2016. augusztus 27., szombat

59. Fejezet*Apai üdvözlés

Lea szemszöge

Nem bízom meg bennük, s a bizalmatlanságom véleményem szerint teljesen indokolt is. Biceg Luke, míg Henry támogatja. Vér nyomát hagyják maguk után a hófehér fedélzeten, de az a dolog, ami a legkevésbé sem foglalkoztat. Az nem érdekel, hogyha nincs motorcsónak, mert akkor is el fogják hagyni a jachtot. A fegyvert biztosan tartom, a szemeimet nem veszem le róluk, míg Henry többször is hátrapillant rám.
– Ne nézelődj, hanem haladj – vetem oda, s a fegyvert megmozgatom, mintha megbökném.
– Jól van hercegnő, nem kell ennyire véresen komolyan venni – villantja meg mosolyát Henry. Annyira átkozottul hasonlít Harryre. Muszáj lesz megtudnom, hogy mikor sikerült elrabolniuk, mert nem tudom felfogni, hogyan is téveszthetett meg ennyire.
– Szeretnétek még pár golyót, vagy eltakarodtok végre?
– Ennek nincs még itt vége – sziszegi Luke és a motorcsónakba mászik Henry segítségével. Közelebb megyek, s figyelem, ahogyan Henry a sérült tenyerét magához szorítja. Az sem zavarna, ha a part felé a vérveszteségnek köszönhetően eszméletüket vesztenék, már semmi sem számít, s egy pillanatra felrémlik bennem, hogy hasonlóan kegyetlen lettem, mint Harry. Ám ennek a gondolatát gyorsan el is vetem.
Beindítják a hajót, amely siklani kezd a vízen. Követek minden hullámot, amit maguk körül vernek, míg el nem tűnnek a szemeim elől. Fegyvert az oldalamhoz engedem, s kifújom a benntartott levegőmet. Hosszú léptekkel indulok a medence irányába, ahol Harryt hagytuk. Szinte már futólépésekké alakulnak át a lépések, míg azt nem veszem észre, hogy a medence partjához érek.
Harry felnéz rám, s megkönnyebbülés árnyéka suhan át az arcán. Leszaladok a lépcsőn, a fegyvert magam mellé helyezem, a kezeimmel pedig közre zárom az arcát. Számat az övére nyomom, nem foglalkozok a vérrel a szája sarkában, nem érdekel, hogy az inge mocskos, vagy, hogy a teste izzadt, a haja zilált. Pár puszi után elszakadok tőle, s szorosan megölelem. Szinte már csontropogtató ölelésben részesítem, míg ő csendben tűri. Ujjam végigszalad a szemöldöke vonalán, ahol a bőr fel van repedve, s ráalvadt vér szennyezi be a területet. Kezeim tovább vizsgálják, ahogyan a szemeim is. Mellkasát megtapogatom, a combjait, amelyek feszesek a térdelésnek köszönhetőn. A kezei hátul vannak összekötve, ahogy a bokái is.
– Baba, értékelem, hogy hiányoztam, de elengednél?
Mormogja halkan, mire felkapom rá a tekintetemet. Zöldjének csillogása találkozik az enyémével, mire bólintok, s felállok. Először a lábait szabadítom ki, majd a kezeit. Feláll és azonnal az elgémberedett végtagjait kezdi átmozgatni. Elé állok, míg a fegyvert felveszem, hiszen nem lehet tudni, hogy visszatérnek-e.
– Máskor ki ne merészelj így jönni – pillant végig a selyemköntösön, melynek az övrészét szorosabban köti össze egy édes masniban végződve.
– Komolyan amiatt aggódsz, hogy egy köntösben jöttem ki?
Homloka ráncba szalad, a szemei végig siklanak a testemen, s nagyot nyel.
– Mondd, hogy nem tett semmit – néz ismételten a szemeimben, s a hangja most először remeg meg, mióta ismerem. Nem merek megszólalni, a torkomban gombóc keletkezik, a szám kiszárad, s az agyamat az emlékképek lepik el, amelyeket szívesen elfelejtenék ebben a pillanatban. – Lea, mondd, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzád!
– Én... – kezdek bele, de nem tudok a szemeibe nézni. Mocskosnak érzem magam, s tudom, hogy a jogos kirohanása még hátra van.
Kiragadja a fegyvert a kezemből és sebes léptekkel indul a lépcső irányába.
– Harry!
Nem áll meg, én pedig utána igyekszem, s a felkarját megragadom. Persze, a megállítása lehetetlenségnek bizonyul, de legalább az elborult agya egy kicsiny része most rám koncentrál.
– Állj meg, kérlek – suttogom, s megszorítom a kezét. Hallgat rám. Megáll, lepillant rám, a könnyek a sokk, az adrenalinlöket után most bátran szántják végig az arcomat. Fejemet a kemény mellkasának nyomom, míg ő a szabad kezét a derekam köré fonja. – Menjünk haza, kérlek, menjünk innen el.
