19. Fejezet*Tabuk

- Kész vagy már?

Harry türelmetlen hangja tölti be az eltelt tíz percben, immáron sokadszorra a teret. Éppen a hajamat kötöm fel a fürdőszobánkban elhelyezett hatalmas tükör előtt állva.

Harryvel pár napja költöztünk be a házba. Persze, nem ilyen könnyedén ment, mint ahogy azt hihetitek. A veszekedésünk folytatódott, hiszen tartottam magam ahhoz, hogy a hotelben szeretnék maradi. Ekkor őrültnek tartott, hiszen már hosszú ideje az a hotelszoba volt az otthonom, még ha vele is töltöttem rengeteg időt a hajóján.

Nicoval is volt egy komolyabb elbeszélgetésem, amikor is kitértünk a szerződés aláírásánál is, illetve, hogy hogyan is tovább. Ő azt mondta, hogy Harrynek nem lehet nemet mondani, szerinte. Legalábbis ő ezt szűrte le a látottak alapján. Így nem sok esélyem volt győzni vele szemben, azzal kapcsolatban, hogy a hotelben maradjak. Nico inkább arra ösztönzött engem, hogy menjek bele, hiszen így még közelebb kerülhetek hozzá. Tudtam, hogy igaza van, de akkor is teljes mértékben ódzkodtam annak a gondolatától, hogy szinte a nap huszonnégy órájában Harryvel kell lennem egy fedél alatt.

- Igen, egy pillanat – felelem, és még egyszer végignézem a külsőmet.

Ma jönnek a szüleim, és ha azt mondom, hogy izgulok, az még a legkevésbé sem fejezi ki a valódi érzéseimet. Szívem a torkomban dobban, szinte fájdalmat okozva. Rosszul vagyok annak a gondolatától, hogy Harry egy órán belül találkozik az én ártatlan szüleimmel, akikkel el kell hitetnem, hogy a kapcsolatom valós. Tény, hogy Harry előtt is megjátszom magam, de a szüleim és ő közte a különbség nem is kevés. Már így is a lelkiismeret furdalás tör rám, amikor a szüleimmel beszélek, és mindenfélét összehordok, ami csak félig fedi a valóságot.

- Lemaradtam valamiről, és az esküvődre készülsz? – lép be a helyiségbe Harry.

- Mivel nem térdeltél le előttem, nem, nem arra készülők – vetem oda.

- Hát, ha engem valamikor is térden fogsz látni.. akkor az csak azért lesz, mert éppen kivégeznek.

Olyan könnyedén ejti a szavakat, míg én elfintorodom és undorodom annak jelentésein.

- Erre az undorító megjegyzésedre most nem fogok reagálni – mondom a szemeibe nézve. – A szüleim alig egy óra múlva itt lesznek. Nincs erőm még veled is veszekedni. Elkészültem, indulhatunk.

- Ma nagyon kimért vagy – lép közelebb, mígnem a bútornak nyomódom. – És mocskosul szexi.

- Harry, kérlek – teszem mellkasára a kezemet, amelyet most csak egy fehér póló takar.

- Mire kérsz, baba? – suttogja, és az ajkait végighúzza az állam vonalán.

- Arra, hogy engedj el, és induljunk.

- Nagyon feszült vagy – szorítja meg kissé a csípőmet.

- Induljunk, kérlek – hangom halk, a szemhéjaimat pedig lehunyom. Mélyen magamba szívom a levegőt, majd érzem, ahogyan gyengéd csókot nyom a számra.

- Csókolj meg – motyogja, de a tekintélyét még mindig fenn tartja.

Nem mozdulok, csupán a csípőmön pihent kezeire vezetem az enyémeket. Megszorítom a csuklóit, jelezve, hogy engedjen el, de ahelyett, még jobban magához húz.

- Csókolj meg – mondja még egyszer.

- Harry…

- Miért olyan nehéz teljesíteni azt a kibaszott csókot? – mordul rám, mire felnézek a zöld szemeibe.

