felöltözve gyorsan összefogom hajam egy copfba. Cipőmet is felveszem, és táskámat is, és már indulok lefelé. Most nem vagyok késésben, és nagyon remélem, hogy Harry meg a komor hangulatát hagyta el.

Kisétálva az épület elé, a fekete kocsit találom, amelynek elülső ablakai le vannak engedve, a vezetőülésben pedig Harry ül. Telefonját nyomkodja, fel sem néz, így megkerülöm az autót és minden szó nélkül beülök mellé.

- Szia – morogja, és leteszi a készüléket.

Lassan közelebb hajol, ám én csak felvonom egyik szemöldökömet.

- Mi van? – veti oda.

- Semmi – nevetek fel, és elfordulok.

Nem mond semmit, de pár pillanat múlva beindítja a motort és indulunk is. Bekötöm magam, amint táskámat a hátsó ülésre teszem, amelyben a ruháim vannak. Önelégülten vigyorogni kezd.

- Ne mosolyogj, még semmit sem jelent. Elhoztam, és majd attól függ, hogy viselkedsz – mondom.

- Oké baba – teszi combomra kezét és finoman megszorítja, mire elmosolyodom.

Élvezetes napnak nézünk elébe…