Hajamba csókol, kézen fog, s minden szó nélkül a hajó gyomrába levezető lépcsőhöz vezet. Lenn feloltja a villanyokat, így már is a sötétbe burkolózó feldúlt környezet nem tűnik annyira félelmetesnek.
– Öltözz fel, és gyere ide, addig szólok Niallnek – simít végig az arcomon, ezzel egy makacs könnycseppet el is tüntet.
Biccentek, s elindulnék, de a kezemnél fogva visszahúz, s gyengéden megcsókol. Kisebb puszikkal szakad el tőlem, s enged utamra, ő pedig a dolgozószobába megy, ahonnan a fegyverét megszereztem.
Nem igazán gondolom túl a dolgokat. A szekrényből kikapok pár ruhát, majd az egyik papucsomat, és már be is csapom az ajtaját a bútordarabnak. Kifelé menet megakad a tekintetem újfent a kondomon, s a hányinger fog el, de gyorsan elmegyek mellette, s legalább azzal nyugtatom magam, hogy emiatt nem kell aggódnom. Hallom, hogy Harry kotorászik, így az irodába igyekszek.
– Kész vagyok – mondom, s megtörlöm a kézfejemmel az arcomat. Ezer meg ezer kérdés motoszkál bennem, de most nem érzem idejét annak, hogy feltegyem őket. Tudom, hogy úgy is el fogja mondani, hiszen innentől a titkolózás és a védelmezés ócska kifogás lenne.
Felpillant rám, s a fegyvert a kezembe nyomja, míg ő egy aktatáskába dobál be iratokat, aminek a pántját a vállára csapja.
– Bármi fontos dolog van itt?
– Nem, nincs – értetlenül rázom meg a fejemet.
– Rendben, menj fel, vidd a fegyvert, de Niallnek már itt kell lennie.
– Mit csinálsz?
– Lea, kérlek, menj a fedélzetre, és szállj be Niall mellé!
– Ígérd meg, hogy egy percen belül utánam jössz – fogom meg a kezét, s könyörgően nézek a szemeibe. – Ígérd meg, Harry!
– Ígérem kicsim – puszil halántékon és kivezet a helyiségből.
A feljárónál elengedem a kezét, de még visszapillantok rá. Fogalmam sincs, hogy mit forgat a fejében, de tudom, hogy nem jó dolgot. Felrohanok, a fegyvert szorosan markolom, ám megnyugszok, ahogy meglátom Niallt.
– Lea – ölel szorosan meg, s végigsimít a hátamon. – Mi történt, kislány?
– Nem tudom, ködös minden, meglőttem Henryt és Lukeot, és basszus Niall, soha nem gondoltam volna, hogy szükségem lesz a gyakorlati órákon szerzett tudásra!
– Nyugodj meg. Harry?
– Mindjárt jön – motyogom a mellkasába.
– Gyere, szállj be a motorcsónakba, rendben?
– Nem, nem hagyom itt.
– Nem hagyjuk itt, nyugodj meg – néz a szemeimbe, s megfogja a kezem. – Gyere.
A lejáró felé irányít, én pedig be is szállok a motorcsónakba. Leülök, a táskát magam mellé helyezem, de a fegyvert egy pillanatra sem engedem el. Niall nem száll be, a fedélzeten marad, de nem lép arrább. Így is mellettem van, de valahogy most nyugodtabb lennék, ha Harry mellett lenne.
– Mit csinál? – fordul felém a szőke srác.
– Nem tudom, felküldött, de azt mondta, hogy mindjárt jön.
Niall értetlenül mered rám, aztán bólint, és visszafordul. Semmit nem kérdez, bár szerintem ő is pontosan tudja, hogy Harrynél nem újdonság a titkolózás.
Pár perc telik el, amikor is Harry siet fel a fedélzetre. Niallel megölelik egymást és ennek a látványa jól esik. Soha nem láttam a két fiút ilyen érintést váltani, de melengeti a szívemet. Tudom, hogyha kiderül, hogy Niall is velem együtt beépített ember, Harry hatalmasat fog csalódni benne.
Harry bemászik mellém, leül, s a karjaiba von. Niall a kormányhoz lép, és elindítja a motort. Sebesen kezdünk el távolodni a jachtól, melyre vissza is tekintek. Először azt hiszem, hogy rosszul látok, de nem.
– Harry – böködöm meg kissé a mellkasánál. – Ég a jacht! – kiáltok fel és elkerekedett szemekkel nézek rá.
– Hé, baba, nyugodj meg – húz vissza magához szorosan. – Minden rendben.
– Mi.. minek gyújtottad fel?
– Nem fogom hagyni, hogy az emlékek mellé még emlékeztetők is maradjanak az életünkben – halkan mindössze ennyit felel. Halántékon csókol, s teljesen a mellkasára von, míg Niall töretlenül vezet bennünket a part irányába.