- Mert követeled, és nem kéred – mutatok rá a dologra. – És már régen rossz, ha kérned kell, és nem csak úgy, minden szó nélkül megkapod.

- Túlságosan is okos az a szép szád – morogja, és végigsimít az ajkaimon. – Nem áll szándékomban rossz benyomást kelteni a szüleidben már első találkozásnál. Induljunk.

Megragadja a kezem, és kivezet a hálónkba, ahol is kiszabadítom magam. Csúnyán néz rám, amikor az ágyhoz lépek, amelyen a táskám és a telefonom pihen.

- Mi van? Nem szökni próbálok – vetem oda flegma hangon, ami még engem is meglep.

- Vegyél vissza a hangodból – mintha nem is hozzám szólna.

- Te pedig a parancsolgatásaidból – sétálok el mellette, és magára hagyom a szobánkban.

- Nem vagy gyerekes – jegyzi meg mögöttem a lépcsőn követve.

- Carla – köszönök az asszonynak, aki a szakácsunk, és személy szerint jó bizalmasom is lett.

- Kisasszony – mosolyog rám. – Mr.Styles – pillant Harryre.

- Mire visszaérünk, minden legyen kész – ragadja meg a kezemet Harry, miközben az asszonynak magyaráz.

- Megbeszéltük, hogy a városban vacsorázunk – emlékeztetem.

- De lehet, hogy szeretnének valamit harapni előtte – pillant rám azonnal dühös tekintettel, amiért közbe mertem szólni.

- Akkor megtalálom én is a konyhát. Carla, nyugodtan hazamehet – mosolygom az asszonya, aki az angol nyelvet éppen csak töri.

- Köszönöm kisasszony – mosolyog hálásan, majd hátat fordít nekünk.

Elindulok a kijárat felé, s tisztán hallom Harry nehéz lépteit. Ám meg is torpanok, amikor egy hatalmas Bentleyt pillantok meg a lépcső aljánál.

- Mi a probléma? – fülemet simogatja meg Harry meleg lehelete.

- Ez még is mi a fene? – szinte alig találom a hangomat.

- Egy autó – horkan fel.

- Harry ez egy kibaszott Bentley!

- Vigyázz a szádra, baba – csókol arcon. – Induljunk, mielőtt lekésnénk a gép érkezését.

Előre megy, és most ő tárja ki előttem a luxusautó hátsó ajtaját. Beszállok, ő pedig beül mellém, aztán ahogyan az ajtó becsukódik, már indulunk is. A kényelmes bőrülésbe szinte belesüppedek. Harry a combomra csúsztatja a kezét, amely a rövidnadrágomnak köszönhetően szabadon tárul fel előtte.

- Említettem már, hogy nagyon bejön ez a szetted?

- Örülök – pillantok rá, a napszemüvegemet pedig a fejem tetejére tolom.

- Ne legyél már ilyen morcos – ragadja meg hirtelen a derekamat és magához húz könnyedén a bőrnek köszönhetően. – Mi a baj, baba?

- Az, hogy a szüleimet nem akarom belekeverni ebbe az egészbe – mormogom.

- Mibe?

- A maffiába – sziszegem az arcába.

- Lea, megmondtam már neked, hogy ezt a szót felejtsd el! Ha még egyszer meghallom a szádból ezt a szót, nagyon megjárod!

Figyelmeztetése keményebb, mint eddig, és már tudom, hogy nagyon is vékony jégen táncolok. Már fogalmam sincs, hogy hányadik megtiltása ez, de én mindig megszegem, hiszen nem tartok tőle. Nico figyelmeztetett, hogy a nagy számat fogjam vissza, de egyszerűen a lehetetlent kéri tőlem. Utálom, ha valaki azt hiszi magáról, hogy felsőbbrendű, csak mert pénze van. Oké, Harrynek más is áll a háttérben, de velem akkor sem fog úgy beszélni, ahogyan azt mindenki mással teszi.

- Mit tervezel, amíg itt lesznek a szüleid?

- Fogalmam sincs, gondolom a látnivalók érdeklik őket.