*

– Harry, erre semmi szükség! – nézek rá, ahogyan a kocsija hátuljában ülünk, míg Niall a kormány mögött, s a belváros irányába vezet bennünket.
– Ne vitatkozz velem, te is tudod, hogy úgy is alul maradsz.
– Semmi szükségem orvosra – meredek rá kissé dühösen. Semmi hangulatom kórházba menni, és még órákat eltölteni az éjszaka folyamán, amikor vele is lehetnék. Semmire sem vágyom jobban, mint a karjaiban lenni, biztonságérzetemet a helyére billenteni, s minden információra éhes tudatomat kielégíteni. – Jól vagyok, Harry – fordítom az állánál fogva magam felé az arcát. – Itt vagy mellettem, jól vagyok. Használt óvszert.
– Nem érdekel – rázza meg nemlegesen a fejét. – Akkor fogok megnyugodni, ha egy orvos is alaposan megvizsgál.
– Mikor mondasz el mindent? – halkabban kérdezem, s már nem erőltetem meg magam annak érdekében, hogy ne menjünk orvoshoz, mert hajthatatlan.
– Amint kiderül, hogy minden rendben veled.


Harry szemszöge

A váróban fel, s alá sétálok. Palermo legjobb orvosa áll rendelkezésünkre, ami egy kis megnyugvást ad. Amikor meglátott, közölte, hogy én is nézessem meg magam. Lea természetesen egyet értett vele. Nem voltam hajlandó, s most sem vagyok. Itt várom türelmetlenül a lányt, aki ellenséges szándékkal lépett be az életembe, akit a szívem szerint az óceán fenekén láttam volna, amikor megtudtam, hogy miért is jött a szigetre. Emlékszem a napra, amikor kaptam a hívást Liamtől és mindent elmondott Leáról.
– Nyugodj meg Harry, és inkább mondd el, hogy ki a franc az a Henry!
Niallre villannak a szemeim, mélyen magamba szívom a levegőt, s végül leülök mellé a kényelmetlen műanyag székek egyikére.
– Az ikertestvérem.
– Mi van? – szinte felkiált döbbenetében.
– Én is nem rég tudtam meg. Louis volt rajta az ügyön most. Magától jelent meg végül. Egyszerűen elém állt és közölte röhögve, hogy itt van. Ő a testvérem, akiről semmit nem tudtam, ahogyan Gemma sem! – túrok a hajamba, s a térdeimen megtámaszkodok. – Elmondta, hogy odafigyelt mindenre, hogy ne hagyjon nyomot, de Lea felismerje, vagyis engem.. a franca..
– Mit mondott még? Miért? Te nem is tudtál róla!
– Annyit fűzött hozzá, mielőtt az arcomba ütött volna, hogy apánk az üdvözletét küldi.

13 megjegyzés:

  1. Nem találok szavakat😍😍Annyira jó❤️🌙

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Megint egy fordulat, mint már megszokhattuk. :) Fantasztikus amit csinálsz, ahogy a szavakkal és az érzelmekkel bánsz, ahogy átadod az érzelmeket, mintha ott lennék, és mindent látnék, egyszerűen pörögnek az agyamban a képek, és egy-egy rész után még órákig, hogy vajon, hogy folytatódik, ki bukkan még fel, vagy bukik le, és ez tesz téged, ilyen nagy, és fantasztikus íróvá. Régóta gondolkozom rajta, hogy leírom neked amit rólad gondolok, de ez túl személyes nekem, és nehezen nyílok meg, de most mivel új dolgokat 'kell'csinálnom, gondoltam legyen ez az egyik. :)
    Egy évvel ezelőtt (igen, valahogy pont egy éve kezdtem el olvasni a blogjaid :), sors furcsa fintora) teljesen más ember voltam, félénk, alig barátkozó, csak magába roskadó, könyvmoly lány voltam. Mikor megtaláltam a blogjaid más lettem. Mindig csak a te történeteid olvastam, és ezek jártak a fejemben. Majd, legnagyobb hülyeségemre, abba hagytam az 'olvasásod', mert sokan befolyásoltak. (igen, elég naiv voltam) Szóval elkezdtem más emberek blogjait olvasni, és rájöttem némelyik katasztrófa, finoman fogalmazva. Isten lássa lelkem, nem akarom őket bántani, mert ők rengeteget 'dolgoznak' egy-egy 'történettel', de azok akkor is rosszak, bár nem mindenkinek való az írás. Ezért egy 'ohh ennél még én is jobbat írok' mondattal kezdődött minden. Elkezdtem írni. Először pocsék, fantáziátlan,és valótlan dolgokat sikerült kreállnom. Visszaolvastam, majd hirtelen te jutottál eszembe (nem tudom honnan, vagy miért), de megkérdeztem magamtól 'Vajon ezt Alexa elolvasná?' 'Mit érezne mikor olvassa, Mi jutna eszébe erről?' Itt bevillantak azok a mondatok amiket én gondoltam egyesek blogjáról, így letettem az írásról. Inkább újra elkezdtem olvasni a blogjaid, ez olyan december környékén lehetett. Mindig újra és újra elolvastam a blogjaid, majd egy idő után elkezdtem rendes könyveket olvasni, amit előtte utáltam, így a kivégzett blogjaid, A szürke 50, és a Rubint vörös trilógia után azt mondtam, 'engem igen is érdekel az írás, és igen is szeretném még egyszer megpróbálni' Így jött össze az első kis novellám. Sokszor visszaolvastam, és még ennél is többször hasonlítottam a te történeteidhez, és ez a mai napig így megy. Tudod mit adtál nekem? Nem csak fantasztikus élményeket egy-egy könyv olvasásakor, hanem célt tettél elém, hogy mi akarok lenni. Mit szeretek csinálni, mi érdekel. Na meg választékosabb szókincset, és könyvek iránti imádatot, amit sose tudok eléggé megköszönni. Tudtod és majdnem az én tudtom nélkül is, rengeteg mindenben segítettél, és az írás, olvasás felé tereltél. Néha elgondolkodom azon, vajon milyen életem lenne, ha nem botlok a One Directiönbe, zúgok bele Harry-be, s találok el így hozzád. De mindig arra jutok, hogy kár ezen gondolkodni, hisz ezer százalék, hogy ennyire jó életem nem lenne. :) Na meg azon is szoktam gondolkozni, hogy vajon csak én vagyok olyan """író""", hogy elgondolkozom azon, vajon mot adok az embereknek azzal, hogy az álmom és imádott dolgom csinálom. Na meg azon, hogy vajon a nagyobb írók, mint te is, szoktatok e ezen gondolkodni, vagy az enyémhez hasonló leveleket kapni. :) Ha nem rabolom (még jobban az időd) és lenne hozzá kedved válaszolni, örömmel töltene el. :)
    Köszönöm, ha elolastad, sajnálom, hogy feltartottalak, és remélem összefüggően írtam, további sok sikert, türelmet, és reményt kívánok neked a kiadandó könyvedhez, és a blogokhoz is. :)

    Egy nagyon nagy rajongód
    Nikaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hat először is nagyon köszönöm!!!! Ezeket a sorokat olvasva.. Huu a szavakat se találom. Furcsa amikor hasonló hangvételű leveleket/megjegyzeseket kapok, mert csak egy lany vagyok, aki blogol. Nem tudom megköszönni ezeket a szep szavakat!! Nagyon erdekelne a novellad, es nagyon orulnek, ha felvenned velem a kapcsolatot. :) Ha a csoportom tagja vagy, akkor irj privatban nyugodtan, vagy esetleg e-mailt tudok esetleg meg adni. :)) tenyleg nagyon halas vagyok es azt hiszem h egy koszonom ide nem eleg. :)) ❤️❤️
      Ne haragudj, de telefonrol irok, es nem szeretem javítgatni az ékezeteket.. :/ xxx

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszett :) Igen van egy gonosz ikertestvér, meg egy gonosz apuka, és vajon miért? Annyi kérdés, és izgatottan várom hogy válaszokat kapjunk rá.
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  4. Eltekintve attól hogy imádtam ezt a részt, és eltekintve a helyzettől, kicsit se hozott lázba a megkötözött Harry látványának gondolata :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a rész, viszont Harry kikötözése nem volt kiélezve a részben.. Mivel ez egy mellékes, apró dolog volt..

      Törlés
  5. Kérlek mond hogy megfordult a fejedben, hogy ezt a történetet is megírod könyvben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a történet több ok miatt, sem jelenhet meg sajnos könyv formában! :)

      Törlés
  6. Nagyon imádtam ezt a részt is!! :)
    Kíváncsi vagyok hogy még mi minden fog kiderülni Harry apjáról , na meg arra hogy bírt Henry helyet cserélni Harryvel..
    Várom a következő részt! :)) <3

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.