- Én nem tudom, hogy mikor is fogok ráérni, de a kocsi mindig a rendelkezésetekre fog állni egy sofőrrel.

- Miért, mi dolgod lesz?

Nem mintha annyira sajnálnám, hogy ő nem tart majd velünk a városnézés közben, de azért meglep, hogy dolga van, ugyanis az utóbbi napokban nem igazán csinált semmit azon kívül, hogy velem töltötte az ideje nagy részét.

- Dolgoznom kell – mutat rá a dologra.

- Sohasem dolgozol.

- Én mindig dolgozom – kéri ki magának. – De valóban, miattad most hanyagoltam a dolgokat. Lesz pár megbeszélésem a napokban.

- Miféle megbeszélés?

Felkapja a fejét a kérdésem hallatán.

- Lea, nem kell mindent tudnod – ennyit mond. – Meddig maradnak a szüleid?

- Egy hetet – sóhajtok fel, és kifelé kezdek bámulni.

- Hiányoznak?

- Ez milyen kérdés? – fordulok vissza felé. – Neked nem hiányzik a családod?

- Nincs családom – veti oda a legkeményebb hangon, amit valaha is hallottam tőle.

- Még sohasem meséltél nekem erről – teszem keresztbe a lábaimat. Harry keze még mindig rajtuk pihen, és gyengéden cirógat.

- És nem is fogok – szorítja meg kissé a combom. – Megérkeztünk.

Kipillantok és valóban a reptér hatalmas parkolójában vagyunk. Mivel a házunk a város szélén van, így az út sem tart sokáig. Ami jó, ha menekülnöm kellene – jegyzem meg viccesen magamban.

Kiszállunk, Harry pedig azonnal megfogja a kezem. Meleg van, szinte a bőrömtől is megszabadulnék, annyira megfullaszt a hőség. Szerencsére a bejárat előtt parkoltunk le, így pillanatok alatt már a légkondicionált épületben vagyunk. Harry magabiztosan húz az érkező részre, én pedig követem.

Még mindig a gondolataimban vannak azok, amelyeket mondott, de amint az anyámat látom meg könnyes szemekkel, minden más szertefoszlik. Elengedem Harry kezét, és a szüleim elé igyekszem, majd szorosan a karjaimba zárom őket.

- Lea, kislányom – anyám hangja a fülemnél szólal meg. – Annyira hiányoztál kicsikém.

- Ti is nekem – felelem őszintén.

Anya arcon csókol párszor, majd apám von egy szeretetteljes ölelésbe. Szinte csontropogtató, de nem bánom, hiszen valóban rég láttam őket.

- Szeretnék bemutatni nektek valakit – mondom, és a gyomromban a gombóc is úgy nő. Hátra pillantok, és a kezemet Harry felé nyújtom. – Anya, apa, ő is Harry Styles.

- Üdvözlöm önöket Palermóban – mosolyog Harry. – Lea barátja vagyok.

- Carol, Lea édesanyja vagyok – anyám szinte Harry nyakába ugrik, úgy megölelgeti őt is.

Harry az anyám válla felett rám pillant, de semmit nem tudok kiolvasni a tekintetéből.

- Nagyon örülök a találkozásnak- Lea már sok szépet mesélt önökről – mondja kedélyesen Harry.

- Örvendek én is, Ronald vagyok, a büszke édesapa – apámmal csak kezet fognak.

- Akkor indulhatunk is? – kérdezem.

Megjelenik szinte a semmiből a sofőrünk, és a hatalmas bőröndöt megfogja. Harry közli, hogy ki is ő, és nem beszél angolul, aztán mi is az autóhoz indulunk. Szüleim arcát nem merem figyelni, amikor kiérünk a luxusautóhoz. Tudom, hogy hüledezve bámulják a csodás, grafit színben pompázó járművet.

Először én mászom be, s azonnal a szemközi ülésre ülők, háttal a vezetőülésnek. A szüleim velem szemben foglalnak helyet, míg Harry mellém csúszik be. Az autó lassan gurulni kezd, ezzel elindulva egy újabb meghökkentő tulajdon felé.

